Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
1990. július 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Parlamenti birkózások A köznapi ember — akikből legtöbben vagyunk az országban —, ha odafigyel a parlamenti ülésekre, azt tapasztalja, hogy a helyi ön- kormányzati testületek, úgy tűnik, nehezebben alakulnak meg, mint történt ez tavasz- szal, az Országgyűlés esetében. Látszólag abban mutatkoznak a legnagyobb nézet- különbségek, hogy a városokban és falvakban mindenütt a nép válassza-e a polgármestert, avagy — mint a kormány javasolja — az 5000-nél több lelket számláló településeken adassék ez a választási jog a képviselő- testületek kezébe. Ugyancsak látványos vihart kavart, hogy a kormány vármegyéket, még tovább: a vármegyékbe főispánokat akar. Ekörül sok az értetlenség, mert van, aki attól tart, hogy a régi — 40-eS évek előtti — főispánok élednek fel, mások viszont a kormányzatnak, mint központi hatalomnak a megyékbe helyezett megbízottait látják a leendő főispánokban, akik nemkívánatos korlátozói lehetnek az önkormányzati önállóságnak. Az igazi nagy kérdések azonban — amelyek az önkormányzatiság valóságos tartalmához tartoznak — nem ezek. Sokkal fontosabb például, hogy miből gazdálkodhatnak azok a városi, községi képviselőtestületek, amelyek az őszi választások után a mostani, jobbára bizony eléggé vérszegény tanácstestületek helyébe lépnek. Magyarán, az önkormányzati vagyon, s vállalkozási lehetőség dolga az igazán kérdéses. Sokan vannak ugyanis, akik meggyőződéssel állítják — főleg régi tanácsi szakemberek, akik belülről látják a közigazgatást —, hogy vagyoni alapok nélkül, s következésképp szabad gazdálkodási lehetőségek nélkül, nem is lehet igazi helyi ön- kormányzatokról beszélni. Szerintük, korábban a tanácsoknak is éppen akkor s azzal fogták le a kezét, amikor túlnyomórészt központi költségvetésből, központi fejlesztési alapból kellett intézményeket működtetni, s végezni településük mindenféle-fajta fejlesztését, szolgálni épülését. Tudniillik, ki voltak szolgáltatva annak, hogy kapnak, amit kapnak, avagy, nem kapnak semmit. Így lehettek „kiemelten fejlesztett” városok, s „szerep nélküli” falvak. A helyieknek abba — hogy melyik kategóriába soroltatnak — nem lehetett beleszólásuk. A lényeg tehát, eszerint az érvelés szerint, hogy ha nem lesz önkormányzati vagyon s gazdálkodási önállóság, marad a korábbi függőség, csak a cégér .változik a városházán, községházán. Csakhogy miből legyen — mi legyen? — önkormányzati vagyon? A legkézenfekvőbb válasz, hogy abból, ami régen volt. Szálljanak visz- sza a településekre például a hajdani városi, községi földtulajdonok. A valóságos helyzet persze ugyancsak bonyolult. Volt ugyanis valaha Szentes városának — a példa valós — 1000 katasztrá- lis hold birtoka, amit a földosztáskor odaadtak kisembereknek, akik aztán bevitték — bevitették velük — a tsz-be. Most aztán kié legyen ez a föld? És hasonló tulajdoni kérdőjel számtalan van az országban. Mondandónk szempontjából itt mindebből most az az érdekes, hogy meglássuk a törvényalkotás bizonyos szükségszerű összefüggéseit. Nevezetesen azt, hogy a helyi képviselőtestületek felállásához, működéséhez, gazdálkodásához nem elég, ha a parlament csupán az önkormányzati törvényt, s az ehhez szorosan kapcsolódó választási jogszabályokat fogadja el. Elengedhetetlen — mint a példából is látjuk — a földtörvény is ... Még tovább: több mint húsz más kapcsolódó törvény. A felsorolásuk itt lehetetlen, de mutatóba azért említhetünk egyet s mást. Nem késhet történetesen az új államháztartási törvény, ami az ön- kormányzati működés anyagi feltételeit szabályozza. Enélkül például még a jegyzőt (mai vb-titkár) sem tudják kinevezni a településeken, mert nem tudhatják miből s mennyi fizetést adhatnak, hogy csak a legegyszerűbb esetet említsük. Aztán, szinte azonnal fel kell állítani a közigazgatási bíróságokat, amihez persze megint csak törvényi alap szükséges. Elég az hozzá, a parlamentben ezek az úgynevezett „kapcsolódó” törvények is nagy viták forrásai. Már annyiból is, hogy hogyan döntsenek ezekről a honatyák. Szemléltetésül álljon itt a Vagyonügynökségről szóló törvénymódosítás esete. Helyben eredetileg úgy számítottak, hogy a tanácsi alapítású üzemek, vállalatok — amelyeknek létesítéséhez olykor a lakosság is hozzájárult pénzzel, társadalmi munkával, a tanács telekkel, közművel — később önkormányzati tulajdonná válnak. Helyben döntenek tehát az eladásukról, részvénytársasági vagy bérleti működtetésükről, s persze helyben marad a bevétel. Ezzel szemben a Vagyonügynökség most a kormány közvetlen hatáskörébe került, s úgy adhat el tanácsi alapítású vállalatokat — mindez parlamenti döntés szerint —, hogy az ellenérték részben vagy egészben az országos adósságállomány törlesztésének rovatába kerül. (MTI —Press) D. Kiss János Rövidesen tető alá kerül Miskolcon, o Petőfi tőr szomszédságában bányász-, valamint OTP-értőkesitésű tokosok épülnek, melynek földszintjén különféle rendeltetésű üzletek kapnak majd helyet. A régi saroképület sem marad egyemeletes, a tervekben a ház magassága egy szintbe kerül majd o két új szomszédépületével. (Fojtán László felvételei) Önkormányzat, föld, sajtó... Nyilatkozik az SZDSZ ügyvivője A Szabad Demokraták Szövetsége megyegyűlést tartott a hét végén Miskolcon. A tanácskozáson részt vett Magyar Bálint országos ügyvivő is, aki a szünetben készségesen válaszolt kérdéseinkre. — Mit tart az SZDSZ napjaink legfontosabb politikai kérdésének? — A központi kérdés most az önkormányzati törvény és az ehhez kapcsolódó választási törvény. A rendszer- váltás második fázisa, lezáró fázisa nem más, mint az ön- kormányzati választások megtartása és az új önkormányzati struktúra felállása. Fontosnak tartjuk az önkormányzati törvényt azért is, mert nem pusztán hatalom- váltást, hanem rendszerváltást szeretnénk. Űj hatalmi kATnAfnAl/ HAITI rrtCCT Mm VJ v? 11 S V? tv ISTI 1 I W A munkavállalói szoksxervexatftk megosztottsága, az erre való nyílt vagy burkolt törekvés rendkívül nagy veszélyt jelent a dolgozók számára. Az kétségtelen, a közös álláspont kialakítása a mai politikai, gazdasági helyzetben nem megy egyik napról a másikra. Am meg keli kiséretni a párbeszédet, aminek egyik formája az érintett szakszervezetek kerékasztal-tárgyalása tehet. Az erre irányuló erőfeszítések végül is sikerre vezettek: a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének székházéban a hét végén leültek tárgyalni a legnagyobb hazai érdekvédelmi tömörülések -az Érdekvédelmi Szakszervezeti Tömörülés, o Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség vezetői, képviselői. Mint azt Főcze Lajos, a Magyar Vegyipori Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének főtitkára, a találkozó házigazdája köszöntőjében hangsúlyozta: a dolgozók milliói elvárják érdekeik megfelelő képviseletét, érért o szakszervezetekre történelmi felelősség hárul a tekintetben, hogy keressék egymással a megegyezést, és e cél érdekében tegyék félre a nézetkülönbségeket. Vagyis, találják meg azokat a pontokat, amelyekben, ha kemény viták árán is, de közös álláspontot tudnak kialakítani. Fne annál is inkább szükség van, mert a jövő héten összeül az Országos Érdekegyeztető Tanács, amely több, a dolgozók széles rétegeit érintő kérdésekről tárgyal majd, amelyekben a magyar szak- szervezeti tömörüléseknek is hallatni kell a szavukat. Hogy mennyire nem ment simán az álláspontok, vélemények egyeztetése, arra nagyon jó példa a szakszervezeti kerékasztal- tárgyalások ügyrendjére vonatkozó javaslat vitája. Kezdetben ugyanis ügy tűnt, kudarcba fullad ez a tanácskozás. Az ügyrend egyik pontja - az előző napi szakértői tanácskozás alapján - úgy fogalmazott, hogy a tárgyalásokkal összefüggő kiadásokat a közös szakszervezeti vagyon terhére, a vagyon mindenkori kezelője fedezi. Ezt rendkívüli módon sérelmezte a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének képviselője. Erre, több szakszervezeti tömörülés vezetője, akik híján vannak mindenféle anyagi javaknak, s pénzeszközöknek, azt válaszolta, hogy a szakszervezet több milliárdos vagyonából biztositoni lehet a fedezetet. Szerencsére, sikerült o konfliktuson a résztvevők kompromisszum-készségének köszönhetően úrrá lenni. Ami feltétlenül előrelépést jelent o magyar szakszervezeti mozgalom szempontjából az az, hogy a kerekasztal résztvevői állást foglaltak abban: az Országos Érdekegyeztető Tanács a jövőben ne csak a kormány, hanem o legfőbb parlamenten kivüli társa- daimi-gazdasági-szociális érdekegyeztető fóruma, rendszere legyen. Abban is véleményt nyilvánítottak, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács titkárságába kerüljön be a műn- kováilalák képviselője Is, mintegy demonstrálva a résztvevő felek egyenjogúságát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hagy a szakszervezetek képviselőjét mindig az a szervezet delegálja, amelyik a szakszervezett kerékasztal soros elnökét adja. így lehetőség nyílik arra, hogy mindegyik szakszervezet azonos információ birtokába jusson. ' t. L. viszonyrendszert akarunk az ország települései között. A mi önkormányzati koncepciónk két alappilléren nyugszik. Az egyik abból indul ki, hogy az önkormányzati jog: alapjog. Tenmészet- adta jogként illeti meg a legkülönfélébb közösségeket. A másik alappillére az önkormányzati elképzelésünknek a különböző települések jogegyenlőségét fejezi ki. Magyarul: meg akarunk szüntetni mindenfajta hierarchikus viszonyt kis és nagy települések között. Nemhogy hétlépcsőseket — ahogy régen volt —, párlép- csőset sem akarunk. Ez érinti természetesen a megye funkcióját is. A társulásos megye hívei vagyunk. — A pártok egyezkedése következtében elhúzódhat-e az önkormányzati törvény elfogadása? — Azzal vádolják az SZDSZ ellentörvény-kon- cepcióját, hogy az egy obst- rukciós fogás. Egyáltalán nem erről van szó. Ez a törvény egy kétharmados törvény. Lényegéről a kormányzati koalíciótól szélesebb bázison kell megegyezniük a parlamenti pártoknak. Ilyen típusú törvény a nyugati demokráciákban 10—15 éves viták után született. Most, Magyarországon, ha a vita egy hét helyett két hétig húzódik, már obstrukcióról beszélnek. Ez nevetséges állítás. Létrehoztunk egy hatpárti egyeztető bizottságot. Munkájuk eredményeként folytathatjuk az általános vitát. Azt hiszem, a helyhatósági választások megtarthatók lesznek. Lesz önkormányzati törvényünk, annak ellenére, hogy számos csatlakozó törvény hiányzik. Az államháztartásról, a privatizációról, a földről. — Önök hogyan vélekednek a földtörvényről, annak tervezetéről? — Ügy érezzük, hogy a Kisgazdapárt földkoncepciója felelőtlen és igazságtalan. Nem szolgálja sem a megbékélést, sem az igazságot, másrészt nem szolgál gazdasági érdekeket sem. Ez a földtörvény-koncepció a városi középosztályt juttatná valóban olyan földhöz, amelyet az meg sem kíván művelni. Egy egykori történelmi igazságtalanságért cserébe próbál olyanokat kárpótolni, akik személy szerint nem is kötődnek már ehhez a földhöz. Ügy érezzük, hogy az SZDSZ képviseli a vidéki polgároknak és a parasztságnak az érdekeit. Nem kívánunk földet adni és földhöz juttatni olyanokat, akik nem művelik ezt a földet. Egyfelől! Másfelől: a termelőszövetkezeteket mi nem szétverni kívánjuk, hanem olyan jogi szabályozást kívánunk biztosítani a vállalkozások és a téeszek számára, amely a nagyüzemek megújulását hozhatja. Azt szeretnénk, ha a termelőszövetkezeti tagság maga dönthetné el, hogy az ilyen, vagy olyan elvek alapján számára juttatott vagyonjeggyel bent kíván-e maradni a termelőszövetkezetben, ezt át akarja-e váltani földre, termelőeszközre és ki akar válni belőle, vagy akár teljes csoportok akarnak kiválni. A mi feladatunk az, hogy a magángazdálkodásnak teret nyissunk és nem az, hogy egykori sérelmek alapján szétverjünk így, vagy úgy működő struktúrákat, anélkül, hogy megteremtenénk a valódi magángazdálkodásnak a feltételeit. — Az SZDSZ és lapunk oezetői a közelmúltban ültek le és tárgyaltak , az együttműködésről. Ennek kapcsán is kérdezem, ,mit tart a sajtótörvényben fontosnak? — A Szabad Demokraták Szövetsége mindvégig a saj-, tószabadság mellett voit. Mondhatnám úgy is, hogy egy ilyen tárgyalásnak a mi részünkről csak az lehet a vége, hogy az SZDSZ-nek nincsenek feladatai ez ügyben. Mi semmilyen kontrollt nem kívánunk a lapok felett gyakorolni. Az a pártatlan tájékoztatási bizottság, amelynek létrehozását a törvényhozásban támogatjuk, nem lenne más, mint a nyilvánosság nyilvánossága. A tükörnek a tükre. Semmilyen hatalmi jogosítvánnyal nem rendelkezne. Egy morális intézmény lenne, amely adott esetben deklarációkat tenne közzé a sajtón belüli állapotokról, a sajtószabadság esetleges megsértésének az eseteiről. Semmiképpen sem egy olyan típusú kuratórium lenne, mint ami közvetlenül irányította a Magyar Televíziót. Az MDF álláspontját ebben a kérdésben kétszínűnek tartom. Egyfelől azt mondja, hogy nincs szükség a pártatlan tájékoztatási bizottságra, mert ők a sajtó- szabadság talaján állnak. Eközben a kormányuk közvetlen kormányellenőrzés alá vonja a Hírlapkiadót és a Pallast, amely 80 százalékát ellenőrzi a lapoknak. Tehát egy olyan hatalmi függést, zsarolási lehetőséget és egy állandó fenyegetettséget vezet be a sajtó életébe, amely hosszú távon befolyásolhatja az ott dolgozók hangulatát és szabadságát. — ön Szemere Bertalan ükunokája. Hogyan kapcsolódik Magyar Bálint jeles elődje szülőhelyéhez? — Budapesten kívül — többgenerációs budapesti vagyok egyébként — főleg Bács-Kiskun megyéhez és Borsodhoz kötődöm. Bács- Kiskun megyében főleg faluszociológusként tevékenykedtem, Dunapataj községben. Bonsod-Abaúj-Zemp- lénhez túl ezen a rokoni, nagyapai kötődésen, kötnek még azok a típusú problémák is, amelyek itt felmerülnek. Ez a térség, az itteni gazdasági válsághelyzet valóban olyan új törvényeket igényelne, amelyek radikálisan szakítanak a korábbi gyakorlattal. Egyszerre kell a privatizálást oly módon megvalósítani, hogy az a lőhető legkisebb munka- nélküliséggel járjon és az embereknek munkaalkalmat teremtsen. Közben a külföldi tőke bevonása révén ezt az ipárt át kell szerkeszteni, hogy új helyzetben, Európához kösse a megyét. Másfelől, ha valahol igazán aktuális az általunk képviselt ön- kormányzati elképzelés, akkor ez Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében kiváltképpen az. Hiszen mi a megye településeinek jogává kívánjuk tenni, hogy egy megyét fenntartsanak-e, vagy sem. Hogy ez a megye két, vagy három megyévé akar-e alakulni, vagy nem. Itt nem pusztán Budapest—vidék ellentét van, hanem Borsod- Abaúj-Zemplén megyén belül is megtalálja a megye a .maga Budapestjét és a maga vidékét. És ez az aprófalvas vidék igazán alanya volt a nagyobb települések elnyomó politikájának. Épp ideje, hogy a maguk kezébe vegyék sorsuk alakulásét. Faragó Lajos
