Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1990. március 15., csütörtök Kossuth megérkezése Pestre 1848. április 14-én Ha van ember, aki szereti szülőhelyét, a város köveit, amelyeket koptatott, akkor az Gyöngyösi Gábor tanár, újságíró, színházi rendező. Akik közelebbről ismerték, alighanem egyetértenek a krónikással: Gabi ■ nemcsak eredeti egyénisége volt a szatmári kulturális életnek, de • valósággal egyszemélyes jelensége is. Saját — gyakran szkeptikus, ironikus véleménye volt szinte mindenről. Véleményével lehetett egyet nem érteni, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni, s egyáltalán nem lehetett nem odafigyelni, ha megszólalt. Négy esztendeje, hogy szándéka ellenére el kellett hagynia szülővárosát. Jártam hozzá az utolsó napokban, tanúja voltam mennyit bánkódott, vívódott, gyötrődött, és sírt (igen, sírt!), amiért el kell mennie. De mit tehetett volna, ha egyszer ikiűzték, verték innen! Nem bottal persze, hanem lelki ráhatással, megdolgozással, aljas rágalmakkal, ám nem sok hiányzott, hogy a bot is előlkerüljön, Kós Károly Budai Nagy An falának színpadra állításával (a bemutatóra már nem került sor) végképp betelt a pohár, valósággal hajszát indítottak ellene. Tudta, hogy ennek célja nem más, mint kiűzetése az országból. Miskolcon telepedett le, az ottani Déli Hírlapnál kapott munkát. Négy év után jött haza először. Ügy ráijesztettek a szekusok, hogy nem mert előbb jönni, félt, hogy atrocitásoknak lesz kitéve. De most sem csak azért jött, hogy idős anyját, Bandi öccsét és a Honvéd utcai szülőházat lássa, benézzen a színházba, s találkozzon a legnehezebb pillanatokban is kitartó barátokkal, hanem egy jelentős segélyszállítmányt hozott az Észak-Magyaror- szág című lap főszerkesztőjével, Nagy Zoltánnal, és a miskolci színház igazgatójával, Gyarmati Bélával. Elsősorban írógépeket és más technikai felszereléseket, segédeszközöket raktak a fehér Volga Combi csomagterébe, az átalakult és újonnan indult erdélyi magyar lapokat segítendő. Egy írógép a Friss újságnak, a színháznak is jutott, a többi Zilahra, Kolozsvárra és Vásárhelyre ment. Hej, ha a szekusok gondolták volna, hogy Gabi egyszer még úgy tér visz- sza, hogy segélyt hozhat új erdélyi magyar lapoknak, akkor minden bizonnyal azt a botot is előveszik! Mit szólsz Gabi a változásokhoz? — kérdeztem egy — immár jó román kávé mellett. — Lenyűgöző! Minden tiszteletem azoké a román, magyar és német fiataloké, akik hősei voltak a forradalomnak. Minden tiszteletem azoké, akik nem hitték el, hogy a bajok okát máshol, a szomszédoknál kell keresni. Remélem a forradalom végképp pieg- hozza a román és a magyar nép közti békét és őszinte együttműködést. Azért reménykedem, mert egyszerűen nincs más út az európaiság felé, s milyen szerencse, hogy most Európa sincs megosztva. Csak egy irányba, a nyitottság és a demokrácia felé vezet út. Lapjáról az Észak-Ma- gyarországról faggatom, egy ideje itt dolgozik, rovatvezető. Nagy példányszámban megjelenő újság, 80—90 ezret nyomnak belőle naponta. Igaz, Miskolc az ország második legnagyobb városa, Borsod megye pedig az egyik legipa- rosítottabb része. — Gabiék voltak a színházban, megnézték az Egy lócsilszár virágvasárnapja próbáját, találkoztak, a rendezővel Parászka Miklóssal, s már most elárulhatjuk, hogy beszélgetésüknek mind a szatmárnémeti, mind a miskolci színház- barátok hasznát látják. — Anyagilag hogy állsz, Gabi? — Az' átköltözés már- már teljesen tönkretett, de azóta rendbejöttem. — Látom, fölötte érdekel ami itt történik, nem gondolod, hogy itt volna a helyed? Elrévedezik, majd egy enyhe mosollyal: — Már késő. Ki bírna még ki egy olyan hurcolkodást?! Majd: — Az sem utolsó dolog, hogy immár félelem nélkül jöhet haza az ember szülővárosába ! — Nem bizony. Megjelent a szatmári Friss újság március 3. számában Síké Lajos, a romániai Magyar Szó munkatársa A magyar címer 1849-ben, a függetlenségi nyilatkozat után mmmrmmMmmmzmmmMmmmwmmMMimmzm Damjanich János honvédtábornok mm A manipulálás bűntett! Apácák a bejcei kastély tatai között An ország nyüzsög, mint a hangyaboly, pártok százai (félszáza) szorgoskodnak. Különösen az utóbbi időben teszik ezt nagy vehemenciával. Ugyanis iaz ajánlócédulákat gyűjtötték, és nem mindegy, hogy mennyit sikerült összekaparni. A bűvös szám a 750. de az sem baj, ha ennek tízszeresét szerezte meg az illető párt jelöltje, mivel így a jelenleg még gyenge — később talán erősebb — ellenfelek jelöltjeire már nem maradt leadható ajánlás. Nem mindegy azonban, milyen, eszközzel szerezték be a kopogtató cédulákat a pártok sokasága között nehezen eligazodó állampolgároktól. Olvasóink többször adtak hangot felháborodásuknak, mivel több párt ..begyűjtői” erkölcstelen ráhatással, lelki kényszer alkalmazásával, megtévesztéssel csikarták ki az ajánló cédulákat. Büntetlenül tehetik mindezt? — kérdezték joggal. iFebruár 18- tól már nem. Az előbb említett magatartásokat a törvény már büntetni rendeli. A Büntető Törvénykönyv 2X1. 8-a a következő ponttal egészült ki: „Aki az országgyűlési 'képviselők, illetőleg a tanácsok tagjainak választása. valamint az országos, vagy helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során ,a jelölési eljárás szabályait megszegve, erőszakkal, megtévesztéssel, fenyegetéssel, illetve anyagi juttatással szerez ajánlást, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Remélhetőleg ez elegendő visz- szatartó hatással lesz a pártok túlzottan lelkes aktivistáira, és kívánd mederbe tereli a politikai küzdelem e formáját. Nem szabad elfelejteni, a cél — még ha jó is az .— nem {szentesítheti az eszközt! — zelei — „Az igazi apácát körüllengi valami nagyság. Az apáca tiszteletreméltó, mert lemondott a férfi iránti szere- tetről, hogy szívének teljes erejét Krisztusnak ajándékozza. Az. áldozati szellem időtlen nővé tészi, őrá illik a leginkább az ,örök nő’ jelzője” — írja Nigg Walter A szerzetesek titkai című könyvében. Milyen emlékeket hordoznak a hejcei Esterházy-kastély falai mögött élő apácák? Hogyan emlékeznek a szétszóratás előtti és utáni esztendőkre? Abban a szociális otthonban, mely földi létük utolsó állomása. Erről szól Mács Ildikó és Tolnai Attila műsora, melyet a Miskolci Rádió sugároz pénteken délelőtt, negyed tíztől. Apácák a hejcei kastély falai között címmel. „ki volt a bűnünk, hogy szerettük a Egy cserkészgyűlés apropóján... Szombat, reggel 9 óra. Pontosan kezdődik a cserkészvezető-képzés Miskolcon, a Mindszenti templom hittantermében. Általában két- három előadót hívnak meg, zömmel idősebb cserkészeket, de ezen a napon például a Szent Anna templom fiatal káplánja is beszélt a fiataloknak a magyar címerről. A gyűlés szünetében beszélgettem egy „öregcserkésszel”, Ledneczki Lászlóval, aki a jelenlegi megyei szövetség ideiglenes elnöke. — Nagyon örülök annak — mondja —, hogy 40 év után ismét cserkészek vannak Miskolcon, ismét megkezdték életüket és újraindult az őrsvezetői és segédtiszti tanfolyam is. — Az újraindult mozgalomban mit tetszik a legfontosabbnak tartani? — A szervezettséget mindenekelőtt. Talán ez a legfontosabb. És itt nemcsak szülői és nagyszülői segítséget igényelnénk, hanem például az iskolaigazgatók támogatását is. — Mi lehet annak az oka, hogy sokan támadják a beinduló cserkészmozgalmat? — Mert erkölcsi alapokon áll. Pedig ezt tovább is meg szeretnénk tartani. — Laci bácsi szerint mi a különbség az úttörő- és a cserkészmozgalom között? — Űttörőnek lenni kötelező volt. A cserkészet viszont abszolút önkéntes. Mi magunk tartjuk el önmagunkat — adakozásból. Ez azért nagy különbség azt hiszem. — Mióta cserkészkedik? — 1924-től. A diósgyőri 750-es Nagy Lajos király cserkészcsapatnál, amelynek utolsó 12 évében vezetője is voltam. Vasgyári fiúk alkották a csapatot, ipari ta- noncok, segédmunkások. De közénk állhatott bárki, aki kedvet érzett hozzá. A „kapunk” mindenki előtt nyitva állt, vallási hovatartozás nélkül. Híresek voltak például a tojáskiállítások, amit rendszeresen szerveztünk, vagy a fafaragásokkal is foglalkoztunk. Az utolsó táboron 1948-bar), Csongrádon, 1100- an vettek részt a kiscserké- szekkel együtt. — A megalakulásról tetszene néhány szót ejteni? — 1907-ben Angliában szervezték meg az első cserkészcsapatot. Egy évvel később, Powell megírta az első cserkészkönyvéit. A magyar dátumok: 1911-ben született meg itthon az első cserkész- csapat, a Piarista Gimnáziumban, a Regnum Maria- numban és a református KIÉI ben. 1912-ben Sík Sándor és Papp Gyula vezetésével megalakult a Magyar Cserkész Szövetség. Az I. világháború alatt .1800 hősi halott cserkészt gyászolt a mozgalom. A II. világháborúban a szélsőjobboldal kezdte támadni a mozgalmat, majd igyekezett beolvasztani a leventemozgalomba. De a mi- litarizálási szándéknak akkor is ellenállt a cserkészet. 1941. április 3-án revolvergo- lyó ölte meg — máig is tisztázatlan körülmények között — a magyar főcserkészt. dr. gróf. széki Teleki 'Pálit. Sajnos a H. világháború után hosszas zaklatásra, erőszakosan megszüntették a cser- készmozgalmafc és 1948-ban beolvasztották az úttörőmozgalomba. 1989. január 27-én újjáalakult a Magyar Cserkész Szövetség, s a Fővárosi Bíróság egyes sorszámmal a társadalmi szervezetek nyilvántartásába felvette. — Laci bácsi! Azt tessék megmondani, hogy ha a cserkészet olyan sokszínű és hasznos volt, miért szüntették meg? Kinek volt ez érdeke? — 1948. szeptember íl-jével szüntették meg a szervezetet. Hogy miért? Az voLt a bűnünk, hogy szerettük a hazánkat, hogy ebben a mozgalomban benne foglaltatott az ember természet-és hazaszeretete. Ez volt a legfőbb szálka a szemükben. Hogy kiknek? Hát, most mondjam azt, hogy az ... akkori kommunistáknak?! Valljuk be ehelyett, hogy az úttörőséggel a nyomába sem értek ennek a mozgalomnak. Ez az igazság! — Mit tetszik üzenni az újjáéledő cserkészetnek, a fiataloknak? — Azt, hogy lépjenek be minél többen a sorainkba, mert hiszem, hogy ez hazánk erkölcsi tartását stabilizálja, és erre most nagyon nagy szükségünk van. (Béke Kinga)
