Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1990. április 21., szombat ZSIBONGÓ Az Észak-Magyarország gyermekoldala Kedves gyerekek! Ezzel az oldallal nektek szeretnénk örömet szerezni. Ügy gondoltuk, hogy lapunk hasábjain is foglal­koznunk kell a titeket érintő és erdeklö kérdésekkel. Verseket, meséket, rejtvényeket, érdekességeket kí­nálunk, szó lesz az állattartásról, a természetről. De várjuk rajzaitokat, élménybeszámolóitokat, kérdéseite­ket, kívánságaitokat is. Szerkesszétek velünk ezt az oldalt |ó ötleteitekkel, fantáziátokkal! Levélcímünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. (3527). A borítékra írjátok rá: Zsibongó. Húsvéti pályázat Eredményhirdetés Cserebere-sarok a szerkesztőségben! Meghirdetett pályázatunkra az elmúlt két hétben nagyon sok vers és jókívánság érkezett. Különösen nehéz volt dönteni az idősebb olvasóink által beküldött szép locsolóversek sorsáról. De végül, mivel ez a gyerekek oldala, úgy döntöttünk, hogy őket nem jutalmazzuk. Pályázatunk célja viszont a hagyomány­őrzés volt, igy mindenki gazdagodására közreadjuk Kondo- tosi Józscfnc, miskolci olvasónk „üzenetét". ..Azt hitted, hogy Húsvét napján szárazon maradsz? Meglocsollak Te kislány, akárhogy szaladsz. Rózsavíz van üvegemben, jaj de illatos, Dehogy hideg, dehogy csípős, ne lelj Aranyos! Ha akarod, hát csak fussuk a szobát körül, úgy is tudom, hogy a szíved titokban örül. Örül, mint a friss harmatnak nyíló rózsaszál . . . Hát a sok piros tojás mondd csak, kire vár? Látom, éppen kis kosárkád azzal van tele. Meglocsollak, hányat kapok? Enyém lesz fele? Szívemből kívánom, A piros tojást, elvárom!" Hinta János, Miskolcon, unokájával, Krisztinával együtt olvassa a Zsibongót. Az ő kedvéért, küldte be a régi rigmust: „Kegyes keresztények, Mily szomorú nap volt. Midőn Krisztus Urunk, A keresztfán megholt. Gyászt öltött magára, Az egész természet. Sírt, rítt, reszketett — A kárpit megrepedi. De harmad nap múlva, Megnyílt a sír szája. Kilépett belőle Az egek királya, nyelveknek szólása. Én is, íme, boldog örömet hirdetek. Feltámadt Jézus, azon örvendezek. Kérem e háznak főtugját, Adja ki tiszteli leányát, Hogy a hajnali víz ezüsl cseppjei Legyen rátok nézve, tisztesség jelei. És az alázatos kéréseim után Áldjon meg titeket Jézus az ő jobbján." Ifjabb pályázóink közül ígéretünkhöz híven, hármat ju­talmazunk. Itt sem volt könnyű dolog a választás, aki nem kap könyvutalványt, annak is nyugodtan üzenhetjük: ne hagyjátok abba, érdemes mindannyiótoknak továbbra is ve’rselgetni! És most következzenek a nyertesek! Szerencsen, az egész Győrik család összefogott, hogy lemásolhassa azt a 38 ver­set, amit beküldtek szerkesztőségünkbe. De nem ezért a nagy munkáért, hanem a rímelő sorok szépségéért kapja Győrik Zsuzsanna és Ferenc a 200 forintos könyvutalványt. „Mezőt, rétet, kiskerteket már korán bejártam, De ilyen szép rózsabimbót, sehol sem találtam. Kellemes is, jószagú is, kedvem lelem benne, Megkérem az édesanyját, ha nem ellenkezne. Engedje őt meglocsolni, hogy tovább viruljon, Hogy amikor majd kinyílik, keblemre simuljon. Hajtsd hát le a büszke fejed, kedves rózsabimbó, A szívemből azt kívánom, sose légy hervadó.” „Hajnalban kint jártam virágos fák alatt Húsvéti nyulacska Éppen arra szaladt. A nyíló virágból gyöngyharmatot szedtem Gyere csak, ne bújj el, meglocsollak menten, vedd elő a hímest, ha kettő, ha három A legeslegszebbiket cserébe elvárom." Barati Richárd, ároktői olvasónk saját szerzésű verse 100 forintos könyvutalványt ér. „Itt a húsvét! Eljött a tavasszal. Füttyös madárdallal. Ébredő kis fákkal, Szomjazó jácinttal. Szomjazó jácintot jöttem megöntözni. Hozz tojást, forintot, Meg fogom köszönni!” Kozdrony Krisztián Szirmabesenyőröl küldte be locsoló­versét, amelyet szintén 100 forintos könyvutalvánnyal ju­talmazunk. „Rózsa, rózsa, rózsavíz, Mint az égből hullana. Merre járok, szagos lesz az utca. Gyertek első kislányok, Ibolyavirágok. Virágeső hullatozzon, harmatozzon rátok. Mosolyogjon szemetek, orcátok piruljon. Piros tojás, hímes tojás a zsebembe hulljon!" A következő Zsibongó utáni vasárnap, azaz má­jus (i-án CSEREBERE-SAR­KOT nyitunk szerkesztősé­günkben. Délelőtt 10-től H óráig várunk mindenkit a Sajtolta/. (Miskolc. Baj esv-Zsilinszky út 15.) máso­dik emeletén, aki fölösle­ges, megunt tárgyait szíve­sen másra cserélné. Termé­szetesen a Lutra album matricáit gyűjtőket is vár­juk. Csak egy kikötésünk van: élő állatot ne hozzatok! Jöjjön el mindenki, aki jó ötletnek tartja, s szíve­sen cserc-berélne máskor is. Ugyanis most, az első alkalommal tudjuk majd lemérni, hogy érdemes lesz-e a terveink szerint minden hónapban megrendezni a sarkot. Várunk titeket! A szerkesztők Barátom, a zebra pinty... Kedves, csendes éneku ma­darak. Nem rikácsolnak mint a papagáj (igazán nem akarom őket bántani). Reggeli énekük nem vekkerként hat, sokkal in­kább az álomba illeszthető. Tartásuknál elsődleges szem­pont, hogy párosán szép az élet. Egyedül nem valószínű, hogy jól éreznék magukat.* Am, ha ketten vannak — ez az ideális —, hamar elfogy egymás iránt a béketürésük, s nagyokat vi­tatkoznak. Ha veszekszenek ma­daraink, annak az is oka lehet, hogy bár egy tojót és egy hí­met szándékoztunk vásárolni, két hím lett belőle. Rengeteg a szín változat, s így nem min­dig könnyű megkülönböztetni a nemeket. Persze, ez csak a ne­mesítés során alakult igy, hiszen az Ausztráliában éló és őshonos zebrapintyeknél nagyon szépen felismerhető, hogy fiú, vagy lány madár-c az illető. A hí­meknek téglavörös pofafoltjuk van, a torok, a begy, a mell pedig szürke, fekete kereszt- csíkozással. A hasoldalak vörö­sesbarna színűek, benne fehér pöttyökkel. Ez a tojókról mind hiányzik. Fő táplálékukat a különféle magvak adják, igy a köles, a fénymag, muharmag, vagy csű­rni/. Ám feltétlenül kapniuk kell zöldféléket is. Szívesen fo­gyasztják például a salátát és a tyúkhúrt. Rendszeresen kap­hatnak állati eredetű táplálékot, ha éppen van otthon (kétlem), lisztkukacot, hangyatojást, de ha ilyen csemegék nincsenek, örülnek a főtt, reszelt tyúkto­jásnak is. KÍGYÓKRÓL, békákról A kétéltűek, hüllők nem iga­zán népszerűek még az állat­barátok körében sem. Azért mégis sokan kísérlik meg tar­tásukat, terráriumbán. Bizonyára láttatok már több olyan esetet, mikor a magukat hű de vagánynak és okosnak tartó gyerekek kegyetlenkedtek ilyen állatokkal. S talán volt köztetek, aki rájuk is szólt. . . Akár ilyen, akár a kétéltűek, hüllők tartásával kapcsolatos tapasztalatotok van, kérünk, ír­játok meg a Zsibongónak, hogy a következő számban ebből is közreadhassunk. (d. k.) Tudod mi az origami? A papírhajtogatás, azaz az origami őshazája Japán, ahol az első figurákat több mint 400 éve hajtogatták ki. Ez a művészet hazánk­ban 5—6 éve kezdetit is­mertté válni. Az évszázadok során több­ezer hajtogatott papírfigu­rát találtak ki. Ezzel szem­ben Magyarországon átlago­san 5—10 formát ismernek az emberek. A papírhajitö- gátás pedig kedvelt játéka lehet mindenkinek. A fel­nőttek és gyerekek kéz­ügyességét, térlátását, krea­tivitását fejleszti amellett, hogy nagyon jó szórakozást nyújt. Már az óvodások is megtaníthatok egyszerűbb formákra és a különböző figurákat kiszínezve jót játszhatnak azokkal. A pa- pírhajitogatás előnye más játékkal szemben, hogy egy­két forintból elkészíthető pl. egy egész állatként, és az „eltört, elromlott játék” könnyen pótolható. A hajtogatás során ollót nagyon ritkán használunk, csak amikor a papír bemet­szése szükséges. Formára vágást nem alkalmazunk. Leggyakrabban négyzet ala­kú papírból indulunk ki, de használatos téglalap, szabá­lyos háromszög, ötszög, hat­szög, nyolcszög sitb. alakú papírlap is. Mi mindenit lehet papírból ' kihajtani? Készíthetők far­sangra maszkok, húsvétra nyuszik és tojás,tartó doboz­kák, anyák napjára virá­gok, karácsonyra fenyődí­szek, hajók, repülők, külön­féle játékok. Ezenkívül min­den állait „kihajtható”. Ne­héz felsorolni mindent, amit az emberi képzelőerő kitalált. * A következő Zsibongók­ban Szemerey László segít­ségével bemutatunk majd nektek néhány egyszerűbb figurát, amiket papírból sa­ját kezűleg varázsolhattok elő. S ha tetszik nektek ez a játék, megtanulhatjátok az alapszabályokat, ti ‘ma­gatok is kitalálhattok újabb és újabb alakokat. Egy pa­pírvirág vagy télapó kedves ajándék lehelt, de a készen vett karácsonyfadíszek mel­lett is szépen mutat egy-egy saját készítésű figura. Jó szórakozást és kézügyessé­get mindenkinek! Rejtvénypályázat E fényképdarabok egy portréból valók. Hogy kiéből, azt meg­tudhatjátok, ha ezeket, s a következő Zsibongóban megjelenő részleteket összerakjátok. A kész képet ragasszátok föl egy lap­ra, írjátok meg, hogy kit ábrázol, s hogy miért aktuális most foglalkozni vele! Az igy elkészült megfejtést küldjétek be cí­münkre. Beküldési határidő: május 15. A borítékra írjátok rá: Zsibongó-rejtvény. Jó szórakozást! Ükapáink így tanulták Nincs többé szekunda? Legalábbis a gramofon felta­lálása után ükapáink föltételez­ték. hogy nyelvekből nem lesz többé elégtelen osztályzat. * Akkor még szenzációnak szá­mított az iskolákban a ..beszélő­gép” használata. A lelkesedés óriási volt: ,.Belebeszéltetik a legjobb kiejtésű mestereket, s a gramofon hűen megőrzi, s kí­vánatra előadja azokat. Egész lecke-rendszert lehet ekként megrögzíteni a hangos szerszá­mon. amelyet azután bármikor és akárhányszor cl lehel rcci- táltatni a géppel mindaddig. míg egészen bele nem ragad az emlékezetbe. így állván a do­log. nincs más hátra, mini a latin, görög, német és francia leckéket is bclcdiktálják a ta­nár urak egy-cgy gramofonba. A diákok pedig a tankönyvek mellé tangramofont szerezzenek, s akkor kövér betűkkel igy fogják a gramofonreklámokat kezdeni: Nyelvekből nincs többé szekunda!” Sajnos, ez utóbbi jóslat óriá­si tévedés voll! (fg) Zágon István Az anya meg o szülő (Készletek) Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti. De azért valahogy mégse ugyanaz. Olyan különbség van köz­tük, mint — hogy is magyarázzam csak ezt —, mint amikor az ember azt mondja: állam, meg azt mondja: haza. A ha­záért élek, és halok, az államnak adót fizetek. Az anya meg a szülő egy ember. De ennek az egy ember­nek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában. Aki a harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghall­ja, hogy a hathetes kislánya sír, az az anya. Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos fejecskével elcsitítani azt a kis ártatlankámat — az is az anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja, megnézi, vízteleníti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt se juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez — az már szülő. Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik — az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kí­séri el a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és ami­kor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbar­langba — az már megint az anya. Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta' a nadrágját — az a szülő. De aki azt a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg — az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz? — az a szülő. De aki fűnek-íának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek mennyi rengeteget kell tanulni — az már megint az anya. És mégis: az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, amíg meg nem szü­letik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és meg­lepő dolog történik. Eltűnik a szülő, és eltűnik az anya. Vagy mondjuk inkább: a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, se a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mind a kettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzott­nak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és száz­százalékosan: a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, és soha nem lett vol­na anya. Mintha így született volna, ötvenegynéhánv esz­tendős korában, egyenesen nagymamának. * Május első vasárnapja az anyák, a nagymamák napja. Ne feledkezzetek meg róla! Az összeállítást készítették: Csörnök Mariann, Dobos Klára, Dusza Erika, Farkas Maya, Filip Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents