Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
1990. február 10., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 • a Üzenet az OTP ügyfeleinek Nagyobb kamatok a betétekre és értékpapírokra. . Az Országos Takarékpénztár az 1990. évre a betétek és az értékpapírok kamatának jelentős emelését határozta el. Ezeknél az intézkedéseknél törekedett a megtakarítások értékállóságának viszonylagos biztosítására, a tartós betétek elhelyezésének fokozottabb ösztönzésére, emellett a rövidebb időre szóló pénzelhelyezésre is keresett megfelelő formát. Figyelmet fordított arra, hogy a takarékosságot szolgáló konstrukciók az ügyfelek igényeihez igazodva, korszerűek és lehetőleg értékmegőrző kamatozásúak legyenek. Az idei évre meghirdetett kamatemeléstől az OTP a megtakarítások növekedését várja, ami a hitelezés lehetőségeinek javítását is elősegíti. Táblázataink jól mutatják a kamatváltozások mértékét. Külön is felhívjuk ügyfeleink figyelmét az átuftalási betét előnyeire. E betétforma keretében teljesítjük a fizetési megbízásokat, fogadjuk a bérátutalásokat, csökkentjük a készpénzszükségletet és a betétre mindemellett, lekötés nélkül évi 14% kamatot térítünk. A nagy összegű megtakarításokra március 1-jétől bevezetjük a biankó takaréklevelet. Ez az új betét 100 000 Ft névértékben, vagy ennek többszörösét kitevő összegben váltható. Előnye, hogy az 500 000 Ft értékűre, vagy az ennél nagyobb címletűre már 3 év után nettó évi 20,8% kamatot térítünk. Az új betétforma egy módosított változata lesz a takaréklevél plusz. Erre megadjuk 3 év után az elérhető legnagyobb kamatot, az évi bruttó 2ő%-ot, 6 év elteltével pedig még plusz prémiumot is juttatunk. Aki pedig csak rövid időre tudja pénzét elhelyezni, annak a január 15- evel bevezetett OTP-pénztárjegyet ajánljuk. Már egy-két hétre is érdemes pénztárjegyet váltani, hiszen magas leszt a kamata: évi bruttó 22%. Az OTP a különféle betétformák mellett értékpapírokban is jó befektetési, megtakarítási lehetőségeket kínál. A kamatváltozások jól áttekinthetők táblázatainkban. FŐBB LAKOSSÁGI BETÉTEK KAMATOZÁSA 1989 1990 Kamatozó takarékbetétek % % nettó bruttó nettó Látra szóló 8 8 8 Egy évre lekötött 13,5 23,75 19 Két évre lekötött 14 24,375 19,5 Három évre lekötött 15 25 20 Gyámhatósági 20 22 22 Takaréklevél Hat év után 16,5 26 20,8 Nyereménybetétek Pénznyeremény 6,4 8 6,4 Gépkocsinyeremény* 6,4 10 8 Lakásnyeremény* 6,4 10 8 Átutalási betét (1990. jan. 1-től) 12 14 14 KST (1989. őszi befizetésből) 8 10 10 Lakáscélú betétek öt éven túl 18 22 22 Nem lakás célú felhasználás \ öt éven túl 14,4 17,6 17,6 Nyugdíj-előtakarékossági betét Életbiztosítással 6 év után 16,5 26 20,8 Életbiztosítás nélkül 6 év után 16,5 26 20,8 10 év után 16,5+1 26+1 20,8+1 AZ OTP-ÉRTÉKPAPIROK KAMATVÁLTOZÁSA Takarékpénztári 1989 1990 II. kötvény nettó 12% nettó 12% +3% prémium +6% prémium Letéti jegy bruttó 18%+ bruttó 18% Letéti jegy I. évi 3% prémium-|-6% prémium (október 1-től) Letéti jegy II. bruttó 19% bruttó 19% +évi 2% prémium +5% prémium (október 1-től) Árfolyam évközi beváltásnál havi 1% havi 1,5% ' A nyereményalap képzéséhez felhasznált kamatok. Az idei évre szóló intézkedések eredményeként a betétek kamatlába átlagosan 6%-kal emelkedik, s várható mértéke bruttó 21,5% lesz. Még egy jó hír: a takarékpénztár ebben az évben is magára vállalja az ügyfelek helyett a betétek kamatadójának átutalását. Bővebb felvilágosítást készségesen adnak fiókjaink. 1990. január hó. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR Észak-Magyarország interjúlánc Egy kalonacimbora: Kovács János A mád interjúlánc Mo9 nókot Hernádvécsével köti össze. Azok az olvasóink, akik rendszeresen olvassák e sorozatot, tudják: Íré t hete a monokli Németh András (Németh Miklós miniszterelnök édesapja) két ilcatonacimboráját, Hajdú Bélát és Kovács Jánost kérte követkéz» szereplőnek, inter jűalanymialk. Sajnos — mint azt a bódvaszilasi tanácson megtudtuk (később fia is közölte velünk telefonon). Hajdú Béla már nincs az élők sorában. Hernádvé- csén viszont sikerűlt nyomára bukkannunk Kovács Jánosnak, tóit hál’ Istennek jó erőben, egészségen találtunk. Fotóriporter kollégámmal emlékezetes délelőttöt töltöttünk el Hernádvécsén, ahol egy sole kalandot, megpróbáltatást elszenvedett, túlélt, mindezeket legyőző ember életsorát ismerhettük meg. — Hát ami azt illeti, a sors nem kényeztetett el, vol't részem sok megpróbáltatásban. Most a legutolsó, s a legnagyobb: kedves feleségem halála. Negyvenhét, békében, boldogságban együtt töltött év után hagyott itt egy fél éve. Teljesen váratlanul. hisz’ korábban soha nem vol't beteg. Mindössze 67 éves volt. Mind a mai napig nem tudok magamhoz térni. Váratlan halála nagyon megviselt. — János bátyám., e hosszú és boldog házasságból mi minden marad, örökre emlékezetes? — Szinte minden. Az esküvőnk 1942. június 22-én életem legboldogabb napja volt. Szesztán esküdtünk, mivel a feleségem görög katolikus volt. Ez odaát van most, Szlovákiában. Aztán itt van az öt gyermekünk. Három lány, két fiú. Ök adták életünk értelmét. A János fiam Forrón lakik, ott is dolgozik az építő ktsz-nél. András fiam Kiskinizsen él, s a Digép- foen Ikováosmester. A liámya- liim közül a legkisebb, Éva, a családjával litft lafcilk velem. iBözsi Szikszón van, ott az ABC-iben doüígozíiik, míg a legidősebb, iMáiria, aiki szintién a kei-esikedeliemiben Ikeresi a (kenyerét, családjával Báróikén él. — Nyilván unokákban sincs hiány? — ,Niincs bizony! Tíz unokám van, sőt imán két dédunokám is. — János bátyám, maguk is sokan voltak testvérek? — Sokan. Hatan. Három fiú, bánom lény. Apám juhász volt, gönci magyar ember. Sáros megyében, ahol feles bacsó volt, ott ismerkedett meg édesanyámmal, aki viszont szlovák volt. Én iKassaimiindsziewben születtem. Szüleim J943. Október 23- án 410 birkáival jötték ide Hemádvéosére. Apám a bárónőhöz szegődött, ugyancsak feles 'bacsónak. Azóta iitt lakunk, nemcsak én, az öt testvériem Is. — Édesanyjától tanulI meg szlovákul? — Csak részben. Anyám leginkább magyarul beszélt velünk. Meg akart Hamuin! jól magyarul. Gyermekkoromat azonban szlovák környezetben .töltöttem, így tökéletesen sikerült elsajátítanom a szlovák nyelvet, aminek később fogságom idején nagy hasznát vettem. — Helyben vagyunk. Katonaság. Bajtársának, Németh Andrásnak is ennek lcapcsán jutott eszébe. S látom, a falon ott díszeleg „Emlék Kassáról, 1943., Kovács János honvéd 4. gk. lövész zlj. 1. század” felirattal a fényképe. — Együtt szolgáltam Amd- rássad Kassán a 4. ©épko- csdzó lövész zászlóaljnál. Gaíetta Emii! — s nem Endre! — százados alatt. (Nem Németh András mondta rosszul egykori parancsnoka nevét, e sorók írója keresztelte el.) A második évben tisztes iskolára kerültünk. Ott Orbán Gyula főhadnagy úr annyira megkedvelt, hogy átvezényelitatett a motorkerékpáros szakaszba. A 6 hónapos tisztes iskolából mindössze négy hónapot végeztünk el, merít indulni kellett a frontira. Odakint, Nadvor- nánái estem fogságba. Négy társamat ott a szemem láttára lőtték agyon. Engem is az az új bőrruhám mentett meg, amit még Orbán Gyula jóvoltából kaptam. Az orosz katonák ugyanis azt hitték, oficér, vagyis itiszt vagyok. Olyannyira nagy főnöknek: hittek, hogy repülővel előbb Kijevibe, majd Moszkvába vittek. Moszkvában ,börtönbe csuktak. Soha nem feledem, a 333-as cellában két német alezredessel és két, ugyancsak német pilótahadnaggyal voltam összezárva. Ez idő alatt gyakran. 'káhalJgattaik. Főleg azt firtatták, hol vannak Magyarországon hadiüzemeik, hadiimaktárák. Honnan ltudhattam volna?! Azf hitték, eltitkolom. Még is fenyegettek az egyik kihal l- giaitás után, hogy másnap kivégeznék. Hát azt az éjszakát nem tudom feledni. Magamon kívül voltam. El- mondltam én tíz-tíz mi- atyánkot, üdvö.zlégyet, hiszekegyet, de nem segítebt. Másnap öt óra hosszára bezártak egy olyan sötét helyiségbe, ahol még annyi hely sem volt, hogy le tudtam volna guggolni. De szerencsére nem végeztek ki. Helyette öt magyar társammal a krasznagorszki fogolytáborba vtitbek. Ott egy hónapig karanténban voltunk, máid egy repülőgépgyárba jártunk dolgozni, végül pedig a nyelvtudásom révén tolmács lettem. Érdekességként említem meg, hogy ebben a táborban volt fogoly Marosán György is. — Mikor szabadult a fogolytáborból? — Negyvenöt [február elején érkezett a táborba két orosz tiszt, akik ltudtak magyarul, .s azt kérdezték tőlünk, Ikii alkar a'németék ellen harcolni. Szinte mindannyian jelentkeztünk, csakhogy végre hazakerülhessünk. Tavasszal ,mlár itthon ás voltunk. Nyíregyházán megkezdődött, a kiképzésünk, ám bevetésre végül is nem került sor. Sőt, április elejére végleg hazakerültem Vécsére. — Idehaza hogyan kezdődött újra az élet? — Apám 410 birkájából élőbb maradt 1,10 darab, a .többit ugyanis a németek elhajtották. Azitán jöttek az oroszok, s a községi bíró közreműködésével ők is rak- várattak. Miimdösiszesen 18 bdhkámk maradit. Innen indultunk. Én ’45-ltől ’55-ig julhászkoditam. Én ás és apám is kaptunk 8—8 hold földet, ezen a területen pedig gazdálkodtunk. A birkák közben 1954-re felszaporodtak 180-ra. Volt itt a faluban akkoriban egy kemény (tanácseinefc, az mindenáron a tsz-be akart beerőltetni. Mivel nem Volt ínyemreva- ló a dolog, nemet mondtam, de meg is ittam a levét. Kétszer Ikomóly összegű pénzbüntetést kaptam, sőt tíz napot a Ibörtönban is csücsülhettem a makacsságom miatt. Mindezek után a birfkaálománvt' szétosztottam a gyerekék között, én pedig előbb etonentem a vasúthoz dolgozni, majd azt követően itthon a vegyesbolt vezétőjénék választottak. A hét 'jelentkező (közül ugyanis én tudtam legjobban számolni. ötvenöt április 5-én vettem át a helyi egyszemélyes vegyesboltot, ahol a fasz ögitől kezdve a eipőszuro- Iktig mindenfélét árusítottam, s 1983. december 13-án adtam át a helyemet. Akkor nyugdíjba mentem. — S azóta hogyan él? — Addig is, amíg boltos voltam, azért „másodállásban” csak gazdálkodtam. Ez a gazdálkodás a nyugdíjasévekre is megmaradt. Van ezeröles kertem, itt megtermelem a szükséges krumplit, s a kukoricát, a répát a jószágnak. Mert van négy fejőstehenem. A tsz-től meg szoktam lábon takarmányt vásárolni. Szerencsére az egészségemmel még nincs baj, bírom csinálni. — János bátyám, mit szólt hozzá, hogy Németh András magát kérte interjúalanynak? — örültem neki. Egyébként is van adóssága András barátomnak. Én vagy 20—25 éve már jártam nála Monokon, s akkor ígérte, hogy ő is felkeres. Ami azt illeti, elég hosszasan készülődik, mert még máig nem ért ide. De én csak kivárom azt a napot, amikor vendégül láthatom ! Mert szeretnék ám vele újra eldiskurálni Kassáról, Volócról, Kolomeáról, meg a régi parancsnokokról, katonacimborákról. — ön kit kér sorozatunk következő interjúalanyának? — A következő szereplő legyen egy másik Kovács. Miskolcról, dr. Kovács Endre római katolikus segédpüspök úr. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László
