Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-03 / 102. szám
1990. május 3., csütörtök ÉS2AK-MAGYARORSZAG 5 Vállalatok A KOALFÉM TRANS KFT. Haszonvasüzlete (3501 Miskolc, Repülőtéri út 5. Telefon: 17-499.) értesíti tisztelt vásárlóit, hogy 1990. május 1-től ismételten tavaszi haszona nyag-értékesítési akciót indít. Az akció során értékesítésre kerül: 11 Ft-os egységáron (áfával együtt): — 0 12 mm-es sima betonacél — 0 18 mm-es köracél — 20x20 mm-es szögacél 1,8—2,3 fm hosszban — különböző méretű laposacélok 18 Ft/kg és egységáron (áfával együtt): — 10x10 mm-es, 12x12 mm-es négyzetacél — 3,5—5 mm-es durvalemezek — 2,2—3 mm-es finomlemezek — 75; 90: 120; 160 mm-es szögacélok — 80; 100: 120; 180 mm-es „I” acélok — 30 mm-es „T” acél — 60x40; 120x80: 130x90; 90x65; 80x60; 75x55 mm-es ,,L” acél — 50 mm-es „U” acél NAPI FORGALMI ÁRON: — durvalemezek — bordáslemezek — finomlemezek 1,2 mm; 0,8 mm-es — melegen hengerelt idom- és szögacélok — zártszelvények: 25x25x1,25 mm-es, 40x40x2 mm-es, 60x30x2 mm-es, 60x40-2 mm-es, 60x50x4 mm-es, 100x50x3 mm-es, 120x50x3 mm-es. ÜZLETÜNK NYITVA TARTÁSI RENDJE: 1990. május 1-től: hétfőtől péntekig 7—15 óráig szombaton 7—12 óráig Rakodáshoz rakodógépet biztosítunk Várjuk vásárlóink szíves érdeklődését! Mezőgazdasági termeléssel és élelmiszeripari termék előállításával foglalkozó kistermelők és vállalkozók FIGYELEM A megyei tanács vb termelési és ellátási főosztálya a vállalkozások indításában, illetve bővítésében érdekeltek részére szakmai tanácsadás lehetőségét biztosítja. ENNEK KERETÉBEN: — növénytermesztési, kertészeti, állattenyésztési, élelmiszer-gazdasági tevékenységekkel; — földhasznosítással; — különféle pályázati rendszerek adta lehetőségekkel; — banki hitel igénybevételével; — jogi tanácsadással kapcsolatos szakmai tájékoztatás. . Éljen a lehetőséggel, mely minden szerdán 9—18 óráig az ön rendelkezésére áll, a Miskolc, Tanácsház tér 1. szám alatt, a D-épülctben. Hovatartozásunkat környezetünk határozza meg Gondolom, már egy vaskos könyv lapjait betöltené az a sok írás. amely városunk tisztaságát kifogásolja. Mégis úgy hiszem. erről ma is. és még sokáig beszélnünk kell. Mindaddig szólni. írni róla. amíg iszemléle- tünkben változás nem 'történik. Annál is inkább, mert a külföldi turizmus adta lehetőségek óta még szembetűnőbbek a különbségek és a tisztaságról átkötött és szerzett tapasztalataink. Az ausztriai falvak, városok rendezett környezete, tisztasága láttán felvetődik a kérdés: miért nem lebet ezt megvalósítani itt, Magyarországon, és szűkebb pátriánkban. Miskolcon is? A szemléletünk miatt nem! A nemtörődömség, a inevélés hiánya, értékeink semmibevétele. ma is élő jelenség. Az utcáinkon járó-kelő ember akkor is elpöcköli a cigarettavéget, eldobja a papírzsebkendőt ..., ha a közelében van a szeméttároló, jólöltözött urak és hölgyek kocsijuk hamutartójának tartalmát az utcáira ürítik. A villamosok, autóbuszok, vonatok utasterét teleköpködik a napraforgómagot imádók, annak héjával. A boltok környékén, a kapualjaiéban, a parkokban italozók maguk után hagyják, vagy éppen összetörik a kiürített üvegeket. Az utcákra, parkokba, közterületekre kihelyezett padok háttámláira ülve, lábbal tiporják az ülőlapot, trágár szövegeket vésnek azokra. Parkosított területeinken kérésztül-kasul közlekednek az arrajárők, újabb és újabb csapásokat vágva. A kutyatartók kultúrálatlan módon, játszótereken, parkokban. közterületeinken végeztetik el állataik kis- és nagydolgait, mit sem törődve az előírásokkal, az egészségügyi követelményekkel. Frissen tatarozott házaink, középületeink falaira „bugyuta” szövegeket firkálnak egyes utcára hajtott fiatalok. A lakótelepek lakásainak ablakaiból háztartási hulladék repül a parkokba. Kiirándulóhel veinken sze- méthálmok jelzik: Íme, itt járt az ember, a felsőbbrendű lény. Mindezek a jelenségek tisztaságérzetünk, fegyelmezetlenségünk szomorú bizonyítékai. A környezet tükörképünk. Akármilyen rend és tisztaság uralkodik lakásainkban, hovatartozásunkat mégis a környezetünk határozza meg. Erről mond ítéletet az idegen, ebből szűri le következtetéseit a hozzánk látogató külföldi. Illés Endre Miskolc Nem kellenek milliók A napokban arról hallottam vitát, hogy a „viharsarokban” azon tűnődnek, mi legyen a Felszabadulási emlékmű sorsa. Kövessük a magyar módit, miszerint: ha építünk egy házat, kettőt elbontunk? Sok száz (vagy ezer?) ilyen emlékmű van az országban, ami érték. Nem kellenek milliók ahhoz, hogy új szimbólumokat emeljünk; ez esetben is csak egy kőfaragó munkája, és máris kész a Köztársasági emlékmű. A vörös csillag helyébe a hivatalos magyar címert keli helyezni, az obcliszkre pedig egy márványtáblát szöveggel, dátummal. A dátum az első, a második és a harmadik köztársaság kikiáltásának napját jelezze. (Habár a jelenlegi inkább a negyedik.) A felmerülő költségeket még a lerongyolódott Magyarország is kibírja, és a közterek is díszítve maradnak. A tavalyi évben sokan érveltek azzal, hogy a ctmerváltás Természetjárók - a természetért A közelmúltban ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját a vasutas természetjáró-szakosztály. Ez idő alatt voltak nehéz korszakok is az egyesület életében, de mindig akadtak lelkes természetimádó vezetők és tagok, akik áldozatos munkával átsegítették a szakosztályt a buktatókon, hullámvölgyeken. Sokan talán nem is tudják, hogy a természetjárók nemcsak túráznak, s végigjárva a kijelölt útszakaszokat, gyönyörködnek a táj szépségeiben, hanem védik, óvják Is a természetet, renübehozzák, takarítják a források környékét, festik a turistautak jelzéseit stb. A természetjárókat közös szenvedélyük egy nagy családdá fogja össze. Ez különösen kitűnik a türák alatt. Egymásra vigyázunk, egymást segítjük, a lemaradókat megvárjuk. Legnagyobb örömünk az. hogy egyre több új arcot fedezünk fel sorainkban; s külön öröm számunkra, hogy mind több a fiatal. Hazánk súlyos gazdasági helyzete miatt valamennyiünkre egyre nagyobb terhek hárulnak. Az anyagi gondok bennünket sem kímélnek, de szakosztályunk lelkes vezetője, Dobozi László és két főmunkatársa, Csarnat Béla és Szögi Lajos nem ismer lehetetlent. Sokszor a csodával határos módon. de mindig előteremtik az egyesület működéséhez elengedhetetlen anyagi, forrásokat. Cs. A. Miskolc sok millióba kerülne. Kicserélni az útleveleket, a hatóságok címeres zománctábláit. . . Miért ez a bonyolultság? A papírboltokban lehetne árusítani öntapadó címkéket, amit az útlevéltulajdonos a régi címer helyére felragaszthat. S aki nem így jár cl, az cseréljen okmányt. A címeres zománctáblákról jut eszembe, hogy 1945 előtt a falvak közepén találhatók voltak olyan gondozott épületek, melyeknek homlokzatán (legalább 50 méterről jól látható) „községháza”, „járásbíróság” stb. felirat volt olvasható. Érdekes, hogy az „együgyű állampolgár” címeres tábla nélkül is bement oda, ha ott ügye akadt. Mindenütt akad olyan mester, aki a megfelelő feliratot elkészítené, talán nem is drágán. A elmer pedig legyen a polgármester széke felett a hovatartozás, s a tisztelet jelvényeként. Bizonyos, hogy sok minden van még, amit mesterséges fel- pumpálás nélkül egyszerűen is cl lehct(ne) intézni, csak plasztikusan kell gondolkodni. Csapó András, Miskolc Kérdés és válasz Bányászok Ura Nem tudjuk elképzelni, hogy milyen meggondolásból, intézkedtek a Borsodi Szénbányák és a Borsod Volán illetékesei 80 bányász munkába járásáról. Szerintünk, mielőtt bármi változtatásra is sor kerül, meg kellett volna kérdezni az érintetteket is, legalábbis így lett volna demokratikus. Történt ugyanis, hogy egyik napról a másikra áthelyeztek 44 bányászt más műszakba, s így kettéválasztották azt a csapatot, amelyik már mintegy 20—30 éve igen eredményesen együtt dolgozott. Mindezt megelőzte az, hogy a Kács—Bükk- ábrány—Ernőd—Lyukóbánya között közlekedő járat nem gazdaságos és így az <Kács— M ezőnagymihály—M ezőcsát— Lyukóbánya útvonalon közlekedjen. A változtatás igen keményen érint bennünket, mivel 3 óra 50 perc helyett 3 óra 10 perckor indulnánk és délután 4 óra helyett 4 óra 50 perckor érkeznénk haza. Durván számítva további két órával meghosz- szabbodna távollétünk a családtól. Másik sérelmünk, amit már fentebb is említettünk. hogy ezen a járaton utazóknak műszakot és csapatot kell cserélniük. Felmerül az is, hogy az emödi, sályi bányászok járjanak vonattal, holott tudvalevő; Lyukóig három helyen kell átszállni, és nem érnének be a fél hatos felolvasásra. Vajon a Volán mi alapján számította ki, hogy a járat gazdaságtalan? A 44 darab bérlet értéke közel 110 ezer forint. Nem beszélve arról hogy az autóbusz — kiállás alatt —, a Búza téren tartalékban dolgozik. 44 lyukóbányai dolgozó (konkrét aláírások) * \ A bányászok kérdéseire, észrevételeire a Borsod Volán termelési igazgatóhelyettesétől, Hajdú Lajostól kértünk választ: Vállalatunk a Borsodi Szénbányák Igazgatóságával 1989 decemberében vette fel a kapcsolatot a bányász dolgozókat szállító vesztesége* autóbuszjáratok megszüntetése ügyében. Lehetőség lett volna rá, hogy ezek a járatok szerződéses üzemmódban tovább közlekedjenek. A szénbányák igazgatósága a bérletköltség és a szerződéses üzemeltetés közötti költségkülönbözetet nem tudta magára vállalni. A fentiek miatt — az illetékes bányaüzemek bevonásával —, az igazgatóság műszaki átcsoportosítást hajtott végre. Vállalatunk a menetrendet a szénbányák igazgatóságának jóváhagyásával készítette el. Az új menetrend 1990. áp- rili/ í-től lépett' életbe. Kács, Tibolddaróc, illetve Sály-községekből továbbra is biztosítottuk — bükkábrányi átszállással — a miskolci autóbusz-állomásra való beutazást, illetve hazautazást. A Borsodi Szénbányák április 17-től újabb átszervezést hajtott végre, amit a Volán az autóbuszjárat útvonalának módosításával követett, így a fentebb említett településekről — bükkábrányi átszállással — közvetlenül munkahelyükig utazhatnak a dolgozók. Vállalatunk az átszervezést megelőzően utasfelmérést végzett a bányász- járatokon, valamint az igazgatóságtól külön megkérte a dolgozók számát településenként. Igazolódott, hogy az autóbuszjáratok kihasználtsága nem éri el a kívánt szintet. Jelen gazdasági körülmények között nem tudjuk felvállalni a ráfizetéses járatok közlekedtetését. Sajnos, egyéb területeken is rá leszünk kényszerülve a gazdaságosabb ellátás megszervezésére. Szerencsés tapasztalatok Szerencsen Az egyedülálló, sokszor nagatehetetlen idős embe- •ek is többnyire ragaszkodjak a túlnyomórészt nyo- nortanyának is minősíthető úthonukhoz, még akkor is, iá esetleg emberhez nem néltó életkörülmények körött tengődnek. Ha pedig az lletékesek felajánlják a szociális otthonban való elhe- yezést, kézzel-lábbal tiltakoznak több esetben e szqt ciális megoldás ellen, meat sieve igen rossz — ma rnB érthetetlenül negatív — előítéletük van a szociális ott- iónokról. A most következő néhány sorban szeretném neggyőzni azokat a nyomo- •úságos helyzetben lévő, elhagyatott. ingadozó, a szociális otthoni élettől irtózó, gondozásra szoruló, főként idős magányosokat, akik félnék az otthonbari rájuk váró életből. Igen kedves, síetetett közeli hozzátartozóm él a szerencsi szociális otthonban, így gyakori íátttíttékctöt ícv rán alaposan megismertem az ottani életet. Az új, modem. speciálisan kiképzett létesítményt az ott lakók kényelmét, és biztonságát szolgáló helyiségek, bútorzatok. a ragyogó tisztaság, a kényelmesen, ízlésesen berendezett lakószobák varázsolják igazi otthonná. Az egész intézményt a mindenre kiterjedő, gondoskodó szeretet kovácsolja egy nagy családdá, melyet áthat a létbiztonság megnyugtató tudata. Gulyás Károly, igazgató figyelmessége még arra is kiterjed, hogy az otthon lakóit: névnapjukon falitáblán és hangosbemondón keresztül zenével köszöntsék, valamint, hogy a hölgylakók az otthon fodrászhelyiségében szépítkezhessenek. Legfontosabb azonban a szeretetteljes jó szó és megértés, a készséges gondoskodás. melyben mind az igazgató, mind a példamutató apparátusa által napról napra részesülnek. Külön kell szólni a foglalkoztató szolgáltatásról, melynek eredményeként a folyosók és a szobák egyre díszesebbé és otthonosabbá válnak az ügyes kezek alkotta kézimunkáktól, és egyéb díszítő tárgyaktól. Szerencsés megoldásnak találom azt is, hogy a közeljövőben megnyíló SZTK- rendelő az., otthon közvetlen közelében van. Ügy gondolom. a leírtak elégségesek ahhoz, hogy sokakban oldódjon az eddigi alaptalan előítélet. Én legalábbis nagy szerencsének tartom, hogy szeretett hozzátartozóm ilyen körülmények között él Szerencsen. H. D. Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó
