Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-06 / 157. szám

1990. július 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bekecsi Szabó László: « * Öröklés, magántulajdon kisgazda módra Nap nem múlik el, hogy levelet ne kapnánk a Tisz­telt Olvasótól. Mostanában a legtöbben „a hogyan továb- bot” szeretnék tudni. Vidéki és meglepően sok városi ol­vasóink is igen élénken ér­deklődnek a magántulajdon, az öröklés jövője iránt, de sokan az egészségügyről, a nemzetiségi politikáról is tá­jékozódni szeretnének. Noha sokszor írtunk min­degyik témáról, több párt szemszögéből is, úgy látszik, nem elégszer. Mert sok „ka­varodás” van a fejekben, a lelkekben, főként a fent em­lített témákban. Sokan és nem mindig indulat nélkül támadják a pártok politiká­ját, ugyanis, összevetik a vá­lasztás előttit a jelenlegivel. Ebből a szempontból érde­kes a kisgazdák tavasszal meghirdetett politikája, ami a párt egyik megyei vezető­je, Pelsöczi László szerint maradéktalanul megvalósít­ható. Az alábbiakban — ha távirati stílusban is — köz­readjuk e néhány firtatott témát a Tisztelt Olvasóink­nak. A magánszektor, a magán- gazdaság gyors kialakulása és megerősödése az alapfel­tétele annak, hogy az álla­mi kormányzati és gazdálko­dó szektorok racionalizálása kapcsán felszabaduló sze­mélylétszám, munkaerő, el- helyezkedhessék a gazdasági életben, és ne terhelje a szo­ciális segély, a munkanélkü­liség, stb. a kormányzati alapokat. II magántulajdon visszaállítása A piacgazdálkodásra átté­résnek és az árutermelés fel­lendítésének alapfeltétele a magántulajdon jogaiba való visszaállítása, az államosított ingatlanok magánkézbe visz- szaadása ugyanúgy térítés- mentesen, mint ahogy kár­térítés nélkül vette el az ál­lam annak idején a lakos­ságtól ! Ház, lakás, műhely, üzem visszaadandó azoknak, akik­től elkobozták (vagy örökö­seiknek), vagy ha ilyenek már nincsenek, akkor a fa­lu-, illetve városközösségé legyen Az államosítás óta keletkezett vagyontöbblet pe­dig az ott — eltelt idő alatt — dolgozók között osztandó fel (tulajdonjegy vagy rész­vény formájában), rangtól függetlenül, kizárólag az ott ledolgozott szolgálati idő ará­nyában, a tulajdonjegyek szabad, megkötöttség nélküli forgalmazhatósági jogával. Föld, telek: az 1947—48. évi földosztás utáni állapot állítandó vissza, tehát a fa­lusi lakosság, akitől erőszak­kal a „közösbe” vitték, kap­ja vissza (vagy ha nem él, akkor örökösei). Minden szö­vetkezet, gépállomás vagyo­na az alapítók között a be­vitt vagyonrész arányában osztandó fel, és arról va­gyonjegyeket (részvényeket) kapjanak a tulajdonosok vagy örököseik, akik ha akarják, a szövetkezet tagjai marad­nak, ha akarják, magángaz­dálkodásba veszik tulajdon- hányadukat, vagy eladják azt a szövetkezetnek vagy másnak, teljesen szabadon! Elszámolás: aranykoronaér- ték-arány. Az alapítás óta keletkezett vagyonrésztöbb­let az ott dolgozók (akik ott dolgoztak az eltelt idő óta) között osztandó fel, rangra való tekintet nélkül, kizáró­lag az ott ledolgozott szol­gálati idő arányában. Ök is ugyanolyan vagyonjegyeket kapnak, mint az alapító ta­gok, ugyanolyan szabad ren­delkezési joggal tulajdonhá­nyaduk fölött, mint azok. Ha az alapító tag már nem él és törvényes örökö­sei sem, akkor részesedése a faluközösségé legyen, vagy kerüljön felosztásra a rajta dolgozó kollektíva tagjai kö­zött, a szolgálati évek ará­nyában, függetlenül a beosz­tástól. Öröklés Érvénytelenítendő a jelen­legi büntetőjeliegű öröklési és ajándékozási szabályozás. Közeli hozzátartozók közöt­ti bármilyen jogcímen esz­közölt vagyonátruházás, va­gyonátszállás, öröklés, ille­tékmentes! Kizárólag a ha­gyatéki érték 1,5 százalékára rúgó hagyatéki eljárási ille­ték terhelheti a hagyatékot! Fenti körön kívüli öröklés A magyar nemzet több mint ezeréves történelme fo­lyamán, a Kárpát-medence vezető politikai és gazdasági hatalmaként soha nem nyom­ta el, sőt, támogatta az ural­ma alatt élő nemzetiségeket északi és délszlávokat, ro­mánokat, németeket. Ennek legvitathattalanabb bizonyítéka az, hogy 1000 éves magyar uralom után, ezek a nemzetiségek fenn maradtak, li918-ban jelentős politikai és gazdasági erő­ként egyesülni tudtak anya­nemzeteikkel, független álla­mokat alkotva. Ennek a ténynek, mint jogcímnek, a szem előtt tar­tásával igényli a magyar nemzet és elvárja szomszé­daitól, hogy hasonló huma­nisztikus liberalizmussal, mint ahogy azt a magyarok tették, biztosítsák a terüle­tükön élő magyar nemzeti­ség számára mindazokat a politikai, nemzeti, kulturá­lis, gazdasági jogokat, ame­lyek lehetővé teszik a ma­gyarság fennmaradását most már új hazáik határain be­lül. Ellenőrzik a zajszintet esetén 20 százalék nem prog­resszív vagyonátruházási il­letékkulcs alkalmazandó! Egészségügy A lakosság jogot kell kap­jon ahhoz, hogy szabadon választhassa meg kezelőor­vosát és kezelőintézetét. A betegbiztosító intézet a be­teg igazolása, ellenjegyzése alapján egyenlíti ki a keze­lőintézet és a kezelőorvos számláját. A jó kezelőinté­zetnek és a jó orvosnak sok betege és nagy jövedelme lesz. Megszüntetendő a kiváltsá­gos állampolgárokat külön­leges szolgáltatásokkal keze­lő intézmények rendszere. Biztosítani kell azonban azt, hogy aki különleges elbánást kíván, az a többletköltségek térítésével azt megkaphassa. Magánorvosi praxis, és magán kezelőintézetek a szakmai előírások betartása mellett, éppúgy, mint bár­mely más magánfoglalkozás, szabadon létesíthető! Nemzetiségi A miskolci Dessewffy utca ai Avasra vezet, a kapaszkodón a járművek erőlködnek, meg­lehetősen nagy zajt keltenek. Hogy mekkorát, azt mérték a hét elején négy napon ke­resztül a Közlekedéstudományi Intézet munkatársai az úttest szélére tett hangérzékelő segítségével. Fotó: Fojtán László Szomorú üzenet lépkocsivezetőkne Hozzászólás- Oda a virágok, oda a 14 méter kerítés, mindent tönkretett oz az ittas, ré­szeg ember, aki a Lada gépkocsit vezette. A híjá­kat, ciprusokat mind legá­zolta, pedig ezeket mesz- szebbröl, egy-egy emlékkel hoztuk haza. Volt egy kü- lönjeges gömbciprusom is, amit Sopronból vettünk, ehhez fűződik tulajdonkép­pen férjem utolsó kivánsá- ga. Nem sokkal halála előtt voltunk ott, s megis­merkedtünk, összebarátkoz­tunk egy kertésszel. Az uramnak nagyon tetszett ez a fenyőféle, s kérte, hogy majd egyszer hozzunk ilyen növényt Mondtam is már az unokáimnak, gondoljatok nagyapára, mikor ezt lát­játok ... Am most gyöke­restül kifordult... Erényéről hívott a fenti történetet panaszoló hölgy, s hát nagyon igaza van. Mondtuk, hogy a ciprust helyrehozni sajnos nem tud­juk, s keritésanyagot sem küldhetünk. — Nem baj -, válaszolta a telefonáló. — De legalább megírják, hogy ne igyanak ezek a ve­zetők, mert rettenetest hogy milyen bánatot tudnak okozni... Hát, megírtuk ... (dk) (Folytatás az 1. oldalról) Félnek, tartanak még most is a hatalomtól, tartanak at­tól, hogy elvesztik munkáju­kat, veszélybe kerül megél­hetésük. Ami most, viszony­lag normálisnak mondható, hiszen egyelőre van munka, van pénz, és a hírek szerint a pótlékokat a jövőben nem adóztatják meg. A munkástanács szerint — és itt hivatkoztak a Bá­nyászat című szaklapra — a tröszti, illetve itt, a vállalati formulát elavultnak tekintik, s ezt saját bőrükön is ta­pasztalják. Egy alulról jövő szerveződéssel próbálnak meg olyan átalakulást véghez vin­ni, amely kiutat jelentene a mostani válságból, s ez, az önállósulás lenne. Tulajdon­képpen ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen a több, mint egy évtizede mil­liomos Lyukóbánya (1978 óta minden évben több, mint Lean önálló Lpóáp egymillió tonna szenet hoz­nak a felszínre) csak tavaly mintegy félmilliárd forintos nyereséget produkált, és e tekintélyes összeg belefolyt a nagykalapba. Onnan pe­dig csurrant-cseppent nekik (is). A lyukóiak — ponto­sabban a munkástanács, hi­szen a több, mint másfél ezer dolgozónak csak töre­déke tagja ennek az új ér­dekképviseleti szervnek — azt szeretnék, ha a megter­melt nyereség náluk marad­na, ők döntenének arról, hogy mire, hogy használják fel. Egyébiránt önállósulási törekvéseikkel az üzem mű­szaki gárdája is egyetért — legalábbis ezt vallja Árk Béla. Persze, nem sorolja ide az üzemigazgatót és a szakszer­vezeti titkárt, merthogy ők a vállalat érdekeit képvise­lik, az pedig éppen ellenté­tes az övéikkel. Különben a szakszervezettel meglehető­sen jó a kapcsolata a mun­kástanácsnak — a bizalmi­akkal bezárólag. A függet­lenített titkár — szerintük — a munkaadó pártján áll, és ha le is váltanák, akkor sem lenne ez másképp. A munkástanáccsal azonban más a helyzet! ök, egyér­telműen a munkavállalókat védik. És ha a Parlament­ben elfogadják a most még kidolgozás alatt álló mun­kástulajdonról szóló tör­vényt, akkor még inkább, hiszen tulajdonossá is vá­lik (válhat) a munkás. Visz- szatérve a szakszervezethez: a lyukóiak munkástanácsa nem kíván harcolni ezen testülettel, döntse el az élet — no, meg a bányász, hogy melyik az életképesebb. Az idő — hiszik — a munkás- tanácsot igazolja majd ... Ami még a különváláshoz tartozik: az a célkitűzés, hogy saját lábukon is meg tudnak állni, lehet helytálló, ám nagyon sok bányász at­tól (is) tart, hogy ez esetben oda a bányász-szolidaritás, amelyről ez a társaság min­dig is híres volt. Árk Béla erre azt mondja: szerinte külön-külön mindenki élet­képesebb, mint együtt, a vál­lalatnál. És egyébként is: törvény az, ha veszni kell, vesszenek együtt? Mert itt és most — ha nem döntenek a szénbányászat sorsáról — erről lesz szó. Ebben a fel­állásban legalábbis ... (illésy) Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy mint termelő hozzászóljak a Sze­gény gúnyás királyi nedű című cikksorozathoz. Bizony, nekünk csak az ütött-kopott lódenkabát ju­tott éveken át. Mert a to­ka j-hegyaljai ember, aki szerette a szőlőjét, mindig is szegény volt, mert úgy ter­melt, hogy jövőre is legyen mit termelni. De amióta megalakult a Tokaj-hegyaljai Borkombi­nát, a mai napig az ő tu­lajdonában volt a szép ne­mes gyémánt, mi termelők megcsináltuk, fényesítettük éveken át, abban a remény­ben, hogy, na majd jövőre jobb lesz! De sajnos, nem lett jobb, hanem lásd, rosz- szabb. Talán nem érdemtelen visszatekinteni egy kicsit ré­gebbre, amikor Kapás Pál volt még az igazgató. Több éven át kiváló vállalat volt, három- vagy négyszeres, több milliós haszon, a dol­gozóik is egyhavi nyereség- részesedést kaptak. Példa­ként állították az ország elé, hisz’ méltatta a televí­zió is, mert másfél órás mű­sort sugárzott róla. Nem tudom, éppen ezért kérde­zem, azokban, és az azt kö­vető nyereséges időszakok­ban nem lett volna célszerű tartalékolni a szűkebb idők­re, mert ha a fent említett gazdaszemlélet nem volt di­vat, de mit mond a közmon­dás? Egyszer hopp —«más­kor kopp. Hát ezt sem is­merte senki?!!! Persze, dúlt a harc a felvásárló és a ter­melők között, legyenek azok magántermelők, vagy szak­szövetkezeti tagok. A felvá­sárlási ár végett ugye a ter­melőnek tudomásul kellett venni sok mindent, még azt is, hogy a IX. hónap végén sem tudta, mennyit is fog kapni a mustért. Pedig ak­korra már végigidegeskedte és -dolgozta a nyarat, de miért? Majd megtudja a szüret kezdése előtt 8—10 nappal, nem igaz?! Azt hiszem, tüske mind­két félben maradt, de ezen túl kell tenni magát, a to­vábblépés lehetősége végett, mindenkinek. Mert itt, Hegyalján, az amúgy is gyér ipari telepítés, vagy inkább a visszafejlesztés dominált, és azért a szőlőtermelés, mint háttéri gazdaság műkö­dött. Most, hogy beköszöntött a munkanélküliség, e terüle­ten meghatványozotfcabban érezteti hatását. Így, ezek után az itt élő 16—18 ezer családnak a megélhetősége forog kockán, mert Hegyal­ján minden ember érdekelt a szőlőtermelésben, akár mint termelő, akár mint kombináti dolgozó. Éppen ezért az volna helyes, ha itt nemcsak azt a lehetőséget vizsgálnák, hogy hogyan le­het a kombinát jövőjét meg­menteni, hanem Hegyalját a termelőkkel és a termelői kedvvel, ebbe beletartozik a termelők érdeke is. E kettő elválaszthatatlan egymástól, így teljes a kép. Lehet itt kft., avagy rt., ha nincs igaz, tiszta, előremutató perspek­tíva, biztos piac a megter­melt borra, nem lesz olyan felvásárlási ár, amelyből a termelőknek is megmarad a tisztes haszon. Tokaj-Hegyalját nem le­het, de talán helyesebb, nem szabad dilettánsok kezébe adni, mert ez nemcsak ter­melői érdek, hanem össznép- gazdasági érdek is, és azt hiszem, ez utóbbi érv a döntő. Mert ha kevés valu­tát hozott is, de hozott, hogy ennyit, az nem a ter­melőkön múlott csupán. Tokaj-Hegyaljának igazi jó gazdát kell találni, lehet az a régiből, de megújulva, a termelő és a felvásárló érdekét egyformán szem előtt tartva. Mert a szőlő nem búza, burgonya vagy tengeri, igaz, a felsoroltak mind növények, de aki ter­meli és felvásárolja, annak illik tudni, a szőlő mindig is hosszú távon volt és lesz is kifizető. Mert a szőlő és a bor értékállóságának a védelme mindkét fél egy­forma érdeke. A tokaji bor értéke egyenlő volt az arannyal, rniért kell elher­dálni? Azt hiszem, ha e cikksorozathoz beérkező szemléletekből is fog merí­teni az új, vagy újjáalakuló felvásárló rt., vagy kombi­nát — de lehet bármi is —, nem kell szegényes gúnyá­ban szégyenkezni a királyi nedűnek a gazdag nyugati vásárlók asztalain. Tisztelettel: Szemén Béla, Mád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents