Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-24 / 70. szám

199Q. március 24., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

IMS:

öS

Pill

teÉgil

égessünk meszet

Néhány évvel ezelőtt, a Bükköt járó ember, különösen a Bükkszentkeresztet övező erdőkben gyakorta bukkant perzselő hőt árasztó mészégető boksákra, s elmélázhatott azon, milyen romantikus mesterség is a mészégetés, hiszen az ember csak itt van a madárdalos erdőben, távol a ronda város porától, zajától, teli tüdővel szívhatja magába a bódító, virágillatú, jó levegőt, amitől aztán nagyokat ehet-ihat... S eme méla gondolatok ösz- szegzéseként végezetül meg is állapította a jámbor turista: pompás, szabad foglalkozás a mészégetés; s már-már az is megfordult a fejében, hogy oda kellene hagyni csa- pot-papot, s be kéne állni mészégetőnek, annál is inkább, mert, ha az ember szemügyre veszi ezeket a takaros, jobbára újonnan épült bükkszentkereszti házakat, portákat, bizonyára jól is pénzelhet ez a mesterség, különben miért is csinálnák.

Nos, a romantikát illetően igazsága van a méla turistának, hiszen a madárdal, a jó levegő, valóban körüllengi a mészégetőt, aki azonban egyáltalán nem fordít semmi ügyeimet erre, hiszen minden erejét, energiáját leköti a munka. Mert egy-egy boksa begyújtásáig 20—30 tonna mészkövet kell összegyűjteni, szekérre rakni, a helyszínre szállítani, kisebb-nagyobb darabokra összetörni, s odacipelni — a nagyobb darabokat csak úgy egyenként megragadva, a kisebbeket kicsiny, csaknem ' lapos fonott kosárkára rakva, amelyre éppen annyi fér, hogy emeléskor meg ne roppanjon, rokkanjon a derék — ahol a boksát végül is fel akarja építeni az ember. És ez csak a kezdet. Sok idő, türelem, figyelem és persze szakértelem kell még a begyújtásig. Amihez persze fa is szükséges, s amit megintcsak ki kell vágni, fel kelll fűrészelni, hasogatni a szükséges nagyságú darabokra, s amíg egy- egy boksa kiég, addig 30— 40 köbméter fa lángol el. Persze csak akkor, ha a boksa rendesen ég. És csak akkor ég rendesen, ha rendesen rakják meg, pontosan úgy, ahogyan évszázadokkal ezelőtt kitalálták. Le ugyan senki nem írta ezt a technológiát, de az ősi mozdulatok, fogások századokon át megőrződtek, s valahogy rááll azokra a bükki emberek keze, különösképpen pedig a bükkszentkeresztieké. Mondja is Halász Oszkár bátyánk, aki egyébként az erdőgazdaság fakitermelőiéként ment nyugdíjba, de a favágás mellett sihederkorától foglalkozott mészégetéssel, hogy könyvből ezt a mesterséget egyáltalán nem lehet megtanulni. Ha nem dolgozik vele, benne, akár ezer évig is olvashatná az ember, hogyan kell csinálni, akkor sem tudna egyetlen tisztességes boksát rakni, olyant, amelyik meg is áll, meg ég is, és rendes, hófehér, sima mész jön ki belőle, amit aztán el is lehet adni. Mert a rendes házépítő mesterek azelőtt is, meg most is csakis a legjobb minőségű meszet veszik meg. Ilyen meszet pedig Halász bátyánk szerint csakis a bükkszentkeresztiek tudnak égetni.

— Akkor hát miért nem látni mostanában annyi égő, izzó boksát a Bükkben, mint azelőtt? Felhagytak tán a bükkszentkereszti emberek a mészégetéssel ?

— Már miért hagytak volna fel! Amíg a világ világ lesz, amíg tisztességes házat építenek, meg tiszta szobába vágynak az emberek, addig meszet is égetnek errefelé. Igaz, az erdőben már nemigen égnek a boksák, mert kiköltöztünk onnan, ide a|f faluszéli üres portákra. Most itt égetünk. Könnyebb így a munka, meg kényelmesebb is. Most a követ teherautó hozza ide a bányából. Csak

a fáért megyünk az erdőbe. Azelőtt meg kihajtottunk lovas, vagy ökrös kocsival oda, ahol elegendőnek láttuk a követ, megraktuk a boksát, ami aztán égett három nap, három éjszaka. Ha minden a legjobban passzolt, akkor szombaton hazajöttünk. Addig nemigen aludhatott senki. Most. meg itt vagvun.k, szinte bent a faluban. Össze- állunk, segítünk, váltjuk egymást, mindenki időben, rendes ételhez juthat, éjszakára pedig ágyba kerülhet. Hát nem könnyebb így? No, a kő azért ugyanolyan kemény, nem lágyult meg az egv cseppet sem. Nézze csak, mennvi kész, takaros boksát raktunk itt sorban. Valahány csak arra vár, hogy begyújtsunk neki.

— Hát akkor miért nem gyújtanak be?

— Ideje van annak. Majd begyújtunk, ha kérik, keresik a meszet, illetőleg, ahogy manapság hallani a tévében, meg olvasni az újságban: majd, ha lesz rá piac!

Szarvas Dezső

Majd begyújtanak, ha itt lesz az ideje

Változó szerepkörben a megye

A megyei tanács legutóbbi ülésén fogadták el annak a 13 pályázatnak a szövegét — ezeket teljes 3 oldalon az Észak-Magyarország is közölte —, melyek közül az egyik a falugondnoki rendszer bevezetésének támogatását szolgálja. A falugondnok fogalma annyira új, annyira ismeretlen, hogy úgy gondoltuk, sorozatunkban érdemes egy külön cikkben foglalkozni a témával, bemutatva, mit csinál, miért, kiért tevékenykedik ez új státus birtokosa?

Nagyon leegyszerűsítve, a település által kiválasztott, alkalmasnak tartott személy, a falu gondnoka. megfelelő javadalmazásért (melyet a megyei tanács biztosít a pályázat útján) kezdetben a falu lakóinak hivatalos, ügyes-bajos dolgaiban eljár, egy mikrobusz segítségével, ha kell, orvoshoz viszi a betegeket, ha kell, gyógyszert, de akár élelmet, máshol beszerezhető árut szállít a rászorulóknak, az időseknek, összességében tehát „közvetít” a település és a külvilág között.

Az ötlet életrevalóságát, a jövő dönti el, az alapgondolat jónak látszik, és kicsit hihetetlennek, vajon eddig miért nem jutott eszébe senkinek? Ezt kérdeztük dr. Stumpf né Lelik. Edit tanácsostól, a megyei tanács fő- munkatársától is, aki a falugondnokság témagazdája.

— Az utóbbi 30—35 évben megduplázódott megyénkben az 500 lélek alatti kistelepülések száma. Északi •térségünk mindig aprófalvas településhálózattal rendelkezett, de korábban helyzetük •nem volt kirívó az általános gazdasági környezetből. Sokan döntően Trianont okolják a térség leértékelődése miatt, mivel ezt követően elveszítette tényleges vonzás- centrumát, Kassát. Ez így nem teljesen 'igaz, hiszen az ’50—’60-as évekig nem volt számottevő az elvándorlás, ami jelzi, hogy az itt lakók — valamilyen szinten, de — meg tudtak .élni ennek ellenére is a térségben. Ezt követően viszont egy sor szerencsétlen gazdasági és politikai döntés (erőltetett ütemű, területileg és ágazatilag koncentrált iparfejlesztés, a tsz-ek összevonása, a közigazgatás és az iskolák körzetesítése) volt az, mely megindította, sőt kiké.nysze- rítette az elnéptelenedés folyamatát.

— A városokba, a Sajó völgyébe telepített ipar előbb ingázóként 'vonta el a munkaerőt, majd a nagy lakás- építési programok után mér el is költöztek a fiatalok, a kvalifikált munkaerő és az értelmiség többsége. 1960- ban még 70 ilyen községet tartottunk számon, 24 ezer ember élt ezekben, a falvakban, nagyjából annyian, mint a múlt század végén. Húsz évvel, később már 113-ra nőtt az 500 lélék alatti településéit száma (34 ezer lakossal), 10 év után, 1989ben ugyanennyi ember élt, de már 131 községben.

— A feladat kettős, egyrészt az itt élő öregekkel, nyugdíjasakkal kell foglalkozni, életüket meg kell könnyíteni. Másrészt, valahogy meg kell állítani ezt az elnéptelenedési folyamatot. Ezeket a lényegében életképtelenné vált községeket „vissza kell hozni” a társadalmi vérkeringésbe, új funkciót kell találni számukra, s ehhez az első lépés az önkormányzati rendszer felélesztése lehet.

— Napjainkban gazdasági vonzerő nines a városokban, tálcásokat sem építenek, az elvándorlás mégsem állít

meg, bár a lakosság csökkenésének a természetes fogyás ma már a fő oka. Miivel egybefüggő .aprófalvas településrendszerről beszélhetünk, ahonnan nagy távolságra érnek el az itt lakók bizonyos alapellátásokat, város-, körzetközpont nincs a közelben, valamilyen megoldást kellett találni az itt élők megsegítésére.

— A falugondnoki rendszer megteremtésének gondolata Kemény Bertalan ötletéből, munkássága alapján fogalmazódott meg még 1983- ban. Ű akkor a VÁTI-nál dolgozott, mint tudományos kutató, mint településszooio. lógus. Abban az időben „nem

Köszönet a segítésért

Helyreállították a felrobbant lakást

Talán emlékeznek még rá olvasóink, hogy karácsonykor egy súlyosan beteg miskolci, nyugdíjas férfi — mert elviselhetetlen fájdalmai voltak — kinyitotta otthonában a gázcsapot. majd cigarettára gyújtott, ily módon felrobbantotta lakását. Kovács János súlyos sérülésekkel került kórházba, csak a hosszan tartó, gondos orvosi kezelésnek köszönhető, hogy életben maradt. Lapunk riportban számolt be a történtekről. s egyben megírtuk, hogy senki sem segít a bajba jutott házaspáron, a lakás és a berendezési tárgyak szinte teljesen tönkrementek, Kovács Jánosné a faldarabok közül mindössze egy heve- rőt tudott kiszabadítani magának. (Hogy nem fagyott meg a nagy hidegben, az a MIK-ffielc köszönhető, amely néhány nap múlva beüvegezte az ablakokat.)

Írásunk nyomán emberek sokasága ajánlotta fel segítségét. Elsőként lciska- tonák jelentkeztek az 5320. sz. alakulattól. Kovács Imre vezetésével egész kis csapat tisztította meg a Munkás utcai lakást a sok tonnányi törmeléktől. A Vöröskereszt megyei szervezete gyorssegélyt utalt ki, majd a helyreállítási költségekhez is hozzájárult. Segélyt adott. Kovácséknak a városi Vöröskereszt is. Hamarosan felkereste az idős asszonyt a DIMAG Komplex Kft. ügyvezető igazgatója, Simon Béla és

felajánlotta, hogy szakembereivel elvégeznek minden munkát. A helyreállításhoz szükséges anyagok költségének nagy részét a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat állta, ahol Kovács Jánosné 24 évig dolgozott.

A tönkrement bútorok és berendezési tárgyak pótlásához a városi tanács 5 ezer forinttal járult hozzá.

És jöttek, jöttek a pénzesutalványok, a megye több településéről. Száz-kétszáz- háromszáz-ötszáz forintokat küldtek — többnyire nyugdíjasok. Volt aki ennél többet is adott. A ru- dabányai Szarka Istvánné- ról, aki 3 ezer 200 forintot küldött, csak később derült ki, hogy rokkant- nyugdíjas. De álljon itt a többiek neve is. Mezőkövesdről Miklósi József, Tiszakarádról Varga Gyu- láné, Miskolcról Nagy Éva. Peteri Károlyné, Szűcs Gáborné, özv. Koczka Mihályié küldött pénzt és írt néhány vigasztaló szót. az utalvány hátuljára.

A lakás elkészült, gyönyörű. Igazán szép munkát végeztek a kft. szakemberei. Az adományokból úi használati tárgyak kerültek a lakásba a tönkrementek helyére, függönyök is vannak már az ablakokon. ..

A házaspár megnyugodott. Kérik, írjuk meg. hálával köszönik a segítséget mindenkinek, aki átsegítette őket életük legválságosabb hetein.

olyan, volt a politikai helyzet”, hogy ezzel érdemben foglalkozzanak. A ma már nyugdíjas kutató kereste meg ötletével Szabó Györgyöt, a megyei tanács elnökét, akinek (és a megyei szakapparátusnak is) tetszett a gondolat, bár kérdéses volt, hogy a mai helyzetben felvállalhatjuk-e, hogy megint „felülről” találjunk ki, javasoljunk valamit.

— Először a Csereháti Településszövetség térségében érdeklődtünik, -hogy mit szólnak hozzá, van-e falugondnokinak alkalmas ember ? Nékik tetszett az ötlet, sőt azokat újabbakkal bővítették és vállalták kísérletünkben a segítséget. Elkészült a „Javaslat a falugondnokság bevezetésére” című pályázat, ami sajátos és teljesen új, előzmények nélkül.

— Ezek után vittük tanácsülés elé a javaslatot, s mint minden új ellen, volt ellenállás, volt olyan kísérlet, hogy az egész témát lesöpörjék.

— Az önkormányzat kialakítása nem képzelhető el egyik napról a másikra. A társközségek jelentős része olyan kis létszámú, olyan összetételű, hogy hosszabb folyamat eredménye lehet, míg segítség nélkül megél. De már most kell egy olyan ember, aki gerjeszti a folyamatokat, intézi a falu ügyesbajos dolgait, de .nemcsak az egyes emberek problémáit, hanem az egész közösség újraélesztésének folyamatát is szívén viseli. Maga köré gyűjti az alkalmas embereket, akikkel megszervezné a társadalmi falugondnokságot, ami már majdnem önkormányzat. S ha már minden jól működik, a gondnokság megszűnhetne, átalakulhatna önkormányzattá.

— Végül .is tehát nemcsak az öregek ellátása, hanem gazdasági folyamatok (például a reprivatizálás) támogatása, a kulturális hagyományok ápolása is a falugond- nok feladata lesz. A falugyűlésnek .kell döntenie, hogy kell-e nekik ilyen ember, s ha igen, bízza is meg őket. Kezdetben 12—15 helyen indulhat meg a kísérlet (ennyi érdeklődő van is), s majd sok minden menet közben alakul ki.

— A jelentkezők, a pályázatok alapján, július 1-jén néhány helyen beindul a falugondnoki rendszer. Az nem valószínű, nem is célunk, hogy .mind a 131 községben lesz egyszer falugondnok, de ahol úgy határoz a közösség, legyen meg a lehetősége, hogy ilyen módon is megpróbálja megmenteni pusztuló lakóhelyét. Ez tehát egy teljesen új kísérlet, mi magunk i.s kíváncsian várjuk, milyen eredménnyel jár próbálkozásunk — mondotta befejezésül dr. Sturnpf- né Lelik Edit.

Sorozatunk következő részletének címe: Az önálló kül- kapcsolatok haszna.

Szatmári Lajos