Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. április 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ha menedzser a főorvos... — WHO-lecke a tervezett információs rendszer kiépítése is? — Igen. Videorendszer, digitális telefonközpont és egy komputerrendszer kiépítését tervezzük. Mindezek finanszírozásában sokat segítenek a környékünkön dolgozó, jó pozícióban lévő üzemek is. Ezek zöme életmentő jelentőségű. Az orvosi ügyeletet még egészen Képzeljünk el egy jéghegyet, amelynek csak a csúcsa látszik ki a tengerből. A jéghegy csúcsát alkotják a jói felszerelt klinikák és közkórházak, alant a nagy tömeget pedig a szegényes egészségügyi alapellátás képezi. Szerencsen és vonzáskörzetében, a 23 községben 75 ezer ember egészségéről, illetőleg gyógyításáról kell gondoskodniuk az orvosoknak, nővéreknek és a többi egészségügyi szakembernek. Egészségmegőrzés, vagy gyógyítás? Melyik munkaterület tölti ki az egészség- ügyiek munkaidejét? Természetesen a gyógyítás, hiszen ennek a szép tájnak a lakói is betegesek, sokan közülük, sajnos, halálosan betegek. A legtöbb ember itt is, mint másutt az országban, a szív- és érrendszeri betegségekben hal meg, de ezen a vidéken feltűnően sok a tüdőt és a májat támadó daganatos kór. A Borsodterv tervei alapján épült fel az új és első, szerencsi rendelőintézet Milyen hát az ellátás itt, a jéghegy alján? Nos, orvos, nővér, védőnő van elegendő. A szakorvosok is szívesen vállalnak munkát Szerencsen, mert lakást kapnak, valamivel több fizetést, mint például Miskolcon élő-dolgozó kollégáik és itt senki sem tiltja, hogy egy szakorvos magánrendelőt létesítsen. A körzeti orvosok számára pedig az a vonzó, hogy akinek ambíciója van, szakvizsgát tehet, társaik jó szervezéssel megoldják a tanuló orvos helyettesítését. A tanácsnak — mindenek előtt a szerencsinek — köszönhető, hogy öt év alatt merőben megváltozott Szerencs egészségügye. Költség- vetésük rangsorában minden évben előkelő helyre került az egészségügy és e törekvés láttán lehetőségeinkhez mérten szépen csordogált a támogatás a megyétől is. Hat évvel ezelőtt még minden szakorvosi vizsgálatra Miskolcra kellett utazniuk erről a környékről, míg 1985- ben három régi villalakásban berendezkedett á „rendelőintézet”.' Azóta van, fül- orr-gégészet. van nőgyógyászat, szemészet, tüdőgondozó, belgyógyászat, gyermek szakrendelés, labor és röntgen a városban, igazán nagy dolog. Abban az évben 51 órát rendeltek' naponta a szakorvosok, tavaly már 99-et. Ez nem azt jelenti, hogy ennyivel több a beteg, hanem azt, hogy a szakorvosok gondozásba veszik betegeiket, rendszeresen visz- szahívják, figyelemmel kísérik állapotukat. A másik nagy változás dátuma egészen közeli: 1989. A megyei tanács a múlt évben megvásárolt a bekecsi termelőszövetkezettől két, jó állapotban lévő laktanya épületet azzal a céllal, hogy itt kétszer száz ágyas elme szociális otthont alakítanak ki. A hely, a környezet azonban annyira ideális, hogy szinte kínálkozott egy korszerű egészségügyi-szociális centrum kialakítására: Mint felvételünkön látható, kívülről már kész, belül is csak kisebb munkák vannak még hátra az új, nagyon mutatós rendelőintézeten, amelynek átadása a nyár elején várható. A három helyről egy épületbe költöznek a szak- rendelések és további szakmákkal bővülnek. Lesz bőrgyógyászat, pszichiátria, se készet, fizikoterápia, ultrahangos vizsgálat, továbbá bővül a bel- és a nőgyógyászat is. Hogy az új szakorvosokat is le tudják telepi- leni, a nagy telek „sarkában” tíz orvoslakást építenek. Az új terv miatt elvetették, hogy elme szociális otthont létesítsenek a két épületben, ellenben kétszer száztíz ágyas „normál” szociális otthon működik itt, ahová az egész megyéből fogadnak idős embereket. És mértük a lakosság egészségügyi és szociális problémáit. Nem lehet, eléggé hangsúlyozni, hogy a kettő szorosan összefügg. A közösségi diagnózis elkészülte után látunk hozzá az érdemi munkához. A cél egyértelmű: a betegségek megelőzése és a rehabilitáció. Nagy munka volt a tavalyi. Járványügyi és társadalmi diagnózist kellett készítenünk a szerencsiekről. — Miért, csak nem volt járvány Szerencsen? — Nem, a „járvány” kifejezés alatt a halál, a rokkantság és a táppénzes állomány okait értjük ebben a relációban. — Mit kínál mindezek ellen a WHO? — Mindenek előtt olcsó, sőt pénz nélküli megelőző módszereket. továbbá az álapellátási team szemlélet- változását. így például a nővérek és védőnők feladatának az átcsoportosítását. Konkrétan: az ápolónővér ne az orvos utasításait lesse, hanem éljen a lakosság között, járja az utcákat, beszélgessen és fedezzen fel bajokat és megoldásokat. Harmadsorban pedig a város politikai, gazdasági, kulturális vezetőinek együttműködése az ajánlat. Mert, ha egy szakember azt ajánlja, hogy búzacsírát fogyasszon valaki, mert számára az a jó. kell az áfész vezetőjének a közreműködése is, hogy lehessen kapni a városban búzacsírát ... — Mely rétegeket céloztak meg és mivel? — Van egy közösségi programunk és van egy családi. Én az utóbbitól várom a jobb eredményeket, önként jelentkező családokat úgymond kiképezünk az egészséges életvitelre, továbbá arra, hogy beteg családtagjukat miként mentsék meg az életnek .. . Félévenként kontrollvizsgálatokat végzünk, és reméljük, hogy a kurzus végére önmagától működik majd a családi kontroll. Hogy mivel célozzuk meg a szerencsieket? A mozgáskényszerítéssel, a do- hányzásellenességgel és a helyes táplálkozási szokásokkal . .. — Nem túl általánosak ezek az „ágyúk”? — Kissé már elcsépeltük ezeket a célokat, de most más alapokról indulunk. Tény, hogy mostanában egy kicsit a szerencsiek egészségére figyel a világ. A világnak legalábbis az a része, amely arra törekszik, hogy a közép-európaiak is tovább éljenek és életüket ne keserítsék meg a betegségek, Lévay Györgyi Fotó: Farkas. Maya A szakorvosok most még nem a legjobb körülmények között végák munkájukat A szociális otthon egyik épülete hotelszerü jól megszerveztük a környéken, még a gépkocsivezetőket is kiképeztük az alapvető életmentő műveletek alkalmazására, például az infúzió bekötésére. Bácsalmási kollégáinktól most átveszünk egy igen jó módszert, Mind a 12 ezer szerencsi lakosnak betápláljuk a legfontosabb adatait egy komputerbe: név, lakcím, személyi szám, milyen betegsége volt, stb. ■ Ha riasztás van, az ügyeleti nővér előhívja a beteg adatait és még útközben informálja az orvost a beteg előző betegségeiről, mondjuk arról, hogy volt már infarktusa, hogy milyen gyógyszerekre érzékeny. Az orvos ezeknek az adatoknak a tudatában sok- kal-sokkal hatékonyabban tud intézkedni. Ez a rendszerünk már júniustól működik. Tudni kell persze, hogy a szerencsiek ölébe sem az égből pottyant a sok jó, amely a jéghegy tömegének ici-pici fölemelkedését célozza. A városi tanács — hogy be tudják fejezni az új rendelőintézet építését — 50 millió forint értékben részjegyeket bocsátott ki a térségben. amelyet szívesen vásároltak meg az emberek. Ám még mindig nem beszéltünk arról a konkrét programról, amelyet a WHO bocsátott a szerencsiek rendelkezésére. De így nem pontos a fogalmazás: a világszervezet egy. a középeurópai térség népének egészségmegóvása érdekében Szerencs térségében is szon- dázik, sajátos — bár meg kell mondani, nem túl eredeti — szisztémája szerint. Erről egy nemzetközi tanfolyamon végzett szakember, dr. Zöld Valéria beszél: — Az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy menedzseljem a WHO „Egészséget mindenkinek 2000-re” programját, Az ötéves program első évén túl vagyunk, reprezentatív módszerrel fölezen a ponton kapcsolódik Szerencs egészségügyéhez az Egészségügyi Világszervezet, közismert nevén a WHO. Erről dr. Argay László, az Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézet igazgató főorvosa a következőket mondja: a WHO nem választja szét a medikális és a szociális feladatokat, de a józan paraszti ész is az együttlét mellett voksol. Ennek többek között gazdasági okai is vannak: ha a két kevés pénzt együtt számoljuk, többre jutunk. Ennek a magyarországi felismerése a minisztériumnál kezdődött, gondoljunk csak rá, egy ideje Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak hívják. — Igen, igen, de miként kerültek önök, szerencsi orvosok ilyen közeli kapcsolatba a világszervezettel? — Nem szégyen, nagyon prózai az ok. 1988. októberében Miskolctapolcán tartotta soros munkaértekezletét a WHO, ahol a nővéri munka jelentőségének fokozása volt a téma. Mivel jól beszélek angolul és németül, megkértek, tolmácsoljak. És mivel kíváncsiak voltak a tisztségviselők egy vidéki rendelőintézetre, kézenfekvő volt, hogy én, a tolmács-orvos látom vendégül őket Szerencsen. Innen a kapcsolatunk, amelyből azóta sok jó származott. És ez még csak a kezdet. Elsőként a szociális otthon meglévő rendszerét adaptáltuk. — Milyen ez a rendszer? — Úgy hisszük, európai. Az egyik épületben a beteg, magatehetetlen emberek töltik utolsó éveiket, a másikban pedig úgy élnek az öregjeink, akár egy hotelban: vidáman, új és új programoktól felfrissültén. Most egy kis állatkertet szeretnénk nekik ajándékozni, ahol lennének lovak, szamarak, nyú- lak és egyéb kedves állatok, meg lenne egy kis kertészetünk, ahol azt termesztenének, amit akarnak. Nem gondolunk haszonállatokra, haszonnövényekre, hanem mint mondtam csacsira, violára ... — Mivel tudják szebbé, szebbéi?) tenni a betegek életét? — Kibővített egészségügyi személyzettel. — Mondja, főorvos úr, nem az anyagi helyzet dönti el, hogy ki melyik szárnyba kerüljön? — Erről szó sincs, kifejezetten a beteg egészségi állapota a döntő. A világszervezettel való szoros kapcsolatunk révén alakítunk ki a következő hónapokban húsz úgynevezett finn ágyat. Azok az idős emberek kerülhetnek ide legfeljebb három hétre, akik rövid ideig betegek, vagy egy időre magukra maradnak. Például, ha a családjuk elutazik két hétre üdülni. Őket a saját körzeti orvosuk ápolja a nővéreinkkel közösen. Az ügyeletes orvosokat hamarosan számítógép informálja a betegekről
