Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
1990. június 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A panoráma felvétel az Arany János utca sarkán levő toronyház tetőteraszáról készült. A város ezen része, ami a bontást és építést illeti, úgyszólván még érintetlen. Habár a Rudas László utcai jelenlegi autóparkoló helyén a hatvanas években még lakóházak sorakoztak. „ F. L. Temetőbiztonség? Temetők. Kapujukon belépve elcsitul a hangos szó. Régi idők emberei, szeretteink őrzője. A hely, ahol nyugodtan emlékezhetünk rájuk, ahol megpróbálhatjuk bepótolni mindazt a jót, amit életükben elmulasztottunk. Szent hát e hely. Ezért tölt el iszonyattal véres eseményekhez szokott világunkban is a sir- gyalázásokról szóló hír. Pedig mostanában egyre több érkezik hozzánk Franciaországból, s itthonról is, Óbudáról, Veszprém megyéből. Az indok? Fajgyűlölet, nyereségvágy. Annál rosszabb. De mit is várhatnánk? Aljas tettet aljas indok szül. Találhatnánk vajon olyan okot, mely ha megértővé nem is, de elfogadhatóbbá teszi a sírhelyek feldúlását? Nem hiszem. Egyre növekvő kétség- beesésünkben hirtelen csap magasra a belső sikoly: lehet, hogy holnap már az a temető, az a sir következik, ahol a mi szeretteink nyu- gosznak? Hiszen honnan tudnák, hogy az egyetlen kincs, amit odatemettünk, ő maga volt? A halottak már nem vétenek senkinek, de nem is tiltakoznak, nem védekeznek. Nekünk kellene vigyázni rájuk. A temetők őrzésére, állandó felügyeletére azonban nincs pénz. Egyetlen jól őrzött sirkertünk, a Szentpéteri kapui, de még onnan is lopnak el virágot. Máshol már nemcsak a vágott, hanem a frissen ültetett növény is eltűnik. Ezt már szinte meg is szoktuk. A nyughelyek feldú- lása, sírkövek feldöntése mellett viszont nem tudunk szó nélkül elmenni. Mert mi szükség lehetett a második világháborúban elesett szovjet katonák síremléke megrongálásának. Az év eleji rongálás óta az emlékmű újra áll. A tettesek eltűntek. És mi értelme volt annak, hogy a Hősök temetője közvetlen szomszédságában magára hagytak egy köztemetőt, illetve annak egy kis részét? Egy első világháborús emlékművel együtt. A magasra nőtt gaz sűrűjéből csak néha villan ki egy-egy még nem korhadó fejfa. Ügy tűnik, néhány sírnak a cipőt és lábszárat próbára tevő körülmények ellenére is van gondozója. A háborús hősök emlékművét ősszel gondozása alá vette a cserkészcsapat. Azóta újra elhagyatott, csak az egérárpa tömött kalászai intenek az elfelejtett hősöknek. Alig pár lépésre a róluk elnevezett, gondozott sírkerttől. Közvetlenül e hantok előtt - még egy méter sincs a távolság - vaskos úthenger simítja a készülő utat. A jelen és a jövő embereinek. A múltidéző fejfák tehetetlenül szemlélik. Még egy vékony kerítés sincs, ami eltakarná előlük. Nem, ez még nem sir- gyalázás, de a józan ész és szív tiltakozik ellene. Erre a területre már nem volt pénz. Erre sem. Nem hittem volna, hogy egy temetőt is halálra lehet ítélni. Csörnök Mariann Dimitrov téri párbeszéd Nem használ, de nem is árt? a látogatóknak, amit a kohászatiak talán szeretnének. Mert magam is a hintaszerű, ülőkés, láncon csüngő, kijelzős mérlegüknél időztem a legtöbbet. Bárki megmérheti rajta a testsúlyát, ülve, majdhogynem hintázva. Én is megtettem, de minek. Több, mint 86 kilót mutatott a kijelző! Vagy lehet, hogy rossz volt?... * S még mindig megyénknél maradva. Továbbra is sláger a Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság által kiállított Yugó kiskocsi. Legalább félórát álltam ott nézelődve s magam is láthattam, hányán érdeklődnek komolyan, vagy iratkoznak fel előzetesen a leendő vevők közé. Akik állítólag máris többszázan vannak. A négyszázezer forinton felüli ár ellenére is.... * . Utamba került egy jókora tömeg. Bebújtam közéjük, megnézni, mit bámulnak annyira. A számítógépes Babiloni horoszkópot. Negyvenöt forintért egyetlen perc alatt mindent elmond bárkiről... * Mindig kiválasztok magamnak valamit, ami adott vásáron leginkább lenj'űgöz. Tudom, sokan megmosolyognak, de most egy óriásgép, a BP1 Böla rakodógépóriása vonta magára a figyelmemet. Kanalába egyszerre 5.4 köbméter anyag fér! A kőbányák és külszíni fejtések óriása! nyikes A miskolci Dimitrov téri 70 éves gesztenyefáknak nehezebb ez a nyár, mint a többi. Törzsüktől hivatalosan hatvan, a valóságban viszont néhol csak tíz-húsz centiméterre markológép emeli ki a földet, s azzal együtt az eltépett gyökereket. A lakók önerőből vezetik be ide a gázt. ehhez kell az árok. De pont ide és így? Nem isínylik ezt meg a fák? — Nézzék, ón megkaptam az engedélyezett tervet, annak alapján dolgozom, A többi engem nem érdekel — mondja a gép kezelője. — S a fákat nem sajnálja? — Az nem az én dolgom. Ekkor hirtelen két férfi bukkan fel. Mint kiderül, a Városgondnokság munkatársai. — Valami baj van? — Nincs, a hölgyek az Észak-Magyarországtól jöttek. — A gesztenyefáknak ettől nem lesz semmi bajuk — fordul hozzánk kérdés nélkül is az úr. — Bár tudom, hogy ma divat „zöldnek” lenni, azért nem kell mindenbe beleszólni. Ezeknek ugyanis karógyökerük van, a most kiszedett vékonyabb gyökérzet feladatát bőven tudják pótolni a mélyebben futó vastagabbak. Igaz, hogy mi az ügyben nem vagyunk illetékesek, csak véletlenül erre jártunk, de ezt tudom, mezőgazdasági főiskolát végeztem. — Vékonyabb gyökerek? Hiszen némelyik kitépett darab lábszárvastagságú! — Lehet., hogy egy-két ilyet is találunk, de a fontosabbak a mélyben vannak. — Detoxikáljáik — szól közbe az úr a Városgondnokságtól. — Igen, detoxikáiják, azaz méregtel enítik. Ugyanaz a kettő. Mivel 150 évig is Credóba — mondja a Városgondnokság dolgozója. — Pilátus. — Tessék? — Mint Pilátus a Credóba. — Igen, szóval véletlenül, de azt tudom, hogy a fák gyökérrendszere nem sérül súlyosan. így a fák sem. Ha nem is használ nekik, de nem is árt. Közben megérkezik a gázvezeték ügyét a lakók megbízásából kezében tartó szomszéd is. — Ki adta meg az engedélyt a gáz bevezetéséhez? — A Tigáz. A bontási engedélyt pedig a Városgondnokság. — Ön sem félti a fákat? — Kertészmérnök vagyak. Tudom, hogy a legsúlyosabb bajuk az lehet, hogy lepereg az idei gesztenye, mert a létfenntartó funkciókat erősíti a fajfenntartás ellenében az onnan elvont táplálékkal és energiával a fa. Az én gyerekeim is itt nőnek fel, nem akarom tőlük elvenni a gesztenyesort. — Önnek legyen igaza. Azt még megkérdezhetném, hol dolgozik? — A Városgondnokságon. A kommunális osztály vezetője vagyok. De ennek semmi köze az engedélyhez. Bármikor kijöhetnek, s megnézhetik a fákat. Nem lesz semmi bajuk. Ügy legyen! Csörnök — dobos Közben a leállított gép csendjére körénkgyűlt néhány lakó. Van, aki védi a gesztenyéiket. — Ezek a faóriások nemcsak szépek, de hűsítik és tisztítják is a levegőt. Képesek a levelükön megkötni a szennyező anyagokat, így méregtel enítik a levegőt. Miskolc belvárosa Legalább három lapban olvastam, hogy más ez a vásár. .. Jómagam ennek, járván a vásár utcáit, úgyszólván semmi jelét nem látom. Ám amikor a TÜKI tárgyalótermében leülünk dr. Palotás Árpád igazgatóval beszélgetni, ő is ezt hangoztatja. Mert kirukkolt ugyan a TÜKI egy sor újdonsággal, ám az érdeklődés csekély. Legfeljebb távolabbi üzletek személyes kapcsolatai köttetnek, vagy a régiek ápolása folyik. Azért a TÜKI energiatakarékos ipari kemencéit így is sokan megnézik, A regeneratív égők gáztüzelésnél például 1000 C fok feletti levegő-előmelegítésnél akár 55 százalékos energiamegtakarítást is eredményeznek ! Ez bizony egy hengerműben, vagy kovácsüzemben már nem akármi. Hasonlóan újdonságot jelentenek az elektronikus levegőtüzelőanyag arányszabályozók, vagy a 4 csatornás, mikroprocesszoros hőmérsékletszabályozók is. Sok a látnivaló. Az INVEST UNGHERIA KFT. például olasz kötőgépeket mutat be. A RUMI gépek működnek, legalább harmincán tolonganak, hogy lássák, hogyan csinál az automata a fonalból zoknit. Ami azután kipereg egy csövön egy vederbe, s aki hozzáfér, azé. A báj csak az, hogy a gép most éppen a legkisebb méretű zoknikat ontja, olyan féléves csecsemőlábra valókat... Szándékomban állt interjút készíteni Morvái Ferenccel, a képviselőjelölt kazánkirály Petőfi-kutatóval. Nem sikerült. A tizenhatféle kazán és tüzelőberendezés mellett ugyan ott áll a MEGAMORV konténer-irodája is, de előbb zárva volt, majd Morváiról senki nem tudta, hogy éppen merre jár. Azért akárki akármit is mond erről az emberről, „nem semmi”, ahogyan mondani szokás. A nevével fémjelzett berendezések — van köztük olyan konténeres égetőmű amelyből egy darab 40 millió forint + ÁFA! — önmagukért beszélnek. Bármelyik nagyüzemünk is büszke lehetne a MEGAMORV kazán- és tüzelőberendezés családra! Sok év óta számítanak látványosságnak a szabadtéren működés közben megtekinthető Digép-szivattyúk. A sláger azonban most nem valamiféle nagy gép, hanem a Locsi szivattyúcsalád három tagja. Farmerszivattyú — olvashatjuk, s ennek megfelelően szemlélik mindhármat állandóan tucatnyian. S a másik diósgyőri nagyüzem, a Dimag Rt. kiállításából sem éppen az tetszhet efélnek, kár lenne ebből egy évet is elvenni! — Védi a fákat és a maga igazát az aggódó szomszéd. — Nézze, mi úgy csöppentünk ide, mint Krisztus a Vásári tarkabarka
