Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-12 / 110. szám
1990. május 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Két év múlva húsz éve' lesz annak, hogy megyénkben megalakult az első szőlőtermesztő szakcsoport. És mert eredményességének híre rövid időn belül szárnyra kelt, százak és százak választották a jövedelem- kiegészítésnek ezt a módját. Valósággal ostromolták - elsősorban a kispénzű értelmiségiek - a már meglevő szakcsoportokat, hogy feliratkozzanak a listára, hogy részt vehessenek egy új telepítésben. És - bár a vélemények megoszlanak — mostanra a szö- lőskertek környékén is az a helyzet alakult ki, mint néhány évvel ezelőtt a nutriatartóknál, nemrég a biogiliszta-telepeken, vagy éppen a városi taxisok körében: túl sok az eszkimó, kevés a fóka. A szőlőtermesztőket manapság már nemcsak az értékesítési nehézségek nyomasztják, hanem az újabban alakulókat a telepítési körülmények is. A témát körüljárandó kerestünk fel néhány szakembert, érdekeltet és érintettet. Dr. Farkas Attila, a .Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének ügyvezető elnökhelyettese: — Jelenleg kb. harminc szőlő- és gyümölcstermesztő szakcsoport működik a megyében. Több-kevesebb sikerrel. Az elsőt, a Muskotály szakcsoportot én szerveztem meg 1972-ben a Tolcsva és Vidéke Áfész- nél. Az akikori megyei szakmai vezetésnek nem nagyon tetszett az ötlet, jó pár évig nem is gondoltam újnak az alakítására, csak már az új munkahelyemen, a Teszövnél. — Érzékeli, hogy manapság gondolt vannak a szakcsoportokban ? — Igen, bár ta régiek jól elboldogulnak, ha nem is mindegyik. Nyolc évvel ezelőtt 17-.1.8 forintért vásároltak meg egy kilogramm szőlőt, most jó, ha 15-öt kap érte a termelő. .Közben a művelési költség 60 százalékkal, a bor ára pedig 30 százalékkal emelkedett. A telepítések állami támogatása megszűnt, a té- esz legfeljebb a nyereségadó terhére adhat kölcsönt. — .Nem lenne járható út, ha a sok szakcsoport ösz- szefogna, és feldolgozná a megtermett szőlőt? — .Nincs .tárolótér, nincsenek gépek, nincs tőke. — Ide nem lehetne becsalogatni a külföldi pénzes embereket? — A Hegyalján egy német érdekeltségű rt. van alakulóban, a többi bortermő vidéken azonban ma ez elképzelhetetlen. — ön tehát nem csodálkozik, hogy egyre-másra kiábrándulnak az emberek, és nagyon sokan kilépnek a szakcsoportokból ? — Csodálkoznivaló nincs, hiszen mindig a kisember húzza a rövidebbet. Tisztelet a kivételnek, de az a véleményem, hogy nem hozzáértő emberek irányítják ia szőlőtermesztést. Ez meglátszik a fajtakiválasztáson, a telepítési eredménytelenségen és sorol. hatnám ... De még az Állami Biztosító is „besegít”- van olyan jogos kárigény, amelyet három éve nem rendeztek. Botya Péter, a borsod- sziráki Bartók Tsz elnöke: — Miskolc határában öt helyen telepített szőlőt és tüske nélküli szedret Bikavér szakcsoportunk. Hetvenkilenc hektáron termelünk ’ szőlőt, öt hektáron szedret. Háromszázegy családdal — főleg miskolciakkal — vagyunk ily módon kapcsolatban. — Milyen manapság ez a kapcsolat? — Az első ültetvényünk nyolcéves, a legfiatalabb második éves. Az első időkben a telepítés jóval kevesebbe került, a termelési költségek is alacsonyabbak voltak, a szőlőt pedig viszonylag jó áron tudtuk eladni. Most? Minden megdrágult, a szőlő ára pedig nem emelkedett, sőt... A szőlő- és a borár közötti óriási különbség valóban felháborító. A Bedegh-völgy- ben kínálkozik egy lehetőség, körülbelül száz pince kiásására nyílna mód. Jobban járnának a termelők, ha mustként értékesítenék a termést... — Piinceépítés, felszerelés ... .Ismét csak a szakcsoport-tagok pénzére lenne szükség. Újabb beruházásra. — ágén, pénz pedig nincs. Tapasztaljuk, hogy csökken a vállalkozói kedv, magyarán. nincs érdeklődés, öt hektárt szerettünk volna még betelepíteni Miskolcon, de nincsenek jelentkezők. Érthető ... — Minden szőlős a szedreseket irigyli. — A szedernek jó piaca van. Vevő rá a hűtőipar, de el tudjuk adni külföldön is. A tavalyi termést S0—80 fonimt kilónkénti áron vették meg. Tóth Ferenc, a Nagymiskolci Állami Gazdaság kertészeti üzemigazgatója, a szőlőtermesztő szakcsoport elnöke: — Az állami gazdaságnak nagyon meg kell becsülnie a szakcsoportot, mert tiszta nyereséget termel számára. Ahol a negyedik éves szőlőtáblánk van, ott szántó volt és csak veszteséget termelt, ,ily módon munka nélkül, csupán a területért 20 millió forint eredményhez jut a gazdaság. Tisztes hasznot hajtanak továbbá a szak-, csoportnak dolgozó gépek is. Mondom, meg kell becsülni a szakcsoportot, meg is becsüli a gazdaság. Nagyon szép a szőlőnk. ígéretes, mindössze hárman léptek ki, ők is családi okok miatt. — Miből áll a megbecsülés? — Mindenki tudja, hogy a telepítésen múlik a legtöbb. Mi nagyon olcsón, ám nagyon sikeresen telepítettünk. A 3 ezer négyzetméteres parcellákra 56 ezer forint kölcsönt vettünk fel 6 százalékos kamattal. Már az első évben karóztunk, mégpedig gépekkel, hidroíúróval, hogy a .karó is stabilabb legyen és az ólitvány is kapjon egy kis vizet. Még abban az évben oszlopot állítottunk, mert tudtuk, hogy csak drágul az anyag. Ugyanakkor bekerítettük a táblát, mert a friss telepítést sajnos lopják, örökét is felfogadtunk abban az évben, de azóta is folyamatosan alkalmazunk mezőőrt, szőlőérés idejére pedig külön őrséget szervezünk. — Milyen volt a fogamzás! arány? — Kilencvenhét százalékos. Már a második évben termett a szőlőnk, tavaly pedig parcellánként 20—80 mázsát szüreteltünk. Az ostorosa tsz-szel szerződtünk, de sok termést eladtunk csemegeszőlőként is, 25 forintért. A Zengő fajta ugyanis csemegeszőlőként is kiváló, ráadásul korán érik. Valóban nagyon szép a nagymiskolciak ültetvénye. És milyen könnyű megközelíteni! A 3-as út mentén van, egy ugrásnyira a várostól, a kapun belül is kővel meghordatt „üzemi utak” körben a táblán. Egyetlen embert látunk dolgozni ezen az esős éjszaka utáni korareggelen. Az oda nem kívánkozó hajtásokat távolítja el a törzsről és a karókról. — Lassan permetezni is kell orbánc és levélatka ellen. A Neoron-t és a Mi- tac-ot kell ilyenkor használni. — Ó, maga csudára ért a szőlőhöz! Mondja, menynyi termett tavaly a parcelláján ? — Az enyémen termett a legkevesebb. Persze nem véletlenül. Ügy metszettem, hogy ne terheljem meg a fiatal tőkét. Csak akkor teremjen, ha eljön az ideje, akkor viszont szépet, sokat és jó minőségűt. Kiderül, hogy újdonsült ismerősünk nem akármilyen botcsinálta szőlőtermesztő, hanem kertészmérnök, a megyei növényvédő állomás igazgatója, Koncz István. Honnan figyelte ki ezt a reggeli mozgást, honnan nem, míg beszélgetünk, megjelenik a mezőőr, Leeső Gyula bácsi. Egy éve áll az állami gazdaság alkalmazásában, erre a szőlőtáblára, egy gyümölcsösre és egy erdőre ügyel. — Az idén még nem kellett használnom a puskámat, hála Istennek. Korábban, más helyeken bizony sok .tolvajt riasztottam el. Itt most nincs is mit lopni, bár mondják, hogy a szőlő végén épített négy árnyékszékből egyet valaki elemeit. De akkor még nem én voltam itt a mezőőr! Garzó Gábor, a tibold- daróci Rákóczi Tsz terület- felelős szőlésze: — Két szőlőtermesztő szakcsoportunk van, az egyik művelési jellegű, a másik .tulajdonosi Mindkettő a téesz malmára hajtja a vizet, ezt el kell ismerni. A legöregebb szőlőink művelését azért bíztuk úgymond idegenekre, mert nem volt elég munkaerőnk, a fiatal telepítés .pedig azért kellett, laogy a borászati kapacitásunk J00 százalékosan ki legyen használva. — Tehát itt mustként tudják értékesíteni a szakcsoporti termést? — Az új telepítésű szőlők gazdái a tavalyi termést saját célra használták föl, mert kevés termett. Jégverés pusztított mifelénk, sok helyen a törzset is újra kell nevelni. Az öreg szőlők termését pedig szőlőként adtuk el, 14 forintért kilogrammját. Olyanok a mai árak, hogy cseppet sem jártak volna jobban a művelők, ha kipréseljük a szőlőt. Pillanatnyilag nincs kiskapu. — Milyen haszonnál zárja az évet egy háromezer négyzetméteres parcella művelője? — Ö, ez évenként változik! Volt egyszer egy jó ívünk, ha jól emlékszem, négy éve, amikor a leggondosabb gazda 40-50 ezer forint között kapott, tavaly 5 és 25 ezer forint között mozgott a bevétel. — Ezek szerint voltak, akik 5000 forintért metszettek, permeteztek, kapáltak, kötöztek ... ? — Sajnos, igen. Harminc ember ki is vált a szakcsoportból. — Érthető. — Nagyon is. A szőlő munkaigényes, és ott minden tevékenység fárasztó. Számításaim szerint akkor volna kifizetődő a szőlőművelés ebben a mai szakcsoportos formában, ha egy Kapálni ma nem lehet, nézzünk más munka után — mondja egy szakcsoporttag, aki mellesleg kertészmérnök-igazgató. kiló szőlőt 20—24 forintért lehetne eladni. Akkor sem gazdagodnának meg az emberek, csupán reális ösz- szeget kapnának a munkájukért, a befektetett tőkéjükért és a megszerzett szaktudásukért. — Ha ilyen áldatlan állapotok uralkodnak, véleménye szerint miért nem adja be a kulcsot a többi szakcsoporti tag is? Mondjuk az .új telepítésű parcellák művelői, akik bevételre még nem is gondolhatnak, akiknek a szőlőjét elverte a jég? — Mert saját kezűleg ültették el a szőlőjüket! Saját kezűleg ásták meg a gödröt áisóval (nem hidro- fúróval), mert saját maguk tették a gödör aljára a Terrovitát, a Cofunát, hogy serkenjen minden gödörben a talajélet... Mert saját kezűleg csirkéztek és boldogok voltak, amikor a „csirke” alól kibújt a hajtás. Egyszóval: ezek az emberek ismernek minden tőkét, babusgatják a kis leveleket. Szeretik a szőlőjüket. Csakis ezért. Mi másért? — Nemrégiben a mezőkövesdi áfész piacra dobott egy minőségi bort, a Ti- bolddaróci leánykát. Finom volt és elfogadható áron kínálták. Jött, győzött — ás eltűnt. Miért? — A mi borászatunk csak kétszer fejtett borig tud eljutni, utókezelőnk nincs. A leánykánkat Verödeten palackoz taituk. Mutatóba! Azért, hogy ismerjék meg a fogyasztók újra Tibolddaróc nevét. Nos, a kísérlet sikerült, a vásárlók szívesen itták, de a kooperáció sikertelen >'oit. gazdaságtalan. De most már tudjuk, ha egyszer sikerülne megvalósítanunk egy 80 millió forintos beruházást — mi termelnénk és mi is palackozunk —. fogyna a boraink és jól járna a szakcsoporti tag is, a téesz is. Itt van a kutya elásva: ezen a szakaszon csapódik le a haszon — mondja Ketzer István főborász, a daróci há- omhajós. boltíves történelmi pincében, jól ápolt, ám üres ászokhordói között. (A téesz borát most Balaton- bogláron érlelik pezsgőnek, mert az Egervinnek nem kellett a jó minőségű fehérbor.) — Mit gondol, sikerül egyszer itt palackozni? — Nem hiszem, hogy mi megérjük. Hacsak ... Kólók Petemé megyei főkertész: — Pedig a szakcsoportok a legideálisabbak a szőlőtermesztésre. Ez íondos, kézi munkát igénylő növény, erre nem képesek a nagyüzemek. A kézi munka itt ötvöződik a nagyüzemi szaktudással, az ottani gépesítéssel, növény- védelemmel. Ám a nagyüzem kötelessége, hogy integrálja a termelést és a piacot. Tudjuk azonban: jó piacot találni mostanság nemcsak a szőlőnek, hanem minden másnak, az ipari termékeknek is nehéz. — Egyetért ön azzal, hogy minden, városkörnyéki kukoricaföldön szőlőt telepítenek? — Kétségtelen, hogy változtatni kell a mai gyakorlaton, jobban kell figyelni a termőhelyre, a fajtaválasztásra. A szakcsoporti szisztémát továbbra is ajánlva mondom ezt, de azt is hozzáfűzve, hogy nekünk itt, Észak-Magyaror- szágon nem tömegbort, hanem minőségit kell termelnünk. A tömegbor csak teremjen az Alföldön. Alföld, bocsánat! Fotók: Farkas Maya Az Árpád-házi királyoknak is termeltek, tároltak itt borokat. Most sem lennének üresek a hordók, ha lenne 80 millió forint. Innen aztán nem lophatnak el semmit - jelenti ki egy gondos szakcsoport agilis mezőőre 1 Lévay Györgyi: SAVANYÚ A SZŐLŐ?
