Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. február 3., szombat «WH«««««« Miért nem jó ma Göncön élni? Köd és pára ül a völgyben, a kopasz fákon varjúcsapatok, a kutyák barátságtalanul csaholnak. Nem a legjobb formáját mutatja Gönc ezen a januári napon. Pedig ennek a nagyközségnek patinája van. Egész napos bolyongásunk idején arra vártunk, hogy meglegyint- sen minket valami — ha csak egy pillanatra is - a nagy történelmi és kulturális múlt kelleméből. Károlyi Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Szepsi Csombor Márton, valamint a Sárospatakról elűzött és itt egy ideig oltalmat talált jókedvű diákok szellemét idézgetjük - mindhiába. Napnyugtával aztán végre kimondjuk: nem az időjárás okolható, hogy nem voltunk jókedvüek, hanem csak az történt, hogy ránkragadt a gönciek kedvetlensége, nyugtalansága. Egyetlen emberrel sem találkoztunk, aki örömében osztozkodott volna velünk, de mindenki kesergett, panaszkodott, háborgott valamiért. Szerencsére azért még valamit megfigyeltünk: mindenki a tavaszt várja. Ki azért, mert azt reméli, hogy a választások egy kis nyugalmat hoznak, ki a Vizsolyi Biblia kinyomtatásának 400. évfordulója alkalmából tartandó gönci ünnepségsorozatot várja nagyon, ki pedig csak azért sürgetné a tavaszt, hogy ne kelljen végre fával, szénnel etetni a kályhát; csak süssön, süssön a nap. Sokféle bolt, butik, jó néhány kisiparos, bölcsőde, óvoda, körzeti iskola, diákotthon, könyvtár, csodaszép egészségház, jó pár üzem, téesz, új lakótelep, strand — soroljuk a leltárt, amit a tanácsházára tartva jegyeztünk meg. — Komfortosnak tűnik Gönc — mondjuk Pataki József tanácselnöknek. — Első látásra, talán — válaszolja. — A komfortra nem panaszkodhatunk, azonban a 'bajunk ennél is nagyobb: ha így folytatódik, lassan nem lesz, aki ezt a viszonylagos (komfortot élvezze a községben. A háború után hatezer ember élt Göncön, .most 2500. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében elsőként nem Ózdot, hanem miniket csapott meg a munkanélküliség szele. Gazdaságossági ökok miatt sorra zártak be üzemeket, pánikszerű hangulatot keltve. Harminc-, negyven-, hatvan-személyes üzemek szűntek meg, és ez egy ekkora község számára nagy érvágás. A képzett szakembereknek távol kell munkát keresniük, ezért vagy -elköltöznek, vagy ingáznák egy ideig — aztán költöznek el. Mert áki házat épített, és ideköti minden, -az nehezen határozza el magát a lak- helycserére, az ingázás meg, tudjuk, milyen lélek ölő. — Nem sikerül más cégeket megnyerni ipartelepítésre? — Csokoládé csoma-golónk már van, kellemes -munkahely. Férfiaknak való -munkát nem találunk, hiába járjuk az országot, hiába levelezünk. Egy 'kábelmasszát gyártó és egy akkumulátort töltő vállalat jelentkezett eddig, de a pillanatnyi megoldásért nem áldozzuk föl a jövőnket, Gönc tiszta levegőjét, patakját, az egészséges erdőiket, a 'háborítatlan környezetet. Mindebből következően úgy véljük, hogy a helyben- dol'gozók számára viszont valóban oázis ez a község. Ezúttal Kucsma István, vb- titkár cáifol: — Működött itt a hetvenes évék végéig egy messze földön híres értelmiségi klub. Nagyszerű előadókat hívtunk meg, a legkülönfélébb tárgykörökből -kaptunk emlékezetes ismereteket ... Jó közösség volt, barátok voltunk. Vagy nyolc év után a klub megszűnt. Hogy miért? Hogy a vezető elköltözött, az csak másodlagos ók volt. Az igazi ok -az. hogy már akkor kezdett -süllyedni az élet- színvonalunk, mindenki valami pótlólagos jövedelem- forrás után nézett. Kialakultak a másodgazdaságok, vége lett a közösségünknek. A klubtagság -többsége tagja volt az MSZM'P-nek. a taggyűlések -még sokáig módot adtak az együttlétre, a vitákra, -a közösségi életre. Am .a múlt év végén Göncöm nem alakult meg az MSZP helyi szervezete, -mert nem volt elé-g átjelentkező. Támadt egy nagy űr, ez sokunk számára -kínos — és elfogadhatatlan. A múlt hét péntekén megalakítottuk hát a Göncért Tenni Akarók Klubját, amely -egyszerre nevet is változtatott, egyszerűen osák Gönci Klub a neve. Ez -egy minden párttól független kis csoportosulás, tagj-a lőhet bármely pártnak a tagja, és akárki. — Politizálni -nem akar ezután? Mármint jegyzett pártban? — Egyelőre nem. Csúnya villongások vannak a faluban a választások körül. Vádak röpködnek jobbra és balra az „etika jegyében”. Göncről két ország- gyűlési képviselőjelöltet indítanak, de minden beszélgetés során először vetődik fel Matisz Károlynak, a hidasnémeti tanácselnöknek a neve. Ö független jelöltként de a frissiben alakult Abaúji Szövetség felikérésére áll be a rimgbe. Az Abaúji Szövetség 22 község tanácsának elnökét és még sok. a térségért felelősséget érző embert tömörít. Ügy gondolták, Matisz Károly az az ember, aki nagy rutinjával a legjobban tudja képviselni az érdekeiket. Nos, Matisz Károlyt sokan támogatják, de sokan akarják bukását is a választásokon. Ellenérvként egykori MSZMP-tagságát emlegetik, egészen pontosan azt a 27 éves tanácsi múltját, melynek idejé-n egyre csak romlott, romlott az ország helyzete (-még ha Hidasnémetié nem is). Messze van -a bölcsek köve, mégis úgy gondoljuk, Göncről -alkotott véleményünk teljesebb lesz, h-a megkérdezzük azt a két országgyűlési képviselőjelöltet, akit a nagyközség állít. Bánszkyné Szepesi Éva, a takarékszövetkezet elnöke, 34 éves, gönci születésű. Független jelöltként i-ndui a választáson. — Ez az első közszereplése? — Igen, Azért vállaltam, mert sokan kérték rá, hiszik, alkalmas vagyok arra, hogy képviseljem a térség érdekeit. — Miként képviseli, ha megválasztják ? — Én kívül akarok maradni m-indenfajita pártos hatalmi harcból, egyértelműen a gazdasági felemelkedést kívánom szolgálni. Beosztásomból adódik az információ: a környéken 23 faluban 15 ezer ember sem él már. Akik még ,itt élünk, azokból -a hitelekből élünk, amit egyelőre a takarékszövetkezet nyújtaná tud: értem ez alatt azt, ha val-aki egy kabátot akar venni, hozzánk jön,-aztán valahogyan kimyögi a részleteket. Nagyon szegény -ez a v-idélk Encstől fölfelé és a Szárazvölgy . . . Elvitt innen mindent a körzetesítés és a hibás gazdaságpolitika. Véleményem szerin-t ezt a sok gondot még senki sem tálalta ki igazán . . . — Miiben -látja a megoldást? Állami segítségre már nemigen szabad gondolni. — A széthúzás az oka mindennek. A téeszek „az én házam az én váram” elv szerint gazdálkodnak egyelőre. Ha összefognának az abaúji gazdaságok, biztosan valami jó sülne ki belőle. Dr. Döbozy József, fogorvos, 1976-lban települt át Erdélyből, 49 éves, tizenegy éve dolgozik Göncön. Öt a Szabad Demokraták Szövetsége jelölte képviselőnek. — Mi, öten november végén megalakítottuk az SZDSZ helyi csoportját. Két orvos, két orvosfeleség, egy orvoskollégámnak az egyetemista fia, azóta még csatlakoztak hozzánk hárman. Azért választottuk az SZDSZ-t, mert ennek a pártnak a programjával tudunk azonosulni. — Mit tesz ön, doktor úr, ezért a térségért, ha képviselőjükké választják? — Ha pénz volna, tudnám, hogy mit tegyek. És itt, most kizárólagosan nyugati tőkére, kölcsönre gondolok, nem keleti segítségre. (sic!) Fejleszteném az idegenforgalmat és gyümölcsfeldolgozó üzemeket létesítenék .. . Ezután következne az erkölcsi, tartási felemelkedés, az identitás- tudat ápolása, növesztése ... Dőbozy doktor elmondja még, milyen sóik helyről érEgy éve, 16 miHió forintért épült fel az egészségház zi még m-a is a gyűlöletet, románnak titulálják, van, aki egyenesen azzal vádolja, hogy a -székuritáté dobta át. (Nagy magányunkban bandukolunk, csak a varjúik és a kutyák ripa'kodnak ránk. Fotóriporter barátom egy totállkép elkészítésén bűvészkedik a ködben, én m-eg arra gondolok, ezeket a gondolatokat, már amelyeket a képviselőjelölték elmondtak, sokszor hallottam már.) Hogy jobb kedvre derüljünk, felkeressük Kalocsai Nándort, akitől a ma már országszerte elterjedt „Szedd és vidd!” gyümölcsszedés nemes gondolata származik. Ö volt ebben -az első. Sok mindebben volt még első, de ez most nem fér bele ebbe a riportba. — Telepítettem egy hold gyümölcsöst, arra építettem egy házat, olyat, amiben tizenkét ember kényelmesen eltakfhat. Már a negyedik éve nyitva a panzióm, v-isz- szatérő nyugati vendégeim vannak. Miniden luxust a két kezemmel teremtek meg, az ötleteim is eredetiek: itt, a gyümölcsösben konzerválják a külföldiek a barackot;, aztán hazaviszik a saroglyábán ... Nagyon sok ötletem volna még az idegenforgalom fellendítésére, de mindenki gáncsot vet.. . A jobb megélhetés végett a példáimat követnie kellene a fél falunak, ám: összetörik a több nyelven 'kiírt reklámtábláimat. Itt is gond, ott is baj. Talán majd jobb lesz annál a két kis öregnél, akiknek a meglátogatását szívből ajánlja mindenki. A 77 éves Foj'tkó Gyula, mézeskalácsos, pici otthona tényleg felüdülés. Fürge -ész, hatalmas szív, de mélységes szomorúság. Igen, igen. valamikor Göncön földig érő selyemruhában táncoltak a lányok, a sötét öltönyös fiúk kezén hófehér glasszéík-esztyű .. . Igen, most pedig már, csak ébben az egy hón'apban háromszor törték be a boltba. Igen, igen, őt .meghurcolták kisiparosi múltja miatt, internálták is. de, amíg csak el nem .jő a halál, ő dolgozni fog. Tükrös szívéket, huszárokat, babákat süt. Hogy kinek? Ha nem veszik meg? Mindegy. Közben gyertyát önt. Valamikor 104 gyertya égett a katolikus templomban, most csak kettő. De azért ez a kettő kell! Lesz is. Barátja, Dévényi István, kádármester, szerencsésebb, él még — éltesse az Isten — a felesége. Nem olyan magányos hát. Gönci hordó készítéséről -már szó sem lehet, nem bírja a mes-ter dereka, lába. Elkészíti ellenben a gönci hordó egyötve- n-ed részét: ez egy pici csoda. Olyan, mint a nagy, van csapja, dugója. Hordó- csecsemő. Ezt is már csak Válogatott embereknek csinálja a mester. Hogy kük azok ? — Csak ákliket szeretek. Félék, inem telik az időmből. hogy mindenkinek adjak, akit szeretek. Könnyebb lenne a dolgom, ha azoknák készítenék, akiket nem szeretek. Bár, ha jól visszagondolok, akik bántottak, azok sincsenek kevesen. Mindegy. Ha alkalmazkodni tudunk, akkor megvtan a szeretet, a szeretetben pedig -benne van az élet. Igaz? Igaz. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László Kalocsai Nándor magánpanziója a barackosban
