Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6

1990. április 29., vasárnap

„De hogy mégse vagy, s hogy mindenütt, a szív beleszakad”

Rendkívüli halálesetek megyénkben

Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik. így különösen, ha: bekövetkezésének körülményei bűncselekményre utalnak; közlekedést vogy üzemi baleset okozta, vagy ezek gyanúja merül fel; egyéb (közterületi vagy háztartási) baleset okozta, és a hoíál bekövetkeztével összefüggésben a felelősség vizsgálata szükséges; öngyilkosság okozta vagy a körülmények arra utalnak; orvosi gyógykezelés során következett be, és az orvos foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül fel; bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan lehetne következtetni a halál okára. <11/1083. (IX. 22.) EüM-BM-lM együttes rendelet.)

Alkotmányunk 51. §-a az ügyészségek munkájával kapcsolatban kimondja: „Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv megtartsa a törvényeket. Az ügyészi törvénysértés esetén felilép a törvényesség védelmében", az ügyészség általános felügyeleti szakága erre való figyelemmel vizsgálatot tarthat.

Megyéniklben a napokban zárult az a Vizsgálat, amely a rendkívüli halálesetek okait, illetve a rendőri szervek tevékenységét tárta fel. Ennek céljáról, eredményeiről, tapasztala fairól beszélgetünk dr. Fejlő József csoportvezető ügyész, főügyészségi tanácsossal, a vizsgálat vezetőjével.

— Miért volt szükség erre a vizsgálatra? Ki rendelte el, mikor és milyen céllal?

— Országos vizsgálatra a

r endlkívü 1 i hal ál e sete kik el

kapcsolatban még nem került sor. Korábban egyes megyékben végeztek már ilyen vizsgálatot, megyénkben a Sátoraljiaújihelyii Rendőrkapitányságon. A Legfőbb Ügyészség 1990. első fél évének munikaterve alapján a megyei ügyészségek Vizsgálták a rendkívüli halálese- téklkel kapcsolatos eljárások törvényességét. A vizsgálat célja az volt, hogy a rendőri szervék eljárásai megfelelnek-e a jogszabályi követelményeknek, és a halál okát megállapító határozatok törvényasék-e.

— Kikre terjedt ki a vizsgálat és hány ügyet érintett?

— A megyei főkapitányságon kívül a miskolci, az edeiényi, az encsi, a ka- zincbairdikai, a lenikwárosi, a mezőkövesdi, az ózdi, a sárospataki, a sátoraljaújhelyi és a szerencsi kapitánya látszat (Néha csal

Egy megroggyant, bizonytalan tartású, koravén ember áll a jbíróság előtt.

— \Maga nős? — kérdi tőle a bíró.

— Nem, tisztelt bíró úr, csak úgy nézek ki.

KÉPVISELŐK NE OLVASSANAK

Urbanovszky János, múlt századbeli zempléni képviselő szokta mondani:

— Szeretném látni ßzt a kormányt, \amelyet én ne támogatnék!

EZ AZTÁN A LOGIKA

Egy kijevi gyárban fegyelmi leié állítottak három munkást. A vád: loptak két láda vodkát, azt eladták és az érte járó pénzt elitták.

MI AZ INFLÁCIÓ?

— Apa, mi az infláció? — kérdi a gyerek.

ság által rögzített rendkívüli haláleseteit vizsgáltuk, az 1989-ben befejezett ügyek közül 541-et.

— Milyen eredménnyel jártak? Tapasztaltak-e hiányosságokat, s ha igen, milyeneket?

— Célunk a törvényes gyakorlat kialakítása volt. Jó néhány hiányosságot észleltünk a vizsgálat során, például: anyagi jogi hiányosságként tártuk fel, hogy olyan esetekben is megindították az államigazgatási eljárást, amikor a halál természetes módon következett be. Fölösleges volt, s jelentős összegeket emésztett fel. Általános hiányosságként tapasztaltuk, 'hogy az eljárás rendkívül hosszadalmas, kevés azöknak az ügyeknek a száma, amelyek 30 napon belül befejeződnek, pedig ezeknél a haláleseteknél legfontosabb elv a gyorsaság. Ez nem a rendőri szervek hibája, inkább az az oka, hogy a szakértői vélemények rendkívül lassan készülnek el. főleg akkor, ha a budapesti Toxikológiai Intézetet kell bevonni. Törvénysértő határozatokkal is találkoztunk. S hogy mi okozta ezeket? Elsősorban az. hogy a hatályos jogszabályokat nem ismerik a rendőrkapitányságokon, s az 1969-es (!) régi jogszabályokra hivatkozva jártak el. alkalmazva azokat a form'a- nvomtativánvokat is. Ezekben az esetekben a vezetői ellenőrzés is kifogásolható volt.

— A statisztikai adatok azt mutatják, hogy — a.z utolsó 'öt,, évre visszamenó- lea — kimagasló a Miskolcon történt rendkívüli halálesetek száma. Az önavil- knssá.aok száma. 1986-hent6. 1989-ben pedia 110. Mi lehet ennek az oka">

__ A7 öngyilkossáeok okainak V.hd7is.ctálá.sa nem tar.

— Az infláció fiam az, amikor a jövő havi fizetésből ebben a hónapban csak a múlt havi árak mellett lehet megélni.

LEHET BENNE IGAZSÁG

— Ami itt történik, az már tűrhetetlen — ordítja az igazgató a beosztottjának. — ÍVagy maga a hülye, vagy én vagyok az.

— Kedves főnök úr, én ezt nem tudom megítélni, döntse el maga. Abban azonban holtbiztos vagyok, hogy Ön egy percig sem tűrne meg maga mellett hülye beosztottat.

ÖNÉRZETES KOLDUS

Sit a falumban egy szerencsétlen, elesett ember, aki koldulással tengette nyomorúságos életét. Az igazi nevét senki nem tudta, valamennyien Prósza Ferkó- nak hívtuk. A maga módján rátarti volt. Csak az istozott ennek a vizsgálatnak a körébe, ez külön tanulmányt érdemelne. Általánosságban annyit figyeltünk meg, hogy a férfiak körében gyakoribb az öngyilkosság, .a nőkre inkább az öngyilkossági kísérlet a jellemző. Az okok közül a rossz családi körülmények, a magányosság és az italozó életmód fordult el a legtöbbször. Hia megnézzük a statisztikai táblázatokat, kiderül, hogy amíg az öngyilkosságok száma emelkedik (országosan is), addig a többi rendkívüli haláleset száma csökken.

Érdemes azon Is elgondolkodni. hogy 1989-ben a Sátoraljaújhelyen történt 42 rendkívüli haláleset közül 25 (!) öngyilkosság volt. tehát több, mint 50 százaléka. De nagyon magas ez a szám Mezőkövesden (51 esetből 34), Lenin városban (56 esetből 32) és Szerencsen (59 esetből 26). (Miskolcon 221 esetből 110 az öngyilkosság!)

— Az összes ügy megvizsgálása után 1989-ben a rendkívüli halálesetek száma 661 volt. Hogyan oszlanak meg az esetek?

— A 661 rendkívüli halálesetből 26 volt üzemi baleset, 71 egyéb baleset, 320 öngyilkosság, orvosi gyógykezelés hiánya miatt 60, és tisztázatlan haláleset 184 volt.

— Szükség van-e a jövőben is hasonló vizsgálatokra? Milyen időközönként?

— Feltétlenül szükség van a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos vizsgálatokra. Egy éven belül utóvizsgálat, során ellenőrizzük majd a szabályok betartását, és azt, hogy a gyakorlatban hogyan javítják a rendőri intézkedéseket. Ilyen, vagy hasonló új típusú vizsgálatokra a jövőben még inkább szükség lesz, figyelemmel arra, hogy más ellenőrző szervek megszűnnek, a cégbíróság pedig nem lesz képes — feladatánál fogva — vizsgálatok végzésére. Az összegyűjtött tapasztalatok alapján rendelik majd el a vizsgálatiakat, előre nem lehet megmondani pontosan, hogy miiven időközönként lesz majd .szükség rájuk.

(Az országos vizsgálat eredménye és a megyénkben végzett vizsgálatok eredményei még nem állnak rendelkezésünkre. amennyiben a Legfőbb Ügyészség befejezi az adatok összesítését, visszatérünk a rendkívüli halálesetekre.)

Aczél Éva

merősöket szólította le csekélyke alamizsnáért. És kizárólag csak pénzt fogadott el.

Amikor egy kis summa összegyűlt, útja egyenesen a kocsmába vezetett, ahol annyi nagyfröccsöt ivott, amennyire éppenséggel a pénze futotta. Amikor zsebei kiürültek, abbahagyta az ivást. Bár szívesen fizettek volna neki a falubéliek, de ö határozottan elhárította a kínálást.

— Nem! Nem fogadhatom el! Tudhatnátok, hogy sohasem voltam potyázó, húzta ki magát önérzetesen. És remegő léptekkel ismét nyakába vette az utcát, ismerősöket keresve.

APRÓSÁGOK

— Ez a pluralizmus nagy lecke. Nem lehet biztosra menni.

*

— A pénz nem boldogít. De ami most van, az sem.

*

— Jó azoknak, akik nem tanultak, nincs mit felejteniük.

Wirth Lajos

Tarka noteszlapok

A tornyotjárt ember

N

éhányon hirtelenjében meg sem ismerték András bácsit. Vadonatúj öltöny! A cipőnek még a talpa sem kopott meg, annyira új, ráadásul szép fényes. Ezenkívül pedig tiszta, vasalt ing, nyakkendő! Mikor volt ugyan András bácsin nyakkendő?! Talán nem is látta senki nyakkendösen! Hát még frissen borotválkozva! És kalapja is van. Ez is új, porszem sincs rajta.

Bizonyos, hogy sok évtizeddel ezelőtt öltözködött ilyen szépre András bácsi, akkor még nem is bácsi persze, de igen jó mesterember, ráadásul ácsmester, az meg, ha akarta*, keresett pénzt. András is keresett pénzt, de nem hagyta megmelegedni, vitte a kocsmába elfröccsözni. Nem magában persze, hanem mindenkivel, aki akkor ott tartózkodott. Amíg futotta a pénzből.

Olaszka András a neve ennek a rendkívüli tehetségű ácsmesternek, aki szülőfalujában, a szépséges hegyek között levő Nógrádme- gyerben sok mindennel nevezetessé tette magát. Ha kedve volt hozzá, fogadásból görbe nyelű szekercéjével játszi könnyedén csapta le egy suhintásra a gerendára ragasztott papírpénzt, úgy, hogy annak semmi balja nem lett, de a gerendán is alig látszott a horzsolás. A templom hajójának tetőzetét javítva fütyörészve, macskaügyességgel, könnyedén sétált, mintha csak a földön lenne. Fejcsóválva nézték lentről, baj lesz ebből András, miért nem vagy óvatosabb, miért nem vigyázol jobban, de András tulajdonképp azt sem igen értette, mitől féltik őt ott lenn. A megyeri templom igen magas, a környéken sehol sincs ilyen. A tornya lehet vagy ötven méteres!

Ez a torony tette igazán nevezetessé András bácsit - itt mindenkinek van csúfneve is, az övé Csanok - tehát Csanok Andrást. Bádogosok javították ezt a rettenetes magas, karcsú tornyot, András meg - hogy, hogy nem - a kocsmában leöntött néhány fröccsöt. Lehetséges, hogy többet is, ami nem lett volna még baj, de amikor kijött a kocsmából, meglátta a tornyot. Kissé kapatoson, dülöngézve elindult felé, hogy majd ő megmutatja nekik. Ezeknek, akik ott dolgoznak, mindenféle kötelekkel kikötve magukat. Mert amíg András nem ivott, szerény, csendes ember volt, de utána belébújt az ördög. Mint most is. A megyeri toronyról annyit kell mégis tudni, hogy mint a legtöbb ilyen létesítménynél, a harangokig tart a falrész, efölött kezdődik c bádoggal bevont része, előbb a nagy hagyma. mármint a nagykerekdomb, amibe egy szekér is elférne, majd innen föntebb már összeszűkülve a rácsos ablakok. Gyerekkorunkban mindenféle gerendákon, vasrudakon eddig tudtunk felmászni. Természetesen a torony belsejében. A bádogosok is eddig tudtak belül feljönni, innen viszont kívülre erősítettek egy létrát, ez éppen fölért a kis hagymáig, tehát a kiskerekdombig, annak is az aljáig. Ezen a kis hagymán áll az embernél nagyobb kereszt.

Azon a bizonyos, szép nyári napon pedig, amikor nem sokkal azután, hogy András a kocsmából kijövet azt mondta, hogy majd ő megmutatja nekik, szóval nem sok időnek utána a faluban otthon levő népek elképedve hallották az égből jövő éneket. Ámbár sehogyan sem illett az égi hanghoz, mivel úgy szólt, hogy „Száz forintnak ötven a fele ..." Leginkább ez ismétlődött, valamiért más nem jutott eszébe az éneklőnek. E sorok írója si- heder gyerekként, szintén otthon tartózkodott, szaladt ki a többiekkel az utcára és szájtát- va ismerte föl a kereszten táncoló, éneklő Csanok András bácsit. A külső létra csak a kiskerekdomb aljáig ért. Hogyan tudott ott mégis kihajolva, a mélység fölé lógva, ki tudja, mibe kapaszkodva, mégis felmászni a dombra, mármint a hagymára, egyszerűen megfoghatatlan! És még onnan persze a (keresztre! Annak is egyik ágára, ahol aztán táncolni, énekelni kezdett és néha, lekiáltotta, hogy sohse halunk meg, ugye János bácsi! Mármint, ha éppen János bácsit ismerte föl abból az irdatlan magasból.

Kár, hogy sokszor leírtuk már a hangyaboly, vagy a méhkas hasonlatot, mert a falu tényleg azzá vált. De hát mit lehet tenni? Hogy lehetne onnan lehozni azt az istentelent? Sehogy! Szaladtak a rendőrért, vele együtt könyörögtek neki! András! Jöjjön le! Gyere le, ne bomolj! Csak azt érték el, hogy András bemérgesedett, dombolni kezdett a kereszten, és bizony így igaz, ordenáré módon bíztatta a keresztet, hogy most szakadjon le vele, ha mer! Az öregasszonyok lát- ván-hallván ezt, hányták magukra a keresztet, imádkoztak András leikéért, nehogy egyenesen a poklok poklába essen, hiszen nemcsak ittas, de még istenkáromló is, biztos

hogy lezuhan. Persze, hogy ittas! - mondták a hozzáértők, hiszen józanul nem csinálnc ilyen hülyeséget, és nem is káromkodna!

A káromkodásnak az vetett véget, hogy o papot is sikeredett elökeriteni. Ő is beállt a többiek közé a megfelelő látó- és hallótávolságba, ahonnan is szépen kérte Andrást, hagyná abba a táncolást, az éneklést és egyéb hivságokat, mert sehogyan sem illő az a torony tetején levő kereszten, hiszen szent hely az! Kéri még őt Isten nevében, hogy szép óvatosan, ott, ahol felment, próbáljon lassacskán visszaereszkedni. András meg is szívlelte az intelmeket, de nem jött le. Kicsit még énekelgetett, lógatta a lábát bele a mélységbe, de már nem ordenáréskodott. Majd mindezt megunva - a macska tanulni járhatna hozzá, de bizonyos, hogy az amerikai indiáncsoportnál, mely a felhőkarcolókat építi különös tehetségével, szóval köztük is brigádvezető lehetne - valahogy lecsúszandó» a kisdomb alá, onnan a létrára, majd annak végéről a szűk ablakon be a torony belsejébe.

Fellélegeztünk.

Néhány napig. Mert egyszer csak az történik, hogy András hosszú, kemény léptekkel, láthatólag-hallhatólag erősen felbosszantott állapotban iramlik a torony felé, közben sértődötten méltatlankodik; „Majd én megmutatom annak a gólyának!” (Most tehát a gólyával van valami baj, annak akarja megmutatni.) „Méghogy egy lábbal! Majd én kézen állok a kereszten! Kézen bizony!”

Te Szentséges! Ez az ember kézen akar állni a kereszten, holott még a földön sem tud! Sok mindent tud, de kézen állni még senki nem látta. Hogy mi történt? Hát milyen is a faiu? Az ijedtség elmúltával viccelődni kezd. Valaki azt találta mondani, hogy a gólya túltesz Csanok Andráson, hiszen András két lábbal állt a kereszten, a gólya meg íme egy lábbal! Valahogy ez András fülébe jutott. Elébb csendesen somolygott rajta, miként a toronyjárás miatti ugratásokon is, de később a fröccsök számának növekedésével arányosan komorult el. Kihívásnak érezte a gólyaügyet, bár a kihívás szót nem ismerte, akkortájt nem is divott. Egyszersak fölpattant és elindult, hogy megmutassa a gólyának! Ügy mutatja meg, hogy ő kézen áll, ezt pedig a gólya sehogyan sem tudja utánozni! Nohát!

Bármennyire sietett is, néhány gyors lábú gyerek mégis megelőzte, a bádogosokkal azonnal bezáratták a torony feljárójának ajtaját, a kulcs a pap zsebébe téve, az ajtóban már éppen a pap várta nagy szeretettel a felbőszült Andrást, majd meginvitálta őt a parókiára, ahol is Andrást a szép szó lecsillapította, elaltatta, mérgét feledte, a kihívás teljesítéséről lemondva. Elfogadva, hogy a gólya az gólya, az ember az ember, még akkor is, ha ács!

Igen, ez az ember brigádvezető lehetett volna ama amerikai indiánok között, kiknek a felhők között még néhány biztató szót is tudott volna mondani arról, hogy nem kell félni. De hát akkor ki tudta volna bemutatni Nógrádmegyerben a torony-ügyet? Senki. Se előtte, se utána. András viszont a fröccsöktöl csak nem tudott szabadulni. Átköltözött a közeli Nagylócra, Hollókőre. Ezekben a falukban dolgozgatott, éldegélt, egyre jobban ösz- szeesve, elszegényedve, bizony néha hol ebben a pajtában, hol abban az istállóban töltve az éjszakát. A környék nagyszívű népe így is szerette, segítette, amiben tudta, mert a munkáján látta: különleges mesterről van szó.

Egyszer András a két falu között ült le pihenni. Biciklivel jött arra egy lóci, de lehet, hollókői fiatalember. „Mi baj, András bácsi?" „Nem tudom, fiam! Valahogy fáradt vagyok. Pihennem kell.” A fiatalembernél pokróc volt, odaadta, hogy takarózzon be, ő rögtön hoz segítséget. Jöttek is szekérrel vagy gépkocsival. De segíteni már nem lehetett.

A

mikor később új öltönyben, fényes cipőben, nyakkendösen, frissen borotválton látták András bácsit, néhányon meg sem ismerték. Itt a környéken már senki nem volt ilyen szépen, elegánsan öltözött Andráshoz szokva. Úgy mondják - tisztelettel mondják jóval arrább is -, hogy a két falu, Nagylóc és Hollókő majd összekapott azon, kinek a jussa András bácsi eltemetése. Tisztes eltemetése, mihez persze a fölöltöztetés is jár. Nyakkendőt is vettek neki, kalapot is, meg is borotválták. Elegánsan öltözött, tiszta, szép ember feküdt a ravatalon.

Sokan meg sem ismerték ... Akik látták, azok sem mind ismerték meg ...

Priska Tibor