Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-12 / 110. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1990. május 12., szombat T öbbször meséltem magamról, munkámról, sok mindenről, ám szép gyermekkoromról még sohasem igazán, pedig legfontosabb időszaka életünknek, mikor családra, hazára lelünk. Végigkísér utunkon. A hosszú, nagy iskolásévek mintha feledtették volna e gyerekkort. Látva már az országot, a legnagyobb városokban járva- kelve elnéztem, mily apró nyomorúság az, amit otthon hagytam tizennégy évesen, 1954-ben. Tél közepén Napok óta nézem Apám lábnyomát, követem a hóban hegyen völgyön át. E rossz bakancs, e régi rossz cipő csak ö lehet, igen, tudom, tudom, csak ő. A kósza lélek rég, örökre elköszönt. Ma mégis itt van, újra érzem, a világ elöl talán csak elszökött. Erdők sűrűjében, sikon, kapaszkodón megyek utána úttalan utakon ... Mit kereshet itt szélén e világnak? Újra, s újra kérdezem, fájdalom szorongat, megállók ... Lehet, hogy igazán nem is ismerem? Hullni kezd a hó csendesen, léptei tűnőben, látom még egy tó jegén a ködben eltűnőben. Látom még szemeit, apám is elment Mint fogyó hold az égen, egyre halványabb lett. Most a mezőket járom, mint régi kalászait, szedegetem hiába elhullt hajszálait. Délután három óra volt a városra néma csend borult az ég, a nap is elsötétült Valaki... ma is járt közöttünk. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire megértettem, hogy ez adatott nekem, ezt tudom igazán, s már soha nem feledve Európát, e vidék rejtegetett, sokszor titokban őrzött igazságát kell a nagy közös asztalra tennem szégyenkezés nélkül. Mióta eszemet tudom rajzoltam mindig, de az irodalom is túl közel hajolt hozzám, nagy volt a kísértés, gyávaságom annál nagyobb. Huszonhat éves lehettem, mikor első igaznak tűnő nyolc soromat leírtam. Olyan volt, mintha miseborból ittam volna, én bűnös lélek, valami templomzugban. Húsz év is elillant, mire elő mertem jönni e dolgaimmal, nem feledve a sok jószándékú ember biztatását. Ha néha kegyes volt a sors, s járhattam a világot kedvemre, egy-egy ország vendégeként ámulva, legszebb vidékein döbbentem rá olykor a hosszú utakon: hiába írom, rajzolom e csodákat, igazat csak otthon tudok mondani, az egri domboktól, a Hór völgyétől Zemplénig, messzebb s még messzebb hazámig. Kemény kapaszkodó e vidék, a megbújó gyerekkorral, hisz a világ úgyis utánunk jön, megkeres nehéz gondjaival, ha nem is akarjuk. Gyerekkorom meséivel még magamnak is tartozom ... elsodor gyakran a hétköznapok nehézszagú árja. Valami!' hallani... Ezen a télen újra történt valami. Lejöttek az özek, a szelíd szarvasok, messzi vadonból magányos ordasok. Elállt a szél, ág sem rezzent, csupa félelem volt minden. Távolban, hideg ködökben látni még, hegyek vonulnak el innen hajnali tengerek felé. Az legyen Legyen áldott a neve, népe szerencsében, sétálgass istenem Kárpát-medencében. Kedved égig érjen, súgja szőlő, a kalász, füst, a kémény, ablakom, ahol lakom, ez a ház. Szemed kísérje két kezem, dolgomat ha jól teszem. Emlékek kertje A világon a második legnagyobb! Grandiózus építmény! Hozzá .csak a vatikáni Szent Péter Bazilika, vagy az isz- fca/m'buli Aja Szófia hasonlatos — a méreteit tekintve. Az előbbi a világ legnagyobb temploma, az utóbbi a második. Most a másod ik helyre tör — megelőzve török társát — a belgrádi Szent Száva templom. (Szveti Száva volt az első szerb pátriárka.) Lenyűgöző látványosság még üresen is. A belmagasság 134 méter. 91 méter hosszú, 81 méter széles. A kupolát, amelyet a földön építettek meg, 14 ‘napig emelték a helyére hidraulikus berendezésekkel a világ építészeinek csodálatát kivívva. A súly „mindössze” 2800 tonna volt! Négy lift Épül a Szent Száva templom vezet a magasba, ahonnan a városra kitűnő a rálátás. A templom tetején 16 méteres kereszt áll. 76 kilogramm arannyal bevonva. A svájci ortodoxok ajándéka. A Szent Száva templom építését 1934-ben kezdték meg, de csak hat .méter magasságig jutottak el a falakkal, a háború közbeszólt, ötven év után. 1988-ban folytatták az építkezést, nagy összefogással, adományokból. Összejött a teljes építési költség, a hatvanmillió dollár, akadt olyan amerikai szerb, aki - hárommillió dollárt ajándékozott ... Az ortodox templomot ez év június 28-án szentelik fel, de teljesen csak 1992-re készül el a /belső festészettel egyetemben. (A belső falrész 38 ezer négyzetméter!) Hatezer hívő fér el benne, és a kórusnak kiképzett helyen is plusz még 1200-an. az altemplomban hatalmas kiállító- és koncerttermet alakítanak ki. A Szent Száva templom lesz a világ ortodoxainak a központja. Tcmesi László Párbeszéd - rozsdában — Hol fagyoskodtam, hol izzadtam az ég alatt... Mennyi nap, mennyi éj múlt el azóta, hogy kivon- szoitak erre abazinagy táblára, összeszedtem a szalmát, csomóra húztam, be is kanalazták, kora tavasszal el is égették, hogy nyoma se maradjon ... Így siránkozott a szalmalehúzó, akit még tavaly, a forró nyárban hagytak ott, a tábla sarkában, amikor az utolsó szalmarendet is ösz- szehúzita a falu határában. Azóta sok víz lefolyt a Talktán, de senkiinek sem jutott eszébe, hogy a téesz gépudvarába vontassa. Ott érte a sárguló ősz, a tarló- hánitás utáni műtrágyaszórás, de még az őszi mélyszántás is. Szomorúan nézegette a faluvég ,maszék parcelláinak végében árválkodó garétot. amit viszont nem a közösben dolgozó gondatlan traktoros, hanem a maszek ilótar.tó hagyott magára rendesen, mint minden évben. Ezt a vetőgépet már évtizedek óta kíintfelejitik, mint a talált gyereket: elvet néhány hold tavaszi árpát, vagy két hold cukorrépát, és azzal kész, megtette kötelességét. Nem nagy érték, maradhat a föld végén, a nadrágszíj-parcellla méta útján . . . . Ott árválkodik tehát ugyanúgy, mint a termelőszövetkezet szalmaílehúzója, amit e tavaszon szépen kö- r ü lszántottak - b or o nál taik. — Szomorú ez — mondja a vetőgép — nincs itt már jóérzés, szakmai hiúság sem a maszekban, sem a közösben. Bezzeg régen ... Több becsületünk volt: elvetettük kora tavasszal a mákot, a borsót, az árpát... a gazda hazahúzatatt a lovakkal, beállított a színbe, hogy fedél legyen felettem, és vígan voltaim egészen kukoricavetésig. és később az őszi búza vetése után is. Biztos fedél volt a fejem fölött, nem dagadt a magtartályba az ázott vetőmag, lezsírozta a gazdám a Nortron-szekcé- nyemet. és tető alatt vártam, hogy kezdődjék minden munlka elölről. — Jó neked! — szólt az elárvult gyűrűs henger-tag a vasút mefllőH. — Minden vetés után engem küldtek, hogy őrizzem meg a talaj- nedvességet, tömörítsem a vetőágyat, s egy éjszakai műszak után airra lettem figyelmes, hogy a többi öt testvérem faképnél hagyott. Kiperegtem a vaskeretből, megragadtak leveleim a frissítő éjszakai eső miatt... Toltam magam előtt vagy három mázsa ázott földet, de nem bírtam tovább. A fa csapágyam is .eltört a nagy erőlködésben, így maradtam a balkterház mellett. Leakasztott a tráktoros, és most már itt is leszek aratásig. Csak a kombájn vágóasztala fog majd megtalálni. — Sose búsulj! — vigasztalta a szalmnalehúzó... Én tavaly nyár óta ázök-fázok- izzadok, és mégis remény- j kedem: mert új szelek fújnak, új szemlélet van terjedőben a magyar pusztán. Állítólag mindenki tulajdonosa lesz a földnek, jobban vigyáznak majd az emberek ránk is. egyszerű földi gépeikre. Meglátod, talán az az idő is eljön, amikor a hatódban hagyott munkagépe- ; keit sem vetiik-vegyszerezik körül, hanem dolguk végeztével mindegyikünk bekerül a gépudvarra, a csűrbe, hogy ne ázzunk-fázzunk itt rakásra. — De szép is lesz — meditált az egyéni gazdák nad- rágszíj-.parcellái végében darvadozó hatsoros vetőgép, amelynek szélső öreg cso- roszlyáját régen ellopták, ami ellen semmit sem tehetett. — De szép is lesz — mondja a közös gazdaság szalmale'húzója. melyet körül nőtt a kora tavasszal vetett cukorrépa. — de szép is lesz ez a tavaszi—.nyári idill —, ha megérjük . . . De hát., k.i tudja ezt biz to- i san. Talán maga a Teremtő, sőt, még a Kisgazdapárt sem. (bekecsi)
