Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

i*vu. április vasarnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 fl megújuló Magyar Közgazdasági Társaság Idegenben — keserves Otthon kell építeni az országot Amikor meghallottuk, hogy a diósgyőri ixületésü dr. Miklósházy Attilát nevezte ki ionos Pál pápa a külföldön élő magyar katolikusok püspökévé, levélben kértük, vála­szoljon néhány kérdésünkre. Miklósházy püspök úr né­hány nap múlva megírta válaszát, a levél azonban saj­nos, több mint egy hónap múlva érkezett meg, így hús­véti lapszámunkban csak a püspökké szentelés eseményé­ről tudtunk beszámolni. Úgy gondoljuk, a levél a nagy egyházi ünnep elmúltával is aktuális. A változások, sót a válság szele a Magyar Közgazdasá­gi Társaságot (továbbiakban MKT) sem hagyta érintetle­nül. Ez érthető és természe­tes, a tagság elbizonytalano­dása és passzivitása azonban — nagy felelősséget hordozó értelmiségi rétegről lévén szó — annál kevésbé. Durva leegyszerűsítéssel: a gazda­sági összeomlás kivédése és az országnak a jelenlegi vál­ságból való kivezetése a köz­gazdász társadalomra min­den korábbit meghaladó fel­adatokat és felelősséget há­rít, ami elől megfutamodni több mint gyávaság, haza- fiatlanság lenne. Alapvető jelleg miatt, már elöljáróban le kell szögezni, hogy a tár­saság eszméknek igen, de pártharcoknak semmikép­pen nem válhat színterévé. Az MKT szerepkörében és tevékenységében alapvető tartalmi változásoknak kell bekövetkezniük, ezek szoro­san összefüggnek a társada­lomban létrejövő rendszer- váltással és a kialakulóban levő új politikai struktúrára jellemző pluralizmussal. Az eddig meglevő nyugati szó- használat szerint „központi­lag tervezett gazdaság” ter­mészetének az MKT részé­ről jobbára inkább a köz­ponti gazdaságirányítás gaz­daságpolitikai, gazdaságirá­nyítási szándékainak ismer­tetése, közvetítése felelt meg, melyeknek befolyásolása ugyan elvileg nem volt ki­zárt, de a gyakorlatban job­bára az ismertető, közvetítő szerep volt az általános. Ez a szerep a kreatív, alkotó beállítottságú, az ország köz- gazdasági teljesítményére hatni akaró, a gazdaságpoli­tika formálására törekvő közgazdász elméleti és gya­korlati szakembereknek — tulajdonképpen a legképzet­tebbeknek — soha nem volt szimpatikus, a kialakuló új helyzetben pedig az ilyen szerep egyenesen elfogadha­tatlan. Az MKT a jövőben nem is tölthet be valamiféle transzmissziós szerepet, mert a piacgazdaság működése — a vegyes tulajdonú piacgaz­daságé is — döntően a gaz­dasági aktorok, intézmények, szervezetek öntevékenységé­re épül, a kormányzat gaz­daságpolitikájának tartalma, rendeltetése és eszköztára is radikális eltéréseket kell hogy mutasson a korábbi centralizált gazdaságirányí­tási rendszerrel szemben. Ez azt jelenti, hogy az MKT te­vékenységének és általában az MKT szakosztályainak, szervezeteinek az önállóság­ra, önálló kezdeményezésre kell épülnie, illetve töreked­nie, ami jelentheti persze a kormányzati gazdaságpoliti­kai koncepciónak vagy e kon­cepció egyes elemeinek tá­mogatását, de jelentheti kri­tikáját és jelenthet törek­vést a gazdaságpolitikai kon­cepció, vagy e koncepció ele­meinek megváltoztatására, újraalakítására is. Az MKT tevékenységének a magyar gazdaság felemelkedését, az ezt szolgáló tudományos te­vékenység segítését, az új jelenségekre fogékony köz­gazdász nemzedék kinevelé­sét, az ebben való segítség- nyújtást kell szolgálnia. A társaság tevékenysége nem korlátozódhat csak a tudo­mányos kutatás, vagy csak a gyakorlati gazdasági problé­mák, csupán a makro- vagy a vállalati gazdálkodás, csak az alap- vagy az alkalma­zott kutatás területére. A társaság tevékenységének át­fogónak kell lennie, termé­szetesen az egyes szakosztá­lyok és szervezetek tevé­kenységi területén már lé­nyeges súlypontok és eltéré­sek fognak mutatkozni. A társadalmunkban kibon­takozó pluralizmus megki- vánja, hogy a társaság tevé­kenységében minden fontos közgazdasági irányzat helyet kapjon, ne kapjon hegemó­niát egy irányzat sem, az MIKT-nak az irányzatokkal szemben teljesen nyitottnak kell lennie. A nyitottságnak a szabad szakmai vitákat kell szolgálnia, ezzel együtt a különböző közgazdasági alternatívák kidolgozását és az egyes alternatívák töké­letesítését valamely fontos gazdaságfejlesztési vagy egyéb gazdasági problémá­val kapcsolatosan. A problé­mák megoldását és a köz­gazdász szakemberek közöt­ti összefogást kell célul ki­tűznie, arra kell törekednie, hogy a viták ne vezessenek megosztottságra, a szakem­berek közötti ellenségeske­désre. Ez az egyik legfon­tosabb feladata az MKT-n belül működő vezetőtestüle­teknek, szakosztályoknak, szervezeteknek és magának a tagságnak, mert az ország érdekei éppen az összefogást sürgetik. Ez, és természete­sen a közgazdasági felada­tokhoz való tartalmi hozzá­állás adhat garanciát arra, hogy a kormányzattal és pártokkal szemben tekinté­lyes partnerként léphessünk fel. Az ilyen hozzáállás ki­alakítása növelné az MKT rendezvényeinek vonzerejét, de a különböző pártok ér­deklődését is a társaság ál­lásfoglalásaival szemben, ha­sonlóképpen az új Parlament és a keretében működő bi­zottságok munkáját is segít­hetnék a társaságnak a nyi­tottság szellemében kialakí­tott és ugyanakkor a társa­dalmi összefogást szolgáló állásfoglalásai. A főbb feladatokat érintve szükséges hangsúlyozni: a következő években megnő a közgazdasági elméleti kuta­tómunka jelentősége. A fej­lett és közepesen fejlett or­szágok piacgazdaságának el­méleti modellje, működési mechanizmusa, törvénysze­rűségei, gazdasági aktorai- nak reakciói a gazdasági kö­rülmények változásaira jól ismertek a nyugati irodalom­ban. Szükséges ezen ismere­tek átvétele, azt is bemutat­va, hogy a különböző köz- gazdasági áramlatok a piac- gazdaságok mechanizmusát, törvényszerűségeit, érdekvi­szonyait milyen eltérésekkel, hozzáállással ábrázolják, ma­gyarázzák. A privatizálás folyamata és általában a tulajdonre­form az átmenet .periódusá­ban -döntő fontosságú ténye­zője, -melynek az elosztási folyamatban fontos követ­kezményei vannak és amely határozott, egyebek közt az elosztási viszonyokat érintő gazdaságpolitikai döntéseket, például sajátos adóügyi in­tézkedéseket is igényel. Vagy a pénz az átmenet idősza­kában -nem ugyanaz mint a piacgazdaságban, akár a pénz tartalmát és a mone­táris aggregátumok körét, akiár a pénz forgását, vagy­is a pénz iránti keresletet nézzük. Ez lényeges hatással van -a követendő pénzforgal­mi- és hitelpolitikára. Az ország számára kriti­kus feladat a -követendő gaz­daságpolitikai stratégia ki­dolgozása. Ennék keretében központi jelentőségű problé­ma a követendő kü-lga-zda- sá-gpóli'tilk-ai stratégia, mely­nek egyik fontos részié, hogy a gazdasági -nyitás és ezzel együtt a hatékonyság szolgá­lata miilyen változásokra ve­zet a fizetési mérlegben rö- videbb és hosszabb időszak­ban-, ennek megfelelően mi­lyen követelmények fogal­mazhatók meg a külső és belső egyensúllyal kapcsola­tosan ugyancsak rövidebb és hosszabb távra. Ez közvet­lenül érinti a kormányzat­nak a fizetési mérleggel kap­csolatos kötelezettség-válla­lását, annak realitását, és a nemzetközi pénzvilággal egyeztetett gazdaságpolitikai cél kitűzéseket. Hason 1 ókép - pen, központi jelentőségű kérdés, hogy a piacgazda­ságra való átmenet, idején az antiinflációs politikának mik a .lehetőségei, vagy szükséges és lehetséges-e az inflációs ráta visszaszorítása, ez milyen döntéseket köve­tel meg és milyen változta­tásokat ír elő a kormányzat ga zd a-sá gpol-itik a i koneep oi ó - j álban. A gazdaságpolitikai, stra­tégiai kérdéseik mellett nagy fontosságúak az aktuális ga zda s ágpolitikai kérd ések- ben hozott döntések. Ilyen volt például a közelmúltban a kamatadó bevezetéséről hozott döntés, vagy az álla­mi vállalatok osztalékfizeté­sének bevezetése. Ilyenek le­hetnek továbbá a forint le­értékeléséről, az adókulcsok változtatásáról hozott dönté­sek. Szük-séges e döntések­kel kapcsolatos társasági ál­lásfoglalás, a döntések elemzése, azok kritikája ha a döntést 'hibásnak vagy nem egészen jónak tartjuk. Állásfoglalást. igényelnek egyes kormányzati döntések valamilyen vállalkozásról, létesítményről. Így például a társaságnak véleményt kel­lett volna adnia a világki­állítás tervezett megrendezé­séről. Az aktuális gazdaság­politikai .kérdésekkel kapcso­latban ügyelni kell ar-ra, hogy a fontosabb döntések­ről mondjunk véleményt és hogy álláspontunkat gyorsan alakítsuk ki. Az MKT eddigi tevékeny­ségének élesen kritizált pontja, hogy lényegében nem teljesítette a szakmai érdek­képviseletet. A közgazdász szakmai érdekképviselet per­sze nem a könnyen teljesít­hető feladatok közé tarto­zik, lévén a közgazdász hi­vatás nagyon heterogén jel­legű. Mégis a szakmai ér­dekképviselet vállalását a társaság feladatának kell tekinteni. Az érdekképviselet döntő fontosságú része a szakma rangjának védelme. Itt az érdekvédelmi feladat szoros összefüggésben van a tartal­mi munka javulásával. Ha a társaság állásfoglalásaival, még inkább a tudományos munka segítésével, annak az alapvető elméleti kérdések megoldására irányuló tere­lésével, továbbá az alap­vető gazdaságpolitikai fel­adatok megoldásában való közreműködéssel tekintélyt szerez magának, a közgaz­dász -szakma -presztízsének megvédésében és emelésé­ben is -nagy szolgálatot tesz. Itt kell utalni arra is, hogy a közvélemény hajlamos a válságos gazdasági helyzetet egy az egyben a közgazdá­szok számlájára írni. Az ez­zel kapcsolatos sértő meg­nyilvánulásokkal és támadá­sokkal szemben fel kelil lép­ni, de a fellépés eredménye is elsősorban az alapvető kérdésekben való színvona­las és helytálló állásfoglalá­soktól általában a társaság megfelelő publicitást élvező tartalmi tevékenységétől függ. A szakma rangját emeli, ha a társaság által adományozott díjak, kitünte­tések széles körű nyilvános­ságot kapnak, ha a díjak a valóiban értékes teljesítmé­nyeket ismerik el. Dr. Barta Imre Az MKT megyei szervezetének elnöke Lévay Györgyi Észak-Magyarország Szer­kesztősége Kedves Asszonyom! Köszönöm március 5-én írt levelét és gratulációját. Igaz. hogy sok a dolgom, de azért szívesen válaszolok a szülőhazámból érkező meg­hívásra. Hogy mik a jelenlegi problémáink idekint. hogy mennyire érdekel minket mindaz, ami jelenleg odaha­za történik? Szívvel-lélekkel együtt érzünk otthoni test­véreinkkel a vajúdás idején, amikor úgy tűnik, hogy egy új rend van megszületőben. Ázért imádkozunk, hogy le­gyen türelmük az otthoniak­nak kivárni a fejlődés ered­ményeit. és azért is, hogy legyen erejük a még szük­séges áldozatok meghozata­lára. Mi nagyon bízunk ab­ban. hogy az otthoni ma­gyarságot nem kápráztatja el a rögtöni anyagi nyere­ség csalfa lidércfénye, ha­nem maradandó értékeket tudnak majd teremteni, ami viszont csak áldozatok árán születhetik meg. Bízunk ab­ban is, hogy a Nyugattól nem fogják átvenni az anya­giasság veszedelmes ideoló­giáját, mert az sohasem le­het kielégítő. Reméljük, hogy a magyarok meg tud­ják őrizni, vagy újra fel tudják szítani azt a lelkese­dést, mely a szellemi érté­keket többre becsüli a mú­ló anyagi jólétnél. Természetesen mindezt nem tudjuk megvalósítani a szentistváni hagyományok megőrzése nélkül. mely megkívánja tőlünk. hogy vallásos alapokra helyezzük életünk, nemzetünk, orszá­gunk jövőjét. A közelmúlt elég világosan megmutatta, hogy a magyar nép is csak az Istenben, az Istenbe ve­tett hitben találja meg nyu­galmát. Maga a húsvét is csak ennek a jegyében érthető meg. Húsvét elsősorban fel­támadást jelent, új életet. Jézus Krisztus legyőzte a halált és az elmúlást, ponto­san akkor, amikor mindenki kudarcot látott kereszthalá­lában. Pedig a kereszt elvi­selése lett éppen a feltáma­dáshoz vezető út. Húsvét nem következik be a kereszt nélkül. Ezt a törvényt ugyan nem könnyű megérteni, pe­dig ez életünk sok problé­májára a kulcs. Áldozatok nélkül nem lehet sem sze­mélyiséget, sem közösséget, sem országot, sem egyházat építeni! Kérdezi, hogy milyen a magyarság hitélete itt, kül­földön. Talán azt lehetne mondani, hogy az emigráns élet kezdetén a legtöbben szívesen kapcsolódnak a magyar egyházközségekhez, amelyek ugyanakkor a ma­gyarság társadalmi központ­jai is. Mondható, hogy a magyar egyházközségek itt, külföldön a magyarság fel­legvárai voltak, és még mindig is azok. Igaz ugyan, hogy a második és harma­dik, generáció már nem igényli annyira a magyar nyelvű szolgálatokat, mégis szívesen látogatják a ma­gyar templomokat és ren­dezvényeket. legalább is a nagyobb ünnepek alkalmá­val. Sajátos nemzeti hagyo­mányaink a vallás területén továbbra is szerves részei az emigráns magyarok éle­tének. Külföldön kb. 2 millió magyar él, felekezeti meg­oszlás szerint kb. ugyanúgy, mint Magyarországon, tehát nagyjából 2/3 részük katoli­kus. Ezeknek lelkipásztori támogatása az én feladatom. Magyarok a világ majdnem minden táján találhatók: a legtöbben Észak- és Dél- Amerikában, Európa majd­csak minden országában, és elég szép számmal Ausztrá­liában is. Sajnos, a magya­rok sem mentesek a mate­rializmus veszélyétől; őket is elkapja a mindig többet akaró kapzsiság vágya, ami nem ritkán a lélek kiszára­dásához vezet. De azért igen szép számmal vannak buz­gó, lelkes emberek, akik nemcsak saját maguk lelki és kulturális fejlődésével tö­rődnek, hanem áldozatokat hoznak, hogy a gyermekek­nek tovább adják hagyomá­nyos hitüket és magyarsá­gukat. Manapság az emigrá- ciós magyarság száma csök­kenőben van. de azért még mindig vannak igen virágzó közösségek, melyek fontos szolgálatot töltenek be. A többi magyar lelkipásztori ellátása pedig időnkénti missziós látogatásokkal tör­ténik. Nekem. mint püspök­nek. aki szinte minden hé­ten valamely más magyar közösséget látogatok meg. igen nagy örömömre szolgál buzgó, jólelkű, hűséges ma­gyarokkal találkozni a világ szinte minden táján. Ezek a magyarok aztán nem feled­keznek meg az otthoniakról sem, jóllehet családi körül­ményeik már nem engedik meg, hogy hazatelepüljenek. Hadd említsem itt meg, hogy ha vannak is fiatalok odahaza, akik vágyakoznak a nyugati világ talán ma­gasabb életnívója után, ne feledjék el, hogy az emig­ráns élet nem könnyű! Na­gyon keserves munkával kell 5—10 éven át megdol­gozni azért, hogy az ember elfogadható egzisztenciát tudjon magának és családjá­nak teremteni. Az idegen­ben való élet sohasem lesz olyan, mint az élet otthon, ha szegényesebb körülmé­nyek között is. Ezért aján­lanám a fiataloknak, akik emigrációs terveket forgat­nak fejükben, hogy jól gon­dolják meg lépésüket, és inkább maradjanak otthon egy új, szebb országot és jövőt építeni. Különben is, jelenleg a nyugati országok nagyon megnehezítették a bevándorlást, és a munka- nélküliség még csak súlyos­bítja a sikeres elhelyezkedé­si lehetőséget. Azt is kérdezi, hogyan emlékszem vissza szülőváro­somra. Igen sok szép emlé­kem van a gyermek- és di­ákkoromból. Üjdiósgyőrben a szülői házunk mindjárt a Dimávag sportpálya mellett volt. ami alkalmat adott ar­ra, hogy részt vegyünk a sporteseményeken, de mi magunk is szerettük rúgni a futball-labdát. A vasgyári fiúiskolába jártam elemibe, és mindig hálás leszek szi­gorú, de i^en jó tanítóm­nak. Sztolár Vilmosnak. A vasgyári Szt. István temp­lomban kereszteltek, bér­máltak, oda jártam minist- rálni, meg a Szívgárda-gyű- lésekre. Hálásan emlékszem Csintalan apát úrra. és Kis- légi Nagy László tisztelendő úrra. a későbbi évekből pe­dig az újdiósgyöri Béres Fe­renc tisztelendő úrra, akik sokat foglalkoztak velünk, fiatalokkal. Amikor pedig a miskolci Fráter György Gimnáziumba kerültem, em­lékezetes marad számomra a mindennapi hosszú villamo­sozás az „iskolavonaton”; a háborús idők alatt ezt az utat pedig gyalog tettük meg. Gimnáziumi tanáraimra is hálásan emlékezem, mert nagyon jó alapot adtak ne­künk, mind a tanulmányok, mind a magyarság-szeretet, mind az emberi értékek megbecsülésében. Különösen ezek a nevek jutnak eszem­be: Láng Ede, Szikra Gyu­la, Ádám János, Országh József, és a hittanáraink: Péczeli Imre, Mészáros La­jos, Kormos Gyula. Nehéz idők voltak a háború alatti és utáni évek, de mi fiata­los lelkesedéssel próbáltunk résztvenni az iskola, a vá­ros, az ország újjáépítésé­ben. Különösen a Mária Kongregáció és az Önképző­kör keretében dolgoztunk, színdarabokat, Szt. Imre ün­nepélyeket rendeztünk, új­ságot adtunk ki, majd a Di­ákszövetség keretében mű­ködtünk. Nyaranta pedig dolgozni mentem, egyik, év­ben a vasgyári salakhányó- ban, egy másik alkalommal pedig a Konzumban voltam kifutófiú. De nem akarok elfeledkezni a bükki kirán­dulásokról sem: Bánkút, Szentlélek, a Csanyik, Szil­vásvárad, barangolás a he­gyekben sokszor több napon át, mind felejthetetlen él­ményem marad. Talán ennyi elég is lesz most. Biztosan talál ezek­ben a sorokban valamit, ami esetleg az olvasókat ér­dekli. Annyi biztos, hogy bármilyen messzire is veze­tett az isteni Gondviselés, sokszor kanyargós utakon keresztül, mindig magammal hordom a fiatalkori emlé­keket és nem feledkezem meg arról a szülőföldről, mely annyi minden szépet és jót adott nekem. Innen a távolból is nagy érdeklődés­sel figyelem hazánk sorsát és kérem a jó Istent, hogy továbbra is áldja meg a magyart jó kedvvel, bőség­gel. 1990. március 20. Szívélyes üdvözlettel: Miklósházy Attila, S. J. Castel Minőre címzetes püspöke. a külföldön élő magyarok püspöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents