Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-06 / 157. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. július 6., péntek A kémpilóta 6. „Szent Isten, lőnek rám!” A szenzáció bejárta a világot: az U-2 kémrepiilögépet Szverdtovszk közelében lelőtték. Az amerikai pilóta szovjet fogságba esett. Francis Gary Powers három évtizeddel ezelőtti útjának titkai. Az U—2 kémrepülőgép pi­lótája később így írta le re­pülésének kétségkívül leg­fontosabb szakaszát. „A szovjet határhoz köze­ledve egyre izgatottabb let­tem. Ez azonban az Over­flight minden egyes beveté­se során előfordult. Amikor átjutottam a határon, alább­hagyott az idegesség. Nem tudom, miért gondolja az ember, hogy éppen a hatá­ron történik valami kelle­metlen? Az első szakasz, fel­derítési szempontból nem volt érdekes. A műszerek alapján pontosan betájoltam magam. Az ég felhős volt, de olykor, a foszlányokon át látni lehetett a földet; az Arai-tónál korrigáltam az útirányt és egyszer csak kon- denzcsíkot vettem észre, me­lyet egy vadászgép húzott, jóval alattam. A gép velem ellentétes irányba repült. Talán öt, vagy tíz perc múl­va újabb csíkot látok és a gép most már az én útvo­nalamat követi. Észrevették! Lehet, hogy a radarmérések alapján a gépem helyzetét is közölték a vadászgéppel. De mivel jóval alacsonyab­ban nepült, mint én, nem nyugtalankodtam. Előttem mintegy 50 kilométerre lát­szott az Aral-tó és mellette a sejtett űrállomás. Elkezd­tem tehát a fényképezést. Aztán megint beállt a felhő­plafon, egy időre eltakartak a felhők. A repülés harma­dik órájában megpillantot­tam egy várost és a helyi adó műsora alapján igyekez­tem betájolni magam. Csel- jabinszk közelében ismét szétszakadoztak a felhők, megpillantottam az Ural hó­födte csúcsait. A gép bi­zonytalanságából arra követ­keztettem, hogy meghibáso­dott a robotpilóta. Kikap­csoltam és magam vezettem egy , ideig. Aztán megint elölről kezdődött. Döntenem kellett, hogy ilyen körülmé­nyek között folytassam-e az utat, vagy inkább visszafor­duljak. Arra gondoltam, hogy ha már mögöttem van több, mint kétezer kilométer a Szovjetunió fölött, inkább folytatom, jóllehet a vállal­kozás nem egyszerű. Navi­gálni, pontosan meghatároz­ni az időt és a helyet, ahol járok, az üzemanyag-fo­gyasztás szempontjából a legkedvezőbben megválaszta­ni a sebességet, közben fény­képezni, és mindezt robot­pilóta nélkül, bizony nehéz lesz. .Megpillantottam egy nagy víztározót, ezt a térké­pem nem jelölte, berajzol­tam. Hamarosan föltűnt egy város, mint kiderült, Szverd- lovszkhoz érkeztem. Itt 90 fokos fordulót kellett végre­hajtanom az út folytatásá­hoz. Megláttam egy repülő­teret, berajzoltam. A fordu­lót követően fel kellett ír­nom az időt, a magasságot, a sebességet és néhány más, a motor működésére vonat­kozó adatot. Éppen ezt tet­tem, amikor tompa ütést éreztem, s hogy a gép előre­bukott. Ebben a pillanatban mintha villámfényt láttam volna. — Szent Isten, lőnek rám! A sokkhatás néhány pilla­natig tartott, igaz ez ítélet­időnek tűnt. Ügy látszott, hogy a robbanás nem érte a gépet és ez némiképp meg­nyugtatott. De miért lóg jobbra? Egy gyors kormány- mozdulattal igyekeztem visz- szafogni. Ekkor meg az orra tűnt nehezebbnek, zuhanni kezdett és úgy láttam, mint­ha a szárny is leszakadt vol­na. Ilyenkor az ember has­ra húzza a botkormányt. Meg ás tettem, de a gép to­vábbra is zuhant. Megbizo­nyosodtam, hogy nem tu­dom ellenőrzés alatt tarta­ni. Rázkódott és én jobbra- balra hánykódtam a kabin­ban. Mintha a szárnyak is leváltak volna. Ami pedig maradt a gépből, az forog­ni kezdett, néha orral az ég felé. Kinyitottam a tartalék oxigénpalack csapját, ekkor vettem észre, hogy a ruhám felfúvódott, vagyis a nyo­máskiegyenlítő már nem működik. A megsemmisítő berendezés kapcsolóját ke­restem, kinyitottam a biz­tonsági fedelet is, amikor úgy döntöttem, katapultá­lok, az ehhez megfelelő helyzetbe hozom magam. A kivetéshez való hely normá­lis körülmények között is szűk, most azonban úgy tűnt, ha kivetem magam, esetleg mindkét lábamat le­vágom. Mindeddig nem fél­tem. Ekkor viszont .pánikba estem. Egyre csak azt mo­tyogtam : nyugalom, gondol­kozz! Felvillant a kézenfek­vő megoldás: nem szabad katapultálni, egyedül kell el­hagynom a gépet. Fölemel­tem a kezemet, hogy elér­jem a kabintetőt. Kibiztosí­tottam, és a szél rögtön le is tépte. A gép még mindig dugóhúzóban volt. A magas­ságmérő 34 ezer lábat — mintegy 10 ezer méter — mutatott és éreztem, hogy gyorsan zuhanok. Ismét a megsemmisítőre gondoltam, aztán el ás álltam tőle. Ki­kapcsoltam az övét. A cent­rifugális erő félig kinyomott a gépből, de oly gyorsan tör­tént, hogy a visszapillantó tükörnek ütköztem. Ez volt az utolsó, amit láttam, mert a sisakom egy pillanat alatt bederesedett. De miért va­gyok még a géphez kötve? Az oxigéncsövék! Ezekről teljesen megfeledkeztem. A forgó zuhanás folytatódik. Megpróbáltam visszamászni, megint a megsemmisítő gombját kerestem, a gyorsu­lás azonban valósággal meg­bénított. Semmit sem lát­tam, fogalmam sem volt, hogy milyen magasan lehe­tek. Kézzel-lábbal igyekez­tem elszakítani .az oxigénve­zetéket. A hánykódás köz­ben nyilván sikerült is, mert egyszer csak azt éreztem, hogy elszabadultam. Szaba­don zuhantam, a gyönyör utánozhatatlan érzésével. Emlékszem, arra gondoltam, hogy ez mennyivel kelleme­sebb, mint amikor az uszo­dában a trambulin legfelső fókáiról leugrik az ember. Azt hiszem, sokkos állapot­ban voltam. Következik: Szafronov fő­hadnagyot eltüntetik. Az Erdőbényei Kossuth Szőlőtermesztő Szakszövetkezet Baskói Fűrészüzemében PARKETTA ELADÓ Tölgy I. o. Tölgy II. o. Tölgy III. o. Gőzölt bükk egységes -f- ÄFA áron, többféle méretben egyéni és közületi vevőknek. 720 Ft/m2 008 Ft/m2 480 Ft/m2 480 Ft/m2 Kft. FELVESZ AZONNALI BELÉPÉSSEL KŐMŰVESEKET, esztergályosokat, marósokat, szerkezeti lakatosokat, ács­állványozókat, festőket, nehézgépkezelőt, tehergépkocsi- vezetőt, részmunkaidős takaritónőt. Ónálló munkát végző csoportok jelentkezését is várjuk, bedolgozói rendszerben való foglalkoztatásra. .Jelentkezés személyesen: Kiss tábornok út 55. szám alatt, munkaidőben. HÍREK • A Szabad Demokraták Szö­vetsége 1990. július 7-én, szom­baton 10 órai kezdettel Miskolc. Tanácsház tér 2. szám alatti új helyiségében a mezőgazdaság iránt érdeklődő tagjai részére előadást tart. Meghívott vendé­geink: dr. Juhász Pál, dr. Hat­vani Zoltán és dr. Matyi László országgyűlési képviselők. Min­den érdeklődőt szeretettel vá­runk. • A Borsod Volánnál tart műszaki konferenciát pénte­ken, 11 órakor Rajkai Zsolt, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium politikai ál­lamtitkára. A konferencia napirendje az új igazgató, Sárközi György beiktatása, aki jelenleg nemzetközi iro­davezető. • A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezőgazdasági Kamara és a Szabad Demokraták szö­vetsége 1990. július 7-én. szom­baton. 15 órai kezdettel a Gaz­dasági Kamara épületében (Mis­kolc. Arany János utca) elő­adást tart. Témája a mezőgaz­daság helyzete. A mezőgazdaság iránt érdeklődő tagjaikat vár­ják. Az előadás meghívott ven­dégei: dr. Juhász Pál, dr. Hat­vani Zoltán és dr. Matyi László országgyűlési képviselők. KÖZLEMÉNYEK Az Agrofitt Mezőgazdasági Gépjavító és Garanciaszolgáltató Kit. aratási ügyeletet szervez, a nyári betakarítási munkák elősegítése érdekében. Az ügye­let időpontja 1990. július 7-től augusztus 5-ig tart. Munkanapo­kon, munkaidőben, szombaton 7 órától 14 óráig, vasárnap 7— 12 óráig fogadja a bejelentése­ket a 46-36-721 sz, ügyeleti te­lefonon. Virágkiállítás nyílik július 7- én (szombaton) 15 órakor a bod- rogkeresztúri Faluházban. Az élövirág-kompozíciókat — ame­lyek között menyasszonyi csok­rok. virágtálak, virágkosarak; oszlopdíszek és urnadíszek lát­hatók — Kubus Júdit, Sávéi Ildikó és Oláh Zoltánná virág­kötők készítik. A bemutató megtekinthető, 7-én, este 20 óráig, 8-án 10—20 óráig. • A thessaloniki Feltáma­dás templom gyermekkórusa péntek este 6 órakor kon­certet ad Miskolcon, a Ze­nepalotában. Január második felében meghalt egy csaknem nyolc­vanéves asszony. Hogy ez megtörtént, természetesnek tekinthető. Az viszont már nem, hogy temetésére csak most, júliusban, a közeli na­pokban kerül sor. Sajószentpéteren egy ker­tes családi házban élt 1965- től özvegyen, fiával. A 74 éves asszony holttestét júni­us 21-én, a déli órákban ta­lálták még a lakásban. Mint kiderült, már január máso­dik felében — feltételezhe­tően — természetes halállal elhalálozott. Az asszony holt­testével június végéig „együtt élt” fia, aki időközben is úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Rendesen járt dolgozni, éjszakáit ott­hon töltötte ... Az asszony a nyugdíját januártól nem vet­te át. A szomszédok egy ide­je érezték a hullaszagot. Az­tán szóltak a tanácsra, a rendőrségre, és június 21-én megtalálták a holttestet. Az elhunyt fia a Miskol­ci Közlekedési Vállalat dol­gozója. Ott érdeklődtünk ve­zetőktől, beosztottaktól: mi­lyennek ismerték a kollégá­jukat, mit tudnak az eset­ről. Oláh Jenő, forgalmi osz­tályvezető felkészülten fo­gad. Iratokat vesz elő, ezek alapján mutatja be a fiút. — D. László ötvenegy es, vagy ötvenkettes születésű. 1971-ben jött a vállalathoz. (Folytatás az 1. oldalról) ki a bunkerből, s egy hábo­rú utáni újrakezdés idősza­kát élnénk, de ezt most nem tükrözi a beszámoló . .. Szóval, volt ezen az ülé­sen minden. Elhangzott kér­dés, melyet majd a jövő vá­laszol meg. Elhangzott poli­tikai kinyilatkoztatás, mely­nek nem itt volt a helye és az ideje. Elhangzott kérdés és vélemény, mely sajnála­tosan azt bizonyította, hogy elmondója — enyhén szól­va — „nincs benne a kép­ben”. Mindezek ellenére Miskolc Város Tanácsának Végrehaj­tó Bizottsága nem javasolja módosítani az 1990. évre el­fogadott költségvetési tervet. Biztosítani akarja — az ere­deti elképzelések szerint — a város működőképességét. Nehezen, bizonytalanságok között, kiszámíthatatlanul. Ezzel kell számolni, és az­zal, hogy a gazdasági reál- folyamatok függetlenek a vágyálmoktól. Ez a gazdasá­gi realitás: az intézmények­ben és a lakosság számára is. A város gazdálkodása még kézben tartható. Ezért ta­nácsülést csak augusztusban kívánnak tartani, ahol az időközbeni változások figye­lembevételével veszik majd számba a város gazdasági helyzetének alakulását. — faragó — Herman János, a Külügy­minisztérium szóvivője ar­ról tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát, hogy csü­törtökön reggel újabb két albán állampolgár — egy férfi és egy nő — jutott be a Magyar Köztársaság tira­nai nagykövetségének terü­letére, ahol így jelenleg már hatan várnak ügyük rende­zésére. A Magyar Vöröske­reszt egységcsomagokat jut­tat el a magyar nagykövet­ségen tartózkodó albán ál­lampolgároknak. (MTI) Valuta keresztárfolyamok Az alábbi táblázat néhány valutának az amerikai dollárhoz, a font sterlinghez és a nyugatnémet már­kához viszonyított árfolyamát tartalmazza 1990 júni­us 25-én, a Világgazdaságnak a Financial Times alap­ján készített táblázatából. Valuta ÜSA-dollár Font sterling NSZK­márka Magyar forint 64,4632 111,5537 36,4336 ÜSA-dollár 1 1,7305 0,5962 Ausztrál dollár 1,2721 2,2015 0,7584 Osztrák schilling 11,7682 20,365 7,0163 Belga frank 34,3831 59,50 20,4995 Bolgár leva 2,9089 5,0340 1,7343 Csehszlovák korona (keresk. árf.) 16,3767 28,34 9,7639 Angol font 0,5778 1 0,3445 Francia frank 5,6327 9,7475 3,3583 Görög drachma 163,8543 283,55 97,6916 Holland gulden 1.8881 3.2675 1,1257 Japán jen 155,3019 268.75 92,5925 Jugoszláv dinár 11.6543 20,1679 6.9484 Kanadai dollár 1,1788 2,0400 0.7028 Kubai peso 0,7965 1,3785 0,4749 Lengyel zloty 9379,3701 16 231,00 5592.0757 Olasz líra 1228,9800 2126,75 732,7304 Román lej (nem kér. árf.) 20,3929 35,29 12,1584 Spanyol peseta 103,0049 178,25 61,4125 Svájci frank 1,4099 2,4400 0,8406 Svéd korona 6.0676 10,5000 3,6175 Szovjet rubel 0,5914 1,0235 0.3526 Török lira 2629,9508 4 551,13 1568.0034 NSZK márka 1,6772 2,9025 1 Halottatokat el kell temetni Forgalmi ellenőrként kezd­te, közben volt sorkatona, majd végigjárta a hivatali ranglétrát, közben tanult. 1978-tól autóbusz-forgalmi üzemvezető, csaknem 280 embert irányít. Apja bá­nyász volt, akit rokkant- nyugdíjaztak, s aki 1965-ben meghalt. Laci együtt élt édesanyjával, aki háztartás­beliként dolgozott. Hogy mi­lyen ember D. László? Idé­zek a véleményezésből: „Sze­rény, kissé tartózkodó em­ber ... Modora barátságos. Nem indulatos. Magatartásá­ra a kiegyensúlyozottság a jellemző. Általános művelt­sége jó. Magánélete rende­zett. Anyagilag és erkölcsi­leg megbízható. Káros szen­vedélye nincs.” Aztán a forgalmi osztály- vezető megpróbálja felidézni az esemény időpontjában ál­tala tapasztaltakat. Laci szólt nekem, hogy elmegy a rend­őrségre, de úgy látszott raj­ta, nem tudja, miért hívják. A munkáját ugyanúgy vé­gezte, mint máskor, de más­nap már nem jött be. Ez vele nem, mással gyakrab­ban előfordult. Nem tűnt fel. Amikor másnap sem jelent­kezett munkára, érdeklőd­tünk a rendőrségen. Akkor értesültünk arról, hogy mi történt. Két munkatársunk ezt követően kiment a la­kására. Csak pár percig be­széltek, Laci szabadságot kért, hogy a temetést intéz­ze. Milyen ember? Zárkózott. A magánéletéről a legrégibb munkatársaival sem beszélt. Agglegény volt. Arról sem beszélt, hogy akar-e nősülni. Hogy anyjához nagyon kötő­dik, azt éreztük. Az átlagos­nál jobban szerette az any­ját. Ami történt, normális ésszel nem érthető meg, de oka biztosan van. Nem tud­juk megérteni, miért nem te- mettette el fél év alatt az édesanyját? Csorbái István, villamos­forgalmi üzemvezető: — Munkaköri és emberi szem­pontból is jó kapcsolatban voltam vele. Meggondolt embernek ismerem. Az átla­gosnál is nagyobb műveltsé­gű D. László. Nagy tudású­nak, szinte élő lexikonnak tartjuk. Családjáról, roko­nairól soha nem beszélt. Vi­selkedésében nem tűnt fel semmi az elmúlt fél évben Közbe szól Oláh Jenő: — Több éve, hogy a szabadsá­gát nem egyszerre vette ki. Most sem szólt, hogy szabad­ságot kérne, olyan sem for­dult ,elő, hogy betelefonált volna, mert valami ok mi­att később tud beérkezni. Mi nem törünk, nem törhetünk pálcát fölötte. Hogy nem akarnánk visszafogadni? Néz­ze, D. Lászlóhoz körülbelül 280 ember tartozik. Biztosan van közöttük 20—30, aki őt nem szereti, mert figyelmez­tette őket valamiért, fegyel­mit adott nekik. Az ő vé­leményük nem mértékadó. Egy másik épületben D. László beosztottjaival be­szélgetünk. Barsi Zoltán tíz éve autó- buszvezető: — Ügy vélem, D. László már nem lesz a főnököm. Én a mai napig nem tudok igazán napirend­re térni a történtek felett. . . D. Lászlóval ezek után nem­csak a beosztottjai, a köz­vetlen munkatársai sem tud­nák felvenni a kontaktust... Zenekarban játszom lakodal­makban. A múltkor egy es­küvőre készülő családban meghalt egy szülő. El akar­ták halasztani az esküvőt. Én próbáltam magyarázni: a holtakat el kell temetni, de az életnek forogni kell tovább! Palásthy Istvánná: — D. Laci munkatársam volt. Mint embert, humánusnak isme­rem. Az más lapra tartozik, hogy nőtlen volt, agglegény, és ez látszott a ruházatán. Ami történt, megdöbbentett. Tettére nem találok magya­rázatot. Ha nagyon szerette az édesanyját, akkor azért, ha nem, akkor azért — mi­ért nem adta meg neki a végtisztességet. Kovács János autóbusz- vezető, az üzem szakszerve­zeti főbizalmija: — Mint bi­zalmi, véleményeztem is. Mondtam róla pozitívumokat és negatívumokat is. Ami történt, megdöbbentett. A dolgozók nekem mondják: remélik megakadályozom, hogy ebbe a beosztásba visz- szakerüljön. Itt emberi tekin­télyét nem tudná érvényesí­teni. Erkölcsileg nem. Ez nem bűntény, de erkölcsileg nem jön össze a vezetői be­osztással. * D. Lajosné elhunytáról a Sajószentpéteri Városi Taná­cson kiállították a halotti anyakönyvi kivonatot. Teme­tése köztemetés lesz. Költ­ségeit a Sajószentpéteri Vá­rosi Tanács fizeti. D. László jelenleg elmeorvosi megfi­gyelés alatt áll. Tőle később kérik a temetés költségeinek megtérítését. Hogy édesany­ját egy fél esztendő alatt miért nem temettette el? Nem tudom, lesz-e erre vá­lasz. — faragó — Szorításban Albán állampolgárok a tiranai magyar nagykövetségen

Next

/
Thumbnails
Contents