Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Abaújszántó nagyközség tanácsa választási bojkottot hirdet Beindult a választás erje- Az előterjesztés az érin­tési folyamata. A televízió, újságok szemeink elé tárják a pártok programjait, s a többpártrendszer egyre in­kább beigazolja, hogy a vá­lasztáson induló pártok a reményteljes jövő felé igye­keznek beevezni a nemzet hányódó, bizonytalan vize­ken veszteglő hajóját. Nagyközségem idős polgá­rai velem együtt emlékeznek a háború előtti választások emberi jogokat sértő meg­nyilvánulásaira. A Fleischer Szállóban volt az egyik sza­vazókörzet, s a bejárat előtt 10 méterre, a Feldmann-féle volt üzlet és a közkút kö­zött, egy tüzelőállásra beál­lított géppuska volt elhe­lyezve kezelő személyzetével, hogy „békés” és meggyőző eszközökkel biztosítsák a kormánypárt győzelmét. De nem volt ritka az sem, hogy csatárláncba beállított kar­hatalommal űzték ki a köz­ségből a választógyűlésre vi­dékről bejött polgárokat. Az 1990-es választás elő­készítő időszakában is de­pressziós hangulat tükröző­dik Szántó lakosságának lel- kületében. Felkerestem nagyközsé­günk első emberét, .Bényei Gábor tanácselnököt, legyen szíves tájékoztatást nyújtani az előállott helyzetről. — Ismeretes, hogy több mint negyedszázaddal ez­előtt, nagyon szerencsétlen járásrendezési törvény ér­telmében Abaújszántó járá­si székhelyet megfosztották rangjától. A járás '29 közsé­gét Encshez sorolták, a székhely nagyközséget pedig a szerencsi járáshoz csatol­ták. Középkori kivégzés módszerével cselekedtek il­letékesek: .........a fejet a t esttől levágták, a testet az encsi járáshoz illesztették, a fejet pedig átgurították Sze­rencshez”. Azután a „variáció”, úgy alakult, hogy Szerencs nem nyújtott tárhogatást, mert egy megyei i'egionális terv lépett előtérbe, mely mégis Encshez tartozónak előlegez­te Szántót. Sajnos ez se vált be, mei't Encs közölte: egy évtizednek kell még eltelni, hogy a regionális terv meg­valósuljon. — Ezután mint a cikk írója folytatom: Erre az idő­szakra már nagyon jól em­lékszem, mert tagja voltam annak a négytagú bizottság­nak .(iBurión József, azóta elhunyt párttitkár, Merényi Gyula, volt tanácselnök, Len- gyel István, ny. iskolaigaz­gató és személyem), akik képviseltük „Abaújszántó megmentési frontját”. Lehívtuk kedves barátun­kat, Vitányi Ivánt, aki mint hű patrióta, eddig is sokat tett a nagyközségért, s az 5 fős tartalmas tanácskozás meghozta a maga eredmé­nyét. Nemsokára megjelent Vi­tányi tollából egy :20 oldalas tanulmány Abaújszántó hely­zetéről a Valóság című fo­lyóiratban, mely igazságot szolgáltatva kutatja, kik a felelősek egy ősi település, egy fejlődésnek indult nagy­község elsorvasztási kísérle­téért, s felteszi a kérdést: hogyan tovább a „senki földjén”? Ma, il990 februárjában, egy bő hónappal a válasz­tások előtt kísértetiesen ha­sonló a helyzet az előbb le­írtakhoz. 'Hogy miért? Erről beszéljenek a január 18-án megtartott tanácsülés jegy­zőkönyvének érvei: „Bényei Gábor tanácsel­nök bejelenti, hogy Abaúj­szántó nagyközséget és társ­községét, Abaújkért a Mi­nisztertanács a 9. számú or­szággyűlési választási kerü­letbe Encs székhellyel sorol­ta be. A javaslatot a pártok egyeztetése után a B.-A.-Z. Megyei Tanács küldte meg a Minisztertanács elé ter­jesztendő Belügyminisztéri­umi Választási Irodának. tett lakosság, de még a he­lyi önkormányzatot képvise­lő megyei tanácstagok meg­kérdezése nélkül került fel- terjesztésre. A megyei tanácstagok az ülés előtt kapták meg a ter­vezetet, így azt a delegáló tanácsokkal 'nem tudták egyeztetni, véleményüket ki­kérni. A megyei tanács ülését követő napon tiltakozó leve­let küldtünk a Belügymi­nisztériumba és a megyei tanács vb-titkárának a ter­vezett besorolás ellen.” Bényei Gábor a tiltakozó levélben kifejti, hogy a köz­ség minden tekintetben Sze­rencshez orientálódik. A ter­melőszövetkezet a Szerencsi Termelőszövetkezettel, az ál­lami gazdaság a Szerencsi Állami Gazdasággal, az áfész a Szerencsi ÁFÉSZ-szel egye­sült. Egészségügyi ellátásunk és annak felügyelete, a víz-, a kenyérellátás, lakosságunk mozgási iránya, a rendőrsé­gi, a bírósági ügyek intézé­se, a munkavállalás évtize­dek óta mind-mind Sze- rencs-centrikus. Encs és kör­zete vonzási lehetősége el­enyésző számunkra. „Abaújszántó csatolását a 9. számú országgyűlési vá­lasztókerülethez erőszakos­nak tartom. Érződik emö- gött az abaúji önállósodási törekvés és Abaújszántó visszaszerzése, amit ma már nem az észérvek mozgat­nak.” A tiltakozó levélre két hét elmúltával semmi válasz nem érkezett, viszont meg­érkezett a végleges döntés a 9. választókerületbe való be­sorolásra. A tanácselnök kifejtette: a döntés sérti a helyi ön- kormányzatot, a 4200 fős lakosság érdekeit, s a de­mokrácia alapelveinek ki­csúfolását látja benne. Be­jelenti lemondását a tanács- elnöki tisztségről. Ügy látszik, az „abaújizá- lás” mozgalma mellett olyan erők dolgoznak, melyek nem válogatnak az eszközökben. Megértjük nemes törekvései­ket, én csak üdvözölni tu­dom a gondolatot, hisz na­gyon sokáig az encsi járás népművelési felügyelője vol­tam, s akik mozgatják, szer­vezik a megalakult Abaúji Szövetséget — legjobb bará­taim. iDé tudomásul kellene venni végre, hogy két „szom- szédvér”, Szerencs és Encs érdekszférái eltérnek egy­mástól. Mi ezt megtanultuk a „senki földje” hontalansá­gának nehéz éveiben. To­vább nem tudunk alkudozá­sokba bocsátkozni. Az erő­szakos besorolásra a hivata­los tanácsülés adta meg a választ: „Abaújszántó Nagyközség Közös Tanácsa Bényei Gá­bor tanácselnök lemondását egyhangúlag nem fogadja el. A lemondás okaként fel­hozott központi intézkedésre történt tiltakozással, mely a döntés ellen irányul, a ta­nács egyetért, tiltakozásában a tanács elnökét megerősíti. Bejelenti a tanács, ameny- nyiben tiltakozását nem ve­szik figyelembe, s annak alapján nem módosítják a kerületi beosztást a B.-A.-Z. megyei 11. számú ország­gyűlési választókörbe, vagy azt kellően megalapozott és elfogadható érvekkel nem indokolják, kezdeményezi az 1990. március 25-re kitűzött országgyűlési képviselő-vá­lasztás abaújszántói bojkott­ját." Mi abaújszántói polgárok az elmúlt évtizedek alatt már megedződtünk a ben­nünket ért sérelmek elvise­lésében, de azt is megtanul­tuk. hogy a jogállam törvé­nyei a mi igazságunkat és realitásunkat támasztják alá. Kérjük beosztásunkat all. választókerületbe! Ezügyben egyemberként a tanácsveze­tőnk és a tanácstagság mel­lé sorakozunk fel. Bakonyi Béla — Mondana bevezetésként néhány gondolatot szüleiről, családjáról? — 1927-ben születtem Egerbaktán. Azóta elhunyt szüléimre nagy szeretettel emlékszem vissza. Sok sze­retettel gondoskodtak ró­lunk, három gyermekükről. — Mi motiválta pályavá­lasztását ? — Középiskolába Egerbe kerültem a ciszterci gimná­ziumba. A papi hivatásra már addig is gondoltam, hi­szen vallásos légkörben ne­velkedtem, korán kezdtem el minisztrálni. A szerzetes-ta­nárok hatására végleg meg­érlelődött lelkemben a hi­vatás, és érettségi után be­léptem a Ciszterci Rendbe. A szerzetesrendek feloszla­tása után az egri egyházme­gye vett át kispapjai közé és 1951-ben szenteltek pap­pá Egerben. Tanulmányaimat még egy ideig Budapesten folytattam, ahol 1953-ban hittudományi doktorátust szereztem. — Papként milyen utat „járt be”, míg eljutott a mindszenti plébánosságig. segédpüspökségig? — A papi működést Mis­kolcon kezdtem, a Martin­telepen voltam káplán 1952- tő.l 1958-ig. Nagyon szeret­tem a gyermekekkel foglal­kozni, sokan jártak hittanra. 1958-ban Egerbe helyeztek a belvárosi főplébániára, majd 1960-tól új és nagyon sajá­tos munkakör kezdődött pa­pi életemben. Kineveztek az egri Papnevelő Intézet lelki­igazgatójává és a Hittudo­mányi Főiskola tanárává. A kispapok lelkiéletének veze­tése, hivatásuk gondozása volt a fő feladatom. Akkor még sokkal népesebb volt a szeminárium, az 1960-as tan­évet 90 kispappal kezdtük. Akadt munkám bőven, me­lyet örömmel végeztem, hi­szen a papnevelés a legszebb és legfontosabb feladatok közé tartozik. 1975-ben nevezett ki VI. Bál pápa médiai c. püspök­ké és egri segédpüspökké, és Budapesten szenteltek püs­pökké. Még néhány évig folytattam munkám a sze­mináriumban, ám ez kiegé­szült a püspöki feladatokkal. Elég sokat jártam bérmálni, néha templomot szentelni, és sajnos, sok paptestvért kel­lett eltemetni .. . Miskolcra, a Mindszenti Plébániára ’80- ban kerültem. Szívesen jöt­tem, hiszen ismertem a vá­rost. Ügy gondoltam, hogy ezen a helyen sokat tudok tenni Isten ügyéért. — Melyek életében a leg­fontosabb erőforrások? — A pap életének legna­gyobb erőforrása a szentmi­se. Különösen öröm misézni olyankor, amikor sokan van­nak a templomban. Az imád­ság, továbbá az állandó ol­vasás, önművelés szorosan hozzá tartozik a papi élet­hez. Nagyon szeretem a ter­mészetet, főleg a hegyeket. Jól ismerem a Bükk hegysé­get, csak sajnos elég ritkán tudok kimenni. Szívesen hallgatom a zenét, különösen a klasszikusokat. — Az erőforrások közé tartozik — gondolom — a Biblia is. Van esetleg leg­kedvesebb idézete? — Nagyon nehéz egyetlen bibliai idézetet kiválasztani, hiszen sok kedves idézet él az ember lelkében. Ha még­is választani kell, akkor Szent János evangéliumából mondanám: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszü­lött Fiát adta oda” (3,16). — Hogyan élte meg az el­múlt évéket, a lassú, de biz­tos politikai változásokat?... — Az egyháznak az elmúlt évtizedekben nehéz helyzete volt. Bár az alkotmány ed­dig is biztosította a vallás- szabadságot, ám inkább csak papíron ... Sajnos a peda­gógusok, főleg az igazgatók legfőbb érdemének számított, ha lemorzsolták a hittant, vagy ha a hittanra járó gyer­mekeket hátrányos megkü­lönböztetésben részesítették. Hasonlóan hátrányt szenved­tek a felnőttek is a munka­helyeken vallásos meggyőző­désük miatt. Az elmúlt években leginkább csak szó­lamok hangzottak el, a lé­nyeges változás tavaly indult meg. Reméljük, hogy az új vallási törvény végérvénye­sen biztosítja majd a teljes vallásszabadságot. — ... s hogyan éli meg a mai, egyáltalán nem biztos gazdasági és politikai hely­zetet? — Engem is félelemmel és aggodalommal tölt ez el. Különösen sajnálom a gyer­mekeket nevelő családokat, és az idős nyugdíjasokat. — Mit tehet, s mit kell tegyen ma — a tudván nem politizáló — egyház? Mi a feladata az általános és mé­lyülő (gazdasági, politikai, erkölcsi) válságban? — Az egyház nem kíván részt venni a napi politiká­ban, hiszen küldetése, me­lyet Krisztustól kapott, min­den emberhez szól. Gazda­ságilag szinte minimálisak a lehetőségei, hiszen a hívek adományaiból él. Az erkölcsi válság megoldásában tudunk segíteni, hiszen a vallás és az erkölcs szorosan kapcso­lódik egymáshoz. Ehhez azonban nemcsak éveknek, hanem évtizedeknek a mun­kája kell. — Mi a véleménye a ke­resztény eszmeiségű szerve­zetekről, pártokról? — Az egyház nem kötele­zi el magát egyetlen politi­kai párt mellett sem. Ter­mészetesen közelebb érzi magához azokat a pártokat, amelyek kifejezetten keresz­tény erkölcsi alapon állnak. Hiszen erkölcsi megújulás csak a keresztény eszmeiség­gel képzelhető el. Hadd idézzek a Katolikus Püspöki Kar körleveléből, mely a társadalmi élet formálásáról és a parlamenti választások­ról szól, és melyet február 25-én, vasárnap olvasunk fel minden templomban: „A parlamenti választásokkal kapcsolatban minden kato­likus hívő tekintse lelkiis­mereti kötelességének, hogy a szavazáson részt vegyen. Tanulmányozzák az egyes pártok és jelöltek program­ját, lelkiismereti meggyőző­désük és felelősségük szerint adják le szavazatukat.” — Mára, sok iskolában ismét van hittanoktatás, mi­se börtönökben, kórházak­ban. Mi az, ami még hol­napra megvalósulásra vár? — Az elmúlt évben sok mindenre nyílt lehetőség, a hitoktatásban is van ered­mény, de éppen az erkölcsi megújulás érdekében itt még nagyon sok a tennivaló. Tu­dom, hogy sok nehézséggel jár, de valamilyen formában mégis meg kellene oldani, hogy az iskolai hittan ne csak kora reggel, a többi órák előtt, vagy délután az utolsó óra után legyen. A hittant és vele együtt az er­kölcsi nevelést nemcsak meg­tűrt szinten, hanem fontos tényezőként kellene kezelni az iskolákban. A templomi hitoktatás ugyanis nem tud­ja teljesen pótolni az isko­lait. A jövő szempontjából szintén nagyon fontos az if­júsággal való foglalkozás. Több olyan ifjúsági csoport vallásos ifjúsági egyesületre lenne szükség, ahol a fia­talok segítséget kapnának problémáik megoldásához. Nagy gondunk az a nemze­dék, mely hittan nélkül nőtt fel és így nélkülözi a vallá­sos ismereteket. Sokat ugyan megkereszteltek, valamilyen hit él is a lelkűkben, de nem gyakorolják azt. A változta­táshoz sok papra lenne szük­ség. Bár az utóbbi években javulás tapasztalható ebben a kérdésben is, ám még mindig nincs elegendő je­lentkező a. papi pályára. A megnövekedett lehetőségek és feladatok között aggasztó paphiánnyal küzd az egyház. Csak az egri egyházmegyé­ben több mint száz plébánia áll üresen ... „... jogállamban élünk, osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekek­től helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló kizárólag kul­túr-nacionalista elemű nem­zet és ország akarunk len­ni ...” — mondta ’56 no­vember 3-án Mindszenty Jó­zsef hercegprímás. A temp­lom nevéről akaratlanul is asszociálunk az egykori bí­borosra. Mi a véleménye szentté avatásának lehetősé­geiről, mariazelli hamvainak hazahozataláról? — A Mindszenti plébánia neve valóban csak véletlen találkozás Mindszenty bíbo­roséval. Egy Mindszent nevű község volt ennek a város­résznek a helyén, amely csak a múlt században ol­vadt bele Miskolc városába... Ami Mindszenty bíboros hamvainak hazaszállítását illeti, erre bizonyára hamaro­san sor kerül. A szentté ava­tás nagyon hosszadalmas fo­lyamat az egyházban. Évti­zedek kellenek hozzá. Mind­szenty bíboros szentté avatá­sának az ügye, már megin­dult, de eredmény évek, vagy inkább évtizedek múl­va várható. — Mit goiuiol a rendek újjászerveződéséről, milyen lehetősége és hagyománya van Miskolcon és a megyé­ben a rendi életnek? — Amint az egyház törté­nelme bizonyítja, a szerze­tesrendeknek mindig fontos szerepük volt nemcsak a vallásos életben, hanem a kultúra és a szociális gon­doskodás területén is. Ezért is volt nagyon sajnálatos a szerzetesrendek működésé­nek betiltása, örvendetes, hogy a szerzetesrendek újjá­élednek, de sajnos nagyon sok nehézséggel kell meg­küzdeniük. Nincsenek rend­házaik, ezeket most próbál­ják visszaigényelni, és ke­vés a jelentkező. A több mint negyvenéves kiesést nagyon nehéz lesz pótolni... Ami Miskolcot illeti, a mi­noriták augusztusban való­színűleg visszajönnek és re­méljük, hogy addigra vissza­kapják az egész rendházat. Egy egészen új rend, Szent Ferenc legkisebb Testvérei is jönnek Miskolcra, ők főleg szociális munkát végeznek majd városunkban. — Járt már Rómában, és más zarándokhelyeken? — Rómában elég sokszor megfordultam, sőt, három szemeszteren át tanultam is a Gergely Egyetemen, ahol a lelkiség teológiájából szak­diplomát szereztem. Mint püspöknek, többször is kel­lett mennem hivatalosan Ró­mába, és az örök város lá­tása mindig örömet és él­ményt jelentett. Nagyon sok­szor jártam a Szent Péter- templomban, de a legkedve­sebb számomra a Szent Pál- bazilika. Római tanulmánya­im után onnan aránylag könnyű volt kimenni a Szentföldre. A keresztény világnak ez az első számú zarándokhelye. Kétségtelenül egy egész életre szóló él­ményt jelent végigjárni azo­kat a helyeket, ahol Krisz­tus élt. A Szentföld és Róma után nagyon fontos zarán­dokhely Lourdes, ahol a Szűzanya 1858-ban többször megjelent. Azóta is a zarán­dokok milliói keresik fel ezt a helyet. Sok beteg meggyó­gyult már a lourdesi cso­daforrásnál. — Szeretné-e, ha a pápa lejönne majd Miskolcra is? Mit mutatna, mesélne neki, mire büszke a leginkább e városbéli munkájában? — Természetesen szeret­ném, ha a Szentatya eljönne Miskolcra is, de erre kevés a reális lehetőség. Talán ké­szen lesz addigra az avasi templom. Annak megáldása, és az új gimnázium alapkő- letétele jó alkalom lehetne erre, mégis kevés a remény ró. hogy belefér egy miskol­ci út a pápalátogatás prog­ramjába. Biztos, hogy a mis­kolciak is örülnének neki, hiszen itt nagyon sok vallá­sos ember van. Főleg Mis­kolc városának hitéletére, híveinek buzgóságára hív­nám fel a 'Szentatya figyel­mét. — És végül, hagy kérdez­zem meg, kit ajánlana — és miért — a következő inter­júlánc alanyaként? — Talán ez. a legnehezebb kérdés számomra az összes közül. Nem akarom viszont, hogy ez a lánc megszakad­jon. Ajánlom tehát dr. Bő­rös Attila sebészorvos urát. ö a Mindszenti Egyházköz­ség világi elnöke, és mint hívő, katolikus ember, a vi­lágiak részéről is ki tudná egészíteni azt a mondaniva­lót, amit egyházi vezető mondott. Dobos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents