Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
ÉSZAK-M^GYARORSZAG 4 1990. március 24., szombat Dr. Dégi Lászlóné zenepedagógus völgyek váltották egymást, volt olyan időszak is, amikor azt gondoltam, abbahagyom a hegedűtanulást, csak nem mertem megmondani. Ma már látom, jól tettem. A nyafogás helyett inkább többet gyakorolhattam volna." Ez a „kislány” ma egy világhírű szimfonikus zenekar koncertmestere. Valóban ilyen szigorú volt Ön? — Igen, valóban mindig szigorúan vettem a munkát. Az én véleményem ugyanis az, hogy a hegedűtanulás munka, nem is akármilyen. Soha nem értettem egyet a „játszva tanítás” módszerével/. Ügy gondolom, minden gyermeknek az első pillanattól tisztában kell lennie azzal, hogy amit vállalt (a hangszertanulást), csupán szívós, kitartó és rendszeres munkával lehet teljesíteni, s a lehető legjobb eredményt elérni. Éneikül nem is lehet senki jó zenész, jó hegedűs. Mert hegedülhetni” nem lehet és nem is szabad. Ennek érdekében sok áldozatot kell hozni, a szabadidőt is feláldozni. A tisztességes munka híve vagyok, persze nem csupán a gyerekekkel szemben. Minden felnőttől elvárható ez, természetesen a pedagógusoktól is, aki személyes példájával jár elöl. Elvem, hogy mindenkiből a legjobbat, a legtöbbet hozzam ki képességei szerint, s ha ez valami oknál fogva nem sikerül, mindig keresem annak okát. Volt természetesen olyan tanítványom, akit eltanácsoltam a hegedüléstől. Nem azért, mert nem volt muzikális, hanem mert kezeinek adottsága nem felelt meg a hegedűkezeléshez. Mert a he- gedülés olyan, mint a zsongKövesdi fizikusok Az idén ötödik alkalommal rendezték meg a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnáziumban a dr. Nagy Lászlóról elnevezett megyei fizikai emlékversenyt. Az idén ismét a mezőkövesdi Gyerekeknek lőrmunka. Akkor a gyermek szülei mindent elkövettek, hogy lebeszéljenek elhatározásomról. Nem engedtem, s azóta ők is hálásak ezért. Fiuk kiváló fagottos lett. — Hogyan látja a mai zenétanítás helyzetét? — Valaki egyszer egy ha- j talmas vízfejnek titulálta ha- | zánk fővárosát, minden akö- i rü'l összpontosul. így van ez a zeneoktatásban is, a vidék nagyon elhanyagolt. A zenetanárok ingáznak egyik faluból a másikba, ahelyett, hogy biztosítanák nekik is a letelepedést az ország perifériás részein is. És persze — ami szinte semmit nem változott az évtizedek alatt — ma is azt várják, hogy a zenepedagógus „csupán” elhivatottságból tanítson. Ebből viszont alighaTehet megélni. A hangszerellátás, -készítés, és -javítás helyzete is csapnivaló. Jómagam nemegyszer fordultam asztalosmesterekhez, segítsenek tanítványaimon, ugyanis a vonókat tartó, fából készült „láb” hajlamos a törésre. Éneikül az „alkatrész” nélkül pedig nem lehet hegedülni. Emlékszem, egyik alkalommal, zuhogó esőben,' tanítványom hegedűjét a hónom alá szorítva kutyagoltam ilyen segítségért. Az esőcseppek feláztatták a hegedűtök fekete festékét, s a ballonkabátom csupa mocsok lett. Szerencsére a foltot el tudtam távolítani, de még jobban örültem annak, hogy másnap zavartalanul folyhatott a. tanítás, a gyermek nem esett ki. a gyakorlásból rossz hegedűje .miatt. — Immár több mint tíz esztendeje nyugdíjasként tanít. Meddig kívánja folytatni pedagógusi munkáját, nem gondolt arra, hogy pihennie kellene, esetleg — ha van — hobbijának szentelnie idejét? — Már gondoltam rá, hogy „leteszem a lantot”, de mindig jön egy-két tanítvány, aki arra kér, készítsem fel őt a felvételire. Nem tudok és nem is akarok nemet mondani nekik, hiszen életük, pályájuk függ egy sikeres, vagy éppen sikertelen felvételi vizsgától. Hogy van-e hobbim? Igen, a zene. Hiszen a zene olyan széles lehetőségeket tár elém a zenehallgatástól a koncerteken át, akár a szakirodalom tanulmányozásáig, hogy a szórakozásomat is ebben találom meg. — Végezetül, Ön kit ajánlana interjúláncunk következő alanyául és miért? — Életemben sajnos van egy tragikusnak mondható pont. Fiam, aki ma már túl I jár a negyvenen, annak idején agyvérzéssel született, később pedig agyhártyagyulladást kapott. Ö most Putno- kon, a szellemi fogyatékosok intézetében tölti napjait, szerencsére kiváló kezek között. A szülői hála és az emberekbe, ai emberségbe vetett hit késztet arra, hogy fiam csoportvezető gondozónőjét javasoljam riportalanynak. Minden olyan embernek hálával tartozunk, aki saját életének „feladásával” igyekszik segíteni másokon. Az általam ajánlott Csutorka Istvánná ilyen ember. Kovács Judit I. László Gimnázium csapata nyerte el a vándorserleget. Második helyezést ért el a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnázium csapata. A harmadik díjat a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium tanulói nyerték el. Tüntetés a megyei néptanács épülete előtt Mansvásárhety, Ilii Előző interjúalanyunk, dr. Boros Attila sebészorvos ajánlására kopogtattunk be dr. Dégi Lászlónéhoz, a hegedűsök között jól ismert Pötyi nénihez, aki több mint negyvenéves pedagógus-pályafutása alatt sok száz gyermeket nevelt a zene szere- tetére, becsületére. Közülük mára már félszázan vannak azok, akik maguk is a zenét választották hivatásul, sokuk külföldön öregbíti a magyar zeneoktatás, a magyar zenészek hírnevét. Valamennyiük nevét, fotóját, kedves sorait Pötyi néni 1951 óta vezetett naplója őrzi. — Vajon hogyan lett az egyszerű iparoscsalád gyermeke zenepedagógus, s miért éppen a hegedűvel jegyezte el magát? — Anyai nagynéném igen muzikális ember volt, énekelni tanult, s lányát, az én unokatestvéremet is taníttatta zongorázni. Pestről gyakran látogattak el hozzánk Miskolcra, s olyankor én mindig borzasztóan irigy voltam az unokatestvéremre, hogy ő tud zongorázni. Sokáig rágtam szüleim fülét, hogy én is hadd tanuljak, ám nem éltünk valami jó körülmények között, s így a zongora, mely egy vagyonba került, szóba sem jöhetett. Apám testvére, aki óvónő volt, nem bírván tovább hallgatni a nyafogásomat, kezembe nyomta az óvoda kiszuperált 3 4-es hegedűjét, tessék, tanuljak zenét! Beírattak a városi zeneiskolába, 1933-ban, ahol igazán jól haladtam a tanulmányaimban, már az első év végi vizsgán három fekvésben játszottam. A vizsgán ott volt Gránát József, akkori magán-hegedűtanár is, s kinézett magának. Addig járt anyámék nyakára, amíg ők át nem írattak hozzá. Amolyan városi kis zenész lettem, felléptem ifjúsági rendezvényeken, s játszottam a városi zenekarban is. Tudomást szerezve erről pesti nagynéném, azt javasolta, ha tényleg olyan jól megy nekem a hegedülés, menjek fel az akadémiára meghallgatásra, de ha nem, tanuljak meg inkább varrni. Mert ugye egy lánynak akkoriban nagy luxusnak számított a zenélés. Egy februári napon 1938-ban, tizennégy évesen így kerültem Gábriel Ferenc elé az akadémián, aki azt mondta, valóban tehetséges vagyok, ám nagyon rossz a mechanikám. Azt tanácsolta, menjek haza, tegyem a szekrény tetejére a hangszert, s majd szeptemberben menjek újra. Felvesz magánnövendékként, de vegyünk egy jó hangszert is. E két feltétel teljesítése akkoriban egy ház árának megfelelő összeget jelentett volna, így hát a Nemzeti Zenedébe jelentkeztem, ahová rögtön fel is vettek. így kezdődött, még a háború előtt, de tanulmányaimat már csak a háború befejeződése után tudtam elvégezni. — Pályafutása az Alföldön kezdődött, ahová már férjével, dr. Dégi László szülész- orvossal érkezett. — Először Csongrádon, majd Szentesen laktunk. Férjem itt kapott állást, s én követtem. Szerencsére, SzenA budapesti bemutató után a miskolci közönség is megismerheti Tolcsvay László és Tolcsvay Béla szerzeményét, a Magyar misét. Az országos turné első állomása április 5-én Miskolc lesz. Az előadás este hét órakor kezdődik a városi sportcsarnokban. A műsor közreműködői: Pitti Katalin, Begá- nyi Ferenc, Demjén Ferenc, tesen társakra találtunk a zenéléshez (férjem maga is zongorázott). Egy hajdani gróf, aki akkoriban hullamosóként kereste a kenyerét, egy volt közjegyző és egy kántor, mind kitűnő zenész, összefogtunk, s egy kis munkacsoportot alkotva megkezdtük a zeneoktatást. Abban az időben kezdték országszerte megszervezni a zeneiskolákat, s eljutott a hírünk a minisztériumba. Kijöttek tájékozódni, s rögtön felajánlották a zeneiskola megnyitását, melynek én lettem az igazgatója. Ám csupán néhány évig 'maradtunk ott, jártak a nyakamra az akkori vezetők, lépjek be a pártba. Mondtam, én nem politizálok, nem olyan a beállítottságom. Meg aztán azt is rossz szemmel nézték, amikor esténként a barátainkkal összegyűltünk egy kis kamarazenélésre. Ránk fogták, hogy szervezkedünk. Ráadásul akkoriban lett súlyos beteg édesapám Miskolcon, ezért úgy döntöttünk, hazaköltözünk. Az elsők között voltam itt, akik a hegedűtanítást elkezdték. Húsz évig dolgoztam a 6. számú iskolában, játszottam a Filharmónia zenekarában, szak- felügyelősködtem, majd mind a mai napig — ma már nyugdíjasán — az Egressy Béni Zeneiskolában tanítok. — Tanítványainak napló- bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a gyerekek szerették. de ugyanakkor tartottak is Öntől. Az egyik kislány mosolygó képe alatt többek között ezt olvastam: „nem voltam mindig ilyen vidám mikor órára mentem, az alatt a hét és fél év alatt, amíg Pötyi néni tanítványa voltam. Hullámhegyek, hullámTolcsvay Béla, Tolcsvay László, Vikidéi Gyula, az Ama- dinda. a Téka, a Tomkins és a Toilcsvay-együttes. Vezényel Dobra János karnagy. A művet Nagy Viktor állította színpadra. Az előadás első felében a Tolcsvay testvérek régi és új dalait hallhatja a közönség. Jegyek válthatók a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában. Görbe Nóra, közismertebb nevén Linda és az Albatross együttes ad koncertet március 2G-án, hétfőn, délelőtt kilenc órától és fél tizenegytől Miskolcon, a szakszervezetek Rónai Sándor Művelődési Központjában. Vériszagú hírek, lélegzetelállító szélek fújnak Erdélyből. A decemberi forradalom hevéből látszólag az a láng maradt meg, amely a Romániában éiő nemzetiségeket hivatott elégetni. A keserű tények közül a legke-, serűbb, hogy szülővárosunk, Marosvásárhely a mesterségesen szított tűznek a fészke. És a székelyeik fővárosába (Székely Vásárhely vagy Siculica O.sorhei) felfegyverzett hordáik érkeznék, hogy elpusztítsák mindazt, ami magyar. Megmosolyogtató, de véresen komoly az a mód, ahogy Marosvásárhelyt megostroimolja egy északról jövő husángokkal, v'asvililá- val, fejszével felfegyverkezett horda. Űj veszedelem érkezik az erdélyi magyarság életére? Születőben az új, Múdéfailvi helyett Maros- vásárhelyi Veszedelem? Ma még ezekre a kérdésekre nem lehet elhamarkodott választ adni, mert mit érfhet?) a 'bunkósbot a XX. század végén, ha ... ? De a kérdőjelek megoldat- lanok. maradnak, ha a hatóságok nem avatkoznak a szemben álló feleik „bel- ügyeibe”. És a szemben álló felek közül az egyik fél kezében éles fejsze, husáng van. A másik fél tarsolyában a végre újra kimondható magyar-emberi szó öröme, a jövendőbe vetett hit- reménysége él. De sajnos a kezében semmi sincs, csak egy-egy ceruza, mellyel ismét kiírná a „Fármaaie” mellé, hogy Gyógyszertár. Hát ez minősül egy elvadult fajelméleteit hirdető új fa- sisztoid szervezet: a Va-tra Romaneasca szemében ás tudatában fegyvernek. És. az is! Látszólag a Sütő András kezében a ceruza a bordáival együtt összetörhető, a magyarul tanuló ifjúság kezében is. . . de én hiszem, hogy az értelemmel párosulva legyőzi majd a nevetsé-" gesséa tárgyát képező bunkósbotot, és mindenféle fegyvert. Azért imádkozom, hogy kedves erdélyi író kollégák le ne kelljen tegyétek kezetekből e fegyvert, ne fogjátok be poros '.szátokat, a tudásnak tegyetek panaszt. És panaszoljátok e világnak. Európának, mely országhatáNap mint nap, reggelitől késő éjszakáig temérdek beszédet hallhatunk mostanában a tévében, rádióban. Ömlik, árad a szó a képviselőjelöltek szájából, hogy meggyőzzenek bennünket programjuk helyességéről. S a szó nőik ok nagyon gyakran idézetekkel igyekeznek érzelmi,- gondolati töltést adni beszédüknek, hogy mennél nagyobb hatással legyenek a hallgatóságra. A dolog 'rendben is van, amíg magyar költőiktől, híres tudósoktól, államférfiaktól kölcsönöznek egy-egy szép idézetet. De amikor némelyikük tudálékoskodásból latin idézetet sző a beszédébe, ott már olykor-olykor baj van a latin tudománynyal. Hamar kiderül, hogy vagy egyáltalán nem ért ehhez a szép klasszikus nyelvhez, vagy ha tanult is hajdanán latinul, bizony sóikat rok nélküli egyesülésről álmodik, hogy hitetek, kultúrátok, szavatok, nevetek, írásotok, beszédetek, múltatok és jeleneteik nem elpusztítható sem a politika, sem a husáng ihatailmával... bár a hodákii, liibáni'alvi, déda- biisztrai (románul Hodac, Libán, Deda-BiiiStra) félnomád pásztorvidék azt akarja. Őrizzétek .meg méltóságotokat, térjetek ki a lesújtó husáng ütése elől, rosszra rosszal ne válaszoljatok, és ne érezzétek magatokat .magányosnak! Lassan veletek van a világ, mely irtózik egy újabb Karalbah véres látomásától. Őrizzétek meg iskoláitokat, az oktatás, a sajtó, a színház maradjon elpusztíthatatlan élő, vára az erdélyi magyarságnak! Szóljon népe imádsága anya- nyelvén, teljesítse hivatását a (megrugdosott és már többször is elhaillgaittatott rádió, tv. A leszámolásra ítélt színház, színházaik mutassák csak be félelem nélkül a jelenkort. mely remélhetőileg nem egy újabb nemzeti tragédiája a magyarságnak. És legyen számolóikra vigasz, hogy mellettetek vagyunk! Mellettetek van az egv testhez való tartozásnak tudatában az anyaországi magyar. A magyar nép segítsége pedig, a legtöbb nemzetközi fórum, a nyugat, a kelet, a német nép egésze ... ás mi. az itt élő erdélyi magyarok. Ez északi tájakon is sokan vagyunk; munkások, parasztok ás értelmiségiek. Csak a megyében több miíit húsz orvos van, aki maros- vásárhelyi születésű vagy tanúim á.nyaiit ott végezte. Ezáltal is felemeljük hangunkat mellettetek. Őrizzétek meg identitásotokat, ne tiporjon el titeket a nacionalizmus. Céltáblává se. de mást célba vevővé se változzatok és egyesítsétek szellemi és lelki erőtöket! Ez fogja megőrizni a Bolyai Líceumot, az Egyetemet. az iskolákat, óvodákat. egyházakat, színházakat. könyveket, laookait. rádió- és tv-adásaitökat. Éc az egységetek, a szórón satta- tá'Slban való effvüvé tartozásotok legvsn példa az amúgv több részre szakadt, oántns- ko.dó magyarországi társadalominak, is.- latiul felejtett, ment .jelentéstani, grammatikai szempontból pontatlanok az idézetek. Mert mi mást mondhatnánk, amikor a tévében az egyik szónok a múlt politikáját. politikusait szidva, hirtelen ekként mondja az egyébként eléggé ismert idézetet: „divide eit imperia” — a „divide el impera” helyett. Vagy mit szóljunk az olyan jelöltről, aki „servus humil- limus” helyett „servus hu- miildu’S”-'t mond, s a hazaszeretetről szóló szép kossut’hi gondolatot — „ominózusnak”, azaz baljóslatúnak, kellemetlen előjelűnek tartja. Mi mást mondhatnánk az ilyen helytelenül, pontatlanul idéző, tudálékos szónokokról, mint azt, hogy „aki nem tud arabusul”, ugyebár az ne idézzen — latinul... (h. j.) A Magyar mise Miskolcon György Horváth László idézetek
