Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. február 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Olyan érzése van az em­bernek, amikor hazájáról beszél a walesi vendég, mintha már járt volna azon a .tájon.. Olyan, mintha va­lamikor régen már éreztük volna a Milford-öböl felől érkező szél simogatását. És ismerős Pembroke egyetlen utcája végén az ódon vár. A ma már romos épületet még 1090-ben alapította Ar­nulf de Montgomery. Itt énekeltek az Arany János által is halhatatlanná tett walesi bárdoik. A késői utó­dok dala már közel sem olyan vádló, mint volt Edward korában. Minden évben a nagy nemzeti ün­nep, az Eisteddfod idején — augusztus első hetében — művészeti versenyt rendez­nek. Ilyenkor libegő fehér ruhába öltözött bárdok ver­sengnek az elsőségért, a leg­jobb költemény szerzőjét a neki kijáró, díszesen, fara­gott székbe ültetik. A „walesi tartomány” la­kói ma ás büszkék kelta származásúikra, nemzeti ön­állóságukra. Persze, nagyon sokan már csak angolul be­szélnek, de ’89 óta az isko­lákban kötelezővé tették a walesi nyelv oktatását. Nicholas Walker — a walesi vendég — anyanyel­ve mellett természetesen használja az angolt. A fran­cia, arab, szanszkrit alapis­meretek mellett jól beszél oroszul, törökül, finnül és magyarul. Niűh, a Walesi Nemzeti Múzeum könyvtáro­sa Finnországban iratkozott be először magyar nyelvi tanfolyamra. Aztán 1979-foen egy hónapot töltött Debre­cenben. a Nyári Egyetemen. Utána már tudatosan keres­te a kapcsolatot az Angliá­ban élő magyarokkal. Nyelv­könyveket gyűjtött, magyar irodalmat olvasott. — Még Finnországban, a tanfolyamon, a könyviben volt egy rész Gárdonyi Gé­za .regényéből, az nagyon tetszett — mesélte Nicholas. — Utána megláttam London­ban. az Egri csillagokat, gyorsan megvettem. Olvas­tam a Láthatatlan embert is. Egyik barátom elküldte a magyar közmondásokat. (O. Nagy Gábor: Magyar szólá­sok. és közmondások.) — Most olvastam újságokat — folytatta nagyon lassan, ügyelve az illeszkedés és a hasonulás szabályaira —, Észak-M agyarországot is, de ezöfwiölc^ nagyon, nehéz a nyelve. A baráti kapcsolatoknak köszönhetően Nicholas több­ször járt Magyarországon. Budapest, Debrecen, Eger, Esztergom, Visegrád, Nagy­kanizsa után a következő állomás Szerencs volt. Ja­nuár 20-án dr. Engeliné Ke­resztény; Ildikó tanárnő meghívására érkezett a vá­rosba azzal a céllal, hogy segítse az angol oktatást. Az I. Számú Általános Iskola és a tokaji gimnázium nyelvóráira együtt készült a tanárnővel. — A gyerekek szempont­jából nagy segítségét jelen­tett ez a rövid idő is. Óriá­si motivációs lehetőség volt ábban, hogy először életük­ben beszélgethettek a tanu­lók Nagy-Britanniában élő emberrel — mondta a ta­nárnő. Nicholas minden ellen­szolgáltatás nélkül, barát­ságból vállalta a felkérést. Most, amikor a kötelező orosz nyelv oktatásának megszűnése után, a legtöbb gyerek angolt szeretne ta­nulni. nemhogy angol anya­nyelvű embereket, de tanárt is nehéz találni. Az állam segítségével elsősorban a két tannyelvű középiskolákba ér­keznek angol anyanyelvű tanárok. Az általános isko­lákba leggyakrabban a sze­mélyes kapcsolatoknak, a tanár megszállottságának kö­szönhetően érkezik egy-egy angol vendég. Nem könnyű az iskolák közötti cserekap­csolat kialakítása sem, hi­szen nagyon kevés angol (vagy éppen német) gyerek szeretne magyarul tanulni. Még mindig kuriózumnak számít — és azt hiszem, még sokáig az is marad —, ha valaki Nieholashoz ha­sonlóan érdeklődik a ma­gyar nyelv és kultúra iránt. A walesi vendég rövid itt-tartózkodása idején ta_ nult és tanított. A házigaz­dák gondoskodtak arról, hogy megismerje megyénk legszebb tájait. Járt Sáros­patakon, Tokajban, Mono­kon, Tapolcán, Lillafüre­den ... A tanítás mellett előadást tartott a főváros, Cardiff múltjáról, mai éle­téről. Meghívták a szerencsi kjerekiasztal-megbeszélésre is. Nicholas a látogatás végén nagyon fájlalta, hogy nem látott igazi - magyar telet. (Mi is.) Viszont nagy szere­tettel .beszélt a gyerekekről: — Jutalomnak érzem az ő örömüket, a melegséget, amit kaptam. Nagyon jó volt látni azt, hogy örülnek. Filip Gabriella Fotó: F. L. — Mi a véleménye a ma­gyar politikai vitakultúrá­ról? — Az udvariasság nem halt -meg — csak Angliába menekült. (Duhamel) * — Képzeld, ennek a párt­nak olyan gyönyörű a prog­ramja, mint egy szép asz- szony. — Na és!? Ne feledd, a legszebb nőből is utoljá­ra csak mindig ronda vén­asszony lesz. (Istrati) * Intelem a magát túlon­túl erősnek érző pártok­nak, s vigasz az önbiza­lomhiánnyal küzdő kis- pártoknak. A túlságosan nagy erő­különbségek között nem lehet szó győzelemről. Az oroszlán nem bír a szú­nyoggal. (Karinthy) * Tanács X pártnak, ame­lyik deklarálta, hogy ő a legnagyobb létszámú: A kevesebb — több. (Mies van der Rohe) *' — Mit szól hozzá, a leg­több párt a szeretetről pré­dikál? — Nem nagy dolog. A szeretet éppoly problé­mában, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki veze­ti, ki utazik, s merre visz az út. (Kafka) * Az MSZMP-mek: A sikernek sok apja van, a kudarc mindig árva. (Vető József) * A FíDESZ-iesetonék: Semmi sem bosszant úgy sok mai fiatalt, mint az, hogy megértik. (Vető Jó­zsef) * Tanács régi és mai vá­lasztópolgároknak. Mielőtt eldöntik, kire voksolnak, he feledjék: Franciául azt nevezik po­litikusnak, aki tudja a ma­ga hasznát. (A. Tolsztoj) * — Mondja lelkem, mi lesz itt 'két hónap múlva? — Mi lenne!? A költő ír, a macska miákol, és az eb vonít, s a kishalacska ik­rát ürít kacéran. (Radnóti) Összeállította: Hajdú Imre y ■ WÉéiáisBmmt * Hazánk sokféle nega­• tív statisztikával (is) dicsekedhetne. Nem alkarom fölemlegetni az al­koholfogyasztást, a válást, a férfiak viszonylag alacsony átlagéletkorát, az öngyilko­sok számát. Most kizárólag az értekezleteikről szeretnék értekezni. Nem pontos, de valószínűsíthető .adaték sze­rint nálunk az egy lakosra jutó értekezletek, megbeszé­lések, tanácskozások száma messze meghaladja a legfej­lettebb országok átlagát. Így .aztán van még .egy dolog, ■amelynek okán dobogós he­lyünk van a nemzetközi él­mezőnyben. Sok a szöveg mostanában, de erre némi magyarázatul szolgálhat, hogy a szender- gése utáni évekből ,a magyar közvéleménynek új, felkért, vagy felkent szószólói je­lentkeztek, s hallatja szavát a „csendes többség” is. Kö­vethetetlen számban új la­pok jelennek meg, s .a lát­ványosságot kínáló televízió egyik legizgalmasabb műso­rává vált az az abszolút nem képernyőre kívánkozó műsor, a Napzárta, amelyik­ben négy-öt ember összeha­jol és beszélget. Vitatkozik, tárgyal. A tudósok imóg csak szót értenek, illetve egymás­nak ellentmondó vélemé­nyeiket is mosolyogva és udvariasan fcözlilk egymás­sal. A régi és az új politi­kusok már gorombábbak. A minap hangzott el éppen egy ilyen eszme-csőriében, hogy a mii hazánk .a szélső­ségek országa. A hetvenes- nyolovanas évek kincstári optimizmusát most a kincs­tári pesszimizmus váltotta föl. Külföldön élő, magyarul tökéletesen beszélő hazánk­fiai állították, hogy ennek az országnak — történelme során — soha nem volt ak­kora esélye a boldogulásra, az Európa-házba való beke­rülésre, mint most.' Ha ez 'a lehetőség szándékkal páro­sul ... Ha a szándékokat tett követi... Ha a szemé­lyi és pártharcok nem fek­tetik meg a hajót... Ha 'az értekezletek száma és hosz- sza arányban áll az elérhe­tő és kézzelfogható haszon­nal ... , A féltételes mód használa­tát a közelmúlt példái In­dokolják. Hazai eszmecseré­ink hozama ugyanis úgy vi­szonyuk az elvárbaitóhoz, vagy a nemzetközi szinthez, mint a magyar ipar teljesít­ménye, vagy az egységnyi nemzeti jövedelemtermelés költsége a hasonló osztrák, nyugatnémet mutatóhoz ... Amerikai tudósak és építé­szek (magyar származású legalább kétezer él az USA- ban) 'letették a névjegyüket a magyar népgazdaság asz­talára: beleszólni, dirigálni nem alkarnak, de segítenek, ha kell, ha megkérik őket, ha tippeket kapnak, ha a tárgyalások eredményhez vezetnék. Hasonló szellem­ben nyilatkozott egy európai financiális-szociális szerve­zet képviselője Miskolcon is. Tucatnyi vállalkozó 'borsodi cég szakembere jelent -meg a találkozón, s a magyarul is beszélő, de nem magyar állampolgár vendég meg­döbbenve, de nagy önfegye­lemmel vette tudomásul, hogy partnerei nem készül­ték fel a tárgyalásra, ö ugyanis potenciálisan pénzt, beruházási és fejlesztési le­hetőséget hozott, illetve kí­nált. A tucatnyi borsodi üz­letember közül mindössze egyetlen akadt, aki konkrét, megajánlást tett. Ö készült. A többi a magyar gazdaság siralmas állapotát ecsetelte, s .mint a kóíldus, csak ala­mizsnát kért, még nem tud­ni, mire. Rendkívüli helyze­tekben természetesen elvár­ható és elfogadható a felté­telhez nem kötött, vissza nem térítendő támogatás. De itt egy olyan üzleti tár­gyalásról volt szó, amelyen a pénzember a biznisz re­ményéiben kínált hitelt. így aztán ez az értekezlet is, egyelőre, eredménytelenül zárult. A politológusok szerint felkészültségünkkel és vita­kultúránkkal van gond. Ez persze huszadrangú dolog­nak tűnik ahhoz képest, hogy húsz forint egy kiló 'kenyér, öt forint egy perec, s egy jó mosógépet sem kí­nálnak húszezer forint alatt. Drágul ia közlekedés, a la­kás, a víz, az energia, a ko­rábbi OTP-hitel. Ilyen ügyek­ben nem szemtől szembe folyik a Vita, de mindkét fél elmondhatja a vélemé­nyét. Az árhatóság tudomá­nyos alapon érvel, az érin­tett nagyközönség káromko­dik. A nyilvános eszmecse­réken ki-ki vérmérséklete, pártállása szerint mond vé­leményt, s inkább az ellent­mondások halmaza nő, mint a megegyezésé. Fölássuk a múltat, a temetőt, siratjuk meg nem született honfitár­sainkat, bánkódunk elsza­lasztott lehetőségeink miatt, s lessük .a világot, hogy ha­zánknak milyen az ázsiója a nemzetközi hírbörzén. Jönnek-mennek a külföldi diplomaták és pénzemberek. A hazai politikusok fele — egyidőben — a határon túl tárgyal. Habsburg Ottó Tő­kés Lászlóval fogott kezet Sárospatakon. Marosán és Fook Jenő a nyilvánosság előtt vall Czinege Lajos vi­selt dolgairól. A pártok képviselői a szerveződő ap­parátus anyagi helyzetéről nyilatkoznak. A vízlépcső ■már nem tabu. s a szovjet laktanyáit egy része újra a magyar államra és az egy­házra száll. A helyreállítás­ban a néphadsereg katonái is segítenek. Színesednék a történések és a vélemények az ország jelenkori történelmének pa­lettáján. örülhetnénk is en­nek, hiszen hitetlennek len­ni nincs okunk, nincs jo­gunk. Ám félő, hogy nem­csak a pénz, hanem a szó is devalválódik. Az embereit többségének elege van a szócséplő értekezésekből. Egy kis független, alkotó nyugalom kellerte. De addig még ■ ki kell húznunk a vá­lasztásiig, amelytől éppúgy sokat remél a handa-banda szónok, mint a hallgatag többség... A régi bölcsek szerint együtt, s gyakran egyszerre beszélni köny- nyöbb, mint együtt hallgat­ni. Próbáljunk meg hallgat­ni. Együtt és egymásra! És ez is program lehet, az év­század utolsó évtizedére. Brackó István C trt rr Serfozo oimon: Mint az üvegen Mint az üvegen, az lát Takarni mások elöl: át rajtam, aki akar. amit rejtenem kéne, Nincs mivel, s miért belül nincsen olyan, nem lelne elfüggönyözni magam. bennem a keresés se. Csak apró gyarlóságot, amin nevetni lehet, s a fülem belepirul, szégyellem, mint egy gyerek.

Next

/
Thumbnails
Contents