Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-04 / 129. szám

1990. június 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A panoráma felvétel az Arany János utca sarkán levő toronyház tetőteraszáról készült. A város ezen része, ami a bontást és építést illeti, úgyszólván még érintetlen. Habár a Rudas László utcai jelenlegi autóparkoló helyén a hatvanas években még lakóházak so­rakoztak. „ F. L. Temetőbiztonség? Temetők. Kapujukon belép­ve elcsitul a hangos szó. Ré­gi idők emberei, szeretteink őrzője. A hely, ahol nyugod­tan emlékezhetünk rájuk, ahol megpróbálhatjuk bepótolni mindazt a jót, amit életük­ben elmulasztottunk. Szent hát e hely. Ezért tölt el iszo­nyattal véres eseményekhez szokott világunkban is a sir- gyalázásokról szóló hír. Pedig mostanában egyre több érke­zik hozzánk Franciaországból, s itthonról is, Óbudáról, Veszprém megyéből. Az indok? Fajgyűlölet, nye­reségvágy. Annál rosszabb. De mit is várhatnánk? Aljas tettet aljas indok szül. Talál­hatnánk vajon olyan okot, mely ha megértővé nem is, de elfogadhatóbbá teszi a sírhelyek feldúlását? Nem hi­szem. Egyre növekvő kétség- beesésünkben hirtelen csap magasra a belső sikoly: le­het, hogy holnap már az a temető, az a sir következik, ahol a mi szeretteink nyu- gosznak? Hiszen honnan tud­nák, hogy az egyetlen kincs, amit odatemettünk, ő maga volt? A halottak már nem véte­nek senkinek, de nem is til­takoznak, nem védekeznek. Nekünk kellene vigyázni rá­juk. A temetők őrzésére, ál­landó felügyeletére azonban nincs pénz. Egyetlen jól őr­zött sirkertünk, a Szentpéteri kapui, de még onnan is lop­nak el virágot. Máshol már nemcsak a vágott, hanem a frissen ültetett növény is el­tűnik. Ezt már szinte meg is szoktuk. A nyughelyek feldú- lása, sírkövek feldöntése mel­lett viszont nem tudunk szó nélkül elmenni. Mert mi szük­ség lehetett a második világ­háborúban elesett szovjet ka­tonák síremléke megrongálá­sának. Az év eleji rongálás óta az emlékmű újra áll. A tettesek eltűntek. És mi értelme volt annak, hogy a Hősök temetője köz­vetlen szomszédságában ma­gára hagytak egy közteme­tőt, illetve annak egy kis ré­szét? Egy első világháborús emlékművel együtt. A magas­ra nőtt gaz sűrűjéből csak néha villan ki egy-egy még nem korhadó fejfa. Ügy tű­nik, néhány sírnak a cipőt és lábszárat próbára tevő körül­mények ellenére is van gon­dozója. A háborús hősök emlékművét ősszel gondozása alá vette a cserkészcsapat. Azóta újra elhagyatott, csak az egérárpa tömött kalászai intenek az elfelejtett hősök­nek. Alig pár lépésre a róluk elnevezett, gondozott sírkert­től. Közvetlenül e hantok előtt - még egy méter sincs a tá­volság - vaskos úthenger si­mítja a készülő utat. A jelen és a jövő embereinek. A múltidéző fejfák tehetetlenül szemlélik. Még egy vékony kerítés sincs, ami eltakarná előlük. Nem, ez még nem sir- gyalázás, de a józan ész és szív tiltakozik ellene. Erre a területre már nem volt pénz. Erre sem. Nem hittem volna, hogy egy temetőt is halálra lehet ítélni. Csörnök Mariann Dimitrov téri párbeszéd Nem használ, de nem is árt? a látogatóknak, amit a ko­hászatiak talán szeretnének. Mert magam is a hintaszerű, ülőkés, láncon csüngő, ki­jelzős mérlegüknél időztem a legtöbbet. Bárki megmér­heti rajta a testsúlyát, ülve, majdhogynem hintázva. Én is megtettem, de minek. Több, mint 86 kilót muta­tott a kijelző! Vagy lehet, hogy rossz volt?... * S még mindig megyénk­nél maradva. Továbbra is sláger a Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság által kiál­lított Yugó kiskocsi. Leg­alább félórát álltam ott né­zelődve s magam is láthat­tam, hányán érdeklődnek komolyan, vagy iratkoznak fel előzetesen a leendő ve­vők közé. Akik állítólag máris többszázan vannak. A négyszázezer forinton felüli ár ellenére is.... * . Utamba került egy jókora tömeg. Bebújtam közéjük, megnézni, mit bámulnak annyira. A számítógépes Babiloni horoszkópot. Negy­venöt forintért egyetlen perc alatt mindent elmond bárkiről... * Mindig kiválasztok ma­gamnak valamit, ami adott vásáron leginkább lenj'űgöz. Tudom, sokan megmosolyog­nak, de most egy óriásgép, a BP1 Böla rakodógépóriása vonta magára a figyelme­met. Kanalába egyszerre 5.4 köbméter anyag fér! A kő­bányák és külszíni fejtések óriása! nyikes A miskolci Dimitrov téri 70 éves gesztenyefáknak ne­hezebb ez a nyár, mint a többi. Törzsüktől hivatalo­san hatvan, a valóságban viszont néhol csak tíz-húsz centiméterre markológép emeli ki a földet, s azzal együtt az eltépett gyökere­ket. A lakók önerőből veze­tik be ide a gázt. ehhez kell az árok. De pont ide és így? Nem isínylik ezt meg a fák? — Nézzék, ón megkaptam az engedélyezett tervet, an­nak alapján dolgozom, A többi engem nem érdekel — mondja a gép kezelője. — S a fákat nem sajnál­ja? — Az nem az én dolgom. Ekkor hirtelen két férfi bukkan fel. Mint kiderül, a Városgondnokság munkatár­sai. — Valami baj van? — Nincs, a hölgyek az Észak-Magyarországtól jöt­tek. — A gesztenyefáknak et­től nem lesz semmi bajuk — fordul hozzánk kérdés nélkül is az úr. — Bár tu­dom, hogy ma divat „zöld­nek” lenni, azért nem kell mindenbe beleszólni. Ezek­nek ugyanis karógyökerük van, a most kiszedett véko­nyabb gyökérzet feladatát bőven tudják pótolni a mé­lyebben futó vastagabbak. Igaz, hogy mi az ügyben nem vagyunk illetékesek, csak véletlenül erre jártunk, de ezt tudom, mezőgazdasá­gi főiskolát végeztem. — Vékonyabb gyökerek? Hiszen némelyik kitépett darab lábszárvastagságú! — Lehet., hogy egy-két ilyet is találunk, de a fon­tosabbak a mélyben vannak. — Detoxikáljáik — szól közbe az úr a Városgond­nokságtól. — Igen, detoxikáiják, az­az méregtel enítik. Ugyanaz a kettő. Mivel 150 évig is Credóba — mondja a Vá­rosgondnokság dolgozója. — Pilátus. — Tessék? — Mint Pilátus a Credó­ba. — Igen, szóval véletlenül, de azt tudom, hogy a fák gyökérrendszere nem sérül súlyosan. így a fák sem. Ha nem is használ nekik, de nem is árt. Közben megérkezik a gáz­vezeték ügyét a lakók meg­bízásából kezében tartó szomszéd is. — Ki adta meg az enge­délyt a gáz bevezetéséhez? — A Tigáz. A bontási en­gedélyt pedig a Városgond­nokság. — Ön sem félti a fákat? — Kertészmérnök vagyak. Tudom, hogy a legsúlyosabb bajuk az lehet, hogy lepe­reg az idei gesztenye, mert a létfenntartó funkciókat erősíti a fajfenntartás elle­nében az onnan elvont táp­lálékkal és energiával a fa. Az én gyerekeim is itt nő­nek fel, nem akarom tőlük elvenni a gesztenyesort. — Önnek legyen igaza. Azt még megkérdezhetném, hol dolgozik? — A Városgondnokságon. A kommunális osztály veze­tője vagyok. De ennek sem­mi köze az engedélyhez. Bármikor kijöhetnek, s meg­nézhetik a fákat. Nem lesz semmi bajuk. Ügy legyen! Csörnök — dobos Közben a leállított gép csendjére körénkgyűlt né­hány lakó. Van, aki védi a gesztenyéiket. — Ezek a faóriások nem­csak szépek, de hűsítik és tisztítják is a levegőt. Ké­pesek a levelükön megkötni a szennyező anyagokat, így méregtel enítik a levegőt. Miskolc belvárosa Legalább három lapban olvastam, hogy más ez a vá­sár. .. Jómagam ennek, jár­ván a vásár utcáit, úgyszól­ván semmi jelét nem látom. Ám amikor a TÜKI tárgya­lótermében leülünk dr. Pa­lotás Árpád igazgatóval be­szélgetni, ő is ezt hangoztat­ja. Mert kirukkolt ugyan a TÜKI egy sor újdonsággal, ám az érdeklődés csekély. Legfeljebb távolabbi üzletek személyes kapcsolatai köttet­nek, vagy a régiek ápolása folyik. Azért a TÜKI ener­giatakarékos ipari kemencéit így is sokan megnézik, A regeneratív égők gáztüzelés­nél például 1000 C fok fe­letti levegő-előmelegítésnél akár 55 százalékos energia­megtakarítást is eredmé­nyeznek ! Ez bizony egy hen­germűben, vagy kovácsüzem­ben már nem akármi. Ha­sonlóan újdonságot jelente­nek az elektronikus levegő­tüzelőanyag arányszabályo­zók, vagy a 4 csatornás, mikroprocesszoros hőmérsék­letszabályozók is. Sok a látnivaló. Az IN­VEST UNGHERIA KFT. például olasz kötőgépeket mutat be. A RUMI gépek működnek, legalább harmin­cán tolonganak, hogy lássák, hogyan csinál az automata a fonalból zoknit. Ami az­után kipereg egy csövön egy vederbe, s aki hozzá­fér, azé. A báj csak az, hogy a gép most éppen a leg­kisebb méretű zoknikat ont­ja, olyan féléves csecsemő­lábra valókat... Szándékomban állt interjút készíteni Morvái Ferenccel, a képviselőjelölt kazánki­rály Petőfi-kutatóval. Nem sikerült. A tizenhatféle ka­zán és tüzelőberendezés mellett ugyan ott áll a MEGAMORV konténer-iro­dája is, de előbb zárva volt, majd Morváiról senki nem tudta, hogy éppen merre jár. Azért akárki akármit is mond erről az emberről, „nem semmi”, ahogyan mondani szokás. A nevével fémjelzett berendezések — van köztük olyan konténeres égetőmű amelyből egy darab 40 millió forint + ÁFA! — önmagukért beszélnek. Bár­melyik nagyüzemünk is büszke lehetne a MEGA­MORV kazán- és tüzelőbe­rendezés családra! Sok év óta számítanak látványosságnak a szabad­téren működés közben meg­tekinthető Digép-szivattyúk. A sláger azonban most nem valamiféle nagy gép, hanem a Locsi szivattyúcsa­lád három tagja. Farmer­szivattyú — olvashatjuk, s ennek megfelelően szemlélik mindhármat állandóan tucat­nyian. S a másik diósgyőri nagy­üzem, a Dimag Rt. kiállítá­sából sem éppen az tetszhet efélnek, kár lenne ebből egy évet is elvenni! — Védi a fákat és a maga igazát az aggódó szomszéd. — Nézze, mi úgy csöppen­tünk ide, mint Krisztus a Vásári tarkabarka

Next

/
Thumbnails
Contents