Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-08 / 6. szám
1990. január 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Legyőzte a gyászt az öröm... Filkóházi Zoltán, az új esztendő első napján odaállt felesége elé: „Most indul a vonatom Romániáim.” Meg akarta tudni mi lett rokonaival, ismerőseivel, hiszen hírek már jó ideje nem érkeztek felőlük. Az asz- szony mit tehetett, fájó szívvel ugyan, de útjára bocsátotta fiatal férjét Albertte'lep- röl. aki három napig volt .távol, s aki sok megrázó élménnyel, végül is szerencsésen hazaért. Rokonait ugyan nem sikerült megtalálni. bár sok helyen és módon próbálta, élményeit azonban szerette volna megosztani olvasóinkkal. íme. „Nagyvárad felé tartottam először. A vonaton rajtam és az acélsisakos katonákon kívül csak két fiatal házaspár utazott, menekültekként visszatérve hazájukba. Ők is rokonaikat szerették volna .megtalálni. Nem tudom, nekik sikerült-e? Nagyvárad csendes volt, s mint megtudtam, a forradalom itt nem követelt halálos áldozatokat. Egy hőközpont-kezelövel akadtam össze, aki flOOO radiátor „fűtését” biztosította, mint mondta Ceausescu idejében 36 fokos meleg vízzel! A revoluca óta már 56 fokossal fűtenek. Temesvárra hajnalban érkeztem, s egészen más kép fogadott. A teljes készültségben álló katonák ujja állandóan az élsütőbillentyűn feszült. Fekete kendős asszonyok csoportja temetésre indult. A pályaudvarról a város felé vettem utamat. Egy fiatalemberrel találkoztam: Vaszile Zinbru (Laci). Ő is részt vett a forradalomban, öt napig virrasztott a Plata Qperei téren. Visz- szaidézte a forradalom borzalmas részleteit. a szelkusok provokációit, akik kirakatokat zúztak be a »nép zászlaja alatt«, alkoholt osztogattak a tömegben az embereknek, akik azonban visszautasították: farö alkohol! (alkohol nélküli), tiszta forradalmat kívántak. Beszélt a katonák és a sze- kusok vérengzéséről, amelyek nyomát ma is őrzi a tér. Golyószórók, katonai gépjárművek nyomai, s a csendes gyász. Mindenütt, ahol valaki is meghált, gyertyát gyújtanak, s az áldozat nevét kartonpapírra írva helyezik a szörnyű helyekre. A tér közepén álló karácsonyfa körül harminc mécses emlékeztet az itt lemészárolt harminc gyermekre. Az emberekből mégis valami nagy-nagy nyugalom és öröm árad. A gyászt legyőzte az öröm. Szegénységükben becsületességüket sem veszítették el. Amikor az utcán leejtettem egy 25 lejest, egy asszony rám szólt, figyelmeztetett: Látom, fáradt vagy fiam. vedd föl a pénzed! Biztosan te is virrasztottál öt napon át a forradalomban .. . Felkerestem Tőkés László otthonát is, ám helyette négy markos legény (biztonsági emberek) fogadott. Amikor megtudták, hogy magyar vagyok, meleg kézfogással üdvözöltek, s bevezetitek Tőkés László szobájába. Egy vendégkönyvet tettek elém, írjak bele: én vagyok itt az első nem hivatalos magyar látogató. Tőkés Lászlóról nem beszéltek, nem is láttam, helyette személyes jó barátja kalauzolt körbe a templomban. Sokat telefonálgattam, érdeklődtem, kérdezősködtem rokonaim után, de sajnos semmit ,nem sikerült megtudnom felőlük. Az ország belsejébe pedig — nem szégyellem bevallani — már nem merészkedtem. Haza'indultam hát. A nagyváradi határátkelőhelyen egy kolone'llel elegyedtem beszélgetésbe. Érdekes dolgokat tudtam meg tőle. Azt állította, hogy Ceausescunak olyan órája volt, amely egy gomb benyomására rádióhullámokat bocsátott ki, s így szekusai mindig tudták, hol keressék. De állítólag az egyik fogába is be volt építve egy ilyen készülék. Talán azért nem félt, amikor letartóztatták. A katona útravalóul egy »korabeli« gyufát ajándékozott nékem, rajta nagy betűkkel a »osau-rezsim« aggódó figyelmeztetése: a dohányzás káros az egészségre! A lövöldözés és a mészárlás talán nem?” Kovács Judit Bövül-e Magyarországon az ólommentes benzint árusító töltőállomások hálózata, s olcsóbb lesz-e a környezetkímélő üzemanyag a hagyományosnál? Erről érdeklődött az :MT1 munkatársa az Ipari Minisztériumban. Az ólommentes benzint a világon mindenütt drágábban állítják elő, mint a normál benzint — válaszolták a minisztérium illetékesei —, ám a gyártók különféle környezetvédelmi alapokból, támogatást kapnak; ebből adódik, hogy a fogyasztói árat a fejlett országokban a normál benzinénél alacsonyabban tudják megállapítani. Nálunk azonban erre egyelőre nincs lehetőség, illetve anyagi fedezet. A hazai autósok ezt a magasabb árat természetesen nem fizetik meg, még ha ezt a környezetvédelmi (szempontok indokolnák is. A Magyarországon vásárolható személygépkocsi típusok közül egyelőre egy sem olyan, amely kifejezetten ólommentes üzemanyagot igényelne. Egyelőre nem ,is az a cél, hogy minél több helyütt teljesen ólommentes benzint áruljanak, hanem, hogy a forgalomban lévő üzemanyag ólomtartalmát csökkentsék, ezzel kímélve a környezetet. Hz inflációtól ments meg uram minket! Közikézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej, illetve az ezekből' készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a béreik emelése követi-e majd az árakét. Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meg- lincselés céljából keresné a szerzőt, kérem hallgattassák _ azaz olvastassák — végig. A Z ÁRAK FELSZABADÍTÁSA A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra. hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszer- árak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőiknek nem nyújtanak fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük — az élelmiszer-termelés — fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikái és a szociálpolitikát — amit a múlt rendszer vétkesen összemosott — valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni. Igent mondott az Országos Árhivatal is — de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat, valóban fel ken szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami — szükség esetén — módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akikor az állapi olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé. Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlikínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. Szükségesnek tartotta továbbá olyan információs rendszer kiépülését, amely a kormány számára lehetővé teszi a készletek alakulásának napi ismeretét. Bár a kormány vezetői ezzel is egyetértettek, s felszólították a MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium irányítóit a piacstabilizáló intézkedések meghozatalára, azok a felszólításnak egyelőre nem tettek eleget. Ezért decemberben az árhivatal elnöke kijelentette: a várható történésekért nem vállal felelősséget, nem hajlandó elrendelni az élelmiszerárak felszabadítását. A kormány válaszként a MÉM-re ruházta át az árhatósági funkciót, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy a MÉM elrendelheti az élelmiszerárak felszabadítását. ESÉLY A MEGELŐZÉSRE És a MÉM elrendelte, a felszabadítás megtörtént. Több történt, mint az említett közkézen forgó listának a valósággá válása. Több, mert ha a hús, a tej és a kenyér drasztikusan drágul, akkor a mindenki által megvásárolandó termékek többletköltségét kivétel nélkül mindenki igyekszik továbbhárítani. S ha ez mindenkinek sikerül — így a bérből élőknek is, lévén a bérszabályozás szintén liberalizált —, akkor bekövetkezhet az, amitől tartani kell, és aminek nem lenne szabad bekövetkeznie: elszabadul az infláció, és ellenőrizhetetlenné, irányíthatatlanná válik. A vágtató infláció — ha ne adj’ Isten bekövetkezne — kíméletlenül sújtja a lakosságot. Állandó nyugtalansághoz vezet, hiszen az emberék zsebéiben már nemcsak a nehezen összekupor- gatott megtakarítások olvadnak szét, hanem az előző héten, esetleg napon felvett bérek is. Másfelől: ha nem sikerül gátat szabni a folyamatoknak, akkor megszűnik a racionális gazdasági kalkuláció lehetősége is. A gaz. dálkodókat többé nem orientálják az árak, mert minden árváltozás hatását elmossa az árszínvonal általános és gyors emelkedése. Az ilyen gyorsuló infláció — ha bekövetkezik — aláássa a piacgazdaság természetes szelekcióját: a hatékony és a nem hatékony termelés egyaránt igazolódni látszik. Aki árat akar emelni, annak nem kell bevallani, ha netán rossz munkát végzett, elég arra hivatkoznia, hogy költségei folyamatosan emel. kednek. Az infláció ilyen felgyorsulását kívánta megakadályozni az árhivatal — eddig eredménytelenül. Ha a kormány nem teremti meg r áremelés, leltár egyszerre (Folytatás az 1. oldalról) A vállalati, szövetkezeti ellenőri csoportok a bolti személyzet segítségével, a nagy szakmai rutinnak köszönhetően még a legnagyobb áruházakban is másfél-két nap alatt befejezik tevékenységüket, ellátják a boltok elszámoltatását, felmérik az álló- és fogyóeszközöket, megállapítják az eredményt. Ezt a munkát a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál a tízfős ellenőri osztály látja el a korábban összeállított ütemterv szerint. Százhetven boltjuk közül jelenleg kilencven tartozik a jövede- lemérdekeltségűek közé, és ezek leltári ideje más és más időpontra esik, nem feltétlen az év elejére. Éliás László igazgató szerint a vállalati mérleg február közepéig lesz kész, akikor mutatkozik meg, hogy összességében milyen eredmények születtek. Mint mondta, az üzletek kollektívái tartják gyelem előírásaihoz, leltárhiány alig-alig fordult elő ,az utóbbi időkben. RÉGI AR, ÚJ AR Január 15-e előtt várható a leltározás a miskolci Húsáruházban, ám az csupán 1—2 napot vesz igénybe. Amíg a bolt zárva tart, a közületek kiszolgálása nem szünetel, a MÁV, a pamutfonó, a Digép konyhái, az iskolák, óvódák, étkezdéi ugyanúgy megkapják a rendelt húsárut, mint bármely más napokon. Szaniszló Lajos boltvezető-helyettes szerint a jelenlegi felfokozott, vásárlási láz addigra lényegesen csökken, és nemcsak az árak emelkedése miatt. A Csemege Kereskedelmi Vállalat miskolci, Vörösmarty utcai áruháza úgy tervezi a leltári munkákat, hogy abból a vevő semmit se vegyen észre. A nyolcmillió forintos készlet „meg- forgatására” hétfőn éjszaka vállalkoznak a fővárosból érkező ellenőrök vezetésével, valamennyi bolti dolgozó jelenlétébén, közreműködésével. Cziáiki Károly áruházvezető szerint reggel hat óra harminckor a vásárló ugyanúgy megtalálja a bolt kínálta valamennyi árut, mint: más hétköznapokon. A leltár megállapításaiban, ha számokba foglalva is, ott lesznek az otthoni élelmiszer-tartalékolásra költött tíz- és százezer forintjaink, melyek elköltésével némi, későbbi konyhapénzkímélést értünk el. Ki egy hétre, kettőre, egy hónapra, többre. Utána úgyis az új árakkal találjuk szembe magunkat. azokat a beavatkozási lehetőségeket, amelyek lassíthatják a drágulást, akkor csupán egyetlen kiskapu maradhat nyitva: a fizetőképes kereslet fékentartása. Amennyiben az irreális árakat csak nagyon kevesek képesek megfizetni, akkor a termelők — rákényszerülnek az árak lassabb emelésére, illetve az árak csökkentésére. Bármilyen fájdalmas is tehát, de tény: ha a bérek nem követik azonnal az ára. kát, csak akkor marad esély az infláció elszabadulásának megelőzésére. Noha ez súlyos megpróbáltatást jelentene a lakosság számára, mégis alighanem kisebbet és rövddebb ideig tartót, mint a vágtató infláció, amely végképp elolvasztja a családok minden megtakarítását és feldúlja, összezilál- ja a gazdaság egészét. magukat a gazdálkodási feNagy József MÉG REMÉNYKEDHETÜNK .. . Ki viseli a felelősséget? Ez a veszély természetesen csak akkor fenyegeti az országot, ha a kormány nem teremti meg a beavatkozás említett, az árhivatal által javasolt garanciaimechaniz- musát. Még reménykedhetünk benne, hogy megteremti. Magyarország egyszer, 1946-ban, már beírta magát a rekordok könyvébe a világtörténelem legsúlyosabb inflációjával. Akkor viszonylag hamar véget lehetett vetni a pusztító folyamatnak, mert erős. a nép bizalmát bíró kormány volt hatalmon, amely — árutartalékok képzésével, a belső piac valamelyes stabilizálásával megteremthette, és meg is teremtette a jó pénzt, a forintot. Most nem szilárd a hatalom, labilis a politikai helyzet, megosztott és bizalmatlan a társadalom. Vajon lesz-e erő, amely képes keménv kézzel véget vetni az inflációnak, ha — meggondolatlan lépések következtében — netán valóban elszabadul? (MTI— Press) Gál Zsuzsa Ismét mínusz fokokat mérünk, a tavakon, folyókon jég képződik. A gyermekek örömére, de inkább veszedelmére. A megyei rendőrkapitányságon nem tudnak róla, hogy ezen a télen történt volna ilyen jellegű baleset, de jó, ha tudjuk: csak a kijelölt helyeken szabad rámenni a jégre, s csak meghatározott jégvastagság mellett. A tiltás és az engedélyezés is a helyi tanácsok feladata. Az ő kötelességük a korcsolyázásra alkalmas hely kijelölése, a jégvastagság figyelemmel kísérése. Tapasztaljuk, hogy a tiltó táblákat nem mindig veszik figyelembe (hányán fulladtak vízbe nyáron, mert tiltott helyen íürödtek!), a veszélyes jégre merészkedő!« viszont sokszor későn döbbennek rá, hogy a lékbe esett ember gyakorlatilag menthetetlen. Nyolc-tíz centiméteres jég bírja meg a korcsolyázót, ennek ellenőrzése a laikusok számára nem lehet biztonságos. A halastavakon a halászati hasznosítás jogával rendelkező szervezetek (szövetkezetek, horgászegyesületek) szellőztető lékeket vágnak. Ezek főleg sötétben jelenthetnek veszélyt, hiszen nagy felületűek, világosban könnyen észrevehetők, a víz felületének 2—3 százalékát kell, hogy kitegyék. S ha már esetleg újabb vékony jégréteg képződött volna, a lékvágók gondoskodnak a megfelelő jelzésről. A kivágott jégdarabot lékeléskor a lyuk mellett hagyják. Ez odafagy, ei nem mozdítható, szinte kilométerkőként jelöli a veszélyes helyei. A legnagyobb felelősség viszont, mindezek ellenére is, azt terheli, aki mit sem törődve a jelzésekkel. így akarja megspórolni a jégpálya belépti díját. —k—n
