Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1990. január 6., szombat Csodák a tenyérben A Szovjetunióban, Grodno városban élő Kazacsenko házaspár már régen hozzászokott azokhoz a rendkívüli „kísérletekhez”, amelyeket a 12 éves Inga lányuk végez mindennap a háztartási eszközökkel, és egyszerűen hókuszpókusznak nevezi őket. A Kazacsenkóék lakásában járt orvosokat és újságírókat azonban Inga bámulatos képességei állandóan zavarba ejtik. Például kinyújtja a kezét, odateszi a tenyeréhez egy nagy alumíniumserpenyő fenekét, és a serpenyő... ottmarad, mintha mágneses volna. Az apa egykilós súlyzót emel oda a serpenyőhöz, és ez csengve rátapad az aljához. Gondosan megvizsgálom a serpenyőt, arra kérem Ingát, hogy a szemem láttára, szappannal mossa meg és törölje szárazra a kezét, hátha enyvvel van bekenve. Megérintem a tenyerét: közönséges, kicsi és finom gyermekkéz. A „szakértői vizsgálat” után a kislány mindkét tenyerén megismétli a hókuszpókuszt a serpenyővel, azután egy nagy lexikont, egy tubus fogkrémet, műanyag golyóstollakat, ceruzákat „akaszt rá” alulról a kezére. Megpróbálom lassan levenni az egyik ceruzát. Olyan benyomásom keletkezik, hogy erős mágnes hat rá. Csupán az üvegtárgyak nem engedelmeskednek az ismeretlen „mágneses” erőtérnek. Ing:a már gyermekkorában észrevette, hogy a tárgyak mintegy odatapadnak a kezéhez. Ö azonban semmilyen jelentőséget sem tulajdonított a jelenségnek, miivel úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. Tavaly azonban egy nap, amikor hazajött az iskolából, elhatározta, hogy megpróbálja megismételni szülei számára azt a bűvészmutatványt, amelyet a televízióban látott. Az egyik műsorban egy ceruza, mintha mindenféle rögzítés nélkül lógott volna a bűvész kezén. Inga odatett a tenyeréhez egy golyóstollat, és az... ottmaradt. Mihelyt a kislány megmozdította a keze fejét, a golyóstoll simán lecsúszott az ujjai hegyéhez. Szülei odahívták a szomszédokat, rokonokat. Kérésükre a kislány egész este késeket, villákat, könyveket ' „akasztott” a tenyerére... A csodálkozást aggodalom váltotta fel: vajon a mágneses tulajdonságok nem ártanak-e a kislány egészségének? Az ismerősök tanácsára ideggyógyászhoz fordultak. Az orvos megvizsgálta Inga idegrendszerét és megállapította, hogy a kislány teljesen normális és egészséges; ez a képessége semmilyen kárt sem okoz neki. Csak a keze -tenyérfelületének vannak mágnéses tulajdonságai, a kézfejének nincsenek. Jobban mondva, ezek nem is mágneses tulajdonságok, mivel a közönséges mágnes csupán a vastárgyakat vonzza, a szóban forgó erőtér pedig az alumíniumra, a műanyagra, a papírra egyaránt hat, és természete teljesen érthetetlen. A kislány rendkívüli képességei felkeltették az orvosak érdeklődését. Inga nemrég bemutatta ezeket a helyi orvostudományi főiskola nagy előadótermében, ahol mintegy 400 diák, tanár és gyakorló orvos gyűlt össze. Az egybegyűltek több mint két órán keresztül kérdéseket adtak fel, különböző hipotéziseket fogalmaztak meg, de sehogy sem sikerült bármit is megmagyarázniuk. És még az is meglepő: kiderült, hogy nemcsak a kislány tenyere, hanem a talpa is rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik. Inga nagyapja mesélte, az ő fivére képes volt arra, hogy égy aszfcallap sima felületén mozgasson egy csomag cigarettát, anélkül, hogy a kezével megérintette volna. Vajon Inga rokonainak nincsenek-e ugyanilyen képességei, apja ujját a szájára szorította, és titokban megmutatta, hogy a teáskanál odatapád a kezéhez. — Ez minden, amit én tudok — mondta. (APN) Kőkori csillagvizsgáló A dél-angliai Salisburyt övező síkságon keresztül nyugat felé haladva, Ames- bu-ryt elhagyva, ritka látvány fogadja az arrajárót. Az országúitól balra a síkság enyhe horpadásában durván megmunkált, hatalmas kőtömbökből összerakott, kapura emlékeztető trilithonok állnak. A legszembetűnőbb közülük az országút felőli oldalon álló hármas kőkapu. Nem lehetetlen, hogy az idegenvezető ezt a párját ritkító létesítményt, a Stone- henge-t a druidák, a kelta papok rejtélyes vallási szertartási színhelyének mondja. 'Pedig a kelták számára, akiik az i. e. első évezredben uralták Angliát, Stonehenge már éppúgy ősi volt. min'd számunkra, és kevésbé értették jelentőségét, még ha történetesen használták is vallási szertartásokon. A Stonehenge látványos részei valószínűleg a harang alakú edények kultúrájához tartozó nép alkotásai. Munkájuk nem csekély fáradtsággal járhatott. A hatalmas kőtömböket nem a környező síkságról, hanem Walesből szállították ide. A Stonehenge megtekintése után rájövünk, hogy a látványos kövek csak részei egy nagyobb egésznek, amelyhez számos szerényebb külsejű. de fontosabb részlet is tartozik. A Stonehenge mintegy 100 méter átmérőjű kör, amelynek kerületén árkot ástak, és mintegy 2 méter magas sáncot emeltek. A körön kívül északkeletre áll egy magányos szikla, a Heelstone, amely nem emberi alkotás, eredetileg is itt volt a síkságon. Ám félreérthetetlenül a ilétesít menyihez tartozik: nem a Heeistone-t vitték a Stonehenge-hez, hanem az utóbbit építették úgy, hogy a Heelstone-t használni tudják. De mire? A kutatások igazolták hogy a kőkori létesítmény tulajdonképpen csillagászati eszköz volt, amely alkalmas például az év hosszának a megállapítására, tehát egyfajta kalendárium. Már régóta ismert, hogy a kör közepéről nézve a nyári napfordulón a Nap a Heelstone mögött kel. Egyetlen irány kitűzése természetesen igen megbízhatatlan módja a nyárközép meghatározásának: mi lesz, ha pont akkor esik az eső? Erre a Stonehenge építői is gondoltak; erre utal számtalan lyuk a földben a Heelstone déli oldalán. Ezekbe valószínűleg póznát tűztek, így elég volt azt megfigyelni, hogy észak felé haladtában mikor kelt a Nap egy megadott pózna mögött, s visszafelé jövet mikor kelt ismét ott. A két időpont között félidőben találjuk a nyári napfordulót. Ugyanezt az elvet alkalmaz-, ták akkor is, mikor a Sto- nehenge-'t holdnaptárnaik is használták, bár ez nehezebb feladat volt, hiszen a Hold látszólagos mozgása bonyolultabb a Napénál. Több kutató véleménye szerint a Stonehenge nemcsak a Hold és a Nap mozgásának követésére volt alkalmas, hanem arra is, hogy segítségével az összes — akár teljes, akár részleges — nap- és holdfdgyatikozást megjósolhatták. A boszorkánymester, az Apple Ismerkedés az Apple-számitógépekkel. Ember és gép. A munkalélektan szakembereit éppen úgy foglalkoztatja, mint mindenki mást, akit tudományos alapon erdekel, hogy mi a különféle berendezések, gépek és a szerszámok, valamint a használók kapcsolata. Az Apple- szerszámok az ember számára készültek. Ez a kaliforniai számítógépkonszern íratlan törvénye. Vagyis az ember határozza meg a gépet, hogy az milyen legyen, mi mindenre legyen képes, nem pedig megfordítva. A középpontban mindig az egyén, annak képessége áll, a komputer pedig szerszám a számára. Természetesen az Apple tervezői gondoltak azokra, akik auditív érzékűék. így például munka közben mindent lehet hallani. Ez éppen olyan, mint ahogy az Egyesült Államokban a modern nagyüzemek gyártószalagjain , dolgozók is előzetes munlkaléléktani vizsgálaton esnek át. A szakemberek két fő csoportba osztják azokat, akik a futószalag mellett tevékenykednek; autót gyártanák, vagy mosógépet. Akik auditív beállíitásúak, azok hangokból tudják meg, hogy milyen szerszámot kell a kezükbe venniük, és milyen munkafalyamatot kell elvégezniük, és ehhez mennyi idő áll a rendelkezésükre. Akik vizuálisak, azok az eléjük tett monitoron láthatják, hogy milyen munkarész vár rájuk és ehhez milyen alkatrészek szükségesék. 'Lényegében az Apple-berende- zések ugyani lyen élv alapján készülnek. A monitoron minden llátható, de a biztonság kedvéért a számítógép- berendezésék beszélni is tudnak. Nemcsak különböző jelzéseket adnak, hanem figyelmeztető szövegek is elhangzanak. Nagy feltalálók valamikor mennyit kínlódtak és hány álmatlan éjszákán próbálták megoldani, hogy egy szerkezet emberi hangon szólaljon meg, ha úgy tetszik, beszéljen. Gondoljunk csak Kempelen Farkasra, aki otthagyta a Habsburgok bécsi udvarának pompáját, és visz- szavonult pozsonyi magányába. Ott éjjel-nappal kísérletezett, elzárkózott az emberek elől, csak akkor hagyta el otthonát, ha valamilyen eszközre volt szüksége. Elsötétített szobában, vastag függönyök mögött kísérletezett a beszélőgéppel is. Azt próbáLta elérni, hogy emberi hangok jöjjenek ki a szerkezetéből. Hiába zárta el magát szinte légmentesen a pozsonyiak elől, időnként mégiscsak .kiszűrődött a házból egy-egy hang. A pozsonyiak ilyenkor megijedtek és sejtették, hogy valami rendkívüli történik a függönyök mögött. Boszorkányimester — mondták Kempelen Farkasra, aki, amint ez köztudott, nemcsak a beszélőgéppel, hanem a sakkozógéppel is kísérletezett, tehát megelőzte korát. Akarva-akaratlanul is az ő nyomdokain haladták az Apple-iszámítógépkonszern szakemberei, amikor a különböző gépeket létrehozták. Természetesen amíg Kempelen egykor Pozsonyban, a kovácsműhélyekben használatos fújtaitőkkal, és a hangszereken használatos húrokkal próbálta előállítani a hangot, addig a kaliforniai Apple-konszernnek a legmodernebb technika áll rendelkezésére. A teljesítőképességnek alig vannak határai. Sokan emlékeznek rá, hogy már a második világháború alatt az amerikaiak Neumann János jóvoltából eredményesen használták különböző célokra a számítógép, a maiakhoz viszonyítva kezdetleges formáját. Persze, már akkor is rendívülit művelt a számítógép. Le lehetett vele játszani a második világháború fordulatainak és befejezéseinek különböző variációit. Ehhez persze az kellett, hogy be tudják táplálni az egyik oldalon a szövetségesek, vagyis az Egyesült Államok, Anglia, Kanada, Üj-Zéland, Ausztrália és nem utolsósorban a Szovjetunió katonai potenciálját, az arzenálokban rejtőző fegyvereket, a hadsereget, a harckocsit, a repülőgépet, a cirkálók, a csatahajók, a tengeralattjárók, a torpedónaszádők és más szárazföldi és vízi harci eszközök számát, teljesítőképességét. A másik oldalon pedig fölsorakoztatták az úgynevezett tengelyhatalmak, Németország, Olaszország, Japán és kisebb szövetségesei, így a többi között Magyarország és Románia hadserege szárazföldi erejének, légierejének, valamennyi számadatát. A számítógép eredményei megnyugtatták az Egyesült Államok vezérkarát, mert egyértelmű volt a válasz: győznek a szövetségesek. Mindez jelzi a különbséget a két szembenálló fél között. Amíg Hitler bízott az úgynevezett okkultista tudományokban és ezért a csillag jósokhoz fordult, és elkészíttette önmaga és a Harmadik Birodalom horoszkópját, addig az Egyesült Államokban a komputernek tették fel a rideg számok, tények alapján a kérdést: Ki nyeri a második világháborút? Előszeretettel használják azóta is a ka/tonák a számítógépeket. A közelmúltban például az amerikai hadsereg a NATO egyik nyugat- európai gyakorlatán nem vezényelte 'ki a terepre a gépesített alakulatokat, nem küldte a levegőbe a repülőgépeket, nem kúszatba-má- szatta a gyalogságot a terepen, hanem a számítógépek segítették lejátszani a gyakorlat különböző mozzanatait. örültek ennek a helybeli lakosok is, mert a tankok nem tiporták le a mezőgazdasági termékeket, nem rongálták meg az utakat, és így nem veszélyeztették a hadsereg népszerűségét. Az Apple azonban a békés feladatok megoldására is gondol, erre helyezi a hangsúlyt. Mindez akkor jut eszembe, amikor látom a számítógépéket és a hozzájuk tartozó berendezéseket a budapesti Apple Centerben, a rózsadombi bemutató- és munkateremben. Csak a gyanakvó emberek gondolkodnak úgy, hogy a számítógépeket mindig valami sötét célra használják fel. Aki a számítógéppel dolgozik, az is szívesebben csinál a géppel egy televíziós- trükköt, egy grafikát reklámcélra, mint a hadgyakorlat programját. Minden az emberektől függ, a gép tehát csak eszköz. Molnár Károly Szemenszedett igazság „Thatcher asszonyt arra kérni, hogy az európai jövő érdekében szólaljon lel, nos, ez annyit jelentene, mint Dzsingisz kánt kérni a békés együttélés elveinek hirdetésére.” (J. Schuten, nyugatnémet politikus) „A teniszjáték kezdetét a történelemben kell ^ keresni. Feltehetően VII. Henrik angol király volt az első tenisz- bajnok, nyilván azért, mert senki sem merte legyőzni.” (D. White, angol publicista) „Amikor valamely kormány közvélemény-kutatások alapján igyekszik kormányozni, valójában maga gyártja a közvéleményt, amellyel aztán úgy bánhat, ahogy éppen jónak látja." (Max Gallo, francia történész) „A boldogságba halt bele. Ö és barátai egy bárba menekültek a szökőár elöl, és ott mindent megittak, amihez csak hozzáfértek.” (H. W. White, amerikai politikus) „A csalás nem más, mint rossz törvénybe ütköző jó üzlet.” (Alfred Capus, francia író) „Én egy új, zöld, egyesült Németországot képzelek el, amelyben mindenkinek jut majd sör.” (A. Markterscheiner nyugatnémet politikus)
