Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. május 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Energiapolitika több lábon Nem folytathatunk struccpolitikát Beszélgetés Hatvani Györggyel, a Magyar Villamos Müvek Tröszt vezérigazgatójával Bieszámioüibuinik róla, hagy a XXVIilI. alkalommal sor­ra kerülő borsodi műszaki hetek nyitó napján nagy ér­deklődéssel kíséri előadást tartott Mlskoloan. a Tudo­mány és Tedhmilka Házában Hatvani György, a Magyar Vlilllliamas Műveik Tröszt ve- zóniigazgialtájia, alki a nyilvá­nosság előttit első tóban itt jelienitebte be, ihogy az ipar­ág olyan ikomikmét tervet tett az „asztalra”, amely hosszú távon tartalmazza az ország biztonságos energiiaellátásá- hoz a több lábon állásit, te­hát a ínyuigalt-európai ener- gejtiilkái rendszerihez való csaitlalkozás lehetőségei! is. Előadásának megtartása uitán ama kértük, hogy Sejtse ki ennék indolkaiiit. — ön az ország ihosszú távú villamosenergia-ellátá- sának koncepcióját, s stra­tégiát ismertetve többször is utalt bizonyos kockázati elemekre. Melyek ezek? MEGSZÜNTETI AZ EGYOLDALÚ IMPORTFÜGGŐSÉGET — Elsődleges és togforita- sabb kodkázati elemnékikell teklinibenünik a villlaimosener- gia-<elllátás biztonsága szem­pont jiálból az egydldalú im­portfüggőségei. Jelen piMa- nátbain az ország Villamos­enjergia - íellhiaisználásániaik mintegy 27 százalékát gya­kori atillag és 'kizárólag a Szovjetuniéból importáljuk. Ennek nagyobb ilk része a hosszú távú államközi szer­ződésekben rögzített szállí­tás, egy kisebb, de nem el- hiainyaigollhaitó része azonban semmiféle államközi szerző­dés „alátámasztásával” nem renddlkeaiik; az az ötéves, középlejiáratú terv 'kereté­ben, mondhatni, a „szokás­jog” alapján került megál­lapításra ... A tervezés so­rán azzal számolni kellett, hogy a hosszú távú import biztosításában problémák léphetnék fel... A Szovjet­unió belső helyzete, a bel- poltiitiikia dttanli alakulása, a gazdaság ottani formálódása mlind-mlind olyan kodkázati tényező, amivel nem szá­molnunk struccpolitika len­ne .. . Eélreérltés ne essék: a szovjet partner soha nem deklarálta, hogy nem akar eleget tenni szerzőcféses száll- líitásainaik, és soihia. egyetlen hüvaitalos tárgyáláison nem hallottuk, bogy: „Uraim, vé­ge. Konyec...” Azonban a jelenlegi poHitilka! és az ez­zel összefüggő gazdasági helyzetet reálisan mérlegel­ve,, talán senkiinek nem kell magyarázni, milyen követ­kezményekkel járna — ránk nézve lis —, ha például a szovjet belpolitika valami­lyen bdliső fordulata esetén az ottani nép azt mondaná salját politlilkusaimia.ik, hogy „az onszáig belső gondokkal küzd, ellátási problémái van­nak. ezért nem engedheti meg, hogy még exportáljon is villamos energiát...” A helyzetet józanul kell mér­legelnünk, és mindenki előtt világossá válik, hogy ezek nem légből kaipoitit kockáza­ti tényezőik, nem megalapo­zatlan aggodalmak, hanem számbavétele egy olyan, egyébként nem jósolható ál­lapotnak, ami esetleg bekö­vetkezhet, és erre készülni, ezt kivédeni — kötelessé­günk ! KÉT ÜT ÁLL ELŐTTÜNK ... — Mit lehet ebben a fel­tételezett helyzetben tenni? Illetőleg: hogyan alakul a nyugat-európai villamosener- gia-rendszerekhez való csat­lakozásunk, milyen feltételek mellett walósulhat az meg? — A kockáizaiti tényezők kivédésének két útja lehet­séges. Mi mind a két útra rálépünk, az egyiknek prio­ritást adunk, azonban a vé­gén. reményeink szerint, ez a két út találkozni fog egy­mással'. Az egyik út, amely­nek az általunk kidolgozott stratégia prioritásit ad, az a nyuigat-ieuirópali országok — tehát az úgynevezett UCÍPTE villamosenergia-rendszerrel — a kapcsoilataiinik hatékony megerősítése, végcélként ki­tűzve, hogy a magyar vil- laimosanergia-nendiszer an­nak szerves tagjává váljék, és azzal párhuzamosain mű­ködjön, A másik út .pedig: a hazai erőműépítés. Az első úttal kapcsolatban el kell mondanom, hogy e rend­szerhez való csatlakozásúink nem megy máiról hólraapra! Ennék egyfialőli otkia, hogy nilncsenék meg a fizikai ösz- széköttetéséinik. Elsősorban új távvezetékék építésébe kdllfene) kezdenünk, ezen túlmenően pedig a magyar vittaimosenergia-rendiszer egészében egy sor olyan fi­zikai féltételnek kell megfe­lelni, amelyet az UCPTE- rendiszer egyesülése minden tagországtól elvár. litt na­gyon sokféle paramétert, tudinék említeni, aminek biztosítása ugyan nem lehe­tetlen feíladiait. de erre még fel keli készülnünk. Egyiszó, miinlt száz: az említett rend­szerihez valló csatlakozásiunk nem csupán déklaráoió kér­dése. a technikai megvalósí­tás pár évet mindenképpen igénybe vesz. AZ ITÁLIA-VONAL — Volt szerencsém már korábban megismerni az önök által kidolgozott stra­tégiát. lEbben szó esik egy lehetséges „Itália-vonálról”. Mit kell ezen érteni? — Tárgyal óparitnierkénit 'be­léptünk egy szovjet.—olasz villamosenergia-szállítási üz­letbe, mely szerint tranzi- tálái, lennénk egy 1500 me­gawatt villamos teljesít­ménynek, ami a Szovjet­unióiból irányulnia Olaszor­szág félé. Ebiben az üzlet­ben. nekünk nem az a tisz­tességes trainzitdíj ia:z elsőd­leges, amiit egyébként min­den ilyen üzletnél megkap a trianZiitiáló ország, hanem ép­pen az erő:s kapcsolatrend­szer, ami ennek során .ki­épülne Magyarország és Ausztria. Illetve hazáink és Jugoszlávia közöltt. Ezék az új távvezetékek már az UCiPTE-irendszerhez valló .közvetlen csatlakozást i.s je­lenítenék. Ennek érdekében a magunk részéről mindent megteszünk. Egyébként, a nyu,giait-ieu római országokba n egy muinlkalbizoittság vizsgál­ja a kielet-európai államok­kal való ilyen irányú csat­lakozás kérdéséit, és éhben a bizottságban magyar de­legált is részit vesz, alki .kép­viselni hazánk érdekeit. — ön az imént két útját említette a kockázati ténye­zők elhárításának. Az egyik­ről már 'szó esett. Melyik a másik? — A másik lépés a hazai enengiiaópítés. Azt viszont látnunk kélil: a magyar költ­ségvetés még jó ideiig nem lesz olyan helyzetben', hogy ezt meg 'tudná finanszíroz­ni. Itt a megoldás egy irányba mutat: a nyugati működő tőkét kell partner­ként megnyerni, és ezzel a tőkével legalább részben megfiinaniszíroztaitnli az új alaperőművat. majd azt va­lamilyen közös formában üzemeltetve az ott termelt viiliLamos energia egy részé­nek Nyugal-Európába való szállításával törileszteni le­het ,a befektetett tőkét. Ezek sem légből kapott tervek, erre konkrét ajánlataink vannak, és több nyugati cég­gel készítünk megvaiósítha- tóságii tainúlimámyolkat mind atomerőmű, mind szénerőmű építésére azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk: környe- zetvédelmileg és financiáli­sán melyek a legjobb Ikon,st- rukdiólk. A DÖNTÉST A NÉP KEZÉBE ADNI — Kényes témához ér­keztünk. Csak utalni szeret­nék Bős—Nagymaros ügyé­re ... — Mi az áltaiuink kidol­gozott konstrukciót lerakjuk az „asztalra...” Meggyő­ződésünk szerint a végső döntést hozóinak a magyar népet kell tekinteni. Az or­szág lakosságának kell el­döntenie azt, hogy mélyik az az erőműitípus, amellyel együtt tud élni!... Ahhoz viszont, hogy a nép ilyen helyzetbe kerüljön, az elő­készítőknek a legteljesebb nyíltsággal kell dolgozniuk, miniden elképzelésüket a közvélemény bármilyen fó­rumán meg kell mérettet­niük, teljes nyíltsággal le kell tenni valamennyi vál­tozat összes előnyét, an­nak összes hátrányával együtt. A mii stratégiánk­ban tehát nagyon lényeges élem a kömyezetvédidlem. AZt viszont, mindenlkinék be kéll látnia, még ha nem is szimpatikus, hogy a vilila- mosenergia-előállítás ma vi­lágszerte ismert technoló­giái töblbé-lkevósbé börnye- zetszennyezőék. Azonban — és ez eltökélt szándékunk — meg 'kél! találni mindezek közül- azokat a techmollógiá- kait és módszerekét., ame­lyek a leelkörnyezetbará/tab- baik, és teljesen természe­tesnek tartom magam is, hogy messzemenően ki kell elégíteni a környezetvéde­lem nemzetközi és hazai normáinak előírásait. — Ez ,az interjú Miskol­con készül. Kézenfekvő kér­dés, hogyan (minősíti a tröszt vezetése az itteni áramszol­gáltatók munkáját, amelyről tudjuk, \hogy az ország te­rületének egyötödére terjed ki. — Az ÉMÁSZ térsége hosszú évek óta nagyon jó színvonalon áilló terület, bár meg kell jegyeznem: mi a váillallatalinlkal e vonatkozás- ban nem versenyeztetjük, ennék nincs értelme. Nin­csenek elsőrendű és másod­rendű magyar állampolgá­rok, és nincsenek első- és másodrendű magyar terüle­ték. A villiiaimosanengia-iszol- gáltialtásnalk ugyanoUyainmaik kéll lennie Mezőkövesden is, minit Miskolcon,... Mindkét terület állampolgára igényt tart a jó színvonalú ártaim- szolgáiitiaitáisra. De azt en­nék előrebocsátásával is nyugodtan állíthatom, hoigy az ámaimisizoltgáltalók sorában ilyen vonatkozásban i,s na­gyon jó és konszolidált vi­szonyok vannak az EMÁSZ - nál. — Hatvani úr, köszönjük a beszélgetést, sok informá­cióval bővítette ismeretein­ket. Ónodvári iMiklós Észak-Magyarország interjúlánc A családról csak pár mondatot, de a faluról regényt is mondana Pár kilométert kellett csak megtennünk, hogy interjúláncunk korábbi helyszínéről az újra érkezzünk. Megyaszórói Üjcsaná- losra, Sóvári Béla tanácselnökhöz jöttünk, akit a reggeli óráikban kertjében találtunk — éppen permetezett. — íMegyaszói iskolaigazgató talán azért ajánlott interjúalanyul, mert sokat foglal­kozom az ifjúság gondjaival. Nálam első helyen áll a fiatalok támogatása. Ami kis pénzünk van erre a célra, azt rendszeresen az iskolára is költjük. Most például társ­községünkben, Sóstófalván új tantermet, önálló óvodát hoztunk létre, pedagógus szolgálati lakást építettünk. 'Nagy gondunk, hogy szinte valamennyi képesített nevelő elég nagy távolságról, 20—30 kilométerről jár ide, például Szerencsről, Megyaszórói. A bejárási költség évente a százezer forin­tot .is meghaladja. Az orvosi lakás tetőtér­beépítésén fáradozunk, hogy az is pedagó­gus szolgálati lakás legyen. — A faluba jövet két templomot is lát­tam, de igen leromlott állapotban. A lélek és a test gyógyítása megoldott-e a két fa­luban? — Az utóbbi fél évben oldódott meg mindkettő igazán. Nagy örömünkre szolgál, hogy van .református lelkészünk, akinek a felesége orvos. A megyei tanácstól megkap­tunk egy körzeti orvosi státuszt, ami igen fontos, hiszen eddig 15—18 kilométert kel­lett mennünk orvosért. A falu lakosságának másik része evangélikus, de az ő lelkészük más faluból jár át ide. — A tanácsházán összesen hatan dolgoz­nak. Munkájukat számítógép segíti. Ügy hírlik, a sóstófalviak külön szeretnének válni. Aztán nyár végén kezdődnek a hely- hatósági választások is. Sok megkezdeti munka vár befejezésre. Mire számít a jö­vőben a tanácsi munkában? — Hogy őszinte legyek, én még nem is­merem teljes részletességgel a helyhatósá­gi választás menetét. Mindenesetre addig is tesszük a dolgunkat, van elegendő. Egyébként az a véleményem, hogy az el­nöki funkciót, társadalmi megbízatásban is el lehet látni, bár.mi is legyen a neve: bí­ró, vagy polgármester. A szakmai munkát — adóügy, földügy, költségvetés — termé­szetesen szakembereknek kell ezután is el­végezni, méghozzá profi szinten, és nem hi­szem, hogy ez a maroknyi létszám már csökkenthető lenne. 1966-tól vagyok itt el­nök, akkor ketten voltunk összesen, de az­óta igen-igen sokat változott a tanácsi munka. Nem tartjuk be mereven a fogadó­órákat, van úgy, hogy még este is intézke­dünk, ha valaki elfelejtett napközben meg­keresni minket, vagy nem ért rá. Mióta a tanácson dolgozom, határozataink ellen összesen talán két esetben volt ellenvetés. „Nagy álmom a vezetékes ivóvíz ...” Fotó: Fojtán László — Hogyan került ide? — Az őseimmel. Mert Ócsanáloson laktak ők, de a Hernád elűzte a korábbi századak­ban a lakókat. így 1867-ben építették az el­ső lakásokat Üjcsanáloson. A faluban mint­egy ezren éltek, de a rossz településpolili- ka miatt állandóan csökkent a lakosság száma. Úgyhogy mára 767 lélökre fogyat­koztunk. Ügy érzem, ez a csökkenés azon­ban mára már megállt. Először a téesz- ben dolgoztam revizorként, főkönyvelőként, és a viharos asztal'borogatások, éjszakai veszekedéseik után — egészségügyi ókból kerültem a tanácsra. Tizenhárom gyerek közül én vagyok a hetedik a családiban, öt­venkét éves vagyok, 1957-ben nősültem. Feleségem parasztcsaládból származik, .fel­neveltünk két szép fiút, egyik 33, másik 27 éves. És van egy négyéves unokám. Hát ennyit dióhéjban ... — Mire a legbüszkébb? — Arra, hogy itt Üjcsanáloson is és Sós- tófalván is szilárd bunkolatú útjaink van­nak. Az iskolák, óvodák, az orvosi rendelő, az idősek klubja, szóval az intézmények a helyi lehetőségekhez viszonyítva jók. Szak­képzett nevelőkkel dolgozunk. Van egy ál­mom: a két faluban megoldani a vezetékes ivóvizet. Már a kiviteli terv el is 'készült. — Kit ajánl az interjúlánc következő alanyának ?, — Dr. Jánvári Annát, a megyei főorvost. Neki igen sokat köszönhet a két község. Például azt, hogy orvosi körzetet kaptunk. (Bekecsi) Ha kezdődik a népfrontkongresszus „így indulunk a megyéből... »5 Ma, május 12-én megkez­di munkáját a Hazafias Népfront rendkívüli kong­resszusa*. Ezen természete­sen részt vesznek Barsod- Abaúj-Zemplén meigye kül­döttei is. Arra kértük Ződi Imrét, a megyei szervezet titkárát, ossza mag az Észak-Magyarország olva­sóival az imdülás gondola­tait: — Azzal a komoly re­ménnyel megyünk, hogy a kongresszus bölcsen dönt, ment a résztvevők látják a váltós társadalmi folyamaito­kat. E folyamaitok nem a márciusi választásokkal .kez- dődtek, de a jelentős állo­más mégis ez'volt. Világos­sá vált., egyfelől, hogy: pár­tosodat! a társadalom — sok, egyébként hozzáértő ember várakozásával ellen­tétben —, másfelől az is ki­tűnt, ho.gy politikai érde­kek kifejezője határozott arcéitól és társadalmi elkép­zelésekkel dolgozó párt le­het. Nem szervezetiek, moz­galmak és laza szövetségek. A társadalmi reál folyama­tokhoz tartozik, hogy a koa­líció egyik jelentősnek vélt tényezője, a népfronitmozga- lam hizonnvál elvesztette korábban hitt társadalmi bázisát. Ez nem kérdőjele­zi meg persze sóik társadal­mi aktivista beosületes szándékát és tenni akarását, sokkal inkább felelősséget rak azok vállára, akilkezen a rendkívüli kongresszuson részt vesznek. Komolyan hi­szem, jogutód nélkül meg kell szűnnie a mozgalom­nak. Később, ha erre valós 'társadalmi igény van, ki­épülhet a poílgári szervező­dések egyfajta koordináló, összefogó szervezete, de ez nem kongresszusi határozat, és központi akarat kérdése. A társadalomban élő embe­rek szándékán és elhatáro­zásán múlik. Ügy gondolom, ennek éppen itt az ideje. . Gyorsan elárulom, A gotán (Így kelt ugyanis ejteni) románul csavargót jelent, a siónak minden megvetést ki­fejelő értelmében. A mostani román politika első embere Ion Iliescu pedig exxel a sióval illette azokat, okik éppen ma három hete keidték a tüntetéseket ellene a bukaresti Egyetem téren, amit vagy öt hónapja a Szabadság teré­nek nevei a bukaresti nép. Ez az öt hónap, mint tudjuk, nem hozta meg a szabadságot Romániában, de kétségte­lenül eseménydús életet hozott, omelyben körülbelül 80 párt próbálja egyengetni ai utat az általa jónak vélt tár­sadalmi berendezkedés, vagy - mondjuk így - a kibon­takozás irányába. A szabadság ize viszont nagy úr, s ha vannak is civódások, marakodások, sőt, egymással és a nemzetiségekkel szemben alkalmazott atrocitások, abban mindenki egyetért, hogy o decemberi forradalom szekerét tolni kell, nem pedig megállítani. Utóbbi ugyanis csak o bakon ülők érdeke lenne, akik, illetve hát éppen a veze­tőjük vágta az ellenük tüntetők arcába azt a bizonyos jelzőt hogy „golán”. Rosszul tette, mert másnapra az egész ország golán lett. Mellükre, táblákra írták o minő­sítést, mindennél jobban igazolva vele, hogy mit tart o volt pártfunkcionárius a népről. Sőt már az első golán- dal is megszületett, amelyet tízezrek énekelnek az ut­cán. Forradalomban született dal ez, mint a francia Marseilles, vagy a németalföldi Roten Hahn - a vörös kakas, ami tudvalevőleg a tüzet jelenti. Hogy Romániá­ban mit emészt fel ez a tűz, art még nem lehet tudni, de hogy pecsenyét sütögetni mellette már nem lehet, az egé­szen biztos. Különben is az Egyetem téren, vagy Szabad­ság téren a golónok éhségsztrájkba kezdtek... (gyöngyösi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents