Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Vadállomány Eddig megúszták a telet Jelenet a leningrádi Kis Színház nagy visszhangot kiváltott előadásából, amely a prostituáltak életével foglalkozott Megyénk északi tájain is szokatlan januári hidegben szinte állandó mozgásban van a zempléni részeken csakúgy, mint a bükki erdőségekben a nemesvadállomány. A gondoskodás eredményeként azonban eddig még nem tapasztalták a vadásztársaságok, hogy károsodást szenvedett volna az értékes állomány. A vadásztársaságok tagjai rendszeresen feltöltik a vadetetőket, nemcsak szénával, hanem abrakkal, vadgesztenyével, kukoricával, hasonlóképpen a sózókat is. Valóságos vadtalálkozókat. lehet megfigyelni az etetők környékén, ahol az alkonyati órákban • a szarvasok, őzek adnak randevúit egymásnak. Fel-feltűnnek a vaddisznók Nincs ugyan nagy hó, a legjobb mégis az etetőknél. (balogh) Fii» orosz oyelv szakos tanárok átképzésére A Művelődési Minisztérium áttekintette az orosz nyelv szakos tanárok átképzésének eddigi tapasztalatait. Az MTI-t tájékoztatva a tárca illetékese elmondotta: az orosztanárok a vártnál sokkal nagyobb számmal jelentkeztek a különböző átképző oktatásra, nyugati nyelvek tanfolyamaira. Ugyanakkor a miniszter. mivel az átképzéssel kapcsolatos adminisztratív teendők ellátásában, a munka közbeni problémák feltárásában fennakadások mutatkoztak, miniszteri biztost Ismét hideg van, jég borítja halászóvizeinket. A horgászegyesületek tagjai nemcsak jégtöréssel igyekeznek oxigénhez juttatni a téli állmukban pihenő halakat, mint például a pontyokat, hanem, akik nem fáznak a zimankós hidegben, lékeléssel teremtenek szabad vizet, a halfogáshoz. Az elszánt horgászok a befagyott halasvizek jégtakarójába vágott léken eresztik le a horgukat, zsákmány után. A „békés” halak ugyanis elvermeltek, ám a ragadozók járják a vizet, táplálék után kutatva. S mert a vízben kevés táplálékot találnak a szokásosnál is könnyebben kapnak a csalira, s akadnak horogra. Elsősorban a télen is folyamatosan táplálkozó csukázás kecsegteti erednevezett ki az átképzés országos koordinálására. Felhatalmazta őt egyben, hogy foglalkozzék az orosz nyelv és irodalom szakos egyetemi és főiskolai hallgatók átirányítási igényeivel is. A minisztérium ezzel kapcsolatban felhívást tett közzé. Ebben rögzítik, hogy előzetes jelentkezését várják azoknak az orosz nyelv és irodalom szakos, vagy orosz nyelvből szakkollégiumi oklevéllel rendelkező, a közvagy felsőoktatásban dolgozó pedagógusoknak, akik az ménnyel a horgászokat, de aki jól ismeri a vizeket, az esetenként süllőt is ki- emeilhet a jég alól. Különösen a feliszapoló- dott horgászvizek, holtágak kecsegtetnek eredményes fogással, mint például a bodrogközi részeken levő Feketetó, a Svábszeg, Kapitánytó, de megkísérthetik a szerencsét a Tisza menti holtágakban, kiöntésekben is. Legkorábban a folyóbeli halak közül a csukák ívnak, s hogy az ivartermék, ikra, tej beérjen, kifejlődjön, a folyamatos táplálkozás szükséges. Ezért is könnyebb ezeket horogra venni. Ebből ered a „Mátyás csukája” elnevezés is, amely arra utal, hogy a jégtörő Mátyás idején a csukák megkezdik a párzást, esetenként az ívást. általuk választott nyugati nyelvből már legalább középfokú állami nyelvvizsgával rendelkeznek. Az átképzés speciális tanterv szerint, esti-levelező formában, főiskolai, illetve egyetemi szinten történik. A jelentkezőktől az alábbi adatokat kérik: név, állandó lakhely, munkahely, a választott idegen nyelv, annak a felsőoktatási intézménynek (tudomány- egyetem, tanárképző főiskola) a megjelölése, amelyben tanulmányokat' szeretne folytatni. A jelentkezéshez csatolni kell az orosz nyelv szakos tanári (orosz nyelvi szakkollégiumi tanítói) oklevél fénymásolatát, a választott idegen nyelvből szerzett állami nyelvvizsga-bizonyítvány másolatát, valamint a pályázó munkáltatójának támogató nyilatkozatát. A jelentkezéseket 1990. január i 31-éig postán kell beküldeni I a Művelődési Minisztérium Felsőoktatási és Kutatási Főosztályára. (1884 Budapest, Szalay u. 10—14.) A jelentkezőket a felsőoktatási intézmények képzési kapacitásának függvényében fokozatosan tudják beiskolázni. További információkat dr. Gyenizse Pál miniszteri biztostól kérhetnek a jelentkezők a minisztérium 153-0600 központi telefonszámán. (MTI)Jég alól várják a szerencsét A Conducator végnapjai A román forradalom kegyetlenül véres napjai megrendítette a világ népeit. Földindulás keidödött Buka- restben, jelentették a nagy hírügynökségek, Ceausescu, Európa utolsó barbárja nincs többé - olvashattuk az újságok szalagcímeiben. Ezekről a szív szőri tó, örömhírt és gyászt egyaránt hozó vészterhes napokról szól „A Con- ducator végnapjai" című könyv, amely az idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg. A magyar könyvkiadásban példa nélküli gyorsasággal látott napvilágot az érdeklődésre méltán számot tartó dokumentum-riport kötet. Január 2-án még a kéziratot szedték a nyomdában, 8 nap múlva pedig már a kezébe vehette az olvasó a könyvet. Azt a könyvet, amely szinte óráról órára a szemtanúk és a krónikások hitelességével mutatja be, miként dőlt meg a hírhedt Ceausescu-dildalú- ra. A kötet első felében az MTI és a világ hírügynökségeinek dokumentum értékű jelentéseit adják közre a szerkesztők: mi történt december 17-től 27-ig, a temesvári vérfürdőtől a gyűlölt diktátor kivégzésén át, a szabadság pillanatáig. Feltárják a Securitate rémtetteit, beszámolnak Ceausescu és felesége bírósági tárgyolásáról és kivégzéséről. A könyv második részében neves szakemberek, újságírók, rádió- és tévériporterek helyszíni beszámolói olvashatók, többek között Róbert László, Bodor Pál Írásai és az a drámai tudósítás, amelyet Orosz József tűzharc közepette készített, Roffai Ernő, az ismert magyar tudós, történész pedig Románia történetét, az eddigi felkelések, bukások okait dolgozza fel, s arro ad választ, hagy most hogyan tudott győzni a forradalom. A 240 oldalas kötet szerkesztése január 2-án fejeződött be, a Szikra Nyomda öt nap alatt állította elő 100 ezer példányban és január 10-től, szerdától már kapható az újságárusoknál és a könyvárusoknál. Szovjet prostituáltak Szexlázadás egy munkatáborban A közelmúltban fellázadtak az egyik szovjet javító-nevelő munkatábor lakói. Ez magában még nem is rendkívüli dolog, a lázadás oka viszont annál inkább. Nos, az elítéltek követelték, hogy haladéktalanul helyezzék vissza munkakörébe a tábor egyik női alkalmazottját, akit azért bocsátottak el, mert túlontúl feltűnően és gyakran adta oda magát testestül-lelkestül a raboknak. Nem ingyen persze, hanem alkalmankénti 25-50 rubelért. A „tábori prostitúció" eme formája mellett elterjedt az a változat is, hogy könnyüvérü hölgyek tekintélyes summa fejében elutaznak a táborokhoz, s ott kínálják szolgáltatásaikat, azt állítva magukról, hogy az elítéltek „hitvestársai”, és férjeiket jöttek látogatni. HÁROM NAGY CSOPORT Mindezekről a szovjet külügyminisztérium egyik intézetének jogásza beszélt a minap, a moszkvai Trud című lap hasábjain, s a fentieken kívül átfogó elemzést is adott — vizsgálatokra támaszkodva — a szovjetunióbeli prostitúció jellemzőiről, alakulásáról. Ugyanis ma már a Szovjetunióban is nyíltan beszélnek, írnak eme ősi mesterség modern kori követőiről. Akik különben nem a peresztrojka sugallatára kezdték űzni az ipart; az efféle szórakozásra vágyó urak korábban is találhattak kedvükre való partnert, ám a Szovjetunióban az a nézet uralkodott, hogy elhallgatjuk, s ezzel úgy teszünk, mintha a jelenség nem is létezne ... Pedig nagyon is létezik. Az említett újságcikk szerint három nagy csoportba tartoznak az utcalányok. Az első ilyen — létszámban a legkisebb, de talán a legismertebb — csoport nem is az utcán dolgozik: fő munka- területük az Inturiszt nemzetközi szállodái. A kizárólag valutáért tevékenykedő hölgyek jövedelme természetesen nem kevés, a felmerülő kiadásokat leszámítva, rubelben évi 20—30 ezer rubel. (Az átlagkereset havi 200 rubel körül van a Szovjetunióban.) S hogy mennyi lehet a bruttó jövedelmük, talán érzékelteti a kiadások egy szűk listája. Ahhoz, hogy egy ilyen éjszakai . pillangót beengedjenek egy nemzetközi szállodába 5—50 rubel a kenőpénz; a ruhatárosnak 1—5 rubelt, a valutás bárban egy üres asztalért 10—20 rubelt, a hárman vagy a pincér közvetítői szolgálataiért akár 400 rubelt is le kell szurkolni. Orvosi vizsgálatért egy tízest, sürgős AIDS-teszt elvégzéséért 120 rubelt kérnek. A város központjában egy lakás bérleti díja havi 500 rubel. Sápot kér természetesen a futtató fiú, a strici is. A legdrágább kiadás, hogyha sikerül névleges házasságot kötni egy külföldivel. Ennek ára minimum 4 ezer dollár, de az igazoló papír birtokában a nagymenő prostituált gyakorlatilag korlátlan lehetőséghez jut a valutakereskedelemben. A maffiózók testőri szolgálatait szintén meg kell fizetni, havi 250—350 rubelért, ám ez nélkülözhetetlen, enélkül ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a szállodából kilépve leütik és kirabolják a hölgyet. EGY KUPICA VODKÁÉRT A prostituáltak talán legnagyobb, ám legkevésbé tanulmányozott csoportját alkotják azok a lányok, asz- szonyok, akik 10—20—30 rubelért szereznek alkalmi örömöket az arra rászoruló férfiaknak. Igen nehéz őket nyilvántartani, hiszen javarészt dolgozó nők. Tevékenységük folytatásához nélkülözhetetlenek a találkahelyek, ahol is egy ágyra nemritkán több tucat „prosti” jut. Meghatározó szerepe van ezen üzelmekben a találkahelyek tulajdonosának, aki a lányok jövedelmének egy jelentős részét, sokszor a felét is zsebre vágja. Kö- zép-Ázsiában nem kivételes az olyan eset sem, amikor a lányok szinte rabszolgaként, csak az ennivalóért és a ruhákért dolgoznak. Érdemes még néhány részlettel szolgálni, hogyan is működnek ezek az illegális bordély házak. Sok klienst taxisok szállítanak egy-egy helyre éttermekből és máshonnan. de a lányok magúk is igyekeznek partnereket találni — különösen előszeretettel látogatják például a kolhozpiacokat záróra előtt pár perccel, mert tudják: a kereskedők tele vannak pénzzel. Nem kevesen tartoznak a harmadik réteghez, a tényleges utcai vagy pályaudvari prostituáltakhoz. Ők a le- csúszottak, azok, akik felett már eljárt az idő, megjelentek a ráncok, s az alkohol, vagy a kábítószer is megteszi a maga hatását. Általában munka- és lakásnélküliek, egyúttal a különböző betegségek legfőbb hordozói-terjesztői. Igényeik igazán a legminimálisabbak: már egy szendvicsért vagy egy kupica vodkáért hajlandók elmenni bárkivel. REJTETT AGAZAT Az ismertetett három fő típus mellett létezik még egy rejtett ágazat is, az úgynevezett „kiállítási” vagy „házi” prostituáltak. Ők azok, akik szolgálataikat a Szovjetunióban tartós kiküldetésben dolgozó nyugati üzletembereknek ajánlják fel. Pontosabban nem is ők választanak, hanem kézről kézre adják őket, mintegy örökségként. Azokról az egyetemekről sem feledkezhetünk meg, ahol pénzes külföldi diákok tanulnak. Itt bizony gyakran egyenlő a diáklány és tanárnője; mindketten testi örömök nyújtásával pótolják a mindennapi betevőre valót... S hogy végül is hányán űzik foglalkozásszerűen az ipart? Erre a kérdésre pontos számot a szakértő sem tud mondani, de bizonyos becslések szerint számuk csak Moszkvában 22—25 ezer. Az üzletszerű kéjelgés visszaszorítása természetesen kiemelt feladata a szovjet hatóságoknak. Különösen fontosnak tartják a megelő- ző-felvilágosító munkát, annál is inkább, mivel a jelenlegi törvények adta felelősségre vonás lehetőségei nem igazán riasztják sem a hölgyeket, sem az őket futtató striciket. Tavaly például az egész országban mindösz- sze 34 esetben indítottak eljárást bordélyházak fenntartói ellen, ám az „alkalmazottak”, azaz az éjszakai pillangók többnyire csak tanúként jelentek meg a bíróságon. Daróczi László (MTI-Press) is. A napsütötte sziklás oldalakon tartózkodó muflonoknak sokszor szinte akrobatikus mutatványok mellett töltik fel az etetőket. Gyakorlatilag egész évben kilőhetők a vaddisznók. Ám a vadászetika íratlan törvényei szerint a vemhes kocák kímélet alá esnek. Noha a malacozás ideje még mesz- szebb van, egyes vadásztársaságok. mint például az edelényi Bányász, már megszüntette a hajtóvadászatot. Hajtásban ugyanis nemigen lehet megkülönböztetni a vemhes kocákat a komáiban menekülök között. így aztán az elszaporodott állomány apasztásánál most már elsősorban az agyarasákait, a trófeát adó remetekanokat igyekeznek puskavégre kapni.
