Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
ÉSZAK - Mi GYARORSZAG 4 1990. március 31., szombat A Magyar mise Miskolcon Tolcsvay Lászlóval „Mi hiszünk abban, hogy ct muzsikánk megváltoztat valamit.” Tolcsvay László Közel 'három év telt el azóta, hogy Budapesten, a Margitszigeten és a Szegedi Szabadtéri Színpadon bemutatták Tolcsvay László és Tolcsvay Béla művét, a Magyar misét. A kritikusok hónapokig vitatkoztak a produkcióról, de a közönség lelkesedése óriási volt. ’87 nyarán több minit hatvanezer ember nézte, hallgatta meg a Magyar miséit. A művet legközelebb április 5-én, este hét órától a Miskolc Városi Sportcsarnokban .láthatja a közönség. Az országos turné első állomása lesz városunk. — Én fatalista vagyok, nem véletlen, hogy éppen Miskolcon kezdjük a turnét — mondja Tolcsvay László. — Miindiig is iszerettem az itteni koncerteket. Odiáköt az is, hogy a testvérem, Tolcs- v.ay Béla 1973-ban éppen Diósgyőrben szervezte meg az élső magyar popfesztivált. De azt hiszem, éppen ez a város iis olyan, ahöl nagyon nehéz az emberek élete, és mii hiszünk abban, hogy a muzsikánk megváltoztat vlálaimlit. — A bemutató után miért ilyen sokára 'indul az országos turné? — Ez a mise olyan mű, hogy nem lehet évente ötször—itízszer bemutatni. A százhúsz -tagú együttest nehéz lett völna összetartani. De meg kellett érnie az időnek i;s. Azt hiszem, ez aiz a tavasz, 'amikor már csak a muzsikáról lesz szó az előadásokon. Annak idején .gyilkos kritikák jelenitek meg a darabról, olyan szempontokat iis belekeverték, aminek semmi köze sincs a zenéhez. Akik ismerik munkánkat, tudják, hogy most egy kicsit szabadabbnak érzem magamat, nyugodtan mehetek fel a színpadra, és semmiféle rendező fedőnevű szerv nem lesz jelen. Csak mi leszünk ott, a közönség és a zene. — Kiket láthatunk a miskolci előadáson? — Kilencven százalékban ugyanazok .jönnek ide is, a',k!i.k részt vettek a margitszigeti produkcióban. A kórus kisebb lesz, mint ott ‘volt, de a Tomkins énekegyüttes minden tagja úgy énekel, hogy akár .szólista is lehetne. Itt lesz az Amadin- da, a Téka, a Tolcsvay együttes. Plittli Katalin, Be- gányi Ferenc, Bernijén Ferenc, Vikidéi Gyula, Tolcsvay 'Béla... — Hogyan változik a sportcsarnok templommá? — Nagy Viktor, a rendező találta ki a színpadképet. Mozdítható díszleteket hozunk magunkkal. A színpad képe a rock- és a klasszikus zenei koncertek külső megjelenésére — a kettő ötvözetére — hasonlít tálán a legjobban. De nem lesz füst és lézer. Mindenki saját magát adja. Ez az alapállásom az élethez is. Bár ezt nem kel.1 külön magyarázni, az előadásból ennek ki kell der ülnie. Ebben a cirkuszban, ami ma a viliágban van — nem Magyarországot mondtam — az ember legjobban a nyugalomra vágyik. Szükségük van arra, hogy nyugodtan, az érzelmeikre hagyatkozva elgon- ddlfeadjiainak. Békés, nyugodt, harmonikus koncertet szeretnénk nyújtani a közönségnek. Tehát nemcsak a misével, hanem az előadás első részével is. Már ékkor — a régi és újabb dalainkkal, Móricz Misivel, Németh Oszkárnál, a régi Tolcsvay együttessel — ezt a hangulatot készítjük elő. — Miskolc után mi lesz a következő állomás? — Elvisszük az ország nagyvárosaiba a produkciót. Közben április 16-án, húsvéthétfőn — ehhez ragaszkodtam — Budapesten az Erkel Színháziban mutatjuk be a Magyar misét. Ez a színiház iis nagyon fontos helyszíne az életemnek. Annak idején, ’73-ban itt énekeltem él először a nagyközönségnek a Nemzeti dalt, előtte csak klubokban hallhatták. Számtalan fontos esemény fűződik ehhez a színházihoz. De egyébként is gyönyörű hely, csodálatos az akusztikája. A tűmé utána Doctor Herz angliai bemutatója következük, ezenkívül meghívást kaptunk Kanadába, egy torontói fesztiválon veszünk részt a Magyar misével. — A zenekarok — a Tolcsvay és a Fonográf — világa után a színház felé fordult. Mi lesz a következő színpadi mű? — Elkészült a Mánia evangéliuma című roctemiiisztórium. Mária szempontjából ’követjük végig a történetet. Manapság nagyon kevés szó eslik róla. A világ a női nemet nem az anya, hanem Cicciolina oldaláról szemléli. És ez is az egyensúly fel- bomlásához vezet. Pedig a nők valósítják meg a férfiak álmait. Nőiességükkel, anyaságukkal. Máira minden racionalizált lett. A szerelem helyett szaporodásról, az evés helyett táplálkozásról beszélünk. Elvesztették a dolgok gyönyörűségüket. Márián keresztül a nők felé irányítjuk a világ figyelmét. A bemutató a Madách Színházban lesz. De augusztus 15-én — Nagyboldogasszony napján — szabadtéren is előadjuk a Mánia evangéliumát. Filip Gabriella A glasznoszty és a zárolt levéltári anyaqok A glasznoszty egyik jele, hogy a korábban zárolt levéltári anyagokhoz bárki hozzáférhet. A kutatók tanulmányozhatják az orosz külföldi történelmi levéltár anyagait is, amelyeket az októberi forradalom központi állami archívumában őriznek. A gyűjteményt 1923-toan Prágában létesítették az orosz emigránsok. (1917— 1922. között az országot több mint kétmillióan * hagyták el.) Sokan dokumentumokat, könyveket, folyóiratokat, a hazai kultúra pótolhatatlan értékeit jelentő feljegyzéseket vittek magukkal. Az emigráns értelmiség hazafias része — neves történészek, irodalomtudósok, filozófusok, volt .magasállású állami tisztségviselők — létesítették az archívumot. A világ számos országában megjelenő orosz újságokban felhívásokat tettek közzé, melyekben kérték az emigránsokat, közöljék, milyen dokumentumok vannak birtokaikban és milyen feltételek mellett hajlandóak azokat a gyűjtemény rendelkezésére bocsátani. A felhívásnak nagy visszhangja volt, hiszen az archívummal való együttműködés néha az egyetlen olyan szál volt, ami az ehaigránsokat hazájukhoz .kötötte. A kezdeményezést támogatta az akkori csehszlovák kormány is, s megvalósításához jelentős anyagi segítséget is biztosított. Az archívum munkatársai és önkéntes segítői (a világ tucatnyi országában több mint 1500 fő), hatalmas munkát végeztek, amelynek eredményeképpen a prágai Toszkan-palotában a világ egyik legértékesebb orosz történeti dokumentumgyűjteménye jött létre, mely különösen az 1917—1922-es időszakra vonatkozóan őrzött becses dokumentumokat. Az archívumban volt például Kolcsak admirális levelezése, a doni csapatok dokumentumai . több államférfi naplófeljegyzései. Az archívum valóságos folyóirattárrá változott, ahol nemcsak az Oroszországban megjelenő kiadványokat gyűjtötték össze, hanem a gyakran rövid ideig létező * A Magyar Vöröskereszt, ami eddig mindig adni igyekezett, most rászorult arra, hogy kérjen. Az utóbbi években egyre szűikébb anyagi forrásokból kellett magukat fönntartani, az idén azonban már célkitűzéseik megvalósítását is fenyegeti a pénzhiány. Ebben az évben ugyanis a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei vezetőséghez tartozó 10 városi vezetőség sem tartalmi munkája anyagi fedezetéhez, sem az irodahelyiségeik bérleti díjához, sem a fen-ntaremigráns sajtótermékeket is. A gyűjteményben megtalálhatók Cvetajeva, Bunyin, Nabokov emigrációiban írt alig ismert művei. Az archívum gazdag képzőművészeti anyaggal rendelkezik. Anyagai között megtalálhatók az orosz forradalom és polgárháború számos résztvevőjét megörökítő Jurij Arcibusev rajzai. Csehszlovákia német megszállása idején az archívum gyakorlatilag nem működött. Vezetőjét A. Izjumov orosz történészt a fasiszták koncentrációs táborba hurcolták. A levéltár egy rétási költségekhez nem kapott állami hozzájárulást. Bizonyára mindenki előtt ismert a Vöröskereszt humanitárius, karitatív tevékenysége. Ehhez a munkához, a szervezet gondjainak megoldásához járul hozzá, aki vásárol a Vöröskeresztes sorsjegyekből. A miskolci Pátria tévészalonban (Széchenyi út 1—3.) 1990. július 30-án 11 órakor tartandó nyilvános sorsoláson 100 db nyeremény talál majd gazdára. Ezek a következők: 2 db 200 literes fagyasztóláda. szét a fasiszták Németországba akarták szállítani. Ezt csupán a szovjet hadsereg lendületes támadása akadályozta meg. Közvetlenül a háború után a csehszlovák kormány .az archívum több mint 350 ezer anyagát a Szovjetuniónak ajándékozta. Az anyagot jelenleg több száz szovjet és külföldi kutató tanulmányozza. Az archívum dokumentumai . alapján több olyan kiadvány jelent meg, mely a szovjet történelem és a szovjet emigráció eddig ismeretlen tényeire derít fényt. (APN) 2 db színes tévé, 2 db-mikrohullámú sütő, 5 dib 160 literes Lehel hűtőszekrény, 10 db Sport fekete-fehér hordozható tévé, 10 db Jumibó porszívó, 10 db zsebrádió, 10 db H2 hajszárító, 10 db kávéfőző, 10 db 2 literes autószifon, 20 db hőfokszabélyo- zós vasaló, 9 db táskarádió. Sorsjegyek a városi vezetőségek irodáiban és a vöröskeresztes titkároknál, aktivistáknál vásárolhatók. A sorsolás eredményét az Észak- Magyarország 1990. augusztus 3-i számában közöljük. Száz nyeremény Sorsjegyek a Vöröskeresztért / Szavaztam, voksoltam, választottam. Most már csak arra vagyok kíváncsi, megnyitják-e előttünk annak a bizonyos Európa-háznak a kapuját? Mert ez itt a tét! S ha megnyitják — mert mindenféle szíves készséget, sőt késztetést is érzünk — be tudunk-e menni, részt tudunk-e venni a Ház szerves életében. Vagy csak bámulunk, feszengünk, botladozunk. A meghívót megkaptuk, megszereztük. Még azokkal sem vitatkozom, akik azt mondják: kiérdemeltük, megszolgáltuk. Dehát nézzük csak ezt a meghívót mi vagyon ráírva? Mert ugye ezekre a kártyákra rá szokták nyomtatni, hogy: Megjelenés estélyi ruhában; Viselje kitüntetéseit, meg ilyesmi. Azt hiszem, a címzett nevén kívül semmi más nem szerepel a belépésre jogosító lapon. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT invitálják. Egy jogállamot! S az Euró- pa-házban köztársaság alatt mindenki népszuverenitást, képviseleti demokráciát ért. Fontos, hogy jól értsük egymást. Aztán tudni kell azt is, hogy ebben a Házban nagyobb a tisztaság és a tisztesség, mint amit mi megszoktunk. Itt nem esznek kézzel, az adott szónak súlya van, az áruk értékükön cserélődnek , minimális a kontraszelekció; „jó kádernek” csak a karizmatikus egyéniségek számítanak. Egyszóval nem nagyon lehet manipulálni. Nem lehet veszteségeket eltüntetni és megmagyarázni. Jobb, ha az olyan kifejezéseket, mint a „begyűrűzés” egyszer s mindenkorra elfelejtjük, mert a következőkben nem kenhetjük a világgazdaságra rossz sáfárkodásunk minden káros következményét. Magyarán: népünk, nemzetünk — az egész ország — erkölcsisége szorul elsősorban revízióra. Azt hiszem, Jaltában ezen a ponton számították el magukat az urak, mikor bennünket a keleti despotiz- mus karjaiba löktek. Mert a nagyok mindig geopolitikai koncepciókban gondolkoznak, érdekszférákban; területeket, gazdasági erőforrásokat mérlegelnek, meg a lakosság létszámát. A népek leikével, erkölcsével, hitével, kultúrájával vajmi keveset törődnek. Nem tudják azt, amit egy vasúti előmunkás mindig is tudott, mikor csapatát ösz- szeválogatta. Hivatkozhatnék Veres Péterre, mint irodalmi példára, de e tekintetben saját tapasztalataim is vannak. Tudniillik változatos pályafutásom során, egy ideig pályamunkás is voltam. Erről röviden csak annyit, hogy soha nem éreztem azt a biztos — tehát megnyugtató — értékrendet, mint akkor, és ott. Pedig az ötvenes évek éberséges, ellenőrzéses, szemináriumos vifágát éltük. A MÁV’ kiemelt hely; az ellenség esetleges szabotázsakcióiról a minden percben várható terrorcselekményekről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. S az ellenség köztünk van ... Egyébként ócska mozdonyok futnak rossz minőségű szénnel, s a szárnyvonalakon „Boci-Pull- manok” (marhavagonból személyszállításra alkalmassá tett kocsik) közlekednek. Természetesen a MÁV is feltöltetik új káderekkel, akik után azonban csak köp egyet az előmunkás, s azt mondja: „Na emberek, elmentek a hátramozdítók, most már dolgozzunk.” S dolgoztunk, mert a vonatnak menni kellett, s ahhoz ki kellett cserélni a szelvényeket; keményen meg kellett fogni. .. (Aki naphosszat hordott már betonaljat, s tirefonált, az úgyis tudja, másoknak meg hiába magyaráznám.) Mikor étkezni, vagy kicsit pihenni leültünk, az öregek a régi vasútról beszélitek. Néha közénk jött maga a pályamester is, aki ugyancsak krampácsolással kezdte, de a természetes kiválasztódás következtében (s nem azért, mert jól szerepelt a szemináriumokon), felelős embere lehetett a MÁV-nak. „Minden pályamester reakciós” — mondta nekem egy éberségi ember. Erről persze szó sem volt, csak a vasút régi szakemberei nem tudták elviselni az erkölcsi züllést, a szakmai romlást — a balkanizáló- dást. Most is látom, amint egy tekintélyes külsejű főkalauz előveszi nagy nikkel óráját, s csóválja a fejét: „Az 54I2-es már megint késik.” S aztán arról beszélt, hogy a MÁV régen Európa- szerte híres volt pontosságáról. Éberségi ember: „Ezek mindig a múltat emlegetik.” Pedig a főkalauz nem gondolt sem az Osztrák- Magyar Monarchiára, sem a Horthy-rendszerre. Ő a rendre, a szakszerűségre, a pontosságra, a fegyelemre, illetve arra az erkölcsre gondolt, melynek talaján mindez ki virágozhatott. Mert ez a főkalauz már otthonosan közlekedett egyidőben Európában (a szó szoros értelmében is), most fájt neki, hogy így leromlottunk. Per- szé az is fájt, hogy az új rendszerben „a vasúti se teheti”, vagyis nincs megfizetve. De talán ennél is jobban bántotta a romlás, a süllyedés. A gyarmatosítás káros dolog, mert népek, nemzetek önérzetét, önbecsülését rombolja. Nem rajongok a dualizmusért sem — ámbár semmi kifogásom nem lehet a 67-es kiegyezés után épült gyárak, paloták, gőzmalmok, vasúti vonalak ellen. A Hellmer és Fellner cég színházépületeit pedig kifejezetten szeretem. Na- mármost miért nem szeretik a lengyelek a Szovjetuniótól kapott hatalmas kultúrpalotájukat? Nemcsak azért, mert társadalmi, politikai indulatok determinálják az érzéseket, hanem azért, mert különböző kultúrák ütköznek ösz- sze minden találkozáskor. És, ha a gyarmatosító — társadalmi berendezkedésében, gazdasági potenciálját, kultúráját tekintve — fejletlenebb, mint a gyarmatosított, akkor nagy a baj. iNe kíméljük magunkat! Mikor az első bécsi dönités után (1938. november 2.) Magyarország megkapja Szlovákia és Kárpát-Ukraj- na déli övezetét, s a kassai városháza elé csizmás, mentés hajdúkat állítanak, az egész város röhög. Mert ki látott még olyat, hogy valamely polgári demokráciában egyszerre csak pengetni kezdi sarkantyúit a feudalizmus. Hát még ha nem is magyar csizmán (1944— 45) peng az a sarkantyú ... Konrád György szavaival folytatom: „Kelet-Közép-Eu- rópának történelmi balszerencséje, hogy a tatár—török keleti, majd osztrák— német nyugati hegemónia után nem tudott függetlenné válni, s megint szovjetorosz típusú keleti hegemónia alá került. Ez megakadályozza térségünket abban, hogy ezer éve megkezdett nyugati opciót — tehát a legmélyebb történelmi hajlandóságunkat — kifejthessük .. Hát most itt az idő (itt az idő, most vagy soha) ama történelmi hajlandóság kifejtésére. De ehhez nem kell kacagány, sarkantyú, honfibú és nem kell Munka Érdemrend. Csak munka kell! Mai magyarok! Miután voksoltunk, szavaztunk, választottunk — és előtte magyar módra korteskedtünk —, ugye most már dolgozni is akarunk? Az sem baj, ha nem magyar módra kezdünk hozzá . ..
