Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. február 24., szombat A sivatag Budapesten Szilárd Klára képei között „Adatbank" a régi Miskolcról Mindinkább kivesznek a színek életünkből. Azaz hogy jelen vannak — mert a ter­mészet már csak ilyen —, de mi egyre immunisabbak­ká leszünk velük szemben. Nem vesszük észre, mert számunkra közben minden elszürkül: a piros, a sárga, a zöld és a kék ... Sokszor a képzőművészetnek sem a színek megláttalása a cél­ja, nem arra törekszik, ha­nem mindenféle belemagya- rázásokkal kerít be minket, a képen jelen nem lévő je­lenségeket kiált felénk, s ha nem vesszük észre (nem akarjuk észrevenni), akkor szégyellhetjük magunkat, s lelkűnkbe vésődhet a meg- jégyzés: nem értünk hozzá! Ám egy budapesti kiállí­tás a Vigadó galériájában most a szó szoros értelmé­ben színfolt a szürkeségben. Szilárd Klára Izraelben élő festőművész elhozta ide a tengert, az univerzumot, a sivatagot. Mindezt nagyon színesen. .Hogy a sivatag a valóságban szürke? A képe­ken tobzódnak az árnyala­tok. A képeken semmi nem szürke. — Én hiszem, hogy színes a sivatag. De ennyire? — Ó, ez még mind semmi. Ezer és ezer arca van, és én csak pillanatnyi élményeket tudok felvillantani, ami na­gyon kevés. A színek és for­mák pillanatról pillanatra változnak, s hány pillanat múlt el az évezredek alatt.. . Az emberek többsége számá­ra a sivatag félelmetes és taszító, egyenlő a kopárság- gal, szárazsággal, egyedüllét­tel, és végül — a halállal. Pedig végtelenül sokrétű, gazdag és változatos, mond­hatni festői. Sehol sem ke­rül ilyen közelségbe az em­ber a megfoghatatlan Isten fogalmával, sehol sem döb­ben annyira rá, hogy milyen jelentéktelen porszem ő a világegyetem hatalmas di­menziójában. Aki barátságot köt a sivataggal, felismeri dinamikáját, életét, annak a halottnak látszó sziklák élő­vé válnak, s végül is szín- és formagazdagsága a leg­kétkedőbb lelket is rabbá ejtheti. — És hogy lehet eljutni a sivatagba? Hétvégi kirucca­nások? Családi séták? — Mint a sítúrákra, a si­vatagba is csak csoporttal lehet menni. Hiszen óriási a veszély lehetősége, s szük­ség van a csoport emberei­nek egymásra figyelésére. A legnagyobb veszélyt a kiszá­radás jelenti. Tartályokban szállítják a vizet, a jeget, állandóan inni kell minden­kinek van a nyakában egy kulacs. Aztán az állatok ... Kígyók, skorpiók. Követ megmozdítani nem szabad, azalatt valami biztos rejtő­zik. A legveszélyesebb mér­geskígyó olyan vékony, mint egy fonal, és pontosan olyan színű, mint a homok. Egy­szerre csak a mozgásra lesz figyelmes az ember. iNo hi­szen, ha az megcsíp, akkor kész vagy ... — S milyen lehetőség van ezeken a túrákon festésre, rajzolásra? — Szinte semmi. Inkább csak fényképeztem, de azért rengeteg vázlatom van. Hisz ha rövid időre álltunk is meg, azonnal elővettem a vázlatfüzetem ... Minden si­vatag más és más. A sinai- ban csipkés hegyek vannak, a judeai inkább homok. — Rengeteg arca van te­hát ennek a természeti je­lenségnek, s néhányat eze­ken a képeken is látunk. Ám az itt kiállított anyag már messze nem csak a si­vatag, hanem a művésznő arca is. Vajon mindenki, akinek adatik sivatagot lát­ni, így látja? Vagy pedig különleges odafigyelésre, ér­zékenységre van szükség? — A finomságokat talán a művész veszi észre, kell hoz­zá egy speciális szem. — Váljunk el egy kicsit a sivatagtól, s beszéljünk az ön művészetéről. A világ mely tájain voltak már ki­állításai? — Párizsban, Zürichben. Baselban, Rómában, Lon­A mezőkövesdi I. László Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskola tanulói öt idegen nyelvet tanulhatnak. Angol, francia, latin, német és orosz nyelv közül választhatnak. Az iskola több éve testvéri kapcso­latot tart fenn az ausztriai Fcldbach középiskolájával. A né­metet tanuló gyerekek nemcsak a tanítási órákon, hanem leve­lezéssel is gyakorolhatják a nyelvet. Nyaranta pedig szemé­lyesen is találkozhatnak a ta­nulók. Az idei tanév szeptemberében a feldbachi iskola egyik tanára a szabadsága terhére egy hétig Mezőkövesden tartózkodott, ez alatt az idő alatt ő tartotta a németórákat. Az osztrák isko­lákban most van a téli szünet. Ennek köszönhetően négy tanár donban és természetesen jó néhány Izraelben. — Magyarországon a mos­tani az első? — Az első önálló. Egyszer már részt vettem egy cso­portkiállításon, ha jól em­lékszem, 1943-ban. — A mostani különleges alkalom. Másképp történt az anyag összeállítása, esetleg nagyobb szeretettel, mint mondjuk egy londoni kiállí­tásra? — Ez kétségtelen. És na­gyobb izgalommal, nagyobb várakozással. S amit itt ked­vességben, figyelmességben, szeretetben kaptam, az min­den várakozásomat felül­múlt. A statisztikák szerint is nagyon sokan jöttek meg­nézni a képeimet. — Van egy sorozata, mely­ben Párizst komponálta be­le a sivatagba. Honnan jött az ötlet, s azok a lámpák és házak nem lehetnének Bu­dapesten? — Akár lehetnének ott is, de az ötletet Párizs adta. Sokszor festettem a párizsi házakat, s egyszer felfedez­tem, hogy sok olyan van köztük, amelynek fekete, szürke, vagy valamilyen fu­ra színben lévő falai hám- lanak, nagy foltok, salét­romvirágok vannak rajtuk, és mintha könnyek jönné­nek belőlük, folynának le róluk — ugyanazt az elszi­geteltséget és egyedüllétet éreztették, mint a sivatag egyes részei, összekapcsol­tam a kettőt, s már ott is volt a papíron a párizsi ho­mokvihar ... érkezett a testvériskolából Kö- vesdrc. A német szakos tanár­ral együtt február 19-én meg­érkezett a gimnáziumba egy francia, egy angol és egy test­nevelés szakos tanár is. így ezen a héten az angol órákat is német tanár tanította, a né­met órákat pedig angol tanár . . . Tavasszal a feldbachi iskola fennállásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepsé­gekre meghívták a kövesdi gimnázium [képviselőit is. Sőt, közös tanulmányi kirándulásokat szerveznek az iskolák egyes osztályai. A testvéri kapcsolat kölcsönösségének legszebb bizo­nyítéka. hogy ősztől az osztrák iskolában is tanulnak magya­rul. (fg) A Herman Ottó Múzeum történeti osztályán testes dossziékat mutat dr. Dob- rossy István, az osztály ve­zetője. Ezekben, mint „adat­bankban” találhatók a régi Miskolcra vonatkozó adatok. Már azok, amelyeket a bel­város rehabilitációja során végzett felmérésekkel re­gisztráltak. Az eddigi kutatások során a belváros hét „szektorát” mérték fel. Ezek közé tar­tozik például az Erzsébet tér és a villanyrendőr kö­zötti déli oldal, a már re­habilitált Tulipán-tömb, a Búza tér és környéke és több más része a belváros­nak. Most egy újabb terület, a Széchenyi utca, a Déryné és a Kazinczy utca, vala­mint a Hősök tere által ha­tárolt rész felmérésével ké­szültek el. A felmérések során vizs­gálták például a telek kiala­kulását, az azokon emelt fő- és melléképületeket, azok hasznosítását. Ezekről alap­rajzot, műszaki felmérést, műleírást is készítettek. En­nek alapján tettek javasla­tot rehabilitálásukra, fel- használásukra. Vizsgálódása­ik során a lehető legtöbb forrásanyagot felhasználták. A szokásosnál .később. feb­ruár 26-án, hétfőn kezdődik az idei kiállítás-sorozat a Miskolci Galériában. A „ké­sedelmes” kezdés oka, hogy az eltelt időszakban felújí­tották a termek elektromos hálózatát. A legújabb szab­ványoknak megfelelően cse­rélitek ki a vezetékeket. Ez­által lehetővé vált, hogy jobb világítási effektusai): mellett mutassák be a kép­zőművészeti alkotásokat. Ez különösen a festményeknél, grafikáknál lényeges — de természetesen jobban érvé­nyesülnek a plasztikai alko­tások is. Mert az idei év — a ko­rábban elgondolt tematika szerint — a plasztika, a szobrászat éve lesz. Ezeknek az alkotásoknak bemutatása teszi ki a tárlatok többsé­gét. Az „évad” nyitó kiállí­tása is már ebben az elgon­dolásban történik, azaz Schammel Imre .szobrász- és k erámlkusművész alkotásait Ezek közé tartozik a levél­tári anyag, a korabeli saj­tóban megjelent cikkek, de még a reklámok, hirdetések, archív és napjainkban ké­szült fotók is. A kutatások érdekes dol­gokra derítettek • fényt. Így például a Széchenyi utca 33. számú épület, a „Három ró­zsa” egykori vendégfogadó, ma lakóház, kialakulására. Ezen a helyen a 17. század­ban kocsma épült. Később, 1775rben a diósgyőri koro­nauradalom új épületet lé­tesített, alatta pincével, „14 hordó borra”. Később ugyancsak uradal­mi vendégfogadó volt itt, mely már két épületből ál­lott. Ez a „Három rózsa” még földszintes volt — s a hagyománnyal ellentétben Kossuth ennek erkélyéről 1840-ben nem köszönthette a miskolciakat. Emeletes épü­letet majd csak li8.78-tól em­lítenek ezen a telken, amely­ben az akkori Szinva ár­vize sem tett kárt. Akkor 40 szoba volt benne — ké­sőbb, 1010-ben már 52 szo­bába várták a vendégeket. Az épületet 1929—30-ban alakították át lakásokká. Így használják napjainkban is. láthatja majd a közönség. A •kiállítást Bodonyi Csaba, Ybl-díjas építész nyitja meg. Annáik alapján, hogy az ál­tala tervezett edelényi ifjú­sági házat a kerámiikusmű- vész alkotása díszíti, így al­kotásainak jó ismerője.’ A szobrászati alkotások bemutatása során kerül a miskolci közönség elé példá­ul a Magyar Nemzeti Galé­ria anyagából a 19. és a 20. századi nagy mesterek anya­gából készült válogatás. Az egyéni kiállítók között sze­repel Kő Pál, Budapesten élő szobrászművész tárlata. Két külföldi, egy finn és egy olasz képzőművész be is mu­tatkozik majd a Galériában alkotásaival. A szűk eb b pátria, Miskolc képzőművészetét Tóth Imre festőművész tárlata képvise­li. A 60 éves művész élet'mű- tárlattal szerepel. December­ben pedig sor kerül a ha­gyományos téli tártat. Dobos Klára Németet tanít az angoltanár Kiállítások a Miskolci Galériában II kalapos király emlékezete 200 éve hunyt el II. József Negyven esztendei uralkodás után, 1780, november 26-án elhunyt Mária Terézia, s utóda fia, József lett. József rengeteget olvasott (példaképe d’Alamberí volt) és utazott. Az ésszerűséghez ragaszkodott, mint az élet egyetlen szervező elvéhez. Imádott első felesége korán elhunyt, má­sodjára politikai érdekből házasodott. Jó­zsef mindent egyedül végzett, a rendele­teket is maga készítette. Egyedüli bizal­masa Falkenstein gróf, ki kopott ruhában és kalapban, rozoga postakocsin járta a birodalmat információszerzés céljából. Hatalmát nem tekintette Istentől eredő­nek, mint elődei tették. Ügy találta, hogy az egyes tartományok között túl nagy az egyenlőtlenség, ezért „ausztriai monarchia” név alatt akarta egyesíteni azokat; Bécs, Buda és Prága fővárosokkal. Nem koro­náztatta magát magyar királlyá (ezért ne­vezték „kalaposnak”) jelezve, hogy nem óhajt a rendektől függeni. II. József cent­ralista elképzelései vészesen tekintettek Magyarországra. Egyesítette a magyar és az erdélyi kancelláriát, a helytartótanácsot Pozsonyból Budára helyeztette. Átszervez­te a vármegyei közigazgatást is: az orszá­got tíz kerületre osztotta (győri, pesti, nyitrai, pécsi, zágrábi, váradi, besztercei, munkácsi, kassai, temesi), melyek élére királyi biztosokat nevezett ki. Ez alatt álltak az alispánok, kiknek hatáskörét je­lentősen kibővítette. A járásokban szol- gabírák működtek. Ez nem eredményezett mást, mint a vezető nemesi családok anya­gi háttérbe szorítását és a rendi alkot­mány széttörését. József új adórendszert vezetett be. El­képzelése szerint az emberi jólét egyetlen forrása a természet, vagyis a földművelő osztályon kívül a többi társadalmi osztály csak eltartott. Ezért — micsoda skandal- lum! — megszüntette a nemesi adómen­tességet. Európában ez nem volt új, hiszen a nemesi előjogok „sehol másutt nem áll­nak az adómentességben”. József Magyar- ország adóját 5 millió 440 ezer forintban állapította meg. 1785-ben felállította az udvari adószabályozási bizottságot, 1787- ben Budán pedig az Országos Telekkönyvi Hivatalt és az Országos Levéltárat. Az el­ső adó beszedését 1791 tavaszára tervezte, amit már nem ért meg: utóda, II. Lipót pedig hatályon kívül helyezte. II. József rendelkezései szinte állandó alkotási láz szüleményei, végrehajtásuk­hoz ragaszkodott. A francia felvilágosodás befolyása miatt (mely Józsefre is erőtelje­sen hatott) bizonyos egyházellenes törek­véseket figyelhetünk meg politikájában. József egyházpolitikája Ferenc József ko­ráig erősen hatott az egyházi viszonyokra („jozefinizmus”). Felfogása szerint az egy­házat is anyagi szempontú (hasznot hajtó) intézménnyé kell alakítani. Ezért 1782- ben bezáratta azokat a szerzetesrendeket, melyek sem betegápolással, sem tanítással nem foglalkoztak (ez 134 férfikolostort és 6 apácazárdát jelentett). A pápaság ter­mészetesen nem nézte jó szemmel József „mesterkedéseit”. Számított erre József is, ezért előre felkészülve igyekezett a pápa-' ság befolyását távol tartani az országtól. Kibocsátotta a Placetum Regium-ot (1781 márciusában), melynek értelmében a pá­pai rendeletek kihirdetése a király akara­tától függ. A pápa, VI. Pius ijedelmében el is látogatott Bécsbe, a történetírás ezt nevezi fordított Canossa-járásnak.) A kör­meneteket, búcsújárásokat korlátozta, te­ret engedett a pápaságot szidalmazó mun­kák megjelenésének és terjesztésének. 1781. október 25-én kiadta a Türelmi Ren­deletet, mely kimondja, hogy a nem ka­tolikusok is szabadon gyakorolhatják val­lásukat, templomot építhetnek, joguk van hivatalviselésre. 1784-ben erőteljes németesítésbe kez­dett. Szerinte hivatalos nyelv csakis a né­met lehet a Monarchia területén, ameny- nyiben a magasabb posztokon levők nem tanulnák meg „nyitva áll neki az ajtó a távozásra”. A magyar kancellária tiltako­zott, mondván, József a magyarság anya­nyelvét akarja megszüntetni. Válasza: nem a magyar nyelv ellen van kifogása, ha­nem a közigazgatás addigi nyelve, a la­tin miatt. A rendek más miatt is tiltakoz­hattak: a magyar koronát Bécsbe vitette. De a mérleg másik oldalán ott áll a jo­zefinista felvilágosodás elterjedése, új esz­mék, addig tiltott folyóiratok, könyvek be­hozatala. A magyar nemesség nem örült József külpolitikai ténykedéseinek sem: háborút indított a Balkánon a törökök ellen. A hadakozás terhei nagy súllyal nehezedtek a lakosság vállára, egyre több elégedetlen hang hallatszódott a vármegyei rendek fe­lől. Végül II. József, halálos ágyán — nagy lelki küzdelmek között — eldobta az ab­szolutizmus elvét: szükségesnek tartotta a korona visszahozatalát Budára, a német- nyelvrendelet visszavonását, a megyei igazgatás helyreállítását. 1790. január 28- án minden korábbi rendeletét eltörölte („nevezetes tollvonás”), csupán a vallás­türelemre, a lelkészek javítandó anyagi helyzetére és a jobbágyokra vonatkozó ren­deletéit hagyta meg. Néhány héttel ké­sőbb, 1790. február 20-án ragadta el a ha­lál. Sírfelirata hűen tükrözi munkásságát: „Itt oly fejedelem nyugszik, ki tiszta szán­dékai dacára eléggé szerencsétlen volt megélni azt, hogy minden terve hajótörést szenved.” Eszenyi Miklós J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents