Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
1990. január 6., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 6 Ki mondja meg .januártól a hús árét? — kérdezte egy, a termelők és feldolgozók érdekeit egyeztető tanácskozáson a húsipar képviselője. A résztvevőik türelemmel igyekezték élmagyarázni a szabad árak -működési mechanizmusát, ám a környéken jó hírnek örvendő szakember egy számot, a hús árát várta. .Szinte érthetetlen ez az. értetlenség, ugyanakkor ia szokásos magyar gyakorlatot -is jelzi. Hasonló kétkedéssel állt a szakemberek egy része a kötelező tervmu-tatók eltörlése előtt két évtizede. Most is szokatlan, hogy a kereslet-kínálatra figyelve, mintegy alkuiban alakuljanak ki a korábban felüliről meghatározott áraik. HÁLÁTLAN, DE SZÜKSÉGES FELADAT Szomszédolás Egerben Rárthírek A MÁV MSZMP-tagjaihoz intézett felhívásból olyan következtetés vonható le, hogy ez a pártszervezet a Magyar Államvasutak munkahelyi szervezeteként jött létre. A MÁV Miskolci igazgatósága az Országgyűlés döntése és a népszavazás eredménye ismeretében munkahelyen nem kíván politikai szervezeteket alakítani. és azok működését sem engedélyezi. A felhívásban szereplő, MÁV-ra utaló megnevezés, mint a vállalat -nevének rövidítése nem használható fel politikai párt, vagy más szervezet névjelző,jeként sem. félreérthető olyan értelemben is, hogy az a Magyar Államvasutak Miskolci Igazgatóságán belül megalakult MSZMP-a-lapszervezet látszatát keltheti. A félreérthető', név használatával kapcsolatosan a párt alapszervezetét felkértük a megtévesztő otm megváltoztatáséira. Hernádi István igazgató * Értesítjük a 8. sz. ország- gyűlési képviselői választókerület (székhelye Edelény) MSZP-szervezetei-t, hogy létrejött a párt területileg illetékes, szövetségi jelleggel működő koordinációs bizottsága. Elnöke: Tarjányi Sándor. 3733, Rudabánya, Óvoda u. 11. Kérjük azokat a helyi MSZP-szervezeteket, amelyék még nem csatlakoztak a területi szövetséghez, hogy csatlakozási szándékukat jelezzék a fenti címen, vagy képviselőik je- lenjenök meg a koordinációs bizottság következő ülésén,, az edelé-nyi volt párt- házban, január lO-'én. 16.30 órakor. Lehetne lekezelően minősíteni a -szakember -magatartását, ám igazságtalanok lennénk vele szerében, hiszen nem egyedüli ő értetlenkedik az élelmiszerek szabad árát illetően. A nála felkészültebb és gyakorlottabb áras szakemberek sem tudtak eligazodni a szabad árrendszer várható útvesztőiben, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy az árh'ivatal nem vállalta az életmiszer-árh.a- tóság szerepét, ők a korábbi ármechanizmus fennmaradását javasolták, mondván. az új rendszerben nem lehet kordában tartani az árakat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium viszont a régi rendszer megőrzésébe nem egyezett bele. s hogy a patthelyzetből elmozdulás legyen, kényszerűségből vállalta az árhatósági szerepkört, az ezzel jáA közelmúltban felkereste szerkesztőségünket Juhász József, a Lenin Kohászati Művek dolgozója, és elpanaszolta a következőket: 9 A kohászatban dolgozók véradó ünnepségét 1989. november 27-én délután 14.30-kor tartották a Hámor étteremben. Erre az ünnepségre egy héttel előtte meghívót kapott. Mivel ő tudta, hogy több, mint negyvenszeres véradó, ezért meglepetéssel tapasztalta, hogy az ilyekor várható 800 forint helyett nem kapott csak 600-at. Sérelmét Pásztor Alajosné, gyáregységi vörös- keresztes titkárnak szóvá tette, aki azt mondotta, hogy valószínűleg valami tévedés történt, és ezt megbeszéli Eresei Pálnéval, az LKM vöröskeresztes szervezet titkárával. Szó volt arról is, hogy valószínűleg adminisztrációs tévedés történt, és panaszosunkat véletlenül a 30-szoros véradókhoz sorolták. Ezután rövid ünnepség kezdődött beszéddel és az emléklapok átadásával. — Számomra nagyon furcsa, — mondja — sőt visszatetsző volt, hogy felsorolták az ötvenszeres, a negyvenszeres, a harminc- szoros, a hússzoros és a tízszeres véradók nevét, ám engem egyáltalában nem említettek meg. a szünetben Eresemével folytatódott a beszélgetés. Ami nagyon fájt, hogy hetvenen voltunk ott, abból hatvankilencet szólítottak, ám engem kihagytak. Nem mehetek el úgy, hogy nem kapok semmit, a csallád elé nem állhatok üres kézzel, és senki sem mondja azt, hogy szalmakalap? Erre Ercseiné megkérdezte, nem kapott semmit? Mondtam, nem. Beszaladt az asztalhoz, az ott lévő oklevelek közül válogatott, majd visszaszaladt, a kezembe lökte: itt van Jóska, tegye el... Én nem azért adtam vért eddig, mert bármiféle hálát is várnék érte. A feleségem egyszer nagyon beteg volt, és akkor ő a kórházban kapott vért. A véradáshoz ezért én szívesen jelentkezem, és tulajdonképpen a feleségem miatti hálából teszem. De el lehet rajta gondolkodni, hogy mit várjanak az embertől, ha ilyen megaláztatásnak teszik ki. Kevesebb nyugati autót bontanak Még a tavalyi áron... A rosszabb út- és látási viszonyok igencsak próbára teszllk a gépkocsivezetők rutinját. A télen megszaporodó balesetek nyomán pedig .a bontásra váró autók száma is nő. Stefan Istvántól, a Borsodi Autójavító Vállalat miskolci autóbontó-irész- 1 egének vezetőjétől azt is megtudhattuk, hogy az elmúlt télihez viszonyítva nem emelkedett számottevően az elbontott gépjárművek száma. A .kismértékű növekedés viszont valószínűleg a magyar gépkocsiállomány öregedésének is köszönhető. Az elhasználódott autó nehezebben viseli a megpróbáltatásokat, és már egy könnyebb baleset is a bontóba küldiheti. Ez az öregedés természetesen az így nyert alkatrészek minőségét és jellemzi. Egyelőre az 1989-es árlista szerint kaphatók a bontott alkatrészek, s még nem tudnak tervezett áremelésről. De mii az, amiért érdemes kifáradni a Besenyői útra? Megfelelő készlettel ós választékkal várják ,a vásárlókat a hossizalhb élettartamú alkatrészekből. Nyugodtan kereshetjük tehát a személykocsii fő részeit, például főtengelyt, féltengelyt, kormányművet sfb. A mindennapos használódéin ak kitett alkatrészekkel (lökhárító, iindexlámpa stb.) azonban nem tudják követni az .igényeket. Természetesen a ,meglévő választékot egy minőségi kereten belül kell énteni, hiszen az az elbontott autó évjáratától függ. Az autótípusokon belül is vannak különbségek, ám itt főleg a szocialista relációiban gyártott gépkocsikat bontják. Ezek közül is Lada 11200-asiból, Wartburgból és Trabantból van sok. Jóval kevesebb a Dacia, a 126-os Fiat, s erősen visszaesett az 1500-as Polskiik száma is. a bontásra váró nyugati autók mennyisége egyelőre elenyésző, de a jelek szerint nem iketl már soikáig várni, hogy nagyobb mennyiségben is a telepre kerüljenek, hiszen egy-egy balesebnél ugyanúgy összegyűrődnék ezek is. — k — n ozaoaaaras élelmiszerek ró vitákat, munkát, a bíráló megjegyzéseket. E vállalással törlesztett korábbi adósságából a MÉM, mert aligha kétséges, hogy a mezőgazdasági termélés mélypontjáért a szövetkezeti érdekképviselettel együtt, történelmi felelősség terheli. Vészhelyzetbe került a mezőgazdaság, s ennek egyik következményéként az élelmiszer-ellátás. Ugyanis a gazdaságok százai menték és mennek tőnkre, a természeti adottságairól ismert, teljesítményeiről elismert magyar mezőgazdaság egyre hátrább került a nemzetközi mezőnyben. A pénzügyi kizsákmányolásra alapozott agrárpolitika hozta lehetetlen helyzetbe a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok jelentős részét. A feladat most nem kisebb, mint az agrártermelés jövedelmezőségének, a termelés becsületének helyre- állítása, következésképpen az eddigi, elfogadható élelmiszer-ellátás megőrzése. Ennek egyik — de csak egyik — lehetséges módszere a szabad árrendszer bevezetése és következetes érvényesítése. Ám a szabad árérvényesítés a termelés hatékonyságának javítása nélkül, hasonlóan szélső és kezelhetetlen állapotokat, el- s zab a du ló inflációt idézhet elő. Ami nem kisebb baj, mint a felülről nyomott, munkásérdekekre hivatkozó, s az élelmiszertermelés csökkentését okozó árrendszer. 20-40 SZÁZALÉKOS ÁREMELÉS Érzik, tudják ezt a termelők is, készülnek hosszabb távú érdekeik következetes megőrzésére. A szabadárak bevezetésével együtt 20—40 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedésre kell a lakosságnak számítani. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 20—25 százalékkal növekednek, s ez elégségesnek látszik a termelés jövedelmezőségének és várhatóan a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásnak a megteremtéséhez. Ezt az alapvető élelmiszereknél is bekövetkezett árváltozást azonban a lakosságnak kell elviselnie. Ebiből következik, hogy már nemcsak luxusnak minősített igényeit kell visszafognia, hanem alapvető szükségleteihez tartozó áruk vásárlásánál is takarékosabban kell bánnia a pénzével. Ez pedig előrevetíti az élelmiszerek vásárlásának mérséklődését, a minőségi, szavatossági igények betartásának, a lejárt szavatosságú cikkek árcsökkentésének kötelező és megvalósuló erősödését. A diktált helyzetből felszabadulván, a szabadárastól mintegy megrészegülten lehetne egyes termékek árait a csillagokhoz közelíteni, de ez látványosan ellentmondana a mezőgazdálkodás hosszabb távú érdekeinek, hiszen az élelmiszerek iránti igények megcsappanásával és a termelés fékeződésével járnak együtt. Ügy tűnik, ezt felismerték a termelők és a dolgozók egyaránt. A MÉM szakemberei egyeztették velük elképzeléseiket. s eszerint a közelmúltban meghirdetett árváltozások tarthatók. Ennek persze feltétele, hogy a termelőktől független közgazdasági elképzelések, szabályok se változzanak, illetőleg a kereskedelem se akarjon látványosan gazdagodni. HATÓSÁGI ÉS MAXIMÁLT A MÉM árhatósági teendőit kidolgozta, melynek része, hogy a búza és a tej hatósági áras marad; a kukorica, a sertés- és marhahús garantált áras lesz, vagyis az alsó árat az állam szavatolja, s ettől csak felfelé lehet eltérni. Tervezik az intervenció bevezetését is. melynek forrása a költségvetés és a termelői önkéntes befizetés lenne. Változik az export támogatásának és engedélyezésének rendszere is, a hazai élelmiszer-ellátás védelmére. Az bizonyos, az élelmiszerek szabad árai feszültséget okoznak mind a termelők, mind a fogyasztóik körében. Az érdekek közelítésének azonban meg lehet — és meg kell — találni azt a legkisebb feszültségekkel telített metszéspontot, amely ébren tartja a termelői és vásárlói kedvet, mert nyereséggel előállítható, de megfizethető árú élelmiszereket produkál. (MTI—Press) V. Farkas József
