Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1990. július 7., szombat A nők körül forog a világ Balladaféle Város, ha volnék, no, nem Budapest, nem is Miskolc, csak egy takaros kisváros’ istenbizony érőst irigy volnék, Kesznyétenre. Arra. S abban a szép községben sem másra, hanem az iskolára. Az iskola épületére. Merthogy olyan mai. S merthogy maiságában olyan csinos. Olyan vonzó. Olyan gazdag. Hogy jön, hogy iderajzoljam. Hogy jön, hogy idefényképezzem. Annyi, hogy nincs rajzceruzám. És még annyi, hogy nincs fényképezőgépem. Irigységből nincs. Abból. Méghozzá a sárgábbikból. Amelyik nemcsak az epémig, s annak környékéig fedne, hanem tetőtől talpig ellepne. Város, ha volnék ... No, de siratóasszony, ha volnék, fekete kendős, ráncos, profi siratóasszony, akkor a kesznyéten.i 'iskola halijában a szép mozaik kellős közepébe állnék, s ott keserves rigmusban így zokognék: „Jaj, lelkem, mai iskolám, jaj! Aki téged megálmodott, jaj! Álmára vajmi keveset adott, jaj! Aki téged megrajzolt, jaj! Nem AMERIKAI KONYHA — A feleségem az utóbbi időben állandóan arról beszél, hogy a konzervek milyen fontosak az egészség szempontjából — mondja egy amerikai a barátjának. — Tudom. Az én feleségem sem szeret főzni. PÁRIZSI ANZIKSZ A szobalány kétségbeesve rohan az úrnőhöz: — Madame, az úr sápadtan fekszik a hallban, mellette egy nagy csomag, a kezében meg valami papír ... Csak röviden... Néha ahhoz is bátorság kell, hogy az ember ne mondja 'ki az igazságot! * A kollégám világnézeti válságba keveredett... Igaz, hogy még most is ateista, de már kereszténydemokrata alapon. * Vendéglői reklám: „Esküvők és pártalapítá- sok céljára különtermet biztosítunk.” * A haladás ügyét néha a-- zal is lehet szolgálni, hogy nem mozdul az ember. * A Vatra Romaniesca erdélyi szlogenje: „Akit ma megverhetsz, ne halaszd holnapra!” * Az ember szabadsága a beszédben van — írja a neves tudós. A megállapításból nyilvánvaló, 'hogy a professzor úr nem a mi cégünknél dolgozik. figyelte a rajzlapot, jaj! S, aki téged megépített, jaj! Kőművesinas lehetett, jaj! Karbantartók panaszolják, jaj! Tálat, vedret idehordják, jaj! Ide a hallba! Mikor kint esik. Akkor bent is esik. Jaj!” Siratóasszony, ha volnék ... Tervező, ha volnék, építő, ha volnék, vándorútra kelnék, Kesznyétenbe mennék. (r—y) — Szent ég! Megérkezett a bundám. EMDÉKIEZETIKJIESiÉS — Volnál szíves megmagyarázni, hogy mitől van tele rúzsfoltokkal az inged nyaka? — kérdezi a féltékeny ifjú asszony, fenyegető tartásban. — Nos ... Nem, nem tudom megmagyarázni. Arra még határozottan emlékszem, hogy az ingemet levetettem. ÖRÖK ÉVA Paolo és Toto gyónás után a templomajtóban összefutnak, Rómában. — Gonosz ember a plébános — mondja Paolo —, képzeld olyan penitenciát rótt ki, hogy egy hétig ne dohányozzam. — Ne is mondd! Nekem meg azt parancsolta, hogy egy hétig ne közeledjek a feleségemhez. Két nap múlva, Totó felesége a férjecske fülébe súgja, este: — Szívem! Találkoztam Paolo barátoddal és képzeld : dohányzott! Horváth Gyula versei Otthont, Szerelmet, Hazát Meleg Ölelésbe csavartól, hogy ne fázzak az utcák harminc fokos hidegében, azt mondtad: ne szaggassam rongyosodó húsomat, mert többé nem lótok tengert a szemedben, és tenger lett o tavasz, óceán lett a nyár,- könnyekkel áztattad be ___ a szennyeseket is, azt mondtad: keressek meleg szájat, mert fogaid közt fázok, vacogok... de én két vesédbe kapaszkodva: ágyadban találtam Otthont, Szerelmet, Hazát, s most ebben a januári délben szétszakadt melledből hópelyhek szakadnak rám, talán tudnak rólad valamit a füvek ... talán tudnak rólad valamit a békák... talán tud rólad valamit a stiglinc ...- Te drága aranyos stiglinc, üzent-e a Babám?- Csip, csip, csipcsiripp, üzenetem nemsokára rádtalál, csip, csip, csipcsiripp, rádtalál egy rózsaszál-halói. Első és utolsó Első és utolsó szerelemmel csak téged szerettelek, de te teleetted magad halállal, s most annyira siratod az árvaságot, hogy feljajgatod az egész országot. E. KOVÁCS KÁLMÁN ! KI | IÍ0LT ANONYMUS! 1 i Egy Árpád-kori rejtély megoldása Kétszáznegyven esztendő óta folyik a tudományos vita arról, hogy melyik Béla királyunkat szolgálta az a királyi jegyző, aki a Gesta Hungarörum (Magyarok cselekedetei) című, felbecsülhetetlen értékű kódexünket írta. Ez idő alatt mintegy húsz névre esküdtek a kutatók, de megegyezés máig sem jött létre. Mutatja a probléma megoldásának nehézségét az is, hogy több tudósunk a kutatás folytatása során megváltoztatta véleményét. A Gesta fő problémája tartalmának értékelése, ami már megnyugtató eredményre vezetett, de művelődéstörténetünk gazdagodna a szerző személyének kiderítésével. Mi az oka annak, hogy Anonymus kilétének megállapításáért végzett annyi érdemes tudományos kutatás zátonyra futott? Akik nem annak a Béla királyunknak udvarában keresték az írót, ahol dolgozott, azok eleve sikertelenségre kárhoztattak, „bizonyíték” pedig mind a négy Béla királyunk mellett felhozható. Ma már azonban végleg eldöntöttnek tekinthető — a műben közölt történelmi tények, földrajzi nevek, társadalmi, gazdálkodási kifejezések, kulturális jelenségek, politikai nézetek egyidejű jelenléte alapján — hogy Anonymus műve III. Béla halála után keletkezett a XII. század legvégén, a XIII. század elején. * Győrffy György, az Árpád-kor jeles ismerője, a kódex szerzője személyének megállapításához azt vizsgálta, Anonymus az ország, mely részéről ismeri legjobban a jelentéktelenebb földrajzi neveket is: életének, hivatásának nagyobb részét ott tölthette. Megnyugtató megoldást azonban ez az elgondolás sem hozott, már csak azért sem, mert ha az ország térképére vetítjük a Gestában említett földrajzi neveket, három olyan országrészt is találunk, amelyik a fenti szempontból egyformán számításba jöhet: Buda, Csongrád és Dél-Borsod — Sárospatak vidékét. Győrffy ezen az alapon végül Buda mellett döntött, Ipolyi Arnold viszont, aki a múlt században szintén ebből az elgondolásból indult ki, arra a következtetésre jutott, hogy Anonymus Eger vidékén élt. Szerzete .yrendek körében is kutatták Anonymust: Csóka Lajos, pannonhalmi tanár és levéltáros saeynos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy a szerző csakis bencés szerzetes lehetett, és Pannonhalmán működött. Egyidejűleg Karsai Géza, ugyancsak pannonhalmi bencés tanár azt bizonygatta, hogy Anonymus Domonkos-rendi szerzetes volt, amit a műben számos szimbólum igazol. Később ibolyántúli sugarak vizsgálatával nemcsak újabb Domonkosszimbólumokat vélt felfedezni, hanem állítása szerint megtalálta a kódex szerzőjének nevét is, s ezt Pósa országbíróval azonosította. Véleményét és vizsgálódásának hitelességét azonban a kérdés szakértői megcáfolták. Eleddig eldöntetlen vitát váltott ki a Gesta bevezető vallomása is, amelyben a szerző esetleg önmagára utal: „Pdictus ma- gister”. Felfogható ez „Mesternek nevezett P.”-nek, másrészt „Az említett (vagy megnevezett) mester”-nek is. Az első esetben a szerző neve P betűvel kezdődik: innen a P betűvél kezdődő jelöltek sora. A második esetet vallók abból indulnak ki, hogy a Pdictus a latin nyelvű középkori szövegekben gyakori rövidítése a praedictus- nak. Számos érvvel lehet bizonyítani, hogy a P itt nem a szerző nevének kezdőbetűje — az erre alapozott kutatások nem is vezethettek eredményre. * Anonymus kilétének felderítésére új csapáson kell elindulni. A mű elemzésével igazolható, hogy a Gesta Hungarörum szerzője munkájához igen nagy segítséget kapott, ami már-már megközelíti a társszerzőség fogalmát. Ilyen együttműködés csak bensőséges emberi kapcsolat alapján képzelhető el. A kódex tartalma sugallja, hogy mindketten a korszak olyan tehetséges, művelt emberei voltak, akik a Gestán kívül más alkotással is jeleskedhettek. Ami a másik elindulást illeti, az egy természetes emberi tulajdonság: több kutató feltételezte, hogy Anonymus a saját nemzetségének ősét is feltünteti a honfoglaló birtokszerzők között. Ezen a felismerésen azonban nem eredtek a titok nyomába. (Győrffy György Edét és Edement tekinti Anonymus őseinek.) A rejtély megoldását segíti annak felderítése, ki az. a III. Béla kancelláriájában dolgozott, vagy hozzá közel álló egyházi személy, akinek őse jelentős vitézként hadakozik a Gestában. A fenti két csapáson elindulva meg lehet oldani Anonymus titkát. Mi bizonyítja, hogy Anonymus szinte változtatás nélkül beépítette művébe segítő társa szövegét? 1. Az élőbeszédben jelzett vállalkozás és a megvalósítás közötti különbség. 2. A műben megnyilvánuló szemlélet kétféle. 3. A Gesta szerkezete nem egységes. 4. A már megírt szövegbe később betol- dott fejezetek kerültek. 5. Eltérés van a forrásoknak az élőbeszédben kifejtett értékelése és a tartalom között. 6. A műben kétféle stílus keveredik. 7. A helyesírás is két elgondolást mutat. •Ezek az érvek egyenként, külön-külön talán nem mindig meggyőzőek, de együttesen feltétlenül bizonyító érvényűek. * Ki lehetett az a tehetséges, művelt, III. Béla udvarához közel álló egyházi személy, akinek az őse jeles vitézként hadakozik a Gestában, és jelentős segítséget nyújthatott Anonymusnak műve megírásához? Nem lehetett más, mint Katapán, előbb fejérvári prépost, majd III. Béla kancellárja, végül egri püspök. Valószínűleg az 1150-es években született Komárom megyében, ahol nemzetségének birtokai voltak. Miután a nemzetséget időről időre leghíresebb tagjáról nevezik el, ez a nemzetség a Ketel— Koppány—'Katapán nevet viselhette. Munkájából és egyéb körülményekből arra következtethetünk, hogy honi székesegyházi iskolái elvégzése után Itáliában teológiái és jogot tanult. Nagy hatással volt életére a kivételes tudású Adorján kancellárral való találkozása, közöttük meghitt mester— tanítvány: viszony alakult ki. Adorján javasolta III. Bélának Katapánt a kancellári tisztségre. Hazánkban a kor követelményeinek megfelelő királyi kancellária kialakítója Adorján és Katapán. Mi bizonyítja, hogy Katapán a Gesta Hungarörum társszerzője? 1. Katapán egri püspök Ketel „kun” vezértől vezette le családfáját. (Az elmagya- rosodott kabar vezetők kun származásúaknak tartották magukat.) 2. A Gesta 14. fejezetének végén Árpád követségbe küldi Salánhoz két társával Ketel kun vezért. Mind az ideig Álmos és Árpád több hódításáról olvashatunk anélkül. hopy ebben egyetlen egy magyar vezér érdemet szerzett, és ezért földbirtokot kapott volna. A 15. fejezetben történik az Barczi Pál: Arany János-illusztráció
