Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Változó szerepkörben a megye__________ Az önálló külkapcsolatok haszna Tulajdon-rehabilitáció Borsodszirákon A nagyapák földje örökölhető Juttatás a tulajdon és a munka arányában Felerősödik-e végre ji vi­Hol vannak már azok a szép, elvtársias utazgatások, amikor a megyei párt- és állami vezetők látogatást tettek a szocialista országok testvérmegyéibe, testvérváro­saiba, testvérüzemeibe, test­vér-szakszervezeteihez, ami­kor kölcsönösen legnagyobb állami és nemzeti ünnepein­ken dísztávirat-váltással, vendégeskedéssel, ünnepi szónoklatokkal, vidéki bor­pincékbe, tsz-ekbe szervezett, eszem-iszom partikkal fű­szerezett körutakat tettek ezek a vezetők. Hol vannak már azok a vologidai, katowicei, kassai, neübrandeniburgi vezető tisztségviselők, akik vodká­val és sörrel viszonozták a hegyaljai nektár kúrát? Egy sincs a helyén. Hogy ezek­nek a kölcsönös baráti láto­gatásoknak gazdasági, üzleti haszna sosem volt, hogy alá­írták ugyan évente külön­böző együttműködési szerző­déseiket. de néhány néptánc­együttes fellépésén túl sem­miféle hasznosítható kapcso­lat nem alákult ki testve r- megyéiínlkkel, az senkit nem érdékel,t. (Még mielőtt báriki is tol­lat ragadna a fenti állítá­sok cáfolatára, le kell írni a kivételeket, mindenekelőtt a kassái, kelet-szlovákiai kapcsolatokat, hiszen a két kohászati nagyüzem között volt aktív munkakapcsolat és a térség termelőszövetke­zetéi is kisegítették egymást a nyári munkák idején. Az viszont kétségtelen, hogy ezek a kapcsolatok messze eimadaditalk a lehetőségek mögött, a hajdan oly’ sókat emlegetett kishiatármentii for­galom mindig névleges .ma­radt, hiszen az árucsere- egyezmények listája sokkai kurtább volt a kölcsönös ti­lalmi listáknál.) Manapság sokait beszélünk a régiók szerepéinek felérté­kelőd őséről (ez a cikksoro­zat is ennek jegyében ké­szül), arról, hogy mennyire fontos, egy-egy megye ne várja ia fővárostól a kezde­ményezést, vegye kézibe a sa­ját sorsa irányítását, szer­vezését, ,s ennek keretén be­lüli önállóan szervezze kül- kaposolateit is, amelyeknek ma már elsőrendű eleme a gazdasági, üzleti hatékony­ság. Dr. Tóth András, a me­gyéi tanács elnöki hivatalá­nak vezetője bábáskodik az utóbbi hónapokban kialakult külkapcsölaitoik körül. Ahogy elmondta, korábban a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­tala, majd a Belügyminisz­térium engedélyezte ezeket a kapcsolatokat. Az elmúlt év őszétől nincs szükség engedélyre, megszűnt Euró­pa mesterséges kettéosztott,- sága. s az észaíklkeletú régió nyugati kapcsolatai is ug­rásszerűen növekedtek. — A politikai változások mindkét oldal 'igényeit rea­rói'umik, hiszen jói tudjuk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén nemcsak 200 km-ire van Bu­dapesttől ... — Megyénket — másik öt megyével együtt — 1989 őszén vették fel az Európai Régiók Tanácsába. Számunk­ra ez rendszeres informáci­ós. konzultációs lehetőséget biztosít a fontosabb európai politikai folyamatokról. Ez azért fontos, mert az euró­pai régiók együttműködése a gazdasági fellendülést is segíti. — Kereskedelmi és ide­genforgalmi együttműködés kezdődött az ausztriai Stá­jerországgal, és nagyon jól fejlődik együttműködésünk az EUiRJEG (tnterregionális együttműködés európai egye­sülete) vezető tisztiségviselői- veH. Még tavaly jött ez az egyesület hozzánk, mint többszörösen hátrányos hely­zetű megyébe, hiszen célki­tűzésűik pontosan az elma­radott térségek felkarolása, a képzés, továbbképzés, a 'kisváililallkozáisolk segítése. Az EU,REG stuttgarti (NSZK) székhelyű egyesület, bekap­csolódott az Európa-tanács, az Európa Parlament által létrehozott, ún. Phiare-prog- ramba, s éppen általuk ke­rülnék a megyei kisvállal­kozóik pályázatai e program szakbizottságaihoz. — Ez-teszi lehetővé a kis­vállalkozók .szákmaii kikép­zését, nyugati tanúim, any­uink lebonyolítását. Tanácsot adnak a műszaki innováció területén, az idegenforga­lom, az infrastruktúra és a nemzetközi pénzügyi és jo­gi kérdésekben is. A pénz­ügyi tanácsadásra nagy szükség van, a tőketransz­fer-terület a legfontosabb egy magánvállalkozás bein­dulásánál. — A mi szempontunkból fontos, hogy a-z önkormány­zatok szakmai támogatására előladásokait, konzultációkat szervezték. Itt Miskolcon hallhattunk .az önkormány­zatok gazdálkodásáról, a köz- igazgatás nyugatnémet re­formjáról. Év végére pedig nemzetközi 'tanácskozást szervezünk vezető nyugat- európai, jaroán és amerikai szakemberek részvételével, akik a megye pénzügyi és gazdasági lehetőségeit tér­képezik fel. — Más külföldi .alapítvá­nyok is segítenek a felzár­kózásban,, ezért a megyei ta­nács innovációs egyesület létrehozását kezdeményezi. Ennék pénzügyi alapja ten­né tehetővé a külföldi prog­ramokhoz való csatlakozást, a szakemberképziés, idegen- nydtv-itamU'lá'S, a. „tudás- transzfer” kibontakoztatása terén. Éppen az elmúlt hé­ten írtunk alá együttműkö­dési megállapodást azIJSZK Hessen tartománya-,beli Rheiningen—Tiaunus—Krei s körzeténék vezetőivel', egye­lőre egészségügyi, kulturá­lis, .sport és gazdasági terü­leten mérjük föl az együtt­működés lehetőségeit, de mindenkor szigorúan a szak­mai szempontok és a hasz­nosítás kérdése lesz a mérv­adó. — Ahogy eddig, ezután is alaki tanaik 'külföldi kapcso­latokat a ímegyén túli a vá­rosok is. Miskolc és az amerikai Pittsburgh városa még a Bush elnök látoga­tása idején aláírt kormány­közi megállapodás alapján került kapcsolatba. Az ame­rikai város egyetemének szakemberei végeznek fel­mérést a város, a megye gazdaságáról. Más városok kapcsolatfielvétélét is szor­galmazzuk. Tokaj, Mezőkö­vesd, Leninváros, Sárospa­ták is sikerrel törekedett jól működő kapcsolatokra. Szó sincs arról, hogy a régi ba­rátságokat (Kassa, Katowi­ce) felmondjuk, de megkell találni a .módját, hogy tar­talmasabbak, kölcsönösen hasznosabbak legyenek a ko­rábbinál. — Más szervezetek, .intéz­ményék, egyesületek, ,az egy­háziak kezdeményezéseit is támogatjuk a hasonló kül­földi szerveikkel kialakítan­dó kapcsolataikban. Ennek a segítését is szolgálja majd a létrehozandó egyesületünk. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rákóczi Innovációs Egyesület alakuló közgyűlé­sét április végére tervezzük. Az egyesület gazdasági, kul­turális, egészségügyi és tu­dományos intézmények, sőt magánszemélyek részére is nyitott lesz. — A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága éppen a héten tárgyalta meg a me­gye nemzetközt és 'kulturális kapcsolatainak helyzetét, fo­gadott el ■ .javaslatokat a to­vábbi föladatokra. Ezekben szerepéitek az itt elmondot­ták is, de ma aktuális kér­dés és a régió feladata is iá határokon túl élő magyarok sorsának figyelemmel kíséré­se, segítése. Kelet-Szilovákiá- val eddig is jó kapcsolata­ink voltak, Kárpátalja és Erdély településeivel kap­csolatban ezt nem mondhat­juk el. Korábban javasoltuk testvérin,egyéniknek Maros megyét, de a jobb megér­tés érdekében nem zárkó­zunk el esy többségében ro­mánok lakta megyével fel­venni a kapcsolatokat — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Tóth András, a megyei ta­nács elnöki hivatalának ve­zetője. Sorozatunk befejező ré­szének címe: A szociális biztonság kérdéséi. Szatmári Lajos délv hangja? Remelhetoleg igen, de nem a tiltakozásé, hanem a beleszólásé. Az el­múlt hónapokban vegyesek voltak a falusi érzelmek. A már régen nem a földből élők közül sokan tapsoltak az ígéretnek, visszakapják a földjüket. A földből élők, akik tudják, milyen súlyos tud lenni a kapanyél, azt mondták, Isten óvjon min­denkit attól, hogy fölparcel­lázzák újra a táblákat. A dolog persze nem ennyire fehér és fekete: van egy so­ványka réteg, amely komo­lyan át- és átgondolt vál­lalkozásba fogna ősei föld­jén. Mindenesetre fütyül mostanában a szél a tavaszi földeken. Akik figyelemmel kísérik megyénk mezőgazdaságát, a küzdelmeit, tudják, hogy a borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Ter­melőszövetkezet évtizedek óta Borsod legjobb téeszei közé tartozik. A gazdaság egykor ipari munkájával tet­te híressé .magát, akkor úgy kívánták meg a furcsa sza­bályozók, most azonban is­mét a föld, a termény, a jó­szág lett fontossá, annak rendje-módja szerint. Persze, mint látni fogjuk, mindenekelőtt az ember. Nos, ebben a jól prospe­ráló gazdaságban érdeklőd­tem arról, hogy miként fo­gadták ,az emberek a priva­tizáció hírét. Botya Péter elnök tömö­ren válaszol: — Senki sem kéri vissza a földjét. Próbálom pro és kontra terelgetni a szót. Mert, ha föloszlana a téesz, ugyan ki garantálná a magyarok mind­eddig kivételesen jól ellátá­sát lisztből, zöldségből, gyü­mölcsből. És különben is, a magyar mezőgazdaság, ha kopott is egy kissé, az utób­bi időkben, még mindig vi­lághírű, a nem sok lábon álló magyar gazdaság leg- vaskosabbja ... Ám az sem normális, hogy — kit ekkor, kit akkor — beverték az embereket a sztálinista mo- dellgazdaságokba és legföl­jebb annyit mondtak a be­vitt értékeikért, hogy „kö­szönöm”. Leginkább annyit sem persze. Nézzük csak meg a Bodrogközt, ott szé­pen, tisztán éltek az embe­rek a tagosítás előtt, aztán mi lett velük? És velünk, mindenkivel, akinek a pén­zéből injekciózták a haldok­lókat mindhiába? Az elnök kivár, majd ezt válaszolja: — Nálunk a tör­vény-adta lehetőséggel és a szövetkezet alapszabályának módosításával megkezdődött a tulajdonrehabilitáció. Mind­ez azt jelenti, hogy aki en­nek a termelőszövetkezet­nek a nyugdíjasa, tagja, mi több, alapító tagja, még ab­ból a vagyonból is részesül, ami időközben fölhalmozó­dott. Hogy érthető legyen: személy szerint osztoztunk mindenből, amivel a közös gazdaság rendelkezik. — Kérem, ismertesse a szisztémát! — Nem nevezném szisz­témának közös dolgaink ren­dezését. Mindenki tudja, hogy demokratikus körülmé­nyek között mindent szabad csinálni, ami nem tilos. Tu­domásom szerint több ter­melőszövetkezet is él ezzel a lehetőséggel, ha nem is eny- nyire kiterjesztve. Mi — a sok kiindulási alapot tekint­ve — elsőként a földeken kívül meglévő tiszta vagyo­nunk felosztására gondol­tunk. Ez 450 millió forintot tesz ki. A törvény lehetővé teszi ugyianis, hogy a vagyo­nunk felét részjegyként ki­osszuk. Ha lehetőség van rá, miért ne tennénk? Kilenc- száz ember osztozik ebből. Azok az alapítótagok, akik 1961-iben, illetőleg az előtt írták alá a belépési nyilat­kozatot, valamint az újabb termelőszövetkezeti tagok. A fennmaradó összeget is fel­osztjuk. mégpedig két részre rubrikáivá. Az egyik krité­rium a ledolgozott évek szá­ma, a másik pedig az, hogy az utolsó tíz év alatt meny­nyit keresett a téesz-tag. Mindebből két dolog válik világossá: lehetővé teszi, hogy az egykori tulajdono­sok és a legjobban dolgozó munkatársaink részesedjenek majd — az év végén — a legnagyobb mértékben a té­esz jövedelméből. Tehát a nyugdíjasok is. Tagságunk fele ugyanis nyugdíjas. El kell még ehhez mondani, hogy a tagságnak és a nyug­díjasainknak 6000 négyzet- méter után egységesen fize­tünk természetbeni juttatás­ként. — Mi lesz a bevitt földek sorsa? — Szövetkezetünk 8200 hektáron gazdálkodik, ebből 1900 hektár még az első té- esz-tagok nevén van. Ök azok az emberiek, akik még élnek, akiknek a vagyona nem szállt át automatiku­san a közös .tulajdonba. Az alapszabályunk újonnan há­rom lehetőséget kínál ezek­nek az idős embereknek az egykori földjük tulajdon­rehabilitációja kapcsán ... — Mert ez a törekvés? — Igen, a tagságunk arra törekszik, hogy végre tisz­tázzuk az egykori hibákat és öntsünk tiszta vizet a po­hárba, magyarán, mindenki kapja vissza azt, ami meg­illeti, ami az övé. Tehát vá­laszthat. Vagy földjáradékot ■kér, vagy eladja nekünk, a téesznek a földjét, vagy ki­veszi a közösből és azt csi­nál vele, amit akar. Akár eladja, akár' megműveli .. — Az első értesülések sze­rint melyiket választják? — A földjáradékot. Mert az biztos jövedelem. És tar­tós. — Mennyit ér manapság egy idős ember földjára­déka? — Természetesen a bevitt földmennyiségtől függ. Egy példa: aki húsz holdat vitt be a közösbe, húszezer fo­rintot kap érte egy évben. — Nem sok. — Egymagában igazán nem sok, ám mi a földeket nevesíteni akarjuk és az előbb elmondottakkal együtt ez már valóban forradalom. Egy kicsi forradalom. Az unoka például örökölheti nagyapja földjét. És azt tesz vele, amit jónak lát, amit a legjobbnak... — A többi föld is tvolt tva- lakié. Az a 6300 hektár amely ma egyértelműen• a szövetkezet tulajdona. Egy­értelműen? Nem hinném ... — Pontosan erről van szó, így gondolkodunk mi is. A legutóbbi közgyűlésünk arra az álláspontra jutott, hogy az „egyértelműen”, azaz a jogilag deklarált közös föl­deket is fel kell osztanunk elméletileg, nagyon okosan. Nos, a nagy földterületből, abból a 6300 hektárból min­den téesz tag kap egysége­sen másfél hektárt, továbbá még annyit, amennyire a va­gyonrésze és a munkája jo­gosítja. A cél a jövedelem. Földosztás — Borsodszirá­kon. Sokkal több és sokkal humánusabb, mint amiről mostanában hallani. Lévay Györgyi lizáltáik — mondotta —. s a korábbi, a történelmű ha­gyományok mentén alakul­lak, szerveződtek újjá, első­sorban gazdasági, kulturális, oktatási, önkormányzati kap­csolataink. A jailtali státus quo szellemét a helsinki és bécsi konferenciáik szellemé­vel keilil felcserélni. Nem­csak államok, kormányok, han em az egyes ember szint r ión iis taipasztaibiatóvá. kell tenni szervezett formáiban is a több, a teljesebb szabad­ságot. — A kapcsolatteremtés az aluliról építkező együttműkö­désnek nyúlt új tereket. A ré­giók nem uniformizált, ideá­lis Miaigyiaronszág-lképet ad­nak. hanem speciálist. Itt is megtalálhatja az érdekeinek legjobban megfelelő part­nert a nyugati üzletember, s ezt csak akkor tudhatja meg, ha nem áll meg Bu­dapesten. Számunkra na­gyon fontos, hogy kapcsola­tainkról helyben döntünk, és nem a fővárosban döntenék Az elmúlt hetekben viha­ros szovjet—magyar gazda­sági tárgyalások zajlottak le — nem túl biztató ered­ménnyel. Lassan az is nyil­vánvalóvá válik, hogy az olcsó szovjet olaj mítosza végérvényesen szétfoszlik, a hazai autósokat . a benzin­hiány réme fenyegeti. Mind­ezek ismeretében különösen tanulságos megismerni, mi­ként vélekednék a szovjet kőolaj és Kelet-Európa jö­vendő kapcsolatáról a nyu­gati elemzők. A Reuter londoni infor­mációi szerint ma már egy­értelműen látható, hogy Ke­let-Európa jövendő olajellá­tásának kulcsa a keményva­luta, és a Szovjetunió azon van, hogy véget vessen a puha pénzért történő eladá­soknak. A szakértők szerint az idei év az utolsó, amikor Moszkva árucserében, illet­ve nem konvertibilis valu­tában egyáltalán hajlandó olajat eladni ezeknek az or­szágoknak. Még nincs nagy baj... A szovjet nyersolajexport az 1989-es, napi 3,4 millió hordóról 1990 elejére 2,6 millióra esett vissza. Az elemzők szerint a kelet-eu­rópai szállítások drasztikus csökkentésének elsősorban ez a termeléskiesés az oka. A csökkenő kitermelést egyéb­ként azzal magyarázzák, hogy az egész szovjet gaz­daság a teljes szétesés álla­potába került. Különösen igaz ez a kőólajiparra, ahol a vezetékek mind gyakoribb hibái, az alkatrészeket gyár­tó kaukázusi üzemek sztrájk­jai az egész rendszer mű­ködését veszélyeztetik. A kelet-európai országo­kat nem egyformán sújtja az olajcsap elzárása, de hosz- szabb távon valamennyi nö­vekedésének gátja lehet a nyersanyaghiány. A magyar- országi helyzetet elemezve a Reuter szakértője arra utal, hogy a jövőben való­színűleg nem jön össze még egy olyan jó üzlet, amilyet a Mineralimpex kötött, ami­kor Irak 30 millió dolláros adóssága fejében 1,5 millió hordó olajat sikerült vennie. Ez részben pótolta az első félévi 2,6 millió hordós szovjet lemaradást. A nyugati szakértők sze­rint Magyarország, Lengyel- ország és Jugoszlávia az IMF-fel kötött megállapo­dások alapján valószínűleg hozzájut olyan dollárhitelek­hez, amelyekből a gazdaság fenntartásához nélkülözhe­tetlen kőolajat meg tudják venni. Más kérdés, hogy ez további lökést ad ezen or­szágok eladósodásához. A többi kelet-európai or­szágban a helyzet még sú­lyosabb. Amelyik nem tagja az IMF-nek, az csak nagyon lassan jut hitelekhez, ezért Románia, Csehszlovákia és Bulgária a kőolajhiány miatt igen nehéz év elé néz. Csehszlovákia például már­cius végéig az esedékes szovjet olajszállítmánynak alig több mint felét, kapta meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents