Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. március 15., csütörtök Iskola a szülőfalunak /CjQoxlh'Jo . . , „Igyátok Szent János, szeretetét’ Jó szóval, mértékkel... Cserépfaluban elkezdték egy új, nyolc tanulócsoportos általános iskola építését. A mostani, meglehetősen ritka iskolaépítések korában a hír akkor is figyelmeit érdemelne, ha nem fűződnének hozzá egészen szubjektív érzelmek is. A szubjektivitást pedig ezúttal az a tény jelenti, hogy az iskola tervezője a falu szülötte, Dósa Károly építészmérnök. Dósa Károly. ia Térmű Építőipari Tervező, Szervező és Kivitelező Kft. tervezője, aki természetesen a szülőfalu iránti szeretettének jegyében látott hozzá a tervezésnek, arra törekedve elsősorban, hogy Cserépfalu — ahonnan ő is elkerült valamikor — korszerű, akár a jövő század igényeinek is megfelelő oktatási intézményhez, illetve iskolához jusson. Azért a pénzért — mondhatnánk, hiszen az iskola felépítése egyáltalán nem olcsó mulatság egy ilyen kistelepülés számára. A csaknem 43 millió forintba kerülő munkát mindemellett gyors ütemben építik, s a cél az, hogy a tantermeken kívül szertárakat, tanári szobákat, műhelytermeket, egy 200 adagos főzőkonyhát, éttermet és egy 12X24 méteres tornatermet, valamint -tágas és a tájba illő előteret is magába foglaló épületegyüttest még az 1991-es itanévnyitás előtt átadják rendeltetésének. Ami az előteret illeti, amint képünkön, illetve az iskola majdani képét ábrázoló tervrajzokon is látszik, a tájbarát formák mellett úgy alakították ki, hogy ezek az Magyarországon előkelő helyen szerepel az „alkoholbetegség”. Ha csak, saját, szűk környezetemben nézek szét — akkor sem csodálkozom. Adva van egy kis abaúji falu, melyben ugyan van művelődési ház, de — kevesek bánatára és ugyanakkor sokak érdektelensége miatt — alig használja valaki. A könyvtár működik ugyan, egy-két odatévedő olvasó is akad, de főleg diákok. Hetente kétszer aztán még van mozi, néha pedig egy-egy író-olvasó találkozó. A művelődési ház maga azonban igazi kulturálódási lehetőséget ezen kívül ritkán nyújt. Azt hiszem, nem ez az egyedüli kulturálisan elzárt, a művelődés lehetőségétől szinte teljesen megfosztott helység az országban. Nem ez az egyetlen olyan falu, épületszárnyak szerteágazó közösségi célokra is alkalmasak legyenek. Hogy melyek lesznek a jövőben ezek a közösségi célok, az majd kiderüli. Tény az, hogy az iskola előterét a cserépfalu- siak nemsokára, minit a község legreprezentatívabb termét vehetik majd igénybe, akár éppen közös rendezvényeik céljára. Dósa Károly a tervezésnél — minden szubjektív érzelmi kapcsolódás mellett — sem vetette el a súlykot. Benne élénken él szülőfalujának képe, a környék itájlátványa, arra törekedett tehát, hogy a sokágú funkcionalitás mellett az iskola falukép-alakító szerepét is a szeretett tájhoz méltóan töltse be. Persze, nem ártott volna, ha a kivitelezést is saját munkahelye, a Térmű Kft. végezhette volna el. Csakhogy manapság ahol a fiatalság egyedüli találkozási helye a kocsma lett. Mert abból persze, van három is. Ezek után nem kell csodálkozni a lerésze- gülő falusi társadalom „kimagasló” teljesítményein Hiszen már .a tizenéves fiatalok — szinte az általános iskola elvégzésével egy időben — elkezdik a rendszeres kocsmázást. Mindig akad egy-két jó ismerős, aki játszi könnyedséggel nevel a fiatal ifjúból derék ivócimborát. Mindezt akkor és olyan körülmények között, amikor népművelők, pedagógusok • szaladgálnak állás nélkül — amikor fel kellene figyelnünk szellemi hiányosságainkra. Budapest-központú lévén az ország, a vidék mindig csak lenézett vidék marad ... ?! Pedig sok esetben kínálkozna lehetőség a kisvárosok, falvak szellemi és egy ilyen összegű munkát már versenytárgyaláson szokás kiadni. Azt pedig — az építőiparban egyre éltesedé konkurencia „jóvoltából” — 12 pályázó közül, a mezőkövesdi General kiss Következeit nyerte el. Rajta áill hát, mennyire, milyen határidő-tartással épül meg Dósa Károly szülőfalujának tervezett iskolaépülete. Csak remélhetjük, hogy gyorsan, jól és határidőre, hogy a jelzett 1991-es iskolai évben a ese- répfailusi gyerekek iitt kezdhessék már el a tanulást. Szükségük van rá, nemcsak helyszűke miatt, de nevelési célzattal is, hiiszen a szép épületet egy falujukból elszármazott építész, a születési helyhez való örök és feledhetetlen kötődés jegyében tervezte számukra. kulturális életének feltámasztására. Csak ugye kevésbé sikkes, kevésbé kényelmes az Isten háta mögött, teljesen analfabéta — esetleg cigány — gyermekekkel foglalkozni. Mert ma niem elég vonzó az egyre .inkább elnéptelenedő, fokozatosan pusztuló aprófalvak által kínált mófeszemnyi lehetőség. Aki pedig mégis megpróbál élni a falusi élet adta lehe- fcőségékkél, az előbb-utóbb ordító közönyösséggel, érdektelenséggel szembesül. Mert a hébe-hóiba ‘megrendezett, nagynéhezen összdkínlódott — de ettől függetlenül színvonalasan megtartott— rendezvényekre, előadásokra a lakosság minimális létszámban megy el. A természet tavaszi ébredése mellett talán nem ártana saját magunk ébresztgetése sem. Lőrincz Edina Mottó: „Aki ez üvegből iszik, annak kívántatik, hogy a Borok Királyának arany ténye emlékeztesse e hegyaljai tájra, ahol már ezredik éve ragyog a szőlőtőkére a Nap.” Annyi a gond mindenütt. Nincs megállás, nincs egy perc béke, s az ember előbb- utóbb teljesen elfelejti, hogy azért ez is az élethez tartozik. Ha nincs, hát csinálni kell! Mert a lehetőség viszont adott. .. — Sokszor nem találom a helyem én sem — meséli Hollókői István Tállyán. — Olyankor lejövök ide a pincébe, s egyedül végigkóstolom a hordók tartalmát. Ezt akár munkaiként is felfoghatom, hisz egy gazdának tudni kell, hogy mely hordókban, milyen zamatú, illatú hegyaljai nedű található. .. Véletlenül jutottunk Pista bácsihoz, s úgy gondoltuk, nemcsak fenséges borai, de saját maga, természete miatt is érdemes beJ szélgetni vele. Talán tanulságul szolgálhat ahhoz, hogyan fedezzük fel a másikban is az embert. . . Ehhez egy kicsit el kell válni önmagunktól, figyelni a másikra, s ez gyakorta városi önteltségünk, egoizmusunk miatt nem sikerül. .. Van egy mondás: „Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz!” Pista bácsival a lényeget nem bor mellett beszéltük, véletlenül se higgye az olvasó, hogy onnan az elfogultság! Életével otthonában ismerkedtünk. Ám előbb kimentünk megnézni szőlőjét, amely már megmetszve várja, hogy majdan erőt gyűjtve a tavaszból, a nap sugaraiból, csendes esőkből, kihajthasson, s érlelhesse jó bornak való fürtjeit. — 4400 öl szőlőm van, legnagyobb része furmint, aztán van még hárslevelű, meg Muscat Ottonel is. Még a kormánybiztosság idején meghatározták, hogy ezek lehetnek a fő fajták itt Hegyalján. S ezek alkalma- ' sak leginkább a nemes rothadásra, aszúsodásra is. Vagy 10 500 tőke lehet ösz- szesen, nagyobbik részét, hagyományosan művelem, a többi kordonos. Tavaly még helikopterrel permetezték, ám az borzasztó drága, s kézzel egyébként is sokkal jobban meg lehet oldani. Nem kell hétszer, nyolcszor permetezni, elég háromszor is, de azt tökéletesen... A Hasznos-dűlőn, a Ga- lyagos-dűlőn, s a Köveshegy- dűlőn vannak a gazda ülHordók, borok között... tetvényei. Vajon a vidék játssza a különleges zamatú bor keletkezésében a legfőbb szerepet? Vagy a mikroklíma? Esetleg a Botrytis cinerea penészgomba, vagy a pince nemespenésze, a Cladosporium celláre adja a lehetőségét? ... Egy gönci kistermelő szavai jutnak eszembe, melyet a gönci barackról mondott: „A föld, az éghajlat, a vidék, s a gönci ember tette azzá, ami”. . . Bizonyára így lehet a tállyai borral is. Amit egyébként 1562-ben a tridenti zsinaton rendezett borversenyen a pápa is megkóstolt, s a 600-féle bor közül ez-ízlett neki a legjobban. Hollókői István mindig indul a borversenyeken. S legtöbbször eredménnyel. Erről szóló oklevelek díszítik szobájának falát. De egyáltalán miért, és hogyan kezdett el szőlővel foglalkozni, kérdeztük tőle. — Gyermekkoromban, 13 évesen már nagybirtokosok - nál a szőlőben napszámos- munkát végeztem. Akkoriban saját szőlőnk még nem volt, hisz’ apám erdőőrként dolgozott, nem lett volna ideje rá. Meg nem is igen érdekelte. Hatan voltunk testvérek, öt fiú és egy lány. Miikor felnőttünk, szőlőolt- vány-készítéssel kezdtünk mi, fiúk foglalkozni, s ez volt az ok, amiért apánk megvette az első szőlőterületünket a Kővágó-dűlőn. Ez ma parlag, tavasszal talán betelepítem. A munkát, a szőlővel való foglalkozást, mint napszámosok tanultuk meg az uraságoknál. Régebben nem volt pincém, értékesítettem a bort még a Hangya szövetkezetnek is. Szüret után sürgősen kellett a pénz, hisz’ nekem is volt öt fiam, meg egy lányom ... Csodálatos, hogy bár már felnőttek, mégis együtt a család, Tállyán vannak mind. A beszélgetés után pince- látogatásra hív Pista bácsi, s mivel látja, hogy vonakodunk, megszólal: „Ejnye, no, az Isten áldja ‘meg magukat. Hát nem tudták, hová jönnék?” De, sejtettük. Lent vendégkönyv is van, kedvesebbnél kedvesebb bejegyzésekkel: „A" pincegazda meghívására az ezredfordulón is koccintani szeretnénk. Kívánjuk, hogy tele legyen a pincéje, és soha ne legyen gondja.” A beírások már igazi jókedvben születtek. Tiszta fejjel a pincét kevesen hagyják el. Volt már, főleg asszonyok szóltak, hogy Pista bácsi, azt hiszem, becsíptem egy kicsit. Erre én-mindig csak azt tudom mondani: meg is haragudnék, ha nem így lenne. Azért van a pince, hogy jókedvre derítsen !... Hetven darab 200 literes, illetve 15 ötszáz literes hordó áll a pincében, bennük a szőlő éves, évtizedes le- vével. Egy jófajta száraz borral kezdjük a kóstolást, úgy illik, egyébként hogyan is tudnánk értékelni a királyok borát, a borok királyát, a szemet is gyönyörködtető, tiszta csilüogálsú aszút. Jön az édeseibb muskotály, a szamorodni, az aszúmáslás, majd a 3,5, és végül a 6 puttonyos aszú. Persze, épp csak egy-egy korty mindte- gy.iiklből... Szagoljuk, ízleljük a bont, kortyonként újra és újra felfedezzük csodáját. Nem lehet, nem is szabad azt egyszerre felhajtani. Bűn a bor, s bűn a gazda ellen! — Oh, a gyerekek már nemigen ragaszkodnak a szőlői munkához — meséli Pista bácsi. — Az unokák — tizenegyen vannak — talán még .inkább. A bort persze mindannyian szeretik. Még a legkisebb, a hároméves un dk ám is jött a minap, s mondta: nagyapa, nékem száraz bor keli... Jót mosolyogtunk rajta. Apropó, száraz bor. Ha már így bú- csúzkodni készülünk, hát igyanak még egy pohárral a kezdő száraz borból. Így lesz rajtunk Szent János áldása ... ...Szent Jánost ugyanis egyszer meg akarták mérgezni, s a mérget egy pohárba tették. Az egyik tanítvány ezt észrevette, s megsúgta mesterének. János apostol mosolygott, megáldotta a bort, és a méreg kígyó képében kivált az italból ... (kovács) A szőlő mór metszve várja az igazi tavasz! (gyöngyösi) Falusi esték
