Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
1990. március 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZ AG 5 Hogyan szavazzunk? Politikamentesen a tudnivalókról Rövidesen az urnákhoz járulunk, hogy az első szabad választás alkalmával leadjuk voksunkat az általunk legszimpatiku- óbbnak tartott országgyűlési képviselőjelöltre, illetve a program alapján hozzánk legközelebb álló pártra. A választás nagyon is szó szerint értendő, hiszen pártok és jelöltek tucatszám versengenek „kegyeinkért” és mi: választó polgárok, tehát édes mindannyian, akiken e nap sikere múlik, mostanában nem kis dilemma előtt állunk. Hogyan válasszunk, kire, miként adhatjuk voksunkat és személyes döntéseink miképpen alakítják majd a pártok és jelöltjeik (nem különben a független jelöltek) esélyeit a mandátumhoz való jutásban? Mi a különbség a területi és az országos lista között? Mi az, hogy első és (feltételezett) második forduló? Mit kell értenünk a „töredékszavazat" alatt? E kérdések tisztázása végett kerestük fel ismételten dr. Szeniczey Aurélt, a megyei választási bizottság titkárát, amolyan „eligazi- tást” kérve tőle. Hangsúlyozzuk, hogy az alábbiakban a választási csatározásoktól, a politikától teljesen független, technikai jellegű kérdésekről lesz szó. — Vágjunk a közepébe! Elérkezett március 25-,e (vasárnap). A választópolgár felkeresi a szavazóhelyiséget. Ott mi vár rá, mit kell tennie? — Ezen a napon reggel 6-tól este 18 óráig lehet eleget tenni azon állampolgári jogosultságinak és morálisan kötelezettségnek, hogy szavazunk. Miután az állampolgár a korábban kapott értesítéssel (ehhez voltak perforálva az úgynevezett ajánlási szelvények, melyek gyűjtési határideje már lejárt — szerk. megj.), vagy személyi igazolványnyal igazolja, hogy szavazásra jogosult és ezt ott a szavazatszedő bizottság a náluk feltüntetett névsorról visszaigazolja, kézhez kap két szavazólapot. Az egyik az egyéni országgyűlési képviselő választására vonatkozik, a másik az úgynevezett pártlistára. Az egyéni képviselőre vonatkozó kisebb kupon általában több név található majd, akár tíz, tizenkettő is, attól függően, hányán indultak abban a körzetben, míg a megyei, vagy pártlista egy hosszú szavazólap lesz. Azon szerepel majd a Borsod-Aba- új-Zempléniben a választásokon listát indított tizenhárom párt. Szavazni pedig a következőképpen kell: miután addigra mindenki eldöntötte, vagy eldönti, hogy melyik képviselőjelölt a szimpatikus a számára, a kézhez kapott egyéni választókerületi szavazólapon megnézni, hol szerepel az illető neve, és az ott levő üres kockába tesz egy + vagy x jélet. A jogszabály ugyan a plusz (+) jelet írje elő, a lényeg, hogy mindenki egyértelműen jelölje meg: a lapon szereplők közül kire adta a voksát! Az egyéni szavazólappal kapcsolatban tudni kell még, hogy a név mellett — azzal azonos sorban — szerepel majd vagy egy pártnak a neve (amelyik támogatja a jelöltet), vagy az áll, hogy független jelölt, ami azt jelenti, hogy pártoktól függetlenül, egymaga indult a választásokon. Ennyi, amit az egyéni választókerületi szavazásról tudni kell! A listás szavazást illetően pedig a következőket: itt több jelölt neve szerepel majd. maximum huszonkettőé. De ezen a listán nem személyekre szavazunk, hanem a nekünk legszimpatikusabb programot ígérő pártokra. A voksunkat tehát a párt neve fölött levő négyzetben kell a már említett módon, egyértelműen megjelölni. Ezt követően a szavazólapokat a borítékba helyezve az urnába dobjuk, és a szavazás megtörtént... — Igen ám! De most engedje meg, hogy az olvasóinktól érkezett kérdéseket föltegyük. Például: este kiderül, hogy az adott körzetben a szavazásra jogosultaknak nem hogy a fele, plusz egy fő, hanem még annyi sem ment el szavazni... Akkor mi történik? —< Ezzel kapcsolatban a következők (ismerete szükséges: kialakulhat úgynevezett érvénytelen és eredménytelen választási forduló. Ahhoz, hogy az első forduló-t ban az egyéni jelöltek mandátumhoz jussanak, az szükséges, hogy a választókerület választópolgárainak több mint a fele, plusz egy fő megjelenjenek és szavazzanak. Ha ez így történik, akkor ez a választási forduló érvényes! Ebben az esetben ha valaki a leadott szavaztoknak több mint a felét megkapja, mandátumhoz jut. Ha inem kapja meg a több mint felét, akkor ez a választási forduló ugyan érvényes, de eredménytelen! Ha pedig nem megy el a választópolgároknak több mint a fele, akkor eredménytelen a választási forduló, ami azt jelenti, hogy senki nem juthat mandátumhoz. Ebben az esetben a szavazást meg kell ismételni, és azoknak is újra kell szavazniuk, akik az első fordulóban részt vettek.. .. Az érvényes választási fordulónak tehát alapvető feltétele, hogy a választóknak legalább a felei plusz egy fő elmenjen szavazni! Abban az esetben, ha az első forduló érvénytelen, vagy érvényes ugyan, de eredménytelen, azaz nem jutott senki isem mandátumhoz, következik a második forduló. Itt már könnyebben lehet mandátumhoz jutni. Ugyanis ez esetben elegendő, ha a választópolgároknak az egynegyede megy el szavazni és az kap mandátumot, aki ebben a fordulóban a legtöbb voksot kapta.... — Szó van a választójogi törvényben az úgynevezett töredékszavazatról, és úgy tapasztaljuk, hogy a meg- érthetőség szempontjából ez okozza olvasóink körében a legnagyobb problémát. — Említettem, hogy az országos listáin több párt szerepel majd a mandátumhoz való jutás lehetőségével. Megjegyzem azonban: erre a listára az állampolgárok nem szavaznak! Ez a már említett „töredékszava- zatok” alapján alakul ki. Nagyon leegyszerűsítve a következőket tudom mondani: a független jelölteknél szóba sem jöhet a töredékszavazat, mert az csak a, pártokra vonatkozik. Azért intézményesítették ezt a rendszert, hogy országos viszonylatban a pártokra leadott szavazatok (amelyek esetenként többek lehetnek, mint amennyi egy mandátum megszerzéséhez szükséges), ne vesszenek el... Vagyis: huszonötödikén — a szavazásban résztvevők arányának függvényében — kiderül majd: ahhoz, hogy a mandátumot megszerezze a pártja által is támogatott jelölt, az adott körzetben hány szavazatra van szüksége? Ami ezen felül „pluszként” jelentkezik, azt nevezzük „töredéknek”, amelyet a pártok országos szinten összegyűjtenek, és növekvő sorrendben ez újabb mandátumok megszerzését jelenthet) i. Tegyük fel, hogy az adott körzetben egy mandátum megszerzéséhez egy párt jelöltjére harmincezer szavazat szükséges, de kapott 35 ezret. Akkor 5 ezer töredékszavazatnak minősül, ami bekerül az országos összesítésbe. De töredékszavazatnak minősül az is, ha egy párt jelöltjére nem adnak csak 15 ezer szavazatot; mandátumhoz ugyan ezzel nem jut, de a pártjánál ez a 15 ezer szavazat az országos elszámolásnál nem vész el. Hozzáteszem, egyébként, hogy mindez nagyon bonyolult elszámolási móddal történik. — mondotta dr. Szeniczey Aurél. O. M. Ideges a vihar Ideges a vihar, nejlonnal, papírdarabbal dobálja arcomat. Állok a Platán étterem előtt. A távolból két idegen ismeretlent vezet felém az út. Szemükben is vihar kavarog, mint az ég alatt, mint a föld felett. Az egyik határozottan hozzám lép... „ - Nem ismered az alest? - kérdi. - Melyik alest? - kérdezek vissza. - Hát az alest, tárgyalni akarok vele, - mondja.” Társa némán áll mellette, öt is tépi a vihar: irigylésreméltóan tűri, ahogy pofozza a szél. A két ember egymás árnyéka. Szomorú találkozás ez a miskolci lakás- problémával küszködő emberrel. Tudom, a miskolci lakásprobléma a sors feneke, de ennek ellenére megkérem az idős, bölcs, tapasztalt cigányokat, helyezzék a fiatalokat elviselhető nyugalomba, mert nem a Phralipe Független Cigányszervezet hibás abban, hogy családok lekerültek a lakáslistárói. A miskolci tanács illetékesei döntöttek úgy, mivel rengeteg családot úgy vettünk fel a lakás- lisára, hogy önkényes beköltözése volt, vagy van. Tehát a Phralipe nem akar különbséget tenni. A Phralipe embert, sorsot és egyenlőséget i ismer. Mellékesen jegyzem meg: nagyon jó volna, ha a városi tanács megfontolná: meddig kell még életet adni az öt évig családokat, gyerekeket, betegeket kaszaboló fekete listának, amit az önkényesen beköltöző családokra hoztak. Ideges a vihar, nejlonnal, papírdarabbal dobálja arcomat. Nem akar elmenni sem, most már én is ideges vagyok: meddig marad még köztünk? Horváth Gyula miskolci cigányköltő Huszárvár Ha valaki szereti a kisvárosok békessé- ges hangulatát, megtalálja azt „Hegyalja kapujában”, Szerencsen. Mondják az itteniek, hogy eme kapun áthaladva mind többen szakítják meg útjukat, hogy megálljának egy kis szemlélődésre, városnéző sétára. Mert szépek a századforduló, a „boldog békeidők” hangulatát idéző, jobbára egyemeletes, vagy földszintes kereskedő-, polgárházak; s ha a turista a séta közben netán megéhezett, megszomjazott, étellel, itallal várja a Huszárvárban található Spaten söröző. Eme nevezetes vár falai között szívesen időzött hajdanában a Nagyságos Fejedelem is, ezért aztán bizonyára gon- dozottabb lehetett akkoriban a várkert, mint ma. Mert a sok megrongált pad, az ápolatlan, a járművek által felszántott gyepszőnyeg láttán úgy tűnik, a parknak nincs gazdája. Persze a Huszárvár ettől még szép, hangulatos, érdemes a képzeletbeli várkapun bekopogni. Sz. P. Fotó: Szarvas Dézső Jegyzetek Tokaj-Hegyalja régiségeiből A borszállítmány története A nyomtató lónak nem kötik be a száját. Ez azt .a szemléletet takarja, hogy ki mivel dolgozik, attól eltiltani nem igen lehet. Persze a takarékos gazdák ügyeltek arra, hogy munkásaik túlontúl meg ne csalják. Munkásaik viszont kitalálták gyorsan az ellenszert is. így lehetett ez a borszállító kocsisok, a furmányosok gyakorlatában is. Hallani, hogy a szekérre pakolt hordókat jóil duga szólták, viasapecsétte! lezárták. Hogyan lehetett meglopni ilyen biztonsági eljárások ellenére is a gazdát? Erről tudhatunk meg részleteket egy peres iratból. Polacsék Sámuel tállyiai lakos, zsidó korcsmáros Tokajban 55 hordó bort vásárolt 1825-ben a szüretet követően. Megfogadta némely tokaji fuvarosokat (furmányosok), hogy a vásárolt hordós borokat szállítanák át Tállyára, saját pincéjébe. A kárvallott tanúvallomást tett a tállyai bírónál, 1826 májusában. A keltezés azért érdekes, mert időközben hetek, hónapok teltek el, s az ügy részletei már feledésbe merülvén, nehezen ellenőrizhető a vallomás valódisága. Természetesen, a .tokaji elöljáróság megviátlatta a szó'bahozott fuvarosokat. Kik is voltak ezek? Mit is mondottak el a bor sorsáról? Oláh Mihály 20 éves, nőtlen, aki Literáti Nagy József bérese volt, vallotta, hogy „ ... nem tudom miképpen eshetett a Po- latsek Sámuel Borának kifúrása és meg lopása, nem tudom ..az azonban szerinte is igaz; „Tállyán a’ pincze gátorba volt 2 hordó boroknak egyikét én fsak egyszer kóstoltam meg, de mivel beteg voltam, ki köptem.” Ö meg is nevezte, hogy Birinyi János fia „magával fúrót hozott” az útra. „Mindjárt a Fűrészmalomnál ki fúrván (az egyik hordót), ittunk... azon fúrott bor- bul”. Birinyi János, 22 éves, feleséges tokaji fuvaros ezt állította: „Meg esmerem, hogy fúrót én vittem, hanem a ki fúrások (nál) nem tsak magam voltam az oka, hanem a szolgánk, (mit) maga is megvallhat.” A szóbahozott szolga pedig Katona János, 30 .éves béres volt. Szerepeltek még az ügyben Kotlát Márton 21 éves. nőtlen. Kotlát József 25 éves, feleséges és Komáromi Ferenc, 23 éves, feleséges fuVarosok. Mi történt a fúróval? A furmányosok bevett szokása volt az, hogy a hordó fenekét vékony fúróval megfúrták, így „megcsapolták” a készletet, majd faszöggel bedugták, s az árulkodó friss foltot mocsokkal elkenték. Ezért hát, ha egy-egy kádármester furmányosok által gyakorta szállított hordót fenekeitek (javítottak), bizenv olyan volt a belső felülete, mint a sündisznó, — mondotta egyik kedves adatközlőm. De nemcsak ennyi történt Polacsék Sámuel borával. Oláh Mihály vallomásából kitűnik, hogy „míg ő a hordókat a pincébe reszet- gette” másik társával, „addig a többiek ismét megfúrtak egy hordó bort”, sőt a gá- torban elhelyezett hordókból is ittak. Azt állították a kérdezettek, hogy ebből úgy ittak, hogy „Kollát Márton(nál) volt egy bádog cső, azzal szívták föl a bort, de az a hordóba bele esvén, benne is maradt. Ügy emlékeztek, hogy az óboros hordó volt. Az egyik furmányos megemlítette azt is, hogy a Birinyiek apja azt mondotta volna, hogy „ihattok, tsak okosan, hogy részegek ne legyetek!” A kárvallott korcsmáros azonban (úgy tűnik, kikerekítette a históriát) már a következőket adta elő, miután a tállyai rabi- nus által megeskettetett: „Amidőn az 55 hordó borok Tokajbul Tállyára szállíttattak, a pintzébe lerakattak és meg töltettek, ámbátor Tokajba a szállítás előtt tele voltak, ide haza még is egy hordó bor egészen reá ment- a töltögetésre, mel'lynek ára 25 forint. Az által, hogy hordókbul kifúrás által el vévén a bort, annak híját vízzel vagy Lőrével töltötték meg, annyira kárt tettek, s megrontották a Borokat, hogy amiatt olt- sóbért adni kintelenítettvén .. . kára 50 forint. A Borok lerakásakor az 1823 k esztendei Aszszú Szőtlő 6 puttonos bóráiból lopva megittak 20 ittzét, amint a megtöltésekbül kitettzett, annak itzéje 1 ft 30 krj,... 30 ft. Az inkvisitóra (vizsgálatra) tett költsége 10 ft, Az összesen szenvedett kár: 115 forint.” Azt (hihetjük, hogy amikor a tokaji elöljáróság ismertette a törvénybe idézett hat helybeli furmányos előtt Polacsék Sámuelnek a fent is leírt követelését, alaposan megijedhettek, hiszen az összeg 2—3 jó ökör, vagy 3—4 fejős tehén árával vetekedett. A per kimenetele nem ismert. Egy biztos, éspedig az, hogy Polacsék követelése túlzottnak tűnik, állításai nem mindenben ellenőrizhetők. Egyetlen mozzanattal magunk is vitatkozhatunk: Ha egy hordóból a furmányosok által kimódolt fúrással bort loptak ki, abba a hordóba semmiképpen nem tudtak sem vizet, sem lőrét tölteni. A puszta hiányt mutathatták ki a vizsgálat során. Dr. Beucsik János
