Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 © „A 15. választókerület végleges eredményei alapján Borsod, Gömör, Abaúj és Zemplén vármegyének 18 képviselője lesz az új nemzetgyűlésben — adta hírül a Szabad Magyarország 1947. szeptember 4-i számában. Ezek a következők: „A Kommunista Párt képviseletében Nógrádi Sándor vasmunkás, Szkladán Ágoston kőműves, ifj. Orosz Sándor földmíves, újgazda, Prieszol József építőmunkás és Aczél György magántisztviselő elvtársak kerültek be a nemzetgyűlésbe. A Kisgazdapárt egy mandátuma Pártay Tivadarnak jut. A Szociáldemokrata Párt három mandátumot szerzett. A listavezetők: Rónai Sándor, Reissi- ger Ferenc és Marosán György elvtársak. Marosán György valószínűleg másutt tartja meg mandátumát, így a következő helyezett, Nemes Júlia kerül be az új nemzetgyűlésbe. A Nemzeti Parasztpárt egy mandátumot MKP SZDP FKgP NPP A Függetlenségi Front pártjai összesen: Ellenzéki pártok: A munkáspártokra leadott szavazatok számából és százalékarányából készült kimutatásból kitűnik, hogy Borsodban az lényegesen meghaladta az országos eredményeket. Itt 46 százalék, Miskolcon 51,3 százalék, az ózdi járásban több mint kétszerese: 78 százalék. Lényegesen meghaladja a sajó- szentpéteri járásban, s csupán a mezőcsáti és a mezőkövesdi járásban marad mögötte. Az 1945. évi választások eredményeivel egybevetve legnagyobb emelkedést mutat az ózdi, majd a putnoki járásban, továbbá az edelé- nyi, a sajószentpéteri járásban, lényeges visszaesést mutat Miskolcon és a miskolci járásban. Az MKP és az SZDP kü- lön-külön elért eredményeit tartalmazó kimutatás szerint — az 1945. évi eredményekkel egybevetve — .1947-ben az MKP szavazóinak száma Borsod megyében 9275 fővel emelkedett, az SZDP-é 8920 fővel csökkent. Az MKP és az SZDP 1945. évi és az 1947. évi eredményeit tartalmazó járásonként! kimutatás szerint az MKP valamennyi járásban növelte szavazóinak számát. Megtartotta 1. helyét az ózdi járásban, nagymértékben megnövekedett szavazati aránynyal. Ugyanitt az SZDP is növelte szavazóinak számát és a 3. helyről a 2-ra keszerzett. Mivel a listavezető Gém Ferencet másutt is jelölték, lehet, hogy Papp Miklós kapja a mandátumot. A Barankovics-párt két mandátuma Bartha Bélának és Rónai Györgynek jut. A Pfeif- fer-párt a Borsod, Gömör, Abaúj-Zemplén választókerületben hat mandátumot szerzett, Dr. Ácsai László, Vásári József, dr. Vándor Ferenc, Fekete Jenő, Szabó József és Hegymegi Kis Pál az első helyezettek ...” Az országgyűlési választások eredményeit szeptember 5-én hirdette ki a központi választási bizottság. A választási szövetség négy pártja (MKP, SZDP, NPP, FKgP) megkapta országosan a szavazatoknak több mint 60 százalékát. Az MKP 22,27 százalékos szavazati aránynyal a legtöbb szavazatot kapta, az ország legnagyobb, legerősebb pártja lett. Az SZDP a szavazatok 14,9 százalékát szerezte meg, a két munkáspártra jutott szavazatok aránya: 37,11 százalék. szavazatok száma %-ban 58 492 27,9 37 971 18,1 18 225 8,7 11 598 5,8 126 286 60,5 83 139 39,5 rült. Miskolcon az MKP a 3. helyről a 2-ra került, az SZDP-vel helyet cserélve. Itt az SZDP szavazóinak a száma mintegy 10 százalékkal csökkent. Az SZDP visz- szaesett az ózdi járáson kívül valamennyi járásban. Legnagyobb arányban a miskolci járásban. Az SZDP Borsod megyei titkársága 1947. szeptember 3-án kelt jelentésében a következőkkel. magyarázta borsodi térvesztését. „1. Az együttműködés kérdésében elfoglalt álláspontunk, amelyet sajtóban és gyűléseken prominens vezetőink juttattak kifejezésre, úgy jelentkeztek, hogy ebből igen sokan fúzióra következtettek, helyesebben a tömegek között nagy tanácstalanság uralkodott, amit mi ugyan igyekeztünk eltüntetni, azonban ez nem sikerült, csak kis mértékben, annál is inkább, mert a Kommunista Párt éppen erre a kérdésre feküdt rá a legjobban, s úgy iparkodtak beállítani a tömegek felé, hogy a két párt egyesülése a választások után bizonyosan megtörténik. 2. Nem értük el a kívánt célt a kizárásokkal sem, mert ezt — bár titokban tartottuk, mégis úgy jelentkezett a köztudatban, hogy ezt a szociáldemokraták a kommunistákkal együtt csinálták, sőt, sok helyen a Kommunista Párt miránk hárította és igen sok községben a kizártak rokonsága, (ami egy községben rendszerint kiterjedt szokott lenni), a pártunk tagjai sem szavaztak ránk. A Kommunista Párt viszont a kizárásoknál megegyezésünk dacára szociáldemokratákat iparkodott kizárni. Ezzel szemben a Paraszt Párt tagjai, akik előzőleg a Központi Bizottság által ki lettek zárva, sok helyen a Központi Bizottság újabb határozata alapján szavazhattak. 3. Nagy hiba volt az is, hogy a Vármegyei Végrehajtó Bizottság által összeállított jelölőlistát megváltoztatták, különösen hiba volt, hogy paraszt jelöltünk csak 8 helyen volt. Nem volt helyes a községekbe budapesti elvtársak kiküldése sem, mert megítélésem szerint ezeknek csak a harmada végzett megfelelő munkát. Sokan voltak, akik csak nyaralni akartak. Az viszont nem váltott ki jó hatást falun, hogy a budapesti elvtársak közül egyesek amúgy is nagy szegénységben élő elvtársainkkal tartatták el magukat, és az étkezésért nem fizettek meg, természetesen ezt nem minden elvtárs csinálta így, sőt voltak elvtársak, akik nagyon is megkedveltették magukat a falu népével. Szerintem ezek helyett innen Miskolcról lehetett volna kiküldeni minden járásba 4 képzett elvtársat, akik mint előadók is megfeleltek volna, természetesen autóval, és ezek állandóan tudták volna látogatni a járás községeit, és meggyőződésem, hogy a pártnak kevesebb pénzébe is került volna. Egyébként a visszaélések egész tömegével találkozunk szembe az egész megyében, ezen kívül tudomásunk van arról — mégpedig sok helyről —, hogy a Kisgazdapárt vezető emberei sorba járták a falu lakosságát és a hetes listára való szavazásra éppen ők kérték az embereket. Természetesen a pap, helyenként a jegyző, valamint a tanító is házról házra járt, és ez nagymértékben befolyásolta a politikailag iskolázatlan tömegeket, annál is inkább, mert azt vitték be az emberek tudatába, hogy aki az első négy listára szavaz, az a kolhoz mellett adta le a szavazatát. A Szociáldemokrata Párt borsodi sikertelenségeinek magyarázatául apró, ám jellemző adalék az a levél, amelyet Faragó Dezső budapesti szociálidemokrata írt Justus Pálhoz, az SZDP osztályvezetőjéhez. s amelyben élesen bírálja a párt Borsod megyei titkárságát a falusi szervezetekben végzett pártmunka elhanyagolásáért, mondván, ezek „minden valószínűség szerint döntően közrejátszottak a pártunkat ért csalódáshoz.” Hajdú Imre A szavazatok megoszlása Borsod megyében ■ ' Húszsoros .......-.....................******............ , Ut van kérem, ex a lehallgatási botrány. A titkosszolgálat, bizonyos titkos odótok kiteregetése, illetve nyilvánosságra hozatala lolytán igencsak kellemetlen helyzetbe került. Fejek hullottak, mert bizonyos eladdig egyáltalán nem titkos dolgokat- titkositottok. Megállapították Z-ről, hogy Z, s azt is, hogy amit mondott vagy irt,- persze fennhangon mondta és nyílton irta - a titkosszolgálat kezébe való, tehát titkos. Aztán itt vonnak ezek a választások, amelyekről már eleve azt mondják, hogy nem lesznek titkosak, mert hát mindenkinek szerepelni fog Titkos valahol a neve, sőt aláírása is. A legjobb lenne tehát, ha titkositanák. Mondjuk név helyet csak valamilyen ozonosi. tó jeggyel látnák el a cédulákat. Ez a jegy a személyi szám semmi esetre sem lehet, mert az, ha illetéktelen kezekbe kerül már maga is személyiségi jogokat sért. Megoldás tehát a nyílt választás lenne, ha ebben egyeztek volna meg a pártok, s ha valaki nyíltan merné vállalni azt, hogy kire szavaz. De úgy látszik nem meri! Így lesz a szovozásból is titkos. Ami viszont titkos, oz kiderülhet, s Ottói mentsen meg az ég. Látjuk, mi lehet a következménye. A titkos dolgokat mindenki meg akarja tudni, hisz azért titkosak. S előbb utóbb meg is tudják. Meg, mint egyes elégetésre ítélt titkos iratok tartalmát. Ámbár - megmondom őszintén - szerintem ez a helyes eljárás. Mármint a titkosított, vagy titkosan kezelt iratok kitartó és végleges, lehetőleg örök megsemmisítése. Ez engem soha nem aggasztana. Baj ugyanis szerintem nem akkor van, amikor a valakire nézvést terhelő bizonyítékokat, kompromittáló iratokat elégetik, hanem amikor gyártják, írják, előállítják. (gyöngyösi) A kis kazahsztáni vasútállomás, Sariozek neve a leszerelés egyik szimbólumává vált. A közelben levő másfél éve még titkosan kezelt katonai lőtéren a történelemben először nem egy új fegyver kísérleti próbáit végezték, hanem a nukleáris töltetek hordozására alkalmas kisebb hatótávolságú rakétákat semmisítették meg. A megsemmisítés módszerét — a robbantást - környezetvédelmi szempontból több alkalommal gondosan ellenőrizték. 1988. augusztusában nagyszámú szovjet és külföldi megfigyelő előtt hojtották végre Sariozekben az első robbantást, amely a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről kötött szerződésnek megfelelően az első tényleges lépést jelentette az atomfegyverkészletek csökkentése felé. A múlt év őszén felrobbantották az utolsó öt szovjet rakétát is. Az OTR—22 és OTR-23 (nyugati megnevezés szerint SS-12 és SS-23) rakéták eltűntek a fegyverzetek sorából. Kódex vagy etika? Nem kódex kell, hanem etika. — Dr. Csiba Tibor, a BM választási irodájának vezetője summázta így nemrég véleményét a televízió .Napzárta című műsorában. A kampánnyal összefüggő közérdekű kérdések voltak .terítéken, a választáson induló pártokkal szembeni követelményeket fogalmazták meg. Tagadhatatlan, némi mali. oia is megbújt az iménti szavaik mögött, amit talán néhány friss tapasztalat motivált. Mégsem állíthatnánk, hogy a választási szakember fölöslegesnek tartja a vá. lasztási etikai kódexet, amelyet a kampány döntő szakaszának szinte az előestéjén hagytak jóvá a választó- sókon induló pártok. Egy nappal azelőtt, hogy megkezdődött az ajánlószelvé- nyék gyűjtése. Jó volna látni, a gyakorlatban tapasztalni, hgy az etikus magatartás nem csupán papíron létező elvárás, de a kampányban részt vevők mindegyükét átiható belső késztetés lesz. Ha a kisszerű torzsalkodás helyett bizonyos emel- ikedettség jellemezné a szabad választások előtti utolsó (két hónapot. Mintegy 50 párt, gyakorlott politikusok és kezdőik százai indulnak most csatába a mandátumért a korábbi kétszeresére nőtt (Választókerületeikben. A választási harc a főállású, az átlagfizetés többszörösével kecsegtető .képviselői helyekért nemcsak politikai, de jószerével „statisztikai” értelemben is kiélezettnek tekinthető. Elméletileg ugyanis akár 80 jelölt is elindulhat egy-egy ■körzetben. Hiszen 750 jelölő- cédula elegendő egy jelölt állításához. Ugyanakkor tudjuk, egy választókerületben a szavazásra jogosultak száma 70 ezer 'körül van. Február 23-áig — így szól a törvény — országszerte kiderül: a politikai ringibe ihóny jelöltnek sikerült hivatalosan is bejutni. De nemcsak a jelöltek magas száma miatt lesz minden eddiginél kiélezettebb a .kampány, hanem a politikai átmenetben élő szélsőséges .véleményék miatt is számítani kell erre. A politológus ilyenkor hajlik arra, hogy kategóriákban gondolkozzon, skatulyákban helyezze el az indulókat. A politikai paletta jobb vagy íbal oldalán, netán a centrumban. Mindezt persze ma még kevésbé a tettek, mint inkább a szavak, az ígéretek felmérésével. Hisz’ nem lehet pontosan tudni, hogy mely párt milyen tömegtámogatást tudhat maga mögött. A taglétszámról jobbára szemérmesen hallgató pártok. vagy az indulók anyagi erejét visszatükröző választási hirdetések nem igazítják el az átrendeződő erővonalaik között a választópolgárokat. Pedig ma az apo- litikusnak számító rétegéket is vonzza a politika. Nem igaz, hogy az emberek közömbösek lennének, mindenki feszülten figyeli ma ebben az országban: ki mögé állhatna végre 'Oda? De eddig inkább „nem”-eket hallottunk, kevésbé ismerjük a programokat. A választók nem azt várják, hogy mondják meg nekik, mit tegyenek. hanem azt, hogy végre mutatkozzanak meg előttük a pártok. A politikai átmenet ellentmondásait a mandátumért versengők maguk is érzékelik. jórészt ezért csatlakoztak — az esélyegyenlőség jegyében — a Független Jogász Fórum kezdeményezésére kidolgozott választási etikai kódexhez. Ezek nem állami jogszabályok, hanem inkább erkölcsi sémák, követelmények. Kötelező érvényűvé az által lehetnek, ha a pártok, a független jelöltek kötelezőnek ismerik el a passzusait. De ma még itt nem tartunk. Az etikai kódex születése pillanatában „csupán” 12, a közvélemény előtt ismert jelentősebb pánt, politikai mozgalom képviselője látta el kézjegyével. A csatlakozás lehetősége azonban mindenki számára adott. Miben állapodtak meg az etikai kódex aláírói? Mindenekelőtt egyfajta önkorlátozásban. Például abban, hogy tartózkodnak a választójogi törvény bírálatától, s nem tesznek olyan nyilatkozatot, amellyel a választások súlyát, jelentőségét csökkentenék. A figyelmes olvasó, néző most persze máris példáikat tudna sorolni, hogy mely községben, városiban, megyében sértették meg ezeket az elveket. A választási rendszer bonyolultságát is nem egy párt teszi manapság szóvá. Tartja magát az a vélemény, hogy ez a jogszabály elsősorban a nagyoknak kedvez, de leküzdhetetlen; nehézségek elé állítja a kisebb, néhány száz fős taglétszámmal rendelkező pártokat. Az etikai kódex a pártokat megillető törvényes jogokat .nem kívánja csorbítani, a legtöbb esetben kifejezetten ezt tekinti kiindulási alapnak. A kódexet nyilatkozatukkal megerősítik a közvélemény szemében, ezért joggal számíthatnak jelentős népszerűségi többletre. Az etikai kódex megsértőivel szemben viszont óhatatlanul kialakul, hat egyfajta társadalmi bizalmatlanság, ami a szavazó- urnáknál is éreztetheti majd a hatását. Az etikai kódex mindenekelőtt mandátumért versengőknek szól, mégsem mondhatjuk azt, hogy szabályai nem tartoznak ránk, a több mini 7 millió, szavazásra jogosult választó- polgárra. Segítségével ugyanis az állampolgár maga is ítéletet alkothat a pártok etikus magatartásáról. Saját hétköznapi tapasztalatait szembesítheti az etikai kódex magas követelményeivel. Ma, a kampány kezdeti szakaszában, a jelölőcédulák gyűjtése áll az érdeklődés homlokterében. Aktivisták adják egymásnak a kilincset, hogy meggyőzzék a választópolgárt. kire adja voksát, ■kinek a nevére töltse ki az ajánlócédulát. Illendő mind. ezt megfelelő türelemmel és megértéssel fogadni, ám miközben ajtót nyitunk a pluralizmus mellett korteske- dőknek, nem árt, ha tudjuk: az etilkai kódexet aláíró pártok megegyeztek abban, hogy kerülik az öncélú gyűjtést, az állampolgárok magánéletének megzavarásával járó kampányt. A kitöltetlen ajánlószelvényék gyűjtését kifejezetten megtiltották. A jelentősebb pártok figyelemre méltó közös szándékának ismeretében' elmondhatjuk: a közelgő választásokon a választások tisztasága is komoly eséllyel indul. Annak ellenére, hogy a gyakorlatban máris felvetődtek kisebb-nagyobb kifogások, megoldást igénylő problémák. Hogy csak a legkirívóbb esetre emlékeztessünk: egy ismert párt immár közéleti tényezőként számon tartott kampányfőnöke ellen, .kijelentései miatt büntetőfeljelentést tett a sérelmet szenvedő párt. Kell-e etikai kódex? Netán elegendő az etika — szabályozás nélkül ? Hosszú demokratikus hagyományokkal, megfelelő politikai kultúrával rendelkező, szerencsésebb történelmű országokban talán elegendő az utóbbi. Másutt esetleg e kettő együttesen is kevésnek bizonyulhat. Nálunk meglehetősen nagy a választások tétje, a történelmi fordulatot legitimáló szerepe ahhoz, hogy ne legyünk szűkmarkúak, ha a választások tisztaságát szolgáló garanciákra gondolunk. Hisz’ politikai etilka nélkül a politika méltósága szenvedne csorbát. (MTI—Press). Bodnár Lajos „A tömegek között nagy tanácstalanság uralkodott A leszerelés szimbóluma
