Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1990. február 3., szombat-C Egy könyvművész születésének centenáriumán Rendbe terelUi a betűket... A régi nyomda A gyomai nyomda nagy előszeretettel használt dióleveles, tölgyfalombos vizjelü diósgyőri papirt zett munkavégzést megismerő szakembercsoport. De a nehezen megszerzett ismereteket nagyobb körben is terjeszteni szándékozott, ezért jelentkezett publikációkkal, cikkekkel, önálló tenulmá- nyokkal, vállalt előadásokat itthon és külföldön, tanácsokkal szolgált szerzőknek, elméleti munkatársaknak. Levelezett tudósokkal, írókkal, művészékkel, kötetnyire rúg az lilyen leveleikben fejtegetett szakmai anyag. Csak néhány példa, mutatóban: 19 éves koráiban Szín- harmónia címmel tanulmányt írt az 1909-es nyomdász évkönyvbe. A könyv jelenéről és .jövőjéről értekezik a Könyvtári Szemle 1916. évi számában. A Magyar Bibliophil Társaság megrendelésére készíti el A tipográfia és a könyvművészet .határai című dolgozatát. Rendszeresen foglalkozik a reklámmal, külföldi szaklapokban németül publikál, a rádióban a könyv művészetéről tart előadást. Elméleti munkásságát ő maga így összegzi: „Ma már tisztán látjuk, hogy a művészi könyv mem kölcsönvett eszközökkel készül, hanem a könyv saját elemeiből, a maga saját, belső törvényei szerint épül fel,, és éppen az elemek összhangja, a szerikezet épsége és világossága, a tartalom és a forma rokonr ságán felépülő belső egység a könyvművészet lényege. A könyv nem öncélú műalkotás, hanem használati tárgy, s a maga célját és rendeltetését helyesen betöltő könyv egyúttal a szép könyv is.” Rrackó István Száz esztendővel ezelőtt született Kner Imre könyvművész, a nyomdaal'apító Kner Izidor fia. Nemcsak a nyomdáról tudott mindent, de míves mestersége olyan esztétikú tálentummal párosult, amely világhírűvé tette a gyomai műhelyt. Iskolát teremtett, máig nem évülő értékű példát adott szakmai és emberi tisztességből az a „vidéki tipográfus”, aki 1945-ben koncentrációs táborban pusztult el. Egyik életben maradt társa hozta a hírt, hogy utolsó napjaiban a hajdani nyomdász, Tótfalusi Kis Miklós Mentség című munkáját rendezte sajtó alá. Kner Imrére emlékezve, tegyünk egy kis nyomdatörténeti visszatekintést. A szikár tényeket vezessék be a Nöbel-díjas chilei költő szavai. A szábadvens, prózai sorókba szedve is lüktet: „iEgy percre áldozz annak, ki rendibe tereli a betűket, a szedőnek, ki lámpással kezében, révkalauzlként, a nyelv viharzó hullámai fölött vezérli a szél, s a tajték, csillagfény és homály közt a könyvet: az embert, ki újból összefog az acéllal a titkok fékete szárnya ellen, hajózva, küzdve és teremtve. Nyomda, én költő vagyok csak, de te a szellem tömör virága, az értelem hírvivőinek gyors futása, ki sose rettensz se tél fagyától, se éjszakától. Te ott keringsz mindig az ereinkben, és ha röptédben olykor el is alszol egy éjre, a fáradtság vagy egy sztrájk, egy elromlott gép idejére, megint csak visszaszállsz a 'könyvre s a hírlapokra, mint a madárraj, ha hívja már a fészike. Csak visszatérsz te a szellem megfellebbezhetetlen soráte, s rendszerébe. Betűk, hát hulljatok tovább is, mint pontos esők utaimra, betűi mindennek, ami él és ami meghal .. A könyv (Oda nyomdához) természetesen Gyomén készült, s olyanok bábáskodtak születése körül, mint a fordító Somlyó György, az illusztrátor Kass János, a szerkesztő Benyhe János, a tipográfus Szántó Tibor. De a további nagy nevek említése előtt térjünk vissza a gyökerekhez. Egy siheder Kner Imre, annyi szép könyv mestere könyvkötősegéd 1882 nyarán nyomdát alapít a Körös partján. Apja, nagyapja is •könyvkötő volt. „Könyvek között ringatták bölcsőmet” — írja az alapító Kner Izidor, de azt sem hallgatja el, hogy „pénz, hozzáértés és •szaktudás híján, kantárként” •vágott bele abba a mesterségbe, amely a megélhetés reményiével sem kecsegtette. Mi emelte társai fölé ezt a nyughatatlan, ősei nevére sem emlékező fiatalembert? •Hiszen a Békés megyei Szarvason már 1847-től mű. Iködött nyomda. A gyulai •Dobay-féle műhely 1860-tól jeles olvasnivalókkal látja el a Viharsarok lakóit. A századfordulón a csabai Tevan Andor üzeméből már könyvsorozatok kerülnek ki. Knerók (az alapító, s fia, •Imre) nemcsak kiváló üzleti érzékükkel tűntek ki, hanem a szépre törékvő szán. dókáikkal is. Az előbbi tulajdonság abban a gyalkor- latfaan nyilvánult meg, hogy — részint a könyvkiadás finanszírozására — fölvállalták a hivatali nyomtatványok, báli meghívók készítését. És már a kezdet kezdetén vállalkoztak a fiatal •forradalmi értelmiség., Balázs Béla, Lesznai Anna, •Lukács György műveinek publikálására. Ám nemcsak tartalmában, formájában is élen járó volt ez a nyomda. A két háború közötti időszak művészeti törekvéseit három nagy név jelzi: Kner Imre, Kozma Lajos, Király György. A produkció minőségét hazai és külföldi kiállításokon kapott Számos kitüntetés jelzi. S a mennyiség? A fel jegyzések szerint 1925-ben a termelés 16 547 postacsomagra rúgott. Az ötvenes években úgy tűnt, hogy a nyomda eltűnik.. Aztán mégis visszakerült az •ütö't’t-kopoitt gyomai épület homlokzatára a Kner név. Sőt, a csabai volt Tevan •Nyomdával, majd később a gyulai Dürer Nyomdával egyesülve, hatalmas, három városra kiterjedő üzem lett. A hatvanas évék végén befejezett beruházás olyan technikai színvonalat terem, tett, amely méltó az elődök szakmai kvalitásához. Kner Imre nemcsak nyomdatechnikával, művészettel foglalkozott, hanem elméleti •munkákkal is. Erről így váll egy krónika: Az ember terbvészetes törekvése, hogy a munkája során szerzett tapasztalatait rendszerezze, azokat közreadja, publikálja, munkatársakat, követőket igyekezzen megnyerni szándékainak, Kner Imrében pedig ,a kísérletezés és a megvalósítás során felhalmozódott nagyon sók ismeret, szakmai és általános tudásanyag. Műhelyének gyakorlati, közvetlen irányi, tásával kifejlődött egy magasabb szakmai színvonalon álló munkatársi gárda, a termékben gondóllkodó, szerveEzek a tipográfiai díszek iskolát teremtettek Önzetlenül Segítségnyújtás - lelkeszí úton Öt gyermeke is hazavárta Olyan természetes, hogy segíteni kell a rászorulón. Annyira igaz, hogy e segítséget minden ellenszolgáltatás nélkül teszi az, akiit lel- •kiismerate, erhberfoacátsága arra késztet. És szerényen elhúzódik, ha valaki ezt csak megköszönni is szeretné. Akivel beszélgettünk, senkinek fel sem említi, hogy a nehéz órákban több teherkocsi szállítmány élén Romániában volt. Tudva azt, hogy akár örökre búcsút mondhat szeretett hazájának és családjának. ö,t gyermeke várta, hogy Börzsönyi József református lelkész, vagy ahogy a hivatalos megszólítás őt megilleti — a magytiszteletű úr — visszaérkezzen Magyarországra. Megkérdeztük Szerencs református 'lelkészét, mi az egyház szerepe ma egy közösség és egy város életében? — Véleményem szerint a •keresztyén egyház, és benne a keresztyén egyén rendeltetése az, hogy jel legyen környezetében arról, és minél hitelesebb bizonyság arra, hogy a végső hatalom nem az ember kezében van. 'Ez a meggyőződés és az erre épülő életfolytatás nemcsak az emberi hatalmi változások között segít megnyugváshoz, hanem különösen az élet döntő kérdéseiben., így a legnagyobb 'krízishelyzetekben tesz • helytállásra, lelki tartásra képessé. Városunkban a legtöbb -krízishelyzet az ide- genség, a magányosság érzéséből fakad. Nem feltétlenül csak az érzi magát idegennek környezetében, aki nem helyi születésű, aki még nem gyökeresedett meg. Ez inem az egy helyiben eltöltött időn múlik. Idegenül érzi magát az is, aki egy helyben maradt, de körülötte minden megváltozott, és ő nem változott vele. Mint áhogy a magányosság érzése sem csupán az özvegyen maradtákat gyöbri, hanem mindazokat, akiket környezete tartósan nem ért meg, vagy aki .környezetével nem tud, esetleg nem is akar azonosulni. Messze vezetne itt az okök felkutatása. Nem elhanyagolható ez sem, de kérdésünk más irányba vezet. — Az adott helyzetben és környezetben mit, és hogyan lehet tenni? — Bizonyára több álláspontról lehet elindulni. Szerepünk református voltunkból .indul ki. — Melyek azok a segítő formák, amelyekkel a református gyülekezet igyekszik visszahozni a megtévedte- ket, iszákosokat, narkósokat, bűnözőket? — Először is nem kellene megvárni, hogy valaki elté- vedtté váljon. Ha valaki krízishelyzetben van, már megvan a potenciális lehetősége, hogy a katasztrófába vezető látszat-megoldást, a rossz reagálást válassza. A krízis, helyzetben kell segítségül lenni. Amikor valaki keresi helyét az életben. Amikor zavarok vannak a családban. Itt csak az tud segíteni, aid a válságban lévő bizalmát élvezi. Itt van jelentősége a hittan éveiben kialakult bizalmi viszonynak. Sajnos rendkívül szűk réteg az, ahol ez a viszony kiépülhetett. Mi történjék a már megtévedtekkel? Esetünkben nagy többségiben az iszákosokkal. A markó jórészt még a nagyobb városok szomorú privilégiuma. Az ismertté vált bűnözők pedig legtöbb esetben elzártak. A már eltévedtekkel lehetőséget kell keresnünk arra, •hogy jószándélkunkat megtapasztalhassák. Erre a pillanatnyi segítségnyújtás nem alkalmas. Csak egy tar- tósabb együttlé’t képes. Ezért van a református egyháznak iszákos-mentő missziója, különböző telephelyekkel. Ott gyakran sikerül felébreszteni a bizalmat. Erre a bizalomra válaszol aztán •a kapcsolattartás. Őszinte •kapcsolat a gyülekezet egyes tagjaival és rajtuk keresztül az egész gyülekezettel. Ez persze a kapcsolatunknak csak az egyik fele, mert ebben a közösségben talál az ember mindig megújuló bátorítást az emberfölöttivel való kapcsolatra. A néhéz helyzetekben, ez a kettős kapcsolat erősít meg. Ezért tartjuk fontosnak a kapcsolattartást, különösen a nehéz helyzetben lévőkkel, betegeikkel, a változások áldozataival, egyedül maradiakkal. Ennek lehetnek szervezett formái, kórházi beteg- látogatás, szeretetvendégség különböző csoportoknak, de az egyéni leleményesség is nélkül özhetet len. — Van-e remény, milyen a lehetőség a kisvárosban a fiatalok megváltozására? — Remény még van akkor is, ha konkrét eredményékről nem is tudnánk. A magiunk biztatására is számon tartjuk az eredményeket, azt, aki úgy indult el otthonról, hogy végez magával, de hazament, és él a családjának, és azokat, akik hosszabb vagy rövidebb ideig, vagy éppen végleg félre tették az iital mámorát. Nem a remény, a bizalom hiányzik a fiatalabb korosztálynál. Ahol a bizalmat sikerül felébreszteni, ott jó reménységünk lehet. A bizalom pedig személytől személyig, szívtől szívig megy. Ahol osiak egy igaz tagja van is a gyülekezetnek, ott már remény van, és lehetőség is, és minél több tagja van, annál több remény és annál nagyobb lehetőség. Ezért, ha számban gyarapodni és belsőleg erősödni igyéfcszik az egyház, nem a mag,a építése a cél, hanem a lehetőségek kiterjesztése, és a reménység megerősítése. Börzsönyi Józseffel beszélgetve jutottunk el gondolatban a — ma már újra engedélyezett — kórházi rmisz- szióig, amely régebben bizony nem volt ilyen sima ügy. Az Állami Egyházügyi Hivatalról meg annyit, hogy működése alatt még egy lelkész lakásának lebetonozá- sát is e hivatal engedélyezhette. Megszüntetése egy újabb jele az egyházak és a világi hatalom jó kapcsolatának. Ma pedig már igazán nem akadály, hogy hívők és materialisták együtt segítsék a jó szándékú embert. (B. Sz. L.) k