Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-07 / 158. szám

1990. július 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 II népművelő metamorfózisa MMezdetben volt a népművelő, pontosabban nem nevezte fC így senki, de ellátta ezt a feladatot egy-egy lelkes tanító, tanár. Színjátszókörök, tánccsoportok, dalár­dák működtek a legkisebb településeken is. Sőt, volt ahol a .,helybeli lágy szívű kántor’’ szervezett kórust, betlehemes — mai fogalmaink szerint, hagyományőrző — csoportot. Aztán sorra-rendre megalakultak az egyetemek, főisko­lák népművelési vagy éppen közművelődési tanszékei. Az üzemi kultúrfelelősöket felváltották a képzett szakembe­rek. Volt, aki szabadidő-szervező, volt, aki csak egyszerűen népművelő lett. De a névvel már kezdettől fogva baj volt! Az érzékenyebbek fülét bántotta a népművelő szóösszeté­tel, ezért volt, aki inkább közművelődési szakembernek ne­vezte magát. S jó esetben — most már függetlenül a név­től — tette mindazt, amit elvártak tőle. Vagy nagyon gyak­ran a helyi hatalmasságokkal viaskodva szervezte, vezette a kis csoportokat, előadásokat... Ki tudná számba venni, hogy hányféle módon segítheti egy jó népművelő a köz­művelődés ügyét? S ha adott az önképzésre is, folyamato­san tanulmányozta a szakirodalmai, eljárt ilyen-olyan kon­ferenciákra, értekezletekre is. Megtudhatta, hogy a közmű­velődésnek immár művelődésszervezők, művelődéskutatók kellenek. Ehhez persze a képzés megújítására, a szakembe­rek szemléletváltozására van szükség. S íme, a megújulni képes szakemberek megértették az új idők szavát! A kultúrház igazgatója, aki évek óta ugyan­abban a faluban dolgozik, valószínű, hogy eddig is érezte, hogy kissé nagyképű lenne, ha önmagát népművelőnek ne­vezné. (Igaz, a faluban más sem hívta így.) Nyilván ezért került a kiállításra invitáló meghívóban a neve alá a leg­újabb titulus: művészeti manager. Ez igen! így egészen biztos, hogy közelebb fog kerülni a falu lakóihoz! (filip) ■ 1 Természetvédelem és vadászat m Anna-bál Lillafüreden A Palotaszálló nyári programajánlata ,A lillafüredi Palotaszálló programszervezőjével, Bö­göly Erzsébettel beszélget­tünk nyári kulturális mű­sorkínálatukról. — Ez a nyár nem a szo­kásos nyár a kulturális ren­dezvényeiket illetően, mert egymás után peregnek az események Önöknél. Mi az oka műsorpolitikájuk meg­változásának? — A Palotaszálló ebben az évben ünnepli 60. „élet­évét”. Ezt egy rendezvény- sorozattal kívánjuk meg­ünnepelni, és a nagy nyil­vánosságot is bevonni. 'Kezdődött ez a Lillafüred­ről szóló fotótörténeti ki­állítással — ami még meg­tekinthető —, ezen kívül több hangversenyt rendez­tünk olasz, görög kórusok fellépésével. .Legközelebb július 17-én, este 6 órakor egy török kórus szerepel nálunk. — És a további prog­ramok? — 'Régebben hagyomány volt, hogy minden évben Anna-bált rendeztek. Mi ezt szeretnénk felújítani. Július '28-án tartjuk meg itt — hosszú idő után — az első nagyszabású Anna-bált, ■ahol szépségkirálynő válasz­tásra is sor kerül. Az ország minden ré­széből várjuk a vendége­ket. A bálon az ételmenü a harmincas évek báli me­nüivel lesz azonos, amiket régi étlapokról sikerült megtudni. • — A korabeli étrendet említette. Előfordulhat, hogy korabeli ruhákban is meg­jelenhetnek a résztvevők? Ugyanis a fotótörténeti ki­állítás báli fotóin a hölgyek és urak nagyon fessen és elegánsan jelentek meg. — Az Anna-bálon lesz egy zenés műsor, majd az S-modell diva tkol lekcióiból lesz divatbemutató. Most történik a szervezés, hogy a harmincas évek divatját is bemutathassuk., ugyancsak az S-modell manökenjeivel. — Mi. van még a tarsoly­ban? — Augusztus 20-ára ter­vezünk egy szabadtéri szín­házi előadást. A Vándor­diák című operett kerül két részben bemutatásra a (Palotaszálló teraszán este 9-kor, amelyre mindenkit várunk. — Kik lesznek az elő­adók? — A Miskolci Nemzeti Színház művészei, Várhegyi IMárta, Áforahámi István, .Matus György és a többi kiváló színművész. —< Ügy tudom szüreti bált is rendeznek. — Igen, ám ez csak egy terv, amelyre szeptember­ben vagy legkésőbb október közepén kerülhet sor. A szüreti bált felvonulással kötnénk egybe. Minden rendezvénnyel igazolni sze­retnénk: nagyobb figyelmet érdemel .Lillafüred, nemcsak azért, mert megyénk büsz­kesége, hanem mert közeleg a világkiállítás és a keleti országrésznek is valamilyen módon be kell kapcsolódnia. Ezt kívánja valamennyiünk érdeke. (zelci) A Magyar Continental Singers koncertje Hordozd a fényt! A Cotinental Singers tag­jai az USA összes tagálla­mán kívül több, mint ötven országban, énekeltek. Az 1967-es megalakulásuk óta megjelent harmincegy le­mezük, két dokumentum­film készült róluk. Ebben az évben újabb csoportok­kal gyarapodott az együt­tes. A koreai, angol, latin­amerikai, skandináv, új- zélandi csoportok után megalakult a Magyar Con­tinental Singers and Orc­hestra is. Az új együttes július 9-én este hét órától Miskolcon a Szakszerveze­tek Rónai Sándor Művelő­dési Központjában mutatja be a Hordozd a fényt! cí­mű műsort. Mindkét fogalom nagyon i| összetett. Ha a természet- !| ről beszélünk, segítségül kell hívni a geológust, bio- II lógust, botanikust, zooló- II gust, ornitológust, akár az antropológust is. A min­S dennapi ember a flórára és a faunára gondol, noha az ember is a természet része. — és talán a legkár- Ü tékonyabb része. H Amit a természet alko­tott, az kipusztulhat, de amit az ember — a homo If sapiens — rombol le, azt |l sok-sok milliárdos költség­gel próbálja megmenteni. A vadászat definíciója p sem egyszerű, — sokan : próbálkoztak vele. Beszél­ik nünk kell a vadállatokról, annak hasznos és káros |l fajairól, a domesztikálódott H vadakról. I A vadászat mint sport, mint egészséges időtöltés jóléti szerepet tölt be a | társadalom életében. Em­il béri magatartásforma, ősi rituális szertartások, népi hagyományelemek meg- || őrzése. Humánus és kultu- Ü rált, etikus viselkedésre, a ( természet iránti szeretetre, tiszteletre épül. Régebben ff létfenntartást jelentett, ma I mindinkább a vadgazdál- II kodást, állományszabályo­zást, selejtezést,' fajfenn­tartást, kereskedelmet, va­ll dászturizmust. Miért is vadászunk, te- * szik fel a kérdést önma­gi guknak is neves vadász­írók. Ezek a válaszok nél­külözik a tudományos meg- Ü fogalmazást. Soha el nem |s múló, el nem felejthető, meg nem fejthető, gyönyö- H rűséges élmény . .. Félel- ' metesen szép, félelmetesen ■ veszélyes, megrettentő ma- | gárahagyatottság, amely fi nem azonos a magánnyal H .. . Erdők, rétek, vizek su- H gallata, varázslatos belső f| harmónia, örülni tanító, rit- || ka pillanatok ... Vállunkon §§ a puska, követjük a vadat ' hegyen-völgyön, hogy vég- H re megkapjuk, — máskor .ff meg eszünkbe sem jut a Iff ravaszt meghúzni. Legtalá- !§ lékonyabban Széchenyi fo­il galmazta meg: „A vadá- || szat vadűzés és erdőzúgás. f§ De több erdőzúgás.” Az elmúlt évi MAVOSZ f| Megyei Intézőbizottsági vá­ll: lasztáson a megyei küldőt­ől tek legélesebben a fenn- fg maradás kérdését, „lenni || vagy nem lenni” anyagi I oldalát feszegették. Magam ff már ekkor is a „rólunk I alkotott közvélemény meg- 1 változtatását” hangsúlyoz- I tam, amely legalább any- I nyira meghatározó fenn­maradásunkban. Nagy La­jos barátommal — aki a Miskolci Vadászklub titká­ra — ennek a tudatformá­lásnak fontosságát hang­súlyoztuk. Ezt a nem min­denkori hálás feladatot vál- || lalja magára, immár ne­gyedik éve a Vadászklub. Ezen fórum havonkénti | rendezvényein megszólal­nak a természetvédők or­szágos tekintélyei, tudósok, professzorok, képzőművé­szek, festők, szobrászok, fafaragó népművészek, ne­ves vadász szakemberek, ökológusok, zoológusok, fo­tóművészek, afrika-vadá- szok, vadászírók. Tárlatok, videó-filmvetítések gaz­dagítják a rendezvényeket. Külföldi kirándulásokat szervezünk állandó vadász­tárlatokra, világkiállítások­ra. Ennél többre is vállalko­zunk, szeretnénk megnyer­ni rendezvényeinknek a széles közönséget, hog/győ­ződjenek meg arról, hogy szándékunk nemes és mind­annyiunk emelkedését szol­gálja. Ugyanakkor a to­vábbképzést is szeretnénk szolgálni a megye vadászai részére, hogy összefogva védjük a természetet a ci­vilizáció, modernizáció, ur­banizáció, kemizáció ma­gas technikájával szemben. A megyében működő eti­kai bizottság (sajnos köz­ben megszűnt) 12 pontban (parancsolatban) hirdette az igazi, etikus, erkölcsös vadász ismérveit és elju­tatta számos vadászház fa­lára. Tudjuk, sok a para­doxon a vadászatban, a vadászkultúrában, — a va­dász mégis vadölő — gon­dolom ez feloldódik a „nagy egészben”. „A fejlő­dés kereke á Fekete-Afri- kában akkor kezdett fo­rogni, amikor az .első fe­hér ember erre a földre lépett” — olvassuk. Mások szerint a fejlődés kereke valójában ekkor állt meg? Túlszaporodás, dúvadir- tás ... Amit ma kiírtunk, holnap védjük, mentjük, tenyésztjük, a vadásznak, mint természetismerőnek, természetvédőnek illik is­merni, amit védeni kell, Kölcsönös türelmet, tole­ranciát, összefogást, segít­séget igényel, mert a ter­mészetvédő és a társadalom is nagy fogyasztója a fló­rának, illetve faunának. Az élővilágot alkotó fa­jok száma, aránya az evo­lúció során gyakran válto­zott. Egyes fajok eltűntek, mások gyakorisága, domi­nanciája módosult. A vál­tozások mozgató ereje ma­ga a természet volt; az ég­hajlat, a környezet, a ter­mőhely, a táplálék, illető­leg az élőlények belső ge­netikai információja. Az ember megjelenése az élő­világban más típusú, dön­tő változást idézett elő. Először csak tudatos- fo­gyasztó, később a terme­lőtevékenységével tudatos élőhelyszűkítővé, környe­zetrombolóvá vált. Napja­inkban egyre inkább meg- figylehető mind több és több élőlény, a veszélyez­tetett növény- és állatfa­jok számbeli ritkulása, ki­halása. Földünkön az életnek mintegy három és fél, négymilliárd évvel ezelőtt történt létrejötte óta ke­letkezett fajok számát 100— 200 millióra becsülik, amelynek 90—95 százaléka már kihalt. A jelenleg élő fajok számát 5—10 millió­ra teszik, amelyből t kb. egymillió a növényfaj. A földtörténet ismer „gyorsan” bekövetkezett természetes változásokat is. Ilyen volt például „leg­utóbb” a dinoszauruszok 60 millió évvel ezelőtt be­következett „hirtelen” ki­pusztulása. (ökológiai krí­zisek.) Pl. az elefánt a XXL század közepére ak­kor is kipusztul, ha az orvvadászatot sikerül meg­zabolázni. A fajok pusztulása tíz­ezerszer gyorsabb, mint azok születése. Amikor egyes fajok védelméről in­tézkedünk, nagyon sok té­nyezőt kell figyelembe ven­nünk. Nem lehet egyértel­műen állást foglalni abban a kérdésben sem, hogy mi a fajok haszna? Miért kell a fajokat megvédeni? Ko­rábban az esztétikai, eti­kai, „humanitárius” elvek domináltak. Most előtérbe kerültek a gazdasági, pénz­ügyi megfontolások. Az embernek egyszerűen ,L>incs joga” egyetlen élő­lényt sem kipusztítani az élőik sorából, mert ez mint cselekedet nem méltó a legmagasabb rangú fajhoz. Vanak fajok, melyek több ezer évig is élnek, mint például a 7000 éves japán cédrus, mások — mint a kólibaktérium — 20 percenként osztódnak. Az állatok közül a legna­gyobb élő ismert faj a 150 tonna súlyt is elérő kék­bálna. Az 1950-es években felfedezték egy óriás di­noszaurusz csontjait, ez 200 tonnánál is nagyobb tömegű lehetett. A kipusztulással fenyege­tett fajok közül soknak az élőhelye olyan drasztiku­san összezsugorodik, hogy eredeti területének elenyé­sző töredéke marad. Ve­szélyes, ha egy faj sok és lassan érő felnőtt példá­nyát éppen az ivarérettség korszakában fogják be, pusztítják ki. Vannak fa­jok, amelyeknél az idény­ciklusok megrövidülnek. Átfogó természetvédelmi programok a vadászat és a kereskedelem ellenőrzé­sét követelik. A fajok összetételének eltolódása az elterjedtebb, alkalmazkodó fajok javára történik. A homogenizáció- val való szembenállás, a sokféleség fenntartása, a táj eredeti képének minél nagyobb területeken való megőrzése a kívánalom. Az elmúlt három évszá­zad alatt több mint 70 em­lős és kereken 140 madár­faj pusztult ki és további 500—600 szerepel a közvet­len kihalással fenyegetettek listáján. Nagyon ritka az az eset, amikor egy fajnak az élők sorából történő eltűnése egyetlen okra vezethető vissza. Az okok közül min­denképpen első helyre az élőhelyek beszűkülését vagy megszűnését kell tennünk. Megszűnésének legfőbb okai az erdők kiirtása, a mezőgazdaság térfoglalása és belterjessé válása. A vízfelületek lecsafcolá- sa, a túlzásba vitt állatte­nyésztés, a növényzet pusz­títása miatti elsivatagoso- dás, az emberi települések kiterjedése, a bányászat, a nyomvonalas létesítmények sűrű hálózatának kiépítése, — a civilizáció — a koc­kázati tényezők. Több százezer tonna olaj ömlik az élővizekbe, atom­robbantások, a föld, a víz 5 és a levegő elszennyeződé­se, a túlzott kemizálás, a zajártalom, a tarlóégetések, nádégetés, tájidegen fajok telepítése mind „céltuda­tos” emberi beavatkozás. Az állatfajok jelentős ré­sze sohasem képezte a va­dászat tárgyát, mégis ki­pusztult! Ugyanakkor a könnyű jövedelemszerzés, a divathóbort, a sporttól távolálló szenvedély és tu- || datlanság, a vadászat cé­gére alatt folyó vandaliz­mus. A vadgazdálkodás, ff mint a természetvédelem |í egyik legnagyobb fegyvere, jelentős erőfeszítéseket tesz ennek fékezésére. Az elefántcsont, a kro­kodilbőr, az orrszarvútülök „vadászata”, a kereskedel- ff mi jellegű vadbefogás, az ff illegális madár és madár* : tojás kereskedelem szintén romboló tényező. (Évente befogott madarak számát I 6—10 millióra becsülik.) Terjed a rovarok, bogarak, lepkék üzletszerű gyűjtése. A prémkereskedelem a nagymacskáknál is súlyos : helyzetet teremtett. Az aquaristák által kedvelt trópusi halak is veszedel- || mesen fogynak. Az állatok f§ . tömése is káros szenvedély. A közgyűjtemények, kuta- ff tások, oktatás célját szolgá­ló példányokat az elpusz­tult állatok kipreparálása révén kellene biztosítani. S mindez folyik annak ellenére, hogy az emberek :| és állatok közötti kapeso- I latok ősrégiek és kölcsönö- ff sek. A hibridizáció, elfajzás f| is „állatpusztítás” és elve­zethet a faj teljes geneti- ff kai katasztrófájához. Pél- || dák között szerepelhet a ff vaddisznóskert létesítésé­nek mai gyakorlata is. Érintetlen élőhelyen az ál- f| latok génkészlete unifor- ff mizalódik. A ragadozók és É zsákmányállataik közötti ff kapcsolat természetes kö- ff rülmények között kiegyen- súlyozott. A betelepített ff idegen (exoticus) fajok ag- fi resszív versenytársává vál- ff hatnak az „őslakóknak”. A havasi gyopár, az orchidea f mint az alkalmi természet- ff járók csokrai, vázában her- §: vadnak, — hol az ismeret- || terjesztés? A járványoknak az ön- szabályozással működő élet- közösségekben nem volt § megsemmisítő szerepe. A ff' beteg, legyengült egyedek f§ helyére egészségesek kerül- | nek, — nagy arányú embe­ri beavatkozások sokszor célt tévesztettek (pl. a ce- || celégy „terjesztőinek” le­mészárlása). A természet- védelemnek éppen azok a fajok okozzák a legnagyobb f gondot, amelyek nem vise- I lik el, nem tűrik és egy- általán nem igénylik az ember közelségét, pl. hiúz, sólymok, sasok, túzok stb. Ezen publikáció akkor érné el célját, ha bekap­csolódnának a vitába ter­mészetvédők, a nemezeti parkok irányítói, a vadá­szok, főleg a széles társa­dalom. Dr. Szigethy Jenő Megyei Vadászklub elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents