Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Választástörténelem ..mindenki a hetes kockába legye a keresztel” 0 N apszemüveget kapott a DC-10-es Swissair repülőgép, abból az alkalomból, hogy először lan­dol a napfényes Los Angelesben (Ami a Híresztelőből kimaradt) Az elmúlt év végén arra kértük olvasóinkat, írják meg 1989 legjobb és legrosszabb híreit. Ezúton is köszönetét.mon­dunk mindenkinek, aki nem sajnálta az időt és postapénzt, s eljuttatta hozzánk mondandóját. Itt most két nagyobb lé­legzetű írást közlünk, terjedelmi okokból korábban ezt nem tehettük. Bízunk benne, hogy az új esztendő elején sem ér­demtelenek olvasásra. Egy élet... Elsősorban a Független Kisgazdapárt „osztódása” .következtében az 1947. évi választásokon 10 párt indult harcba a szavazati joggal rendelkező állampolgárok vdksaiiért. Közülük terüle­tünkön a Keresztény Női Tábor semmiféle agitációt nem fejtett ki, s képviselő­jelölteket sem állított kör­zetünkben, ezért e párttal külön nem kívánok foglal­kozni. Megelőzve a választási eredmények isimertetését, úgyszintén keveset szólok azokról a körzetünkben ugyan jelölteket állító pár­tokról, amelyek azonban a szavazatok két százalékát sem kaptáik meg. Ezek a pártok a Magyar Radikális Párt (a lista első öt jelöltje körzetünkben Peyer Karoly, dr. Gsécsy Imre, Zsolt Bé­la, Elizeuis Endre és Viida József), a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt (jelöltjei: Hegedűs Gyula, dr. Krosnyitziky József, dr. Parcsetich Béla, Kövesdi Nagy Lajos, Kertész János) és a Polgári Demokrata Párt (jelöltjei: Qnszágh József, dr. Ruppert Rezső, dr. Gorzó Nándor, Fehérvári Arnold és Vörös Tibor). E pártok egy-fcét gyűlést .leszámítva gyakorlati lag nem voltak jelen Észaik-Magyar- országon a választási küz­delmek sorén, meglévő erő­iket elsősorban azokra a körzetékre összpontosították, ahol voltaik személyes kap­csolataik, illetve ahol bizto­sak voltak benne, hogy programjaik, fő célkitűzése­ik fogékony közeggel talál­koznak. Míg ezen pártok és prog­ramjaik nem élvezték e há­rom észak-magyarországi megye, Borsod, Abaúj, Zemp­lén lakosságának bizalmát, támogatását, annál terméke­nyebb talajt talált körze­tünkben .másik két ellenzéki párt, a Barankovics-féle De­mokratikus Néppárt és a Pfeiffer Zoltán nevével fém­jelzett Magyar Függetlenségi Párt programja. A Demokrata Néppárt 1947. augusztus 10-én, tehát három héttel a választások előtt hozta nyilvánosságra programját. Ez a program a keresztény állameszme XX. századi követeOmiénye- inek képviseletét és érvé­nyesítését jelölte meg a DNP céljául a magyar politikai életben. Elvileg .a polgári demokrácia eszméjét állítot­ta szembe a népi demokrá­ciával, pontosabban a népi demokráciának a kommu­nista párt által képviselt felfogásával. De természete­sen nem akármilyen polgá­ri demokráciáét. A DNP programjával elsősorban a parasztságot, a városi kis­polgárságot, az értelmiséget s részben a munkásságnak a hívő rétegét igyékezett megnyerni. Térségünkben (különösen a zempléni és az abaúji ré­szen) a DNP ugyan kevés bejelentett gyűlést tartott, ám annál aktívabb volt az egyéni akciójuk. Ebben leg­főbb támaszuk volt az alsó­papság. Mádon például — állapították meg a kommu­nisták — „a pappal, ölvecz- kivel is rossz a viszony (mármint az MKP-é—-szerk. rnegj.), s az az utolsó más­fél napon komoly agitációt fejtett ki ellenünk. Baran- kovics mellett.” Kihangsú­lyozta az isimért kommunis­ta vezető, Fekete Mihály is, az MKP Borsod Megyei Bi­zottsága 1947. október 25-i ülésén: „A vallással szem­beni politikánk nem vált be, túlzottan lojálisak vol­tunk az egyházzal szemben, és így teret engedtünk Ba- rankovicséknak. Mi nem harcoltunk az egyház ellen — állította (ami perszenem volt. igaz) —, sőt támogattuk őket (búcsú járáshoz autót adtunk), de az egyház ve­lünk szemben a legkemé­nyebb harcot folytatta. A hozzánk közel álló vallásos tömegek nagy részét Baran- kovicsék elvitték." A Magyar Függetlenségi Párt vezetője, Pfeiffer Zol­tán 1947. augusztus 4-én tartott sajtókonferenciáján jelentette be hivatalosan pártja megalakulását. „Mi képviseljük a polgári ellen­zék gondodat át, amely igazi, elszánt ellenzék .kíván lenni, szemben a hatalom roppant nyomásával és a müelllen- zéki pártákkal — hangsú­lyozta az új párt egyik fel­hívása. — Ügy érezzük, hogy ezzel az elhatározás­sal mi keltjük életre a Kis­gazdapárt. igazii szellemét.” Az MFP mindenekelőtt a „marxi szocializmus” taga­dását és elutasítását jelen­tette, mintegy az eszmei forrását a párt nyílt kom­munista- és szodializmusel- len ességének. Világnézetük, ahogy azt programjuk hir­dette, „a nemzet független­ségének elvén, az egyéni szabadságon, a polgári gon­dolaton, a krisztusi szoci­alizmuson, a természetjog örök erkölcsi elvein alapul”. Az MiFP voltaiképpen mind szervezetileg, mind poli.tika- dllag a Magyar Szabadság Párt' örökébe lépett, s szer­vezői, képviselőjelöltjei kö­zött nagyon sok egykori kis­gazdapárti politikus volt fel­lelhető. Ezeknek is betud­ható, hogy a Magyar Füg­getlenségi Párt .körzetünk­ben rövid időn belül nagy népszerűségre és tömegbá­zisra tett szert, amit legéke­sebben a választási ered­mények mutattak: a 15. (Aba­új, Borsod, Gömör, Zemp­lén) körzet legtöbb szavaza­tot elért pártja lett az MFIP. Különösen nagy sikert ér­tek el Aibaújban. Az okot az MIKÍP a következőkkel próbálta magyarázni: Me­gyénkben a Pfeiffer-párt an­nak köszönheti sikerét (46 százalék), hogy a kisgazda- párti képviselőkön túl a pa­pok többségét sikerült meg­nyerniük. Bizonyítja ezt az az örömmámor, ami a pap­ság körében általában volt a Pfeiffer-párt megyei győ­zelmi hatása alatt. Abaúj- szolnokon például a kör­jegyzőségből összegyűlt pa­pok a választás éjszakáján nagy mulatságot, orgiát ren­deztek a Pfeiffer-párti pénz­ből a „győzelem” örömében." Ugyanitt az a megállapí­tás iis olvasható: „A paraszt­ság derékhada, a kisgazda- pártban csalódott — jobbról elégedetlen tömege az utol­só napig ingadozott, de a papok, kik a választás haj­nalán az egyházi elöljáró­kon keresztül kiadták a jel­szót a 7-re. Ennek a tömeg­nek (46 százalék) minden kell, csak demokrácia nem. És itt kell rámutassak a propagandamunkánk legfőbb gyengéjére, az egyéni agitá- cióra. iLegfőbb gyengénk az emberanyag gyengesége is egyúttal. A mi egyéni agi- tációnkat jellemzi a nagy nekirohanás és visszaesés, leállás. Ennek az az oka, legfőbb oka: a mi elvtársa­ink többségükben csak ad­dig jönnek velünk, csak ad­dig aktívak, míg anyagilag érdekelve vannak benne. Például, ha a vetömagkiosz- tásról vagy bakancs- és egyéb juttatásról van szó. akkor nagy az agitáció, de amint egy más kérdéssel, például a vallásosság vagy „csajka” mesével kell fel­venni a harcot, akkor már leállnak.” A választási agitációkból megmaradt MiFiP -szón oikla - tok szövegei azt bizonyítják, hogy az MFP a tömegek vallásosságét igyekezett ki­használni, miközben hol nyílt, hol burkolt formában támadta a kommunista pár­tot. Jellemző erre dr. Ván­dor Ferencnek az MFP Zemplén vármegyei listave­zetőjének Tiszaikarádon au­gusztus 22-én este mintegy 200 fő előtt elmondott be­széde. „ ... Én magam is paraszt- ember gyermeke vagyok, de az én családomat a föld el­dobta magától. Édesapám Amerikába vándorolt ki, ahol előbb bánya- majd ké­sőbb gyári munkás lett. Sikerült neki Isten .kegyel­méből minket kiitanittatm mimikája révén. Tehát én nem hangzatos szavaikkal jöttem, kedves barátaim maguk elé, hanem a tiszta józan paraszti ésszel. Mi nem Marx elméleteit hir­detjük és nem .is azon ha­ladunk. hanem a tiszta ma­gyar józan polgári gondolat hívei vagyunk. Ma, kedves .barátaim le­jönnek ide magukhoz egyes pár,tök szónokai, hangzatos beszédeket tartanák, és ígér­nek mindent, pl. traktort, .bakancsot, sőt hallottam már egy-egy faluiban azt is, hogy mértéket vettek az illetők­ről. Nékem van erre egy megjegyezni vallóm: ezelőtt 50 évvel szintén ilyen vá­lasztási harc előtt álltunk. Egyik faluba lement a .kép­viselőjelölt úr, és megígérte a népnek, hogy Amerikából hajón fog érkezni soik-sok ruha, cipő, természetesen az illetőt meg is választották. Miután bekerült a felsőház­ba, a parasztok várták, hogy mii lesz a megígért ruhák­kal ... Ekkor a képviselő úr...azt a kijelentést tette: ... azoic a hajók ... sajnos elsüllyedték...” A hadifoglyokkal kapcso­latban megemlítem, hogy ezen foglyokat, akik már a •mai napig hazajöttek, haza- jövetelük egyetlen pártnak sem köszönhető. Megmon­dom miért: a hatalmas vi- lágipodiifikában egyetlen párt­nak sincs döntő szava, még kevésbé befolyása. Ez mind a hatalmas szovjet biroda­lom jóindulatú politikájának köszönhető. Tehát ne akar­jon senki .magénak asszony- könnyekkel babért szerezni ilyen módon. Kedves barátaim! Buda­pesten a kenyérjegyre lehet zsemlyét vásárolni, 1 db 400 fillér. A kenyér helyett így Ott zsemlyét esznek az emberek, 1 db zsemlye 8 deka. Az egyik párt meg­ígérte és meg is valósította, hogy a jegyszelvényre most már nem 3 db-ot, hanem 4 db-ot fognák adni. Na, de ezután következik a „hogy” kérdése. Most már 4 db-ot adnak ugyan, azonban nem 8 deka egy zsemlye, hanem 6 deka. így fest a zsemlye- história Pesten. A felszabadulás után, amikor mii,utánunk minden­hová rendőrök jártak beszé­deinket ellenőrizni. Mi hit­tünk a piros-,fehér-,zöld nem­zeti színű zászlóinkban, ak­ikor minket sovinisztának nyilvánítottak. Mit látok ma, kedves barátaim? Miinden párt nemzeti színbe öltözött. Pedig úgy az egyik, mint a másik pártnak tudtommal vörös a színe... Kedves barátaim! A bé­keszerződést még mind a mai napig nem ratifikálták, hát ezt .miért nem intézi el a nagyihangú párt? (Közbe- szólásdk a hallgatóság sora­iból : Mondja meg nekem, hogy ki nem ratifikálta a békeszerzödéslt!) Ezt is meg­mondom! Kedves barátaim! A Szovjetunió ... Mi azért választottuk a .hetes kockát, mert az Isten .is hét nap alatt teremtette a világot, és a hetedik nap megszentelte azt. Tehát mindenki a hetes kockába tegye .a keresztet. Egy bíbo­ros egyszer azt mondta, hogy ezt az országot kar­dokkal szerezték meg. de a kereszt jegyében. Tehát a mi jelvényünk a kereszt.” Hajdú Imre — Elindult egy cserépfa­lusi kislány zöld kendőben, ■kukoricacsuhéjból font sza­tyorral és gyenge minőségű cipőben reggel, a 7 órási busszal, a mezőkövesdi vas­útállomásra. Elkísérte édes­anyja, és a nagy szegénység, amelyet őrök medálnak nyakába kötött az élet. Ek­kor voltam 14 éves. — És végre, éhesen, ösz- szeszorutt torokkal megér­keztünk Miskolcra. Sok gye­rek között társtalan, és úgy álltam sorba én is, várva az eligazítást. Szememből a könnyek átitatták a kendőm sarkát. Reszketve átadtam az értesítőmet Kollár igaz­gató elvtársnak, mert akkor még a megszólítás ez volt, rám nézett, és azt mondta, miért ilyen a bizonyítvá­nyom. Csak lehajtottam a fejem, és sírtam. A befelé- fordultság olyan mély volt bennem, hogy úgy éreztem, soha nem tudom ezt az ér­zést legyőzni. — Fürdeni! — szólt Júlia, a nevelőnő. Szégyenérzetem­ben, és kínzó fájdalmam­ban nem mertem leöltözni, és .kombinéban fürödtem. Sorakozó, és újra ellenőr­zés, hogy nincsen-e kézzel­fogható szegénységi bizo­nyítvány rajtunk, a „tetű”. Bizony volt. Ránk maradt a háborúiból, ott, ahol a lám­pába kellett volna a petró­leum, ott. a gyerekek fejét kellett vele takarítani. Ez is megvolt. Az emeletes ágyon volt a helyem. Imádkoztam, mint otthon. Sírtam, hogy mikor látom a négy testvé­remet és nagyon szegény szüléimét. Végre elaludtunk. A szipogások, sírások min­denkit elnyomtak. — Napok múltával az is­kola is megkezdődött, a hátrányos beállítottságú gye­rekek soraiba álltam. Mi­vel a bizonyítványom a fa­hordás nyomait hordta ma­gán, így a 2—3-as osztály­zattal indultam. Feszült fi­gyelem minden órán, és nem értettem annak a cse­répfalusi iskolának a nagy szakadékét a tanulóváros alatt. Minden nap a köny- nyekkel áztatott tanulószo­bában végződött, mert nem értettem a tantárgyakat. Olyan rideg lépcsők voltak az első félév napjai, hogy az édesapám határozott szavai tartottak vissza: „Elég hat éhes embert ott­hon etetni, neked itt kell maradni!” — Végül itt maradtam, és átlagember lett belőlem, melyet köszönhetek Kandra tanár úrnak, ki a szegények gyerekeivel oly méltóan fog­lalkozott, hogy szakmunká­sok lettek. Albérlet, költöz­ködés, ez várt ránk. ’54 után a megalkuvás babér­koszorúi virítottak minde­nütt. A kevés pénzből szü­lémet és 4 testvéremet se­gítettem. Az „ellenforrada­lom” borzalmát átélve, sod­ródtam én is tovább. — 1960 májusában férj­hez mentem, akkor nagyon jó nevelésben részesült fiú­hoz, egyszerű, tiszta, lelkes ember volt. Építkeztünk, gyerekek születtek, és ez a jó ember kifordult magából, elkapta a szomszédok bögre- csárdája, és lelkét, szerete- tét megérintette az ital. Gyermekeim férjhez men­tek. Csodálatos, számomra aranyos unokával áldott meg az Isten. Szeretem és nézem őket, hogy milyenné formálja majd őket is a sórs. — Életem a Digéphez kö­tött, 36 és fél évet dolgoz­tam örömben, bánatban, sze­relemben, szeretedben, és most búcsút veszek. Öröm tölt el az itt töltött évekért, és köszönet a sorsnak a nyugdíjért. Nekem ez volt a legjobb hírem, hogy 36 és fél év után, 51 évesen kor­engedménnyel, de ambíció­val és tenni akarással nyug­díjas lettem. De az eszter­gagép zörgése az itthoni csendben mégis fülembe zeng. Sztaniszláv L.-né Miskolc Hírek Közvélemény-kutatásukra közölhetem, hogy ez év — 1989 — legnagyobb örömél- Hiényét jelentette számomra, amikor leg­először láthattam képernyőn utolsó kirá­lyunk, IV. Károly fiát: Ottó trónörököst, aki magas nemzetközi tekintélyét lalba- vetve, készséggel nyújtja segítő kezét sze­rencsétlen, elesett hazánknak. A legnagyobb bánatom hasonló volt ah­hoz, amit éreztem a Horthy-proklamációt követően, amikor Szálas! kormányt alakí­tott, most pedig létrejött az „új” MSZMP. Egyúttal engedjék meg, hogy kedves munkatársuk, általunk igen nagyra becsült Benedek Miklós elvesztése alkalmából leg­őszintébb részvétünket nyilvánítsam. — Lé­lekben meggy aszaltuk Öt. Kritikai munkái hiányozni fognak. Harminc éve előfizetett és szeretett la­pom szerkesztőségének szívből kívánok szerencsés, békességes, boldog magyar új esztendőt! Bort, búzát, békességet! Ui.: Egyúttal szeretettel mellékelem ezt a nagyon régi Veráikét, amit még valami­kor nagymamámtól tanultam, hátha vala­kit érdekelne: Minthogy elértük az Újév első napját. Ez mostani újévnek alapját. Sok elfelejti az elmúlt év baját. Újévi köszöntésre emeli kalapját! Én is ezen Újév első reggelére Jöttem az Újévnek felköszöntésére, es Koszonto Érdemes személyek megtisztelésére. Jókívánságimnak kifejezésére. Adja Isten, hogy ránk prömnap virradjon! Kívánom, hogy listen mindent (ekként adjon! Adjon Isten a szegénynek boldogulást! A kesergőknek adjon felvidulást! A fogságban lévő rabnak szabadulást! Az elf ájultaknak adjon tmegjobbulást! Minden munkás népnek szerencsés indulást! Nyárban minden héten csendes esöhullást, A zivatar után földünkön újutást! Búzát és gabonát, árpát, zabot. Kukoricát, krumplit, lencsét, borsót, babot, Sok kölest, káposztát, kendert, kendermagot! Az erdei fákon sok gubicsot, makkot! A szőlőhegyeken folyjanak a mustok! Ahol csak egy lány van, az mind férjhez menjen. Ha lány marad, sok szép szeretője legyen! A legény meg mind szép feleséget vegyen! Kívánom, hogy minden szavam szerint legyen! Katonáink a harcban meg ne szaladjanak! És az ellenségnek hátat ne adjanak! Az élőknek kívánom, hogy vigadjanak! A holtaknak pedig, békén nyugodjanak! Számos igen boldog Újévet kívánok! Üdvözlettel: Osváth Sándornc Szendrőlád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents