Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. február 24., szombat Tanyasi udvar Barczi Pál munkája Péter bátyám, gálád ez az élet! — avagy, egy pityókás bolond torzsalkodásai Torzsalkodás volt ez a javából, ínyenceknek megtűzdelve tekintélyes adag hazugsággal. Nevezzük az elhangzott szóvirágokat inkább — finom intelligenciával — improvizációnak, hisz nem egészen tisztafejű honfitárs szájából hangzottak el. Mi is történt voltaképpen? A minap, Miskolc egy közkedvelt buszjáratára szálltam fel hazafelé menet, s a máskor unalmas utazás helyett most szem- és fültanúja voltam egy, csak negatív jelzőkkel illethető monológnak. Felszállván a buszra, az orrom ha- misitatlanul jelezte, hogy röviddel ezelőtt, itt egész kis „kocsmát” szállított az MKV. Miután nagyjából elhelyezkedtem, három, úgynevezett szesztestvérre lettem figyelmes, akik közül kettő leszállt, egyedül hagyván a harmadikat. Utóbbi nem sokáig „gyakorolta” a magányt, a háta mögött ülő idős házaspár felé fordult, s elkezdte mámorító meséjét. Kezében egy félig teli sörösüveggel, röviden ismertette önéletrajzát. Bevezetésként elárulta életkorát, nyugdíjas voltát, családi körülményeit. No igen, harmincon kevéssel túli embert tiszteletbeli nyugdíjasként kell kezelni! Vajon mit százalékotok le ebben az emberben? Gyanús, hogy nem létezik a földön annyi szonda-felszerelés, amivel ezt a szerencsétlen bolondot, állandóan ellenőrizni lehetne. Még mindig olcsóbb „felmondani” egynek, mint alapítani egy költséges szondagyárat. Tartok tőle, nemcsak főhősünknek lenne kötelező a gyár előtti sorbanállás. A munkát, mint hasznos tevékenységet, minden oldalról való elátkozása után szilárdan kijelentette: „Nem született még olyan ember a földön, aki engem még egyszer munkára bírna!” A ke- . nyéradó munka lefokozása után áttért a nőkre. Imádom a nőket! — mondta, s Szerény személyemet is megillette néhány, más szájából szívesen vett, de „nyugdíjasunktól” nemkívánatos bókokkal. Könnyen barátkozó típushoz illően, perceken belül — mintha csak gyorsírónak diktálná — elhadarta legális és fekete pénzügyeit, vagyoni helyzetét. Múltbeli foglalkozásáról semmit sem tudtunk meg; talán egy szeszfőzde alkalmazottja volt, de mire odaért a megrendelő, már nem volt miért fizetnie. Lehetséges, hogy feleségétől való elválása hagyta egyedül, s fordult egy „hű társhoz”, a piához. Hamiskás, torz előítéletek megfogalmazódtak másokban is, a busz szokásához híven tele volt utazóval, de még a felszálló idős korúak sem tudták rávenni magukat arra, hogy ilyen „ázott” polgár mellé üljenek. Végül is a kiliáni megállóban azzal búcsúzott emberünk, az őt meglhallgatóktól, hogy „a nyáron Párizsba megyek, s a legjobb nővel fogok végigsétálni a Szajna-par- ton!” A „miskolci sörösnek” kívánjuk, találja meg a legjobb nőt Párizsban, úgy gondolom, a vak és a süket hölgyek járnak majd szerencsével. Előnyben a szeszt szeretők ! Csak aztán nehogy ferdének láttassék az Eiffel-torony is! Szász Anikó Történelmi séta a pataki temetőben Választástőrténolom „Megteremtettük a jó viszonyt a pappal...” Színes, tartalmas egyesületi tevékenysége mellett Pataki Füzetek címmel kiadványsorozatot is indított a Pataki Diákok Miskolci Baráti Társasága olyan tanulmányok megjelentetésére, amelyek az immáron, csaknem félezer esztendős Sárospataki Református Kollégium közeli- távoli történetének, az intézetben végzett tudományos és oktató-nevelő munkának egy-egy témakörét, jeles tanároknak és híressé lett diákoknak munkásságát, Patakhoz való kötődését dolgozzák fel. A sorozat első két füzete dr. Cjszászy Kálmán ny. teológiai professzor Történelmi séták a sárospataki református temetőben című tanulmányát közli. Rendkívül értékes, hiányt pótló mű, hiszen egyre fogy azoknak a patakiaknak a száma, akik a város, a vár és a kollégium múltját, jelenét nemcsak a forrásmunkák, hanem századunk első évtizedeitől kezdve személyes ismereteik alapján tudják feldolgozni, sőt a város közéleti, tudományos, kulturális eseményeinek több mint fél évszázada cselekvő résztvevői is. Közöttük nagy tiszteletnek örvend a mai iokálpatrióta nemzedék nesztora, dr. Üjszászy Kálmán professzor, akinél jobban senki sem ismeri Sárospatak történelmi, művelődéstörténeti hagyományait, emlékeit. Bizonysága ennek — korábbi művei mellett — ez a most megjelent tanulmánya is, amelyben végigvezeti olvasóit az 1793 óta benépesülő pataki református temetőben. Ezt a temetőt az itt nyugvó neves tanárok, országos hírű tudósok, politikusok, írók. művészek és nagy múltú családok miatt méltán szokták „pataki Ilázson- gárdnak” nevezni. Minden útját, ösvényét, tenyérnyi parcelláját -szeretettel és tisztelettel keresi fel dr. Üjszászy Kálmán. Es ha a letűnt kétszáz év sok-sok síremléke szétmállott is már, hogy a neveket sem tudjuk kibetűzni, ö szinte valamennyiüket megismeri, s műiden ittnyugvóról van mondanivalója: Erdélyi Jánosról, Ivánka Sámuelről. Gulyás Józsefről, Deák Geyzáról, No- vák Sándorról, Szilágyi Benőről, Mátyás Ernőről, Szabó Zoltánról, Darányi Lajosról, Bálint Józsefről, Panka Károlyról, Nagy Barnáról, Kovács Dezsőről, Cs. Szabó Lászlóról, a Harsányi, Radácsy, Marton, Kun, Both, Csontos, Kérészy, Szinyei, Zsoldos, Katona családról. Itt pihen Vass Imre, „Borsod megye hites földmérője, aki az aggteleki Baradla-barlangban 1826—29. között több mint 15 km hosszúságú járatokat fedezett fel, és róluk részletes térképet készített”. De felkeresi a Szkircsák, Tóth, Tóthegyi, Varga, Csikó, Móré, Kállay. Jánosi, Kézi, Csehi, Kapéri és sok más régi pataki földműves, iparos család sírját is. „ök azok — írja dr. Üjszászy Kálmán —, akiknek munkája, verejtéke nélkül, mint társadalmi infrastruktúra nélkül, nem formálódhatott volna meg az a szellemi felépítmény, amelynek hordozóiról sétánk során szólottunk.” A pataki temető lakói előtt fejet hajtva, lélekemelő történelmi sétáját ezzel a mának szóló Sütő András-idézcttel fejezi be a szerző: „önmagát becsüli az a nemzedék, amely tudomásul veszi, hogy az élet Zemplénben az MKP — valljuk 'be. váratlan — első helyezése az ellenzéket a meglepetés erejével érte. Ahogy az MKP 1947. novemberi hangulatjelentése fogalmazta: ,,a reakció fej- becsapottan áll.” A kommunisták választási győzelmére legérzékenyebben a köztisztviselői réteg reagált oly módon, hogy nagy számban beléptek a kommunista pártba. A választási siker „mámorában” a kommunisták körében — mint azt az MKP Zemplén Megyei Bizottságának jelentése megállapította — „egy csoda- várási hangulat alakult ki...” Ez azonban hamar átcsapott elégedetlenségbe, mert a „párttagok... nem értették meg, a legnagyobb párt és a többségi párt közötti különbséget”, következésképp (persze később az országos események utólagos ismeretében ma már tudjuk, hogy nem sokáig) „dühvei, elkeseredéssel nézték, hogy továbbra is tűrni kell a papok burkolt reakciós támadását. Ezt a hangulatot legjobban Bakó elvtárs, a szerencsi járási titkárunk fejezte ki, aki a választás utáni reggelen azt mondta, hogy remélem, vége van az Aczél-féle papi politikának .. .” (Aczél György akkor az MKP Zemplén Megyei Bizottságának titkára volt — á szónk, rnegj.) jA Zemplén megyei választási eredmények értékelésekor, elemzésekor érdemes elolvasni azokat a közvetlenül a választások után készült értékeléseket, amelyek községi, járási bontásban vizsgálják a választási sikerek, illetve kudarcok okát. Jómagam a Zemplénben választási győzelmet elért MKP dokumentumaiba tudtam betekintést nyerni, s most ezekből ragadom ki azokat 'a 'maguk konkrétságában első pillanatra talán döntőnek nem látszó tényeket, amelyek azonban véleményem szerint akikor és ott, azon, azokon a településeken súllyal estek latba az 'eredmények alakulásánál. „Tállya... Községpolitikai célokat is kitűztünk. . . azok közül többet sikeresen meg is valósítottunk. Megszerveztük a községnek a hónapok óta hiányzó jegyes olajat, s azt a párt autóján kivittük és a pártház előtt a községi elöljáróság ellenőrzése mellett a párt osztotta ki. Szerveztünk csaknem 1000' hold erdőt a föld nélkül maradt igénylőknek. Szereztünk pénzt az evangélikus templom helyreállításához. (Kossuth keresztelő temploma). . . Így sikerült elérni, hogy a Barankovics párt 57 százalékos győzelme mögött 23,4 százalékkal a második párt. lettünk, ugyanakkor, amikor a szociáldemokraták 45-ös szavazatuk egyharmadát. a parasztság pedig kétharmadát elvesztette. Nagy segítséget jelentett a reánk szavazó sok cigány....” „Mád: ... Segített az. hogy még a választás előtt ■több deportáltat sikerült hazahozatnunk és egyet, aki nagybetegen jött haza, a párt kórházba vitt és rend- behozott, bár már az utolsó kenetet is feladták reá. A bakancsalkció rontott. 13. mert Visóczkiék rosszul osztották ki.” „Golop: a járás leggyengébb eredménye. Nincsen vezetőség. Domoszlai és felesége, akik a községben, úgyszólván egyedül képviselik a pártot, rendkívül népszerűtlenek. Csak néhány éve laknak a községben, tehát „jöttmenitek”-mek számítanak, azonkívül Domoszlai szabómester és így nem ismeri ennek a 100 százalékban földműves községnek problémáit. Mindkét pap ellenséges pártunkkal szemben. . . Azt, hogy 45-ös szavazatainkat megháromszoroztuk, annak köszönhetjük, hogy néhány jó gyűlés után utoljára Jánossy elv- társ tartott — nagyon jól előkészített — gyűlést, amelyen igen sok asszony is részt vett, s az egész falu tudta, hogy Jánossy elv,társ egy egész napot eltöltött ez alkalommal a pap lakásán és ott is aludt.” „Rátka: Tiszta sváb község, ahol 45-ben mindössze 5 szavazatot kaptunk. Most választás előtt rámentünk erre a községre, s jó gyűlést tartottunk. Megteremtettük a jó viszonyt a pappal és jól kihasználtuk a lcitelepí- tés kérdését, amennyiben belevittük mindenkinek a tudatába, hogy csak akkor nem lesz kitelepítés Ráktán, ha az MKP-ra szavaznak. . .” A bodrogközi járásban az 1945-ös 19 százalékos eredménnyel szemben 1947-ben 28 százalékos választási eredményit ért el az MKP. A sikert mindenekelőtt azzal magyarázták a párt megyei, járási vezetői, hogy igyekeztek megvalósítani maradéktalanul a III. kongresszus határozatait, mindenekelőtt az aprómunka kérdését. A választásokat megelőző hónapokban több helyen átszervezték a párt helyi vezetőségét, s ahol népszerűtlen vezetők álltak a párt helyi szervei élén, ott azokat le is váltották. Eredményes volt a törekvésük, hogy az értelmiséggel és a papsággal a viszonyt — személyes kapcsolatok útján — javítani kell. Ezzel ugyanis sikerült elérni, hogy ezek oldaláról kevesebb vagy legalábbis nem annyira nyílt támadás érte az MK(P-t, mint korábban. Ugyanakkor az MKP önkritikusain elismerte, hogy a bordogközi járásban a mun- kásegység kérdését felületesen kezelték. Részben lebecsülték az SZDP-t az alacsony számaránya miatt, részben pedig nem fordítottak kellő figyelmet arra az „aknamunkára”, amit állítólag az SZDP emberei folytattak éllenük. „És így bekövetkezett az a hiba, hogy a szoc.-dem.-elvtársak kivétel nélkül minden választási bizottságban ellenünk voltak. Meg kell jegyeznünk, hogy a hibát nemcsak mi követtük el. a. szoc.-dem. párt a választás előtt egy hónappal járásunkban járási vezetőségi ülést tartott, amelyen egy budapesti kiküldött kiadta a jelszót: mindenkivel összefogni a kommunisták ellen. Ugyancsak Budapestről a választások idejére a szoc.-dem. parttol a kiküldöttek a községekben állandóan pártunkat rágalmazták’'. Ami egyébként az önkiri- tíkusságot illeti, rendkívül figyelemreméltó és elgondolkodtató az az állítás, amelyet a bordogközi járás választási eredményeinek értékelésekor önmagáról, illetve elvtársaii egy részéről állít az MKP: Az az általános tapasztalat, hogy még a saját elvtársaink sem állják meg a helyüket, gerinctelenek, nem. akarnak véteni a falubelieknek, hiányzik nekik a politikai öntudat.” A többi pártról annyit. . . A kisgazdák a bodrogközi járásban ás teljesen szét voltak zúzva. Csupán azt nem lehetett tudni egészen a választás eredményeinek összeszámlálásáig, hogy az egykori kisgazdapárti tömegek végül kire is voksolnak : Barankoviesra-e, vagy Pfeifferre. A Zemplén tokaji járásáról készült MKP-elemzés tárgyilagosan szedte csokorba a választás pozitív és negatív tapasztalatait. Az utóbbiak közül elsőként azt említették, hogy a fiatal pártvezetőség még nem tudta teljesen jóvátenni „a régiek szektá- rius politikáját. Nem változott meg a hangulat teljes mértékben a vallás kérdésében pártunk iránt. így azon tömegek, melyek az egyház befolyása alatt állnak, a 6- os listát támogatják (Baran- kovicsékat — a szerk. megj.) Hibáztunk akkor, mikor el- * hanyagoltuk a papokkal való foglalkozást, és elvettük az összes papok szavazati jogát. így ők nagyobb erővel dolgoztak ellenünk ... a 6-os lista reverendás papokat küldött szónoknak, akikre a tömeg áhítatosan hallgatott . ..” Negatívumként értékelte a párt, hogy ,nem volt „komoly 'községpolitikái tervünk”, és hogy „nem végeztük el elég jól az aprómunkát”. Egyben bírálták az SZDP-t, mert a kizárások ügyében nem támogatták egységesen a kommunistákat. S még két nagyon lényeges megállapítás (azért hangsúlyozom ki, mert nem egyedi, tokaji esetről van szó): „Nem volt ifjúsági szervezetünk, akik az egész község ifjúságát pártunk irányába befolyásolni tudták volna”, illetve „ . . nem kerestük a kapcsolatot a baloldali pártokkal, összefogni a tömegeket a reakció ellen”. Mindezen negatívumok ellenére — mivel voltak ellensúlyozó pozitívumok is — az MKP az 1945-ös ,280 szavazattal szemben 1947-ben 550 szavazatot kapott Tokajban, és a koalíciós pártok között az első helyre ugrott elő. „ ... az eredmények elérésében döntően közreműködött az, hogy egyedül a pártunkban folyt oktató előadás ... A pártunk központi szónokai, élükön Nógrádi elvtárssal, nagy sikert értek el a lakosság körében. A gyűlések megszervezésében a mi pártunk végezte el a legjobb munkát, mivel felelős aktív gárdája csak pártunknak volt.” S végül, de nem utoljára, egy döntő érv: „pártunk segélyben részesítette a hazatérő hadifoglyokat és a legszegényebb lakosokat". Hajdú Imre nem vele kezdődött”. Hegyi József Kis ügyem - nagy ügyeink Nem tudom, hogy sírjak-e, «agy nevessek! r Fél éve próbálkozom azzal - mindeddig hiábavalóan -, hogy az OTP és az ÉMASZ között égy megegyezést hozzak létre, ami a kéthavonta esedékes villanyszámlám rendezésére vonatkozik. Mint egyszerű állampolgár, szeretném önös érdekből, hogy ez az egyezség létrejöjjön - ugyanis átutalási betétszámlát nyitottam hat hónappal ezelőtt. Sokat gondolkodtam - fél év nagy idő s rájöttem, nem bosszankodnom, örülnöm kellene. Engem szeret az EMASZ! Látni szeretne! Vagy mégsem? Csak az OTP felejtette el teljesíteni az Ígéretét, arra vonatkozóan, hogy az általam havonta feladott pénzből fedezi az esedékes számláimat? Mindezek után, nem irigylem a szakszervezetet, a pártokat, a kormányt. Nekik még nehezebb megegyezést létrehozni. Vagy talán ha nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik sikerülne, könnyebb lenne utána az országos kérdésekben is ... ? Virányi Zsuzsa
