Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. február 10., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

Olyan érzése van az embernek, amikor hazájáról beszél a walesi vendég, mintha már járt volna azon a .tájon.. Olyan, mintha valamikor régen már éreztük volna a Milford-öböl felől érkező szél simogatását. És ismerős Pembroke egyetlen utcája végén az ódon vár. A ma már romos épületet még 1090-ben alapította Arnulf de Montgomery. Itt énekeltek az Arany János által is halhatatlanná tett walesi bárdoik. A késői utódok dala már közel sem olyan vádló, mint volt Edward korában. Minden évben a nagy nemzeti ünnep, az Eisteddfod idején — augusztus első hetében — művészeti versenyt rendeznek. Ilyenkor libegő fehér ruhába öltözött bárdok versengnek az elsőségért, a legjobb költemény szerzőjét a neki kijáró, díszesen, faragott székbe ültetik.

A „walesi tartomány” lakói ma ás büszkék kelta származásúikra, nemzeti önállóságukra. Persze, nagyon sokan már csak angolul beszélnek, de ’89 óta az iskolákban kötelezővé tették a walesi nyelv oktatását.

Nicholas Walker — a walesi vendég — anyanyelve mellett természetesen használja az angolt. A francia, arab, szanszkrit alapismeretek mellett jól beszél oroszul, törökül, finnül és magyarul. Niűh, a Walesi Nemzeti Múzeum könyvtárosa Finnországban iratkozott be először magyar nyelvi tanfolyamra. Aztán 1979-foen egy hónapot töltött Debrecenben. a Nyári Egyetemen. Utána már tudatosan kereste a kapcsolatot az Angliában élő magyarokkal. Nyelvkönyveket gyűjtött, magyar irodalmat olvasott.

— Még Finnországban, a tanfolyamon, a könyviben volt egy rész Gárdonyi Géza .regényéből, az nagyon tetszett — mesélte Nicholas. — Utána megláttam Londonban. az Egri csillagokat, gyorsan megvettem. Olvastam a Láthatatlan embert is. Egyik barátom elküldte a magyar közmondásokat. (O. Nagy Gábor: Magyar szólások. és közmondások.) — Most olvastam újságokat — folytatta nagyon lassan, ügyelve az illeszkedés és a hasonulás szabályaira —, Észak-M agyarországot is, de ezöfwiölc^ nagyon, nehéz a nyelve.

A baráti kapcsolatoknak köszönhetően Nicholas többször járt Magyarországon. Budapest, Debrecen, Eger, Esztergom, Visegrád, Nagykanizsa után a következő állomás Szerencs volt. Január 20-án dr. Engeliné Keresztény; Ildikó tanárnő meghívására érkezett a városba azzal a céllal, hogy segítse az angol oktatást. Az

I. Számú Általános Iskola és a tokaji gimnázium nyelvóráira együtt készült a tanárnővel.

— A gyerekek szempontjából nagy segítségét jelentett ez a rövid idő is. Óriási motivációs lehetőség volt ábban, hogy először életükben beszélgethettek a tanulók Nagy-Britanniában élő emberrel — mondta a tanárnő.

Nicholas minden ellenszolgáltatás nélkül, barátságból vállalta a felkérést. Most, amikor a kötelező orosz nyelv oktatásának megszűnése után, a legtöbb gyerek angolt szeretne tanulni. nemhogy angol anyanyelvű embereket, de tanárt is nehéz találni. Az állam segítségével elsősorban a két tannyelvű középiskolákba érkeznek angol anyanyelvű tanárok. Az általános iskolákba leggyakrabban a személyes kapcsolatoknak, a tanár megszállottságának köszönhetően érkezik egy-egy angol vendég. Nem könnyű az iskolák közötti cserekapcsolat kialakítása sem, hiszen nagyon kevés angol (vagy éppen német) gyerek szeretne magyarul tanulni. Még mindig kuriózumnak számít — és azt hiszem, még sokáig az is marad —, ha valaki Nieholashoz hasonlóan érdeklődik a magyar nyelv és kultúra iránt.

A walesi vendég rövid itt-tartózkodása idején ta_ nult és tanított. A házigazdák gondoskodtak arról, hogy megismerje megyénk legszebb tájait. Járt Sárospatakon, Tokajban, Monokon, Tapolcán, Lillafüreden ... A tanítás mellett előadást tartott a főváros, Cardiff múltjáról, mai életéről. Meghívták a szerencsi kjerekiasztal-megbeszélésre is.

Nicholas a látogatás végén nagyon fájlalta, hogy nem látott igazi - magyar telet. (Mi is.) Viszont nagy szeretettel .beszélt a gyerekekről:

— Jutalomnak érzem az ő örömüket, a melegséget, amit kaptam. Nagyon jó volt látni azt, hogy örülnek.

Filip Gabriella Fotó: F. L.

— Mi a véleménye a magyar politikai vitakultúráról?

— Az udvariasság nem halt -meg — csak Angliába menekült. (Duhamel)

*

— Képzeld, ennek a pártnak olyan gyönyörű a programja, mint egy szép asz- szony.

— Na és!? Ne feledd, a legszebb nőből is utoljára csak mindig ronda vénasszony lesz. (Istrati)

*

Intelem a magát túlontúl erősnek érző pártoknak, s vigasz az önbizalomhiánnyal küzdő kis- pártoknak.

A túlságosan nagy erőkülönbségek között nem lehet szó győzelemről. Az oroszlán nem bír a szúnyoggal. (Karinthy)

*

Tanács X pártnak, amelyik deklarálta, hogy ő a legnagyobb létszámú:

A kevesebb — több. (Mies van der Rohe)

*'

— Mit szól hozzá, a legtöbb párt a szeretetről prédikál?

— Nem nagy dolog. A szeretet éppoly problémában, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, s merre visz az út. (Kafka)

*

Az MSZMP-mek:

A sikernek sok apja van, a kudarc mindig árva. (Vető József)

*

A FíDESZ-iesetonék: Semmi sem bosszant úgy

sok mai fiatalt, mint az, hogy megértik. (Vető József)

*

Tanács régi és mai választópolgároknak. Mielőtt eldöntik, kire voksolnak, he feledjék:

Franciául azt nevezik politikusnak, aki tudja a maga hasznát. (A. Tolsztoj)

*

— Mondja lelkem, mi lesz itt 'két hónap múlva?

— Mi lenne!? A költő ír, a macska miákol, és az eb vonít, s a kishalacska ikrát ürít kacéran. (Radnóti)

Összeállította: Hajdú Imre

y ■

WÉéiáisBmmt

*

Hazánk sokféle nega• tív statisztikával (is) dicsekedhetne. Nem alkarom fölemlegetni az alkoholfogyasztást, a válást, a férfiak viszonylag alacsony átlagéletkorát, az öngyilkosok számát. Most kizárólag az értekezleteikről szeretnék értekezni. Nem pontos, de valószínűsíthető .adaték szerint nálunk az egy lakosra jutó értekezletek, megbeszélések, tanácskozások száma messze meghaladja a legfejlettebb országok átlagát. Így .aztán van még .egy dolog, ■amelynek okán dobogós helyünk van a nemzetközi élmezőnyben.

Sok a szöveg mostanában, de erre némi magyarázatul szolgálhat, hogy a szender- gése utáni évekből ,a magyar közvéleménynek új, felkért, vagy felkent szószólói jelentkeztek, s hallatja szavát a „csendes többség” is. Követhetetlen számban új lapok jelennek meg, s .a látványosságot kínáló televízió egyik legizgalmasabb műsorává vált az az abszolút nem képernyőre kívánkozó műsor, a Napzárta, amelyikben négy-öt ember összehajol és beszélget. Vitatkozik, tárgyal. A tudósok imóg csak szót értenek, illetve egymásnak ellentmondó véleményeiket is mosolyogva és udvariasan fcözlilk egymással. A régi és az új politikusok már gorombábbak. A minap hangzott el éppen egy ilyen eszme-csőriében, hogy a mii hazánk .a szélsőségek országa. A hetvenes- nyolovanas évek kincstári optimizmusát most a kincstári pesszimizmus váltotta föl. Külföldön élő, magyarul tökéletesen beszélő hazánkfiai állították, hogy ennek az országnak — történelme során — soha nem volt akkora esélye a boldogulásra, az Európa-házba való bekerülésre, mint most.' Ha ez 'a lehetőség szándékkal párosul ... Ha a szándékokat tett követi... Ha a személyi és pártharcok nem fektetik meg a hajót... Ha 'az értekezletek száma és hosz- sza arányban áll az elérhető és kézzelfogható haszonnal ... ,

A féltételes mód használatát a közelmúlt példái Indokolják. Hazai eszmecseréink hozama ugyanis úgy viszonyuk az elvárbaitóhoz, vagy a nemzetközi szinthez, mint a magyar ipar teljesítménye, vagy az egységnyi nemzeti jövedelemtermelés költsége a hasonló osztrák, nyugatnémet mutatóhoz ... Amerikai tudósak és építészek (magyar származású legalább kétezer él az USA- ban) 'letették a névjegyüket a magyar népgazdaság asztalára: beleszólni, dirigálni nem alkarnak, de segítenek, ha kell, ha megkérik őket, ha tippeket kapnak, ha a tárgyalások eredményhez vezetnék. Hasonló szellemben nyilatkozott egy európai financiális-szociális szervezet képviselője Miskolcon is. Tucatnyi vállalkozó 'borsodi cég szakembere jelent -meg a találkozón, s a magyarul is beszélő, de nem magyar állampolgár vendég megdöbbenve, de nagy önfegyelemmel vette tudomásul, hogy partnerei nem készülték fel a tárgyalásra, ö ugyanis potenciálisan pénzt, beruházási és fejlesztési lehetőséget hozott, illetve kínált. A tucatnyi borsodi üzletember közül mindössze egyetlen akadt, aki konkrét, megajánlást tett. Ö készült. A többi a magyar gazdaság siralmas állapotát ecsetelte, s .mint a kóíldus, csak alamizsnát kért, még nem tudni, mire. Rendkívüli helyzetekben természetesen elvárható és elfogadható a feltételhez nem kötött, vissza nem térítendő támogatás. De itt egy olyan üzleti tárgyalásról volt szó, amelyen a pénzember a biznisz reményéiben kínált hitelt. így aztán ez az értekezlet is, egyelőre, eredménytelenül zárult.

A politológusok szerint felkészültségünkkel és vitakultúránkkal van gond. Ez persze huszadrangú dolognak tűnik ahhoz képest, hogy húsz forint egy kiló 'kenyér, öt forint egy perec, s egy jó mosógépet sem kínálnak húszezer forint alatt. Drágul ia közlekedés, a lakás, a víz, az energia, a korábbi OTP-hitel. Ilyen ügyekben nem szemtől szembe folyik a Vita, de mindkét fél elmondhatja a véleményét. Az árhatóság tudományos alapon érvel, az érintett nagyközönség káromkodik. A nyilvános eszmecseréken ki-ki vérmérséklete, pártállása szerint mond véleményt, s inkább az ellentmondások halmaza nő, mint a megegyezésé. Fölássuk a múltat, a temetőt, siratjuk meg nem született honfitársainkat, bánkódunk elszalasztott lehetőségeink miatt, s lessük .a világot, hogy hazánknak milyen az ázsiója a nemzetközi hírbörzén. Jönnek-mennek a külföldi diplomaták és pénzemberek. A hazai politikusok fele — egyidőben — a határon túl tárgyal. Habsburg Ottó Tőkés Lászlóval fogott kezet Sárospatakon. Marosán és Fook Jenő a nyilvánosság előtt vall Czinege Lajos viselt dolgairól. A pártok képviselői a szerveződő apparátus anyagi helyzetéről nyilatkoznak. A vízlépcső ■már nem tabu. s a szovjet laktanyáit egy része újra a magyar államra és az egyházra száll. A helyreállításban a néphadsereg katonái is segítenek.

Színesednék a történések és a vélemények az ország jelenkori történelmének palettáján. örülhetnénk is ennek, hiszen hitetlennek lenni nincs okunk, nincs jogunk. Ám félő, hogy nemcsak a pénz, hanem a szó is devalválódik. Az embereit többségének elege van a szócséplő értekezésekből. Egy kis független, alkotó nyugalom kellerte. De addig még ■ ki kell húznunk a választásiig, amelytől éppúgy sokat remél a handa-banda szónok, mint a hallgatag többség... A régi bölcsek szerint együtt, s gyakran egyszerre beszélni köny- nyöbb, mint együtt hallgatni. Próbáljunk meg hallgatni. Együtt és egymásra! És ez is program lehet, az évszázad utolsó évtizedére.

Brackó István

C trt rr

Serfozo oimon:

Mint az üvegen

Mint az üvegen, az lát Takarni mások elöl:

át rajtam, aki akar. amit rejtenem kéne,

Nincs mivel, s miért belül nincsen olyan, nem lelne

elfüggönyözni magam. bennem a keresés se.

Csak apró gyarlóságot, amin nevetni lehet, s a fülem belepirul, szégyellem, mint egy gyerek.