Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Sajé-w&lgyben 350 ezer embert érint! Alattomos nehézfémek Különleges vegyipari „fűszerek” környezetünkben Az. hogy a Sajó-völgy le­vegője erősen szennyezett, mar régóta köztudott. A ta­laj minőségével túl sokat nem törődték, szennyezettsé­ge kevésbé íeltűnő. mint a vize vagy a levegoe. A Sajó problémáját legtöbbször le­tudtak azzal, halott toiyó. s ez eleg ökoi szolgáltatott ar­ra, hogy az ipari és kom­munális szennyvizek elveze­tő csatornája Jegyen. Arról, hogy a Sajó-völgy- ben nehézfémeket kibocsátó üzemek vannak, egészen a 70-es évek közepéig hozzá­férhető irodalomból nem le- hetettt értesülni. A higany és kadmium szó még csak véletlenül sem említ teteit az i p a-r-vid-élk szenny ví zp röb lé - máit. vagy éppen víaminő- ségvédélmi eredményeit tag­laló munkákban. Pedig ek­kor már rég ismertté vál­tak a Minamata-öböl ka­tasztrófájának részletei, ahol egy PVC-üzem higanyszeny- n.yezése okozta több száz em­ber halálát és bénulását. Ha­sonló PVC-üzem működik Kazincbarcikán és szennye­zi higannyal a Sajót, a le­vegőt és a talajt. A kuta­tók mérései szerint a BVK szennyvizeivel 1974-ben 1668,2 kg higanyt bocsátott a Sajóba. Hivatalosnak te­kinthető adaték szerint a BVK klórüzemében 1975-ig évente minimum! 7,5 tonna volt a higanyveszteség. Az új klórüzem megépítése után ez a veszteség elméletileg évi 5,5 tonnára mérséklődő,tt. Valószínűnek tartjuk, hogj' a tényleges higanykibocsátás ettől lényegesen nagyobb volt a kérdéses Időszakban. A hőerőmű pernyehányóján és a szivárgó zagytároló-ka­zettákban tárolt szennyvíz­ből és zagyból származó hi­gany előzetes prognózisok szerint évtizedeken belül el­éri és megmérgezíi a Bódva kavicsteraszaira telepíteti ivóvízfeutakat. A potenciális veszély felmérhetetlen, kü­lönösen azt figyelembe véve. hogy egyetlen kilogramm hi­gany 1 millió köbméter ivó­vizet képes emberi fogyasz­tásra alkalmatlanná tenni. A Sajó-völgybe kijutott higany mennyisége ismeret­len. A BVK mind ez idáig nem tudott elfogadható hi­ganydél tárt felmutani. becs­lések szerin a higanyveszte- ség több száz tonnára tehe­tő. Éhnek egy része a Sa­jón keresztül a Tiszába .ju­tott. és annak fenéküiedé- kében (főleg a kiskörei víz­tárolóban) halmozódott fel, másiiik része még itt van a Sajó-völgyiben, az iszapban, talajban, levegőiben, növé­nyekben. állatokban és az itt élő. minegy 350 ezer em­ber szervezetéiben. Halláskárosodás a kadmiumtól Hasonlóan súlyos a hely­zet a kadmium esetében. Az ÉMV akfcuimulátorüzeméből a kadmium a Bábony-pata- kon keresztül juit a Sajóba. A Bábon.y, mint az ÉMV szenny vízcsatornája funkcio­nál. az életet néhány fém- baktérium vs kékalga kép­viseli benne. Kadmium- szennyeződésit -mutattak ki Sajöbábony levegőjében és talajában is; megállapítot­ták. hogy -a kadmiummal dolgozó munkásoknál hal­láskárosodás figyelhető meg. A Sajő-projeot kutatói sze­rint az ÉMV 1974-ben a Bá- bonyon keresztül 13 ezer 276.6 kg kadmiummal ter­helte a Saijót. Jelentős az ólomszennyezés is a területen. Az ózdi, a miskolci ipari üzemek és a BVK szennyvizei tartalmaz- maznak -jelentős -mennyiségű ólmot. A fő levegő- és ta­lajszennyező a közlekedés. Különösen súlyos .helyzet-ta­pasztalható a városok túl­terhelt központjaiban, de a köz-utak mentén a szántó­földék ólomtartalma is több­szöröse a normálisnak. Bár az utóbbi években csökkent e fémek kibocsátá­sa, mégis potenciálisan óriá­si veszélyt jelentenek nem­csak .a völgy lakóira, hanem a tárvola-blb élő emberek szá­mára is. E három kiemelkedően ve­szélyes fém vezeti a WHO „-feketelistáját”. Sajnos aSa- jö-völ-gye éppen ezekkel van legerősebben szennyezve, de miért ilyen veszélyesek e fémek, miért a nehézféme­ket tartjuk az egyébként is agyonszennyezett Sajó-völgy legsúlyosabb problémájának? Bejutnak az emberi szervezetbe A higanynak, ólomnak és kadmiumnak nincs konkrét biológiai funkciója, az élő szervezetben már viszonylag kis mennyiségben is súlyos mérgezést okoznak. A ne­hézfémekre általánosan jel­lemző, hogy az élőlényekből bejutási sebességüknél sok­kal lassabban ürülnek ki, így félhalmozódva jelentős koncentrációi; érhetnek el. Fő bejutási útjai az ivóvíz, a táplálék és a -tüdő légző- felüléte. Az elfogyasztott, elvileg kis mennyiségű ne­hézfém ilyen módon króni­kus mérgezésit okozhat. Táp­lálkozási láncok mentén ez a hatás fokozottabban érvé­nyesül. Különösen veszélye­sek a nehézfémek a fiatal, fejlődésben levő gyerekek egészségére. Az előbb vázolt folyama­tok hirtelen akkor válinak kézzelfoghatóvá és ördögien veszélyessé, amikor kiderül, hogy a Sájó egyáltalán nem halott és egész magyaror­szági szakaszán lehet hala­kat fogni. A környékbeli emberek a folyón rendsze­resen halásznak, a kifogott halakat ők maguk fogyaszt­ják el1, vagy el'adás útján értékesítik. Különösen a szegényebb néprétegek fo­gyasztják rendszeresen a Sajóból1 fogott halat és a húsárak emelkedésével egy­re inkább rászorulnak majd erre a kiegészítő táplálék­forrásra. Hasonló csapdába eshetnek azok is, akik csu­pán az. „egészséges táplál­kozás” eszményét veszik túlságosan komolyan. Tény az is, hogy a sajó- pa-nti kistelepülések szarvas- marhacsordái nyáron rend­szeresen a Sajóból isznak és a Sajó-völgyben megter­melt takarmányt kapják. Az állattenyésztő családok pedig a szarvasmarhák te­jét isszák, a tejből készült élelmiszereket fogyasztják egész életükön át. A -tej a városokba is eljut, a tejter­mékek, amelyekben tovább koncentrálódtak a nehéz­fémek — értékesítésre ke­rülnek. Ezek csak kiragadott pél­dák voltak a közvetlen ve­szély érzékeltetésére. A ne­hézfémek még számtalan egyszerűbb vagy éppen sok­kal bonyolultabb úton jut­hatnak be az ember szerve­zetébe. Ha azonnal abbahagyják, az sem segít! Ha valami csoda folytán a Sajó-völgy nehézfémszeny- nyezése egyik pillanatról a másikra megszűnne, a hely­zet nem -sokat javulna. A közel 40 év során a völgybe kijuttatott több száz, egye­sek szerint több ezer tonna higany és kadmium még ott található a talajban, az üledékben és az élőlények­ben. Ez potenciálisan még felbecsülhetetlen veszélyt jelent az iitt élők számára, mert -e fémek nem „tűnnek el”, hanem vándorolnak, be­épülnek, koncentrálódnak és alőbb-utóbb eljutnak az éfnberhez is. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy abszolút hiányos ké­pünk van a Sajó-völgy ne­hézfém szennyezettségének helyzetéről. Néhány egy­mástól -teljesen független intézmény végez szórványo­san nehézfém meghatározá­sokat a Sajó vizéből, esetleg üledékéből. E mérések in­formációs értéke erősen vi­tatható, mivel a havonkénti mintavételek kicsiny való­színűséggel tükrözik a fo­lyón gyorsan levonuló, de nagyságrendi nehézfém- koncenll'ráció változással já­ró szennyezési hullámokat. Esetenként -ivóvízből is mérnek nehézfémeket. Élő­lényekből szinte egyáltalán nem történitek meghatározá­sok, pedig azok a nehézfé­mek emberi szervezetbe ju­tásának egyik -legfontosabb, igaz, nehezen megfogható láncszemét alkotják. Maguk a szennyezők sin­csenek tisztában kibocsátá­suk pontos mértékével és veszélyével, az esetleges szennyezési adatok nem hoz­záférhetőek, mint ahogyan -titkosan kezelik a környé­ken élő emberek nehézfém- terheltségére vonatkozó adatokat is. Ezek megisme­rése mindenképpen szüksé­ges ahhoz, hogy legalább hozzávetőleges képet alkot­hassunk a kialakult, igen aggasztónak látszó helyzet- ről. Nagy Dezső 1 A FÖLD NAPJA# „Itt élsz, - hát élsz-e, mondd.” No nem. Ennyire azért nem lehetünk, nem vagyunk pesszimisták. Éppen azért, mert itt élünk a Sajó-völgyben... Mert mindenhonnan (a legcso­dálatosabb vidékekről is) ide térünk vissza. Mert bár látjuk, érezzük a mást, szervezetünk már akklimatizálódott valame­lyes a körülményekhez, Nekünk már nem gyanús ha kétheten­te kell beszednünk egy cso­mag maripent, ha kifulladunk mire felérünk a harmadik eme­letre. .. Mi sportolni is itt spor­tolunk, s azt hisszük, egészsé­ges, ha esténként körbefutjuk a háztömböt. Hát, nem is tu­dom. A szívnek biztos jó,- ám a tüdőnek biztos nem hasz­nál... Mi már hozzászoktunk, hogy a megbetegedési, halá­lozási statisztikák környékün­kön a legrosszabbak, hogy a Sajó, s a többi folyó- vize mocskos, fekete, hogy a hor­gászok eleve „olajos halat” fognak, s hogy füstöl az egész város, az egész völgy. Mert akklimatizálódott a tudatunk is. (Sajnos!!). Persze Svájc más. Legalább­is természeti környezetében, s az ahhoz való em­beri hozzáállásban. Ott az Alpok, tiszta, friss levegő, mi­nimális ipar, működő környezet­és természetvédelem. S, hogy mindez miért érdekes? A mi­nap a fribourgi Da Motus együttes jött volna városunk­ba előadást tartani. Tulajdon­képpen jöttek is, csak hát a két napból, s több előadásból mindössze két óra - s egyet­len előadás sem — lett. Az ok pedig: meglátták az avasi la­kórengeteget, a szemetet, füs­töt a város fölött, s elkesered­tek. Hogy lehet itt élni, gyere­keket nevelni?! Mondogatták. Úgymond letargiába zuhantak, s képtelenek voltak ezen fe­lülemelkedni. Képtelenek vol­tak összeszedni magukat, meg­tartani az előadást, mellyel felnyithatták volna a mi sze­münket is, velünk kiálthattak, figyelmeztethettek volna, de csak menekülni akartak!... A figyelemfelkeltést talán megteszi helyettük a „Föld napja” világméretű rendezvé­nye, holnap, vasárnap. így mondhatjuk már: azért sem kell nekünk előadás, figyelmez­tethetjük mi egymást, s önma­gunkat, láncot alkotó kézfogás­sal, a kipusztult élőlényekért, a Földért, gyertyagyújtással, demonstrációkkal... Csak az a baj, hogy így figyelmeztetet- ten sem cselekszünk másképp, mint eddig. Miért?. . . (dk) » ff Új tagozat a Földesben Miképp lehetne környezetün­ket a leghatékonyabban megóv­ni a káros hatásoktól? Ez a kérdés valószínűleg minden ku­tatóban és jószándékú ember­ben felvetődik napjainkban. Mindenki másképp közelíti meg a problémát, de egyben bizo­nyára egyetértenek: a szemlé­leten. és elsősorban a fiatalok szemléletén kell változtatni, hogy hosszú távon a javulás jeleit láthassuk. Biztató kezde­ményezésnek tűnik a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban ez év szeptemberében beinduló ökológiai orientáció elnevezésű tagozat. — Mit takar az elnevezés? — kérdezem Kenéz Erikát, a Föl­des Ferenc Gimnázium bioló­gia—kémia szakos tanárát, az új tagozat majdani oktatóját. — Gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egész élővilágot komp­lex módon próbáljuk majd vizsgálni. Az élőlényegyüttesek­kel, populációk kölcsönhatásá­val, egymáshoz való viszonyá­val szeretnénk foglalkozni. — Milyen keretek között fog történni az oktatás? — A jelenlegi biológia tago­zat egy fél osztályt — körül­belül húsz tanuló — tesz ki. Mivel évről évre túljelentkezés van ezen a tagozaton, szeret­nénk megoldani, hogy plusz húsz gyereket felvennénk, akik heti 4 órában ökológia orientá­ciót tanulnának, első osztálytól a negyedikig. — Lesz erre a tagozatra igény? Nem a biológia, kémia, fizika, földrajz tantárgyakon belül kellene ezekkel a prob­lémákkal foglalkozni? — A tagozat beindításának elsősorban szemléletformálás a célja, amire remélhetőleg so­kan igényt tartanak. Sajnos, a jelenlegi tantervben nem jelent­kezik pregnánsan e téma. (d) „Föld: a Naprendszer be­lülről számított harmadik bolygója. Egy holdja van. Elliptikus pályán mozog a Nap körül A pálya egyik gyújtóponltjában van a Nap.” — olvasható a Ter­mészettudományi Kislexi­kon meghatározása. De va­jon az utca emberének mi jut eszébe róla, mit jelent számára a Föld, a föld? A következő körkérdés erre keresi a választ; Egy idős parasztasszony: — A földünk jut eszem­be, amit elvettek -tőlünk annak idején. Jó föld volt ... Ma már csak egy kis kertem van, amit gondozga- tok. De ez is elég nekem. Tele van gyümölcsfával, vi­rágokkal. Régen a magam­fajtának a föld jelentette az életet. Még ma sem tu­dom megérteni, hogyan va­gyok képes nélküle élni. Egy fiatal hírlapárus: — Elsősorban a földgolyó. És az emberek, akik rajta élnek. Mi, akik tönkretet­tük, pedig máshol nem él­hetünk. És a Föld napja! Egy grafikus: — Föld — föld .. . Virág­föld, természet. Most egy kicsit a megújulás is eszem­be jut. Jelzőkkel: otthonos, nyugtató, nem politikus. Egy 9 éves kisfiú: — Mire tetszik gondolni? A nagy Földre, vagy ami a lábunk alatt van? Mindegy? Nekem a Földről egy rajz jut eszembe: gyerekek áll­nak körbe a földgolyón és fogják egymás kezét. Van köztük fehér, fekete, sárga gyerek is. A Föld nagyon nagy. Szeretnék -találkozni távoli országok gyerekeivel, hogy játszhassak velük. És a Zöld Párt egyik tagja: — Barlangkutatóként nem­csak a Föld felszínét, ha­nem mélyben lévő anyagát, annak szerkezetét is -isme­rem. Kutatásaink során jár­kálunk a különböző kőzetek között, kitapintjuk hűvös felületüket, látjuk hogyan görgedeznek a barlangi pa­takokban kaviccsá csiszo­lódva darabjaik. Azt is lát­juk azonban a felszínről- be­szivárgó vizeken, hogy sokan még mindig képesek a nem­zeti parkok területén le­mosni az autóikat, kiönteni a feleslegessé válit vegysze­reiket, holott tudhatnák már, hogy az egyenesen be­kerül az ivóvízhálózatba, a táplálékláncunkba. Nem cso­da hát, hogy egyre inkább kétkedéssel fogadok minden ételt, melynek eredetét nem ismerem, nem tudom, hogy milyen vegyszeres kezelésen ment keresztül. Néhány éve ilyen szempontok szerint igyekszem megválogatni, hogy miit eszem. Féltem ma­gamat, féltem a körülöttünk élő kedves növényeket, álla­tokat, féltem a Földet... Lejegyezte: Dusza Erika Körülöttünk minden vál­tozik. Egyedül a természet nem. A maga változásaiban sem. Nem változik — oly­kor halálos — nyugalmában, — észrevétlen pusztuld — békéjében: mert mi kívül­ről szemléljük. Mert szépsé­gét -látjuk, mert csöndje jut hozzánk. Mert nem érinte­nek bél-ső feszültségei, mert megvigasztal. feledteti az általunk — az ember által — alkotott világot, a koránt­sem tökéletesít, — ám lehet, tökéltetesedőt. Mert megen­gedi, hogy hozzá menekül­jünk zajos, csoportos magá­njainkból. példát vegyünk .gondolaitta'lan, ám tömény gondolaitiságú „énjéből”. Mi és a természet... Az ember és a természet... Persze, hogy nem állunk fö­lötte, nagyon is benne va­gyunk, törvényei meghatá­rozóak számunkra, ám igazi közege már mégsem a mi­énk. Próbálnánk keresni. visszaszerezni, s pillanatok­ra meg is tapasztalhatjuk jelenségét. Legkönnyebben ezt az apró, pici élettel kezdhetjük, például a kis virágokkal, mélyek mellett mindennap elmegyünk, s mégsem tudjuk nevét, iga­zi természetét... (dobos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents