Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. március 10., szombat Vályi András születésének 225- évfordulójára A magyar nyelv-, irodalom- es földraiz- tudományok jeles képviselőjének. Vályi Andrásnak 225. éves születési évforduló­ján nem mehetünk itovább anélkül, hogy el ne helyezzük gondolatban alkotásai­nak szellemi emlékművénél az emléke­zés virágait. Mintha azonban ma is — mint az ő korában — méttaitlanul bán­nánk velle. Mintha kevéssé értékelnénk alkotásait, tevékenységét. Igaz, nevét in­kább csak a nagyobb irodalomtörténetek említik — nekünk mégis számon kell, il­lik tartanunk őt. Nemcsak azért, mert Miskolc szülötte, hanem mert érdemei megkövetelik, alkotásai igénylik, s tettei országos jelentőségűek voltak. ö írta az első magyar nyelvű levelező könyvet, mély a kereskedelmi levelezés­nek és azok iratmintáinak az alapműve. Ö írta az első magyar nyelvű honis­mereti földrajzi lexikont Magyarország­ról, s ezzel a hazai honismeret első át­fogó művét bocsátotta ki. ö volt a magyar egyetem első magyar nyelv- és irodailomprafesszora. akiit elő­ször neveztek ki erre a tisztre az ország­ban. * Vályi András 1764. november 30-án született Miskolcon és fiatalon, 1801. de­cember 2-án halt meg Pesten. Egyszerű protestáns családból származott. Apja csizmadiamester volt. A jófejű gyer­meket a szülők prédikátornak szánták, de neki ahhoz nem volt ereje, sem te­hetsége. Ezért inkább a tanítóságot vá­lasztotta, s tanári pályára lépett. Iskoláit Miskolcon és Lőcsén végezte,® a legkiválóbb tanulók közé tartozott. Nagy nyelvismeretre Lőcsén tett szert, ahol egyéb tudományok elsajátítására is kedvező lehetőség völt. Akkoriban a né met egyetemekről hazakerült tanárok a humán tárgyakon kívül' természettudo­mányokat, gazdasági ismereteket s nyu­gat-európai nyelveket is. nagy sikerrel tanítottak. Vályi tanulmányai során olyan nyelvismeret birtokába jutott, hogy anya­nyelvén kívül latinul, németül, szlová­kul, franciául és olaszul is beszólt. Ak­kora elismerésben volt része, hogy ta­nulmányai befejeztével Lőcséről nem en­gedték el, 1787-ben az ottani nemzeti is­kolához nevezték ki tanítónak. Lőcsén ismerkedett meg Kazinczyval, azaz fordítva, ahogyan ezt Kazinczy Be­írja a Magyar Pantheonban: „Én ismer­kedtem 'meg vele Lőcsén, ahol német nyelvet tanult. Ostertam (lőcsei magán­tanár) nagyon magasztalta, is protestáns­ra lévén szükségem a kassái normális is­kolánál ... őt hívtam meg ...” Kassán Kazinczy és Vályi közit meleg baráti viszony alakult ki. Belekerült Ka­zinczy irodalmi körébe, megismerkedett Batsányival, Baráti Szabó Dáviddal1, Szir- may Antallal, gróf Török Lajossal. Ka­zinczy nagyra értékelte Vályi tudását és tehetségét. Ennek köszönhette, hogy a 25 éves tanítót 1789-ben 600 Ft fizetéssel és főszolgabírói ranggal a borsodi tankerü­let iskoláinak vizitátorává, tanfelügyelő­jévé nevezték ki. Tanfelügyelői tényke­déséért többször részesült királyi dicsé­retben. II. József halálát követő általános hi­vatali személycserék következtében Vá­lyi is elveszítette állását. Pethő Jakab helytartó tanácsi referens vette támoga­tásába. Megismertette a budai és hiva­tali oktatás prominens személyiségeivel, még a hercegprímással is. Ebben az időben került 'sor arra, hogy az 1790. évii országgyűlés létrehozta a XVI. törvénycikket, mely a pesti egye­temen önkéntes alapon elrendelte a ma­gyar nyeLV tanítását. Majd 1792-ben a VII. törvénycikk kötelezővé is tette. Az egyetemen a magyar tanszék első pro­fesszora Vályi András lett. Többször is folyamodott az országgyűléshez a ma­gyar nyelvművelés kiszélesítése tárgyá­ban. Megszervezte a Pesti Magyar Tár­saságot, amely irodalmi céllal működött. Sándorffi József orvosdoktor Vályihoz intézett köszöntőversében így emlékezik a professzor sok fáradozásáról: „Ö nyelvünk ügyéért Országgyűlésibe síra. S így az orszjá'g is 'miaga rátért, s okos törvényeket íra ...” Kazinczy 'igen megnöbeztelt Vályira, egyrészt azért, mert áttért a katolikus val­lásra, másrészt azért, mert nem szólt Felvidékről való eltávozásáról. Egyik le­veliében ezt írja: „...hallom Vályi pápis­tává lett. Ezen esudálikozom. Én ugyan nem lennék pápistává, de ellenben ha pápista szüléktől származtam volna... kálvinistává nem lennék. A becsületes ember minden religió (vallás) nevezeti alatt megfér...” Másik levelében arról szól. hogy „Vályi Aindrástt és Vitéz Im­rét ... a literatúrának proselitájává tet­ték ...” Vályi András mint az egyetem első ma­gyar professzora igen nagy nehézségek­kel találta magát szemben az oktatás területén. Nemcsak az volt a baj, hogy teljesen új munkamezőn kellett fáradoz­nia, s szinte minden feltétéit magának kellett megteremtenie az oktatás föltéte­léhez, hanem sok akadály és értetlenség is párosult hozzá a környezetében lévők részéről. Elhivatottsága azonban töretlen volt, munkájában szinte fáradhatatlan. * Vályi nagy örömmel szemlélte, mikép­pen tefjed a hazában a magyar nydlv művelése iránti felelőség. Ezt írja egyik tudósításában a Magyar Kurírban: „ ... édes gyönyörködéssel nézem, mint ter­jed nemes nyelvünk elhatalmazása ... ” Ö maga már pályája kezdetén kiveszi részét a munkából. Már Kassán való tartózkodása alatt is megjelenik művei közüli egynéhány. Itt adja ki azt a mun­káját, amely az első levólírökönyvnek számít, a „Norma és a llevél író” címmel. Ez a munkája a kereskedelmi élet és le­velezés szempontjából nézve úttörő jel­legű és igen hasznos könyv volt. Ezzel a kereskedelmi levelezés megalapítója' és ellső megfogalmazója. Ezenkívül több műve jelenik meg, mély az oktatással) és a magyar nyelv tanulásával és tanításá­val kapcsolatos. Vályi főműve kedvenc kutatási terü­letéről származik. Legkedvesebb tárgya a honismeret volt, így főműve: Magyar Or­szágnak Leírása c. háromkötetes alkotá­sa. Az újabb irodalmi lexikon szerint: „az első magyar nyelvű betűrendes föld­rajzi lexikon”, Szinnyei leírása azt mond­ja: „ezen földrajzi szótárával vetette meg az ország részletes ismeretének alapját”, Révai az első magyar nyelven megjele­nő helységnévtárnak mondja. Vályi utolsó éveit teljesen lefoglalta a lexikon készítése. Ehhez még hozzájött az is, hogy elkészítette Magyarország fölképét vagyis térképét, mélyet 1798-ban adott ki. A megfeszített munka felőrölte erejét, amúgy is gyenge fizikumát. Minden esz­tendőben visszatérő 'tüdővérzése jelezte gyengülő egészségi állapotát. Alig tízévi professzorkodás után, fiatalon, 38 éves korában élköltözött az élők sorából. Pes­ten temették el nagy részvét mellett. Sírfeliratát maga szerkesztette: „Idegen, Vendég voltam e világon Dicső nemzetemnek, s hazámnak szol­gáltam Jó Istenem, Be boldog vagyok.” Ágoston István ref. lelkész Moliére és a jégkrém • Egy sikertörténet Előadás előtt, a „Csillagsxemü robotokra" várva Manapság majdnem re­ménytelen vállalkozás elége­dett közművelődési szakem­bert keresni. Nem csoda, hi­szen egyre kevesebb pénz jut a költségvetés nagyka­lapjából a művelődési há­zaknak, könyvtáraknak. S az érdeklődéssel is baj van, az emberek többsége egyre ke­vesebbet áldozhat idejéből, pénzéből erre a célra. Üre­sen konganak a kultúra hű­vös csarnokai... Persze kivételek varinak. Az elmúlt évet is nyereség­gel zárta a Kun Béla Mű­velődési Ház. Hárommillió 677 ezer forint, tisztán. Óz- don. — Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy holnap mi lesz — fedi fel a siker titkár a ház igazgatója, Forenszki János. — Meg kell keresni minden lehetőséget, hogy ne mindig rászorulók legyünk. Elsősorban olyan rendezvé­nyeket kell hozni, amire be­jönnek az emberek. Színvo­nalas műsorok kellenek. Ha benézett a nagyterembe, lát­hatta, most is minden hely foglalt. Épp csak a csillá­ron nem ülnek. Az óvodáso­kat, kisiskolásokat most a Z’Zi Labor szórakoztatja, a bérletsorozatok márciusi elő­adásának vendége Mikó Ist­ván és a Pastorál együttes lesz. Ebben a hónapban a Pöttöm-pódiumon a Téli va­rázs című darabját láthatják a ikicáik. A felnőtteknek az egri Gárdonyi Géza Színház művészei mutatják be Mo­liére komédiáját, Az úrhat­nám polgárt. De sorolhatnám tovább a programokat. Emel­lett természetesen működnek a kiscsoportjaink is. Hetven- tagú gyermekikórusunk van, harmincöt fős felnőtt vegyes­kar, bábosok, különféle klu­bok, szakkörök, majorettek Ök éppen most kaptak egy négynapos osztrák meghí­vást. Tehát jó programok kellenek, ez a lényeg. — Ilyen egyszerű lenne? — A nyereség egy része a rendezvényekből jött össze. De vállalkozunk is. Árultunk mi cipőt és jégkrémet. A vendéglátótól átvettük a pin­Benkő László az ózdi fiatalok körében ceklubot, a presszót. Itt szeszmentes ifjúsági szóra­kozóhelyet alakítottunk ki, talán hihetetlen, de ez is nyereséges volt. Szeretnek ide járni a fiatalok, mindig telt ház van. Most indul a legújabb vállalkozásunk, március 1-vel megnyitottuk az éttermet és a borozót. Az Állami Fejlesztési Intézettől kaptunk 1 millió 157 ezer forint kölcsönt a munkahely- teremtés támogatására. A töb­bi pénz a saját bevételeink­ből származik. — Szeretnénk egy Igazán „jó helyet” teremteni Özdon — veszi át a szót Jöbi Zsig­mondié, az étterem vezető­je. — Hétköznap délelőtt Il­lői délután 4-ig várjuk a vendégeket, ,36,50-ért már tu­dunk adni ebédet. Ügy ala­kítottuk Iki az éttermet, hogy a klubéletre is alkalmas le­gyen. Nem szeretnénk, ha „elkocsmásodna”. Már most nagyon sokan jelezték, hogy itt szeretnének különböző zártkörű rendezvényeket tar­tani. Májustól szinte minden hét végénk foglalt, lakodal­mak, érettségi bankettek lesznek. Március 1-től mi üzemeltetjük a farkaslyuiki úttörőtábort is. Eddig is több csoport jelentkezett, de még van üres hely. Nagyon szép erdei környezetben pihenhet­nek az ideérkezők. — Hogyan zárult az őszi Felkínálom innovációs ren­dezvénysorozat ? — Az itt kiállított termé­keket kiküldtü'k Hollandiá­ba. Most Rotterdamban lát­hatják őket — folytatja az igazgató —, aztán átviszik Aszterdamba, ott május 8-ig maradnak az Ózdról és von­záskörzetéből „felkínált” ter­mékek. Tulajdonképpen min­dent eladtunk, folynak a tár­gyalások. szerződéskötések. — Mi volt a haszna ebből a rendezvényből a művelő­dési háznak? — Semmi. És minden. Én mindig azt vallottam, hogy a kultúra nem lehet meg gaz­daság nélkül, és ez fordítva is igaz. Az volt a célunk ezzel a rendezvénnyel, hogy kiutat keressünk, megoldást a térség lakosságának foglal­koztatási gondjaira. — Mi lesz a következő vállalkozás? — Most szervezünk egy menedzserképző tanfolyamot, március elsejétől indul a vendéglátóipari átfcépzőkur- zusunk. Tehát nem ülünk karba tett kézzel. Fllip Gabriella Fotó: Dobos Klára Ismét tavasz Igazán nem panaszkodhatunk. Különféle „fczexl apókból, -imagazinókból manapság olyan bőséges a kínálat, hogy máris a nagy Eu­rópa Házban érezheti miagát a magyar dol­gozó. Meg is indult rögvest a támadás a szexlapok ellen. A minap erről szólt a Nap­zárta is a tévében annak apropóján, hogy egy újság aláírásokat gyűjtött abból a cél­ból, hogy ama szexlapok ikitiltassanaik az újságos® tan dókról. ha pedig nem tiltanak ki, akkor legalább ne lehessen azokat lát­ni, ne hergelődjék feleslegesen a honpolgár. Árulják csák a fránya lapokat a pult alól, úgy nem fejti ki romboló hatását jobb sorsra hivatott ifjúságunkra. Nagy vonalakban a fenti álláspontot kép­viselte a vitában az illető újság szerkesztő­je, ám oly bőszen hadakozott, hogy már- már Loyola Ignác szellemét véltem életre kelni, úgyhogy rögtön feltámadt bennem a gyanú: áki ily nagy elánnal lábálja a láng- pallost, az bizonyára tudja, látja is, minő elítélendő dolgok láthatók, olvashatók azok­ban a magazinokban. Jómagam, mint a sza­bad verseny, a szabad piac, a piacgazdaság, nem kevésbé pedig az emberi szabadságjo­gók érvényre jutásának töretlenül lelkes hí­ve, és mlint a televízió nézője, akiképpen fog­laltam állást ,a szóban forgó világban, hogy: aki eszi, veszi. Szép nyugodtan napirend­re is tértem volna a dolog fölött, ha a fent említett jóember nem keveri bele az egész­be a politikát, mondván: emelikedettebb er­kölcsi elvekre van szükség (ami mellesleg igaz), meg: az elmúlt negyven évben ebben az országban nem is lehetett szeretni. Eme utóbbi kinyilatkoztatás teljesen le­taglózott. Nofene — dörmögtem magamban —. már hogyne lehetett vblna szeretni! Pél­dának ókéért itt vagyok jómagam, aki haj­danában néha-néha olyan szerelmes tudott lenni, mint egy ágyú. Már jól benne jár­tunk az elmúlt negyven évben, amikor a harmadik elemiben szerelmes lettem a ta­nító nénibe, aki olyan szép volt, hogy senki szebb, és hia nekem valaki akikor azt mond­ja,, hogy a tanító néni nem szép, akkor én annak egy akkorát kevertem volna le, hogy megnézhette volna magát. De senki nem mondta, mert minden fiú szerelmes volt a tanító nénlibe. Akit különben kis idő múl­va kiszorított a szívemből Ágnes, s olyan sókéig benne lakott, hogy magam is cso­dálkoztam, hogyan is tudott belopakodni Ancsa, majd Saci, akit nem is tudom már, miért is szerettem, de szerettem; szintúgy, mint Juditot, akivel egy kora tavaszi na­pon, húszéves vénemberként terelt, gaba- lyított össze, azt hittük végérvényesen, Ámor, s az idő múltával Zsuzsa láttán olyan nagy nyilat lőtt a szívembe, hogy az már nem is nyíl volt, hanem dárda; de ez a dárda is kihúzatott és a seb is béhege- dett, amint megjött az újabb taviasz, a ta­vaszi szellő rettentő erejével, újabb ígéreté­vel, veszélyeivel. Mert tavasszal valami megmagyarázhatatlan dolgok vibrálnak a levegőben, amitől olyan bávataggá válik a ronda férfin'ép, mint a dürrögő fajdkakas. Jómagam — bár édes jó Istenem, hogy el­repült az idő — például saákasztott olyan­ná válók, mint a versenyló a boxban, köz­vetlenül a start előtt. Nyugi-nyugi — mon­dogatom ilyenkor, persze teljesen felesle­gesen. Úgysem változik semmi, az ember már osák ilyen. Jól tudom természetesen, hogy lehet ugyan szerelem, meg szeretet nélkül is élni — de nem érdemes. Ezekről töprengtem, kellően méregbe gu­rulva. A fiam fiának a nagyanyja is ott ült a tévé előtt, de ő nem figyelt kellőképpen, mert valami lábmelegítőt kötött — nekem. — Hallod ezt, k ed vésőm? Ez a jóember itt azt mondja, hogy az ölmúlt negyven év­ben ebben az országban nem lehetett, sze­retni. — Ugyan. Hagyd rá. Biztosan valamelyik párt képviselőjelöltje, és reményteljes hon­atyaként indul a választásokon. Úgy véli szegény, hogy nagy hatást gyakorol a vá­lasztókra, ha összevegyíti az elmúlt negy­ven évet a szexszel. Pont ő ne mondjon az elmúlt évekről valami okosat? — Igazad van — bólintottam, mint min­dig. Szarvas Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents