Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
1990. március 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hz izraeli nagykövet a választásokról E hónapban Shlomo Marom, Izrael állam nagykövete Miskolcon járt. A Hazafias Népfront székházéiban találkozott, a helyi pártok képviselőivel. A résztvevők több kérdést tettek föl az izraeli diplomatának. Mindenekelőtt azt: — Van-e ma Magyarországon antiszemitizmus, éled-e, vagy gerjesztik? A nagykövet szerint az antiszemitizmusnak mély gyökerei vannak. Magyarországon születtek Európában az első zsidóellenes rendelkezéseik — a numerus clausus —, melyben feljogosították a közoktatásügyi minisztert az egyetemre felvehetők számának meghatározására nemzetiségi, faji alapon'. Igaz, ,a zsidóállam meg, alapításának gondolata is egy magyartól származik. Mára csökkent a zsidóság száma az országban. Körülbelül 80 ezren, élnek Magyarországon — főleg Pesten —, míg ez a szám a háború előtti Magyarországon, almikor Erdély és a Felvidék is Magyarországhoz ■ tartozott, 8—900 ezerre volt tehető. Az előadó kiemelte: — 1945 után tabutéma volt a zsidóságról beszélni, és az antiszemitizmus sem tűnt fel. Ennek óka összetett, Egyrészt évezredes háttér alapján a régi beidegződések tovább éltek. Vannak ma is Magyarországon an.tiszem ita jelenségek, egy lényeges különbséggel a két világháború közötti időszakhoz képast. Ez akkor hivatalosan, felülről irányítottan létezett, ma pedig egy alulról jövő előítéletekből táplálkozó jelenség. Ügy tudom, valameny- nyi működő magyarországi pánt elhatárolta magát ebtől. A megoldásra a lehetőség adott: a választások után egy demokratikus Magyar- országot kell felépíteni, ahol a zsidók úgy élhetnek, mint más állampolgárok, tehát a törvény előtt egyenlőek, és azonosak a társadalmi lehetőségeik. Ezután Shlomo Marom úr a megyei könyvtár tanácstermében tartott előadást a ,,Politikai tisztesség a többpárti választásokon” címmel. Elmondta, hogy Izraelben az első választásokon, 1948-ban 15—20 párt indult, később letisztult a képlet. Soha egyetlen párt sem tudott abszolút .többséget szerezni, ezért, mindig szükség volt koalícióra. Meg kell jegyezni, a választási rendszer más, mint Magyarországon, ment csak listás jelölés van, nincs egyéni választási kerület. Szerinte ezt korszerűsíteni .kellene! „.Előfordulnak övön aluli ütések .nálunk is, amik azonban nem gyakoriak, nem volt erőszak a választási kampányban. A választási harc az ingadozó 10 százalékért folyik. E küzdelemben a televízió nagyhatalom, az image (a személyről kialakított kép) formálásában nagy szerepe van. Végül a pénzről esett szó. Megkérdezték: van-e esélyük Magyarországon a „pénzteleneknek" a parlamentbe való bejutásra, hiszen aki meg tudja fizetni a tömegkommunikációt, annak nagyobb sansza lehet. A válasz tömörítve, valahogy így hangzott: „Akinek nincs pénze, az ne politizáljon”. Az USA-ban is jelentős tényező a választások finanszírozása. Izraeliben az állam fedezi a választási költségeket, de a pártok is keresnek szponzorokat. Zelei Zoltán Manapság sok szó esik ar_ ról, hogy mi legyen a jövőben a termelőszövetkezetek sorsa. Az új politikai helyzetben valamennyi párt gazdasági programjában érinti e kérdést. Több szervezet, a közös gazdaságok feloszlatása mellett érvel, mondván, azok sokszor törvénytelen módon jötték létre, azaz, nem az emberek közösségül koitásának szabad akaratából született. Mások viszont azt hangsúlyozzák, ami jól működik, ahhoz nem szabad nyúlni. Nos, a fancsali termelőszövetkezet ilyen jól működő közös gazdaság. De hogy miként aiaikult? Erre Szalipszki András, volt elnök így emlékezik: „Negyvenkét évvel ezelőtt, 1948-lban hozták létre a téeszcséket, mégpedig nem is akárhogyan, Itt, Fancsalon, akkoriban még létezett a cselédtakássor. Nos, az ott Lakóknak azt mondták a szervezők, hogy ha nem álltok be a téeszcsébe, hát ki is költözhettek a házból. Mit tehettek a szerencsétlenek ? Megalakították a téeszcsét, de az sok dicsőséget nemigen hozott a falunak. Fel is oszlott 1957 februárjában. Keserves idők következtek. Akinek volt egy kevéske földje, azon gazdálkodott egyénileg. Mi otthon jószágokat tartottunk, volt egy kis tehénkénk is, de a megélhetésért igen keményen kellett megdolgozni. És körülöttünk a szűk világ, meg a tág világ .telistele volt bizonytalansággal. Amikor tehát az encsi járási szövetke. zeti központban megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem Baktafcéken, aiz áfész- ben dolgozni, rögvest igent mondtam. Miért ne? Az legalább biztos pénz volt. Aztán hamarosan elkezdtük szervezni a szövetkezetét. Később pedig megérkezett lentről az ukáz, hogy a mezőgazdaságot kollektivizálmi teli. Talán ezért, talán más. ért, de sohasem felejtem el 1959. február 19-ét. Még előző nap Encsxe behívattak és elmondták, hogy megkezdték Fancsalon a szövetkezet szervezését, segítsek. Mondtam, szervezzék nélkülem. De aztán azt gondoltam, hogy aki időt nyer, az életet nyer. S ha ez kormányelhatározás, akkor nekünk itt Fancsalon, úgy sincs mit tenni. Meg egyébként is., hittem, hogy kollek- tlvizálhatunk a dán. modell szerint is. Szóval azon a napon biciklivel indultam haza Encs- rő:l, hát mire a falu elejéhez értem, látom, nagy ám a csoportosulás. Zúgolódnak az emberek, hogy mi lesz velük holnap. Nyílt titok volt, hogy én sohasem értettem egyet az efféle téesz-iszerve- zéssel, így aztán nekem estek az emberek. Én meg türelemre intettem őket. Másnap aztán, elmentünk a gyűlésre az öcsémmel. Az udvaron főtt a gulyás, mi meg 'bent ültünk egy sarokban, és onnan néztük, hogyan fog a nép megnyilatkozni a kollektivizálás ügyében. Én mindig mondom a fiaimnak, az volt az igazi demokrácia. Nem volt ott jelölőbizottság, egyszerűen a nép választott maga közül elnökséget. Tudni kell, hogy egy faluban van alvég, felvég, ez meg az, ilyen, meg olyan társadalmi rétegződés. Aztán, amikor szóba került az egyik ember, nyíltan felállt a másik és elmondta, hogy ez, meg az a baja vele, hogy ezért, meg ezért támogatja a jelölését. Szóval hosszú vita után választottunk vezetőséget, de olyat, amely tényleg tükrözte a falu képét. Akkor azt mondták az ott lévő elöljárók, hogy válasszunk mi kilenctagú vezetőség, magunk közül elnököt. S még mi arról döntöttünk, hogy ki vezeti a fancsali termelőszövetkezetet, a benn ülők arról voksoltak, mi lesz ennek a tsz-nek a neve. No, így lettem elnök. Aztán, leültünk a terített asztal mellé, és amint kanalaztuk a gulyást, igencsak keseredett szánkban a leves. A nép már bánta, hogy té- eszt alakított. Nekem éjfélig egy falat sem ment ,le a torkomon. Asztaltól asztalig ültem, békítettem itt, békí- ■tettem ott. Emberek — mondtam —, nyugalom, alszunk rá egyet, aztán majd lesz valahogy. Hát aludtunk rá egyet, aztán még egyet, és lém’, a fancsali téesz még mindig áll. Elkezdtük a tavaszi munkákat, kizöldült a határ, és lassan megnyugodtak a lázadozó paraszti lelkek. És minden évben bővültünk, gazdagodtunk, hol egy traktorral lett többünk, hol egy kombájnnal. De az is igaz, én voltam az utolsó téeszelnök a járásban, akinek a feneke alá személy- gépkocsi jutott, mert azt mondtam, jó nékem a bicikli is, csak a közös haladjon előre. Sokszor szóba került, mi a titka annak, hogy a fancsali termelőszövetkezet jó eredményeket tudott elérni? Nemigen tudok a kérdésre pontos választ adni. Ügy vélem, a sikerhez a kapukat elsősorban az itt élő emberek munkaszeretete nyitotta meg. Itt van például az én feleségem. Soha nem szégyellt kapálni, pedig bsz-elnök volt az, ura. Aztán itt volt a vezetőség. Mi olyanok voltunk együtt, mint egy nagy focicsapat. Győzelemre törekedtünk, és ki-ki a posztján mindent megtátt azért, mert üres az istálló, koriban -a közöst tényleg a közös tulajdonunknak tartottuk. És összekötött bennünA válaszokra — persze — nincsen recept. Azt .mindenkinek magának kell megtalálnia. Mégpedig sürgősen!" B. A. Az igehirdetés mit ér, ha nincs hozzá kenyér? Politikáról egy szót sem! két a közös, keserves paraszti munka. Tehát jobbra, szebbre vágytunk. És arra törekedtünk, hogy mindig egy kicsivel gazdagabbak legyünk, hogy egy kicsivel előbbre jussunk. Ezért telepítettünk gyümölcsöst, véd- tük a talajt az eróziótól, istállóinkban pedig teheneket fejtünk. Amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, úgy gondoltam, elég. Békére és pihenésre vágytam. És megkapom a békét otthon, de szomorú a szívem, ha látom, hogyan tépik ki gyökerestől azokat a gyümölcsfákat, amiket mi ültettünk; azért, mert üres az istálló s hogy ma már semmi nem olyan, mint régen volt. A mai fiatalok sem olyanok, mint amilyenek ml vagyunk ... Sókszor elgondolkodom, milyen lenne a falu a tsz nélkül. Milyen lenne általában a falukép a tsz-ek nélkül. Bizony, el tudom képzelni, hogy felosztanak a közös gazdaságok. Aztán mindenki a saját földjén birkózik a földdel. Igaz, annak a földnek már értéke is 'lenne. És biztos vagyak benne, hogy később sokain, az én régi nagy álmom szerint, dán típusú termelőszövetkezetbe tömörülnék. Mert tán’ mégis ez a szebb jövő útja. Ki tudja ? ... Valójában ma már nem az a lényeg, hogy hajdanán erőszakkal, vagy erőszak nélkül jöttek létre a termelőszövetkezetek, hanem az, hogy most hogyan tudják megtalálni az eredményes gazdálkodás módját, azaz a kor kihívásának megfelelő válaszokat adnak a kérdésekre. felvilágosítással, biztonságot adó életfeltételek megteremtésével. Az MDF-es Bőd Péter Ákos azokat a korábbi, hibás gazdasági döntéseket emlegette föl, amelyek a szakemberek véleményét semmibevevő érdekcsoporttok hangadóinak lelkén száradnak. Nagy hiba volt a környezet megsarcolása és a vidék kizsákmányolása. Olyan természeti és társadalmi erózióról van szó, amelynek sebeit csak évtizedek gyógyítják be. Rendet kellene tenni Páles György (Magyar Néppárt) a radikális és gyors tulajdonreformban jelölte meg a kibontakozás feltételét. Ám kemény szándékú, erős vezetésre van szükség ahhoz, hogy országmentő és országépítő szándékaink megvalósuljanak. Külföldi példákra hivatkozott: a válsággal küzdő országok két- három év alatt úrrá tudtak lenni önnön gyöngeségükön és hibáikon. Miért ne tehetnénk meg mi is ugyanezt?! Juhász Pál (SZDSZ) arról beszélt, hogy a látszat- intézkedések látszateredménnyel, illetve eredménytelenséggel jártak. Nincs igazi piac, nincs igazi gazdasági érdekeltség. A szétzilálódó gazdaság a termelőben és fogyasztóban bizonytalanságot keltett, s az infláció megbokrosodott lova összevissza rángaitja a társadalom szekerét. Rendet kellene tenni. Elsősorban a fejekben. Az SZDP-t képviselő Laczkó Dezső a múlt legnagyobb mulasztásának azt tartotta, hogy az emberekből, a kollektívákból kiölték a jó gazda féltő gondoskodását, s tragikus az a tény, egy emberöltő után talán tragikomikusnak is minősíthető majd, hogy a gazdaságot uraló politikai önkény, semmiféle receptet nem kínált. Végezetül, s talán összegzésként csak egyetlen mondat, amelyet e politikamentes!?) rendezvényről a tudósító bizakodással adhat közre a Miskolcon tartott többpárti eszmecseréről: a véleményekben sokkal több a közös elem, mint az, ami elválaszt .. . Brackó István A tudósító nem tud szabadulni attól a szörnyű érzéstől, hogy bennünket, engem becsaptak és félrevezettek. Mi és én tettük, tettem a dolgomat, közben változott a világ, kiszaladt a lábunk alól a talaj, s mi nem tudtunk, én nem tudtam arról, hogy... Most hosszú felsorolás következne. Csak néhány lényeges mondat: egy nyugdíjas a rendelkezésre álló pénzéből havonta — a fix kiadások miatt — öt kilogramm húst vehet; egy városi lakás négyzetmétere felér a miniszterhelyettesi nettó bérrel; a márciusi lecsó Búza téri alapanyaga, sörrel együtt, kitesz ötszáz forintot; a választási hírverés egyik párt egyik jeles képviselőjét arra indíttatta, hogy kijelentse a „papagáj pártok” kijelentéseit nem kell komolyan venni... Izzott a levegő Minap Miskolcon hat párt képviselői szóltak a várható gazdaságpolitikai programról. A tudósító hírül adta e lap hasábjain, hogy politikáról szó sem volt, hiszen az egyetem és a Consulting—Szenzor Kft, nem választási korteshadjáratot rendezett, hanem — főként a borsodi — szakembereket hívta gazdasági eszmecserére. Mikrofon, hangszóró, transzparens nem kapott helyet a teremben, mégis izzott a levegő. Az oly sokszor hangoztatott sztereotip vélemény szerint: sorskérdésekről esett szó. A vitavezető Bogár László közgazdász, hajdani miskolci lakos, s egy nagysikerű könyv szerzője (A fejlődés ára) joggal utalt arra, hogy kikerülhetetlen a rövid távú válság kezelése ifinfláció, elszegényedés), de az Európához való felzárkózás elengedhetetlen feltétele a siker reményével kecsegtető hosz- ‘szú távú gazdasági stratégia kidolgozásai. Mert — s ebben minden résztvevő megegyezett — a várakozással ellentétben a politikai átrendeződés gyorsabban, látványosabban következett, mint a gazdasági. Ám az igehirdetés mit ér, ha nincs hozzá kenyér?! Évente elmegy egy város Az MSZP képviselője, Vass Csaba nemes egyszerűséggel a „hülye” jelzővel illette a politikusokat. Azokat a politikusokat, akik a konfliktus-képtelen társadalmi csoportokra hárították át a terheket. Azokat a terheket, amelyek az országvezetésben előnyt biztosítottak az alkalmi politikai érdekeknek a gazdasági racionalitással szemben. A rendszer fölélte saját erőforrásait. így a rendszerváltás elkerülhetetlen. A Független Kisgazdák miskolci szószólója, Hankó László statisztikai érvekkel bizonygatta, hogy a gazdasági csődtömegnél tragi kusabb az erkölcsi válság. Borzalmasan magas az alkoholisták és az öngyilkosok aránya, a népesség számához mérve sok a válás, az abortusz. S kevés a gyerek. Hazánk lakossága évente egy városnyi emberrel fogy. Ezt a folyamatot meg kell állítani : szociálpolitikával, józan
