Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. január 6., szombat Mezőgazdaság Változatok Kiss Ernő verseire Feledy Gyula rajza Kiss Ernő versei Hajnal Az óra A redőny hasadékai rózsákkal virulnak ma ki. Elálmélkodom a csodán: szebben kell élnem ezután. láncom végén ott a kölönc, nem is tudnék nélküle menni: igy vonszol téged is a vágy, végén ott van a súlyos semmi. Emlék Anyám metélte igy a laskát, míg — kisdiák — mellette álltam én, álmodozva, látom-e majd Alaszkát, és melyik foknál vár a Jó Remény. A ketyegés mögött.. A ketyegés mögött ott az idő, az idő mögött az örök, az örök mögött a jóság, a jóság azt mondja: oszd szét mindenedet! Osztanám én színem-javam: szívem s agyam, de hát kinek kell? Agro Tv - a vidék önálló televíziója Még decemberben kaptam egy szórólapot, melyben ar­ról tájékoztattak, hogy meg­kezdte működését a. vidék önálló televíziója, az Agro Tv szerkesztősége. Alapvető céljuk a magyar vidék — a döntő többség — egyenjogú­sítása a fővárossal. Hogy a nemzet — amelyre oly elő­szeretettel hivatkoznak mos­tanában — legapróbb alkotó része is képviseletet kapjon, ország-világ előtt hallathas­sa szavát. Nyilvánvaló, hogy a központi tömegtájékozta­tási eszközök (a Magyar Rá­dió, de mindenek előtt a Magyar Televízió) szemléle­tüket, témáikat tekintve döntően főváros-cenfrifcusak: az ország zömét kitevő vi­dék csupán esetlegesen, szí­nesítő jelleggel jelenik meg bennük. Az Agro Tv szerkesztősége mást akar a tömegtájékoz­tatásban: a témában jára­tos, elkötelezett televíziós, filmes, rádiós és újságíró munkatársaikból, művészék­ből, tudományos szakembe­rekből álló stábjuk törek­vése az, hogy a magyar vi­dék, e valójában vidéki Ma­gyarország problémáit, igé­nyeit, törekvéseit, kulturális kincsét, múltját és jelenét állítsa az országos nyilvá­nosság középpontjába. Ennek szellemében fordul­tak a Minisztertanácshoz stúdióalapítási kérelmükkel. Jelenleg azonban a Magyar Televízió kizárólagos joggal birtokolja az 1-es és 2-es csatornát, sőt az országos su­gárzás lehetőségét is, (noha képtelen a teljes műsoridőt kitölteni.) Innét az a fur­csaság, hogy az Agro Tv- nek, amely éppen az ország zömét alkotó nyolc és fél millió polgárt szeretné kép­viselni, az országos sugár­zás jogosítványának elnyeré­séhez a jelenleg hatályos jogszabályokkal is meg kell küzdenie. Nemzeti méretű vállalkozásuk támogatásáról nem csupán fontos érdek- védelmi szervezetek (Agrár­kamara, Agrártudományi Egyesület stb.) biztosították szándéknyilatkozatukban, de az agrárvilághoz kötődő po­litikai pártok együttműködé­si szándékát is maguk mö­gött tudhatják. Az Agro Tv ügyvezető igazgatója Harcsa Béla tá­jékoztatója szerint Magyar- országot a főváros-vidék ket­tőssége jellemzi a civilizált 'Európában szinte egyedülál­ló mértékben. — A főváros a politikai, gazdasági, szociális döntés- hozatal abszolutizált köz­pontja; itt formálódik az is, ami a (főváros-központú) tö­megtájékoztatás csatornáin „közvéleményként” jelenik meg. A vidék az, amely eb­ben a méltatlan elmaradott országban a valós súlypon­tot jelenti — lélekszámút, gazdasági erejét (lehetősége­it) tekintve egyaránt. Noha ez (a főváros-vidék végletes kettősségére épülő) szerkezet a távolabbi múltban gyöke­rezik, az utóbbi negyven év törekvései, tudatos politiká­ja mélyítette el igazán: po­litikái téren a falusi, kis­városi önkormányzatok fel­számolása, társadalmi téren a tradicionális közösségek szétbomlasztása, gazdasági téren a mezőgazdasági ma­gántulajdon radikális vissza­szorítása jellemezte azt a folyamatot, amelyben a sok­színű és karakteres magyar vidék elveszítette önálló ar­culatát, politikai-gazdasági érdekérvényesítési intézmé­nyeit, sőt néha úgy tűnt, kultúráját, egész múltját is. A demokratikus jogállam, a piacgazdaság megteremté­sét célzó változások valódi kulcsa a nyolcmilliós vidé­ki tömeg kezében van és ezeknek az embereknek — úgy tűnik — elegük van ab­ból, hogy a döntések a cent­rumban születnek — vidék­re, jellegre, hagyományokra, egyéni érdekekre való tekin­tet nélkül. A magyar vidék­nek és a magyar falunak ma sincs kellő számú fóruma, súlyánák megfelelő, törekvé­seit támogató nyilvánossága. A helyi-regionális nyomta­tott sajtó éppen csak most kezd újra magára találni. A korunkban legfontosabbnak tdkintett tömegközlési esz­köz, a (Magyar) Televízió műsoridejének csupán egy töredékében ad teret a vi­dékhez kapcsolódó témák­nak. Ráadásul ez többnyire amolyan „rétegműsort” je­lenít, ahol a problémák meg­közelítésében, tálalásában csupán ritkán érvényesülnek a fogyasztók (a „vidékiek”) sajátos szempontjai, érdeke,i. Az Agro Tv Kft. országos televíziós programja a ma­gyar vidék, és a magyar ag- rárium tévéje kíván lenni. B. Sz. L. A világ lakossága gyorsab­ban szaporodik, mint aho­gyan eddig előrejelezték. Ma több mint 5,1 milliárd em­ber él a Földön. Az éves nö­vekedés 1,7 százalékos, úgy­hogy 1998-ra már 6 milliárd- nyian leszünk. Ha pedig a mostani ütem tovább foly­tatódik, negyven éven belül Földiünk lakosságának lélek­száma megduplázódik. A fejlett ipari országokban csak 0,6 százalékos az évi szaporulat, ellenben a kevésbé fejlett országokban ez az arány 2,1 százalékos. A régebbi előrejelzések az­zal számoltak, hogy bizo­nyos „szegény” országokban a születések száma tartósan csökkenni fog. Iskoláinkban a szülői ér­tekezleteket rendszerint osz­tályonként szokták tartani, s csak kivételes esetben ösz- szevontan. A sárospataki Rá­kóczi Gimnáziumban ilyen nagy jelentőségű szülői ér­tekezletet hívott össze IBó- di Géza igazgató, amelyen több százan vettek részt, éspedig nemcsak a jelenle­gi, hanem a leendő pataki diákok szülei is. A feltűnő­en nagy érdeklődésnek az a magyarázata, hogy az ősi iáköla 38 év után újra egy­házi kezelésbe kerül. Erről adott tájékoztatást a Mudrány-teremben egybe­gyűlt szülőknek Kürti Lász­ló, a Tiszán!nneni Refor­mátus Egyházkerület püs­pöke. Közölte, hogy a kor­mánnyal folytatott tárgyalá­sok eredményeként 1990. július 1-jén az egyház átve­szi a Rákóczi Gimnáziumot a hozzá tartozó diákottho­naikkal együtt. Az új tanév kellő előkészítésére az egy- házkerüléti közgyűlés már kinevezte a református gim­A pataki, gimnázium júliustól Ismét a református egyházé A hör mégsem zárult be? — De nem ám!... Most folynak a kissé hosszúra nyúlt parlamenti vizsgá­latok, \Bokor Imre: Kiskirályok mundér­ban c. könyvében megírt állításokkal kapcsolatban — amit a minap a Tv-hír- adóban is láthattunk —, ahol néhai „va­lakik" szólaltak meg, leginkább kérdésre kérdéssel, vagy feltételes módon vála­szolva. (Netalán egy újabb kör is lesz majd?) Szóba került többek között a hajdani élcsapat, és annak megboldogult elnöke is, pedig a közmondás igy tszól: „a hol­takról vagy jót, vagy semmit!" — Egyéb­ként ott is láthattunk egy-két jómadarat, igaz, már $zárnyaszegetten ... De ki viszi el majd a balhét? És még palami: •— Mintha korábban, egy rövidebb határidőről lett volna szó... (km) Némi irigységgel konstatálom, hogy a kritikus akár vezényelhetné is a Carment; fejében a partitúra. Számonikérhet minden hangot. De vajon mit szól ahhoz, hogy a lányok a meztelen combjukon sodorják a szivart ? Tetszik néki természetesen, ámbár meg­jegyzi, hogy a műveletre „van szöveg” Anouilh Eurüdikéjében. És tényleg van, a fene egye meg, kisvár­tatva nekem is beugrik: „Ezt úgy készí­tették a gyári kislányok — mondja kéje­sen szivarozva az apa —, hogy végigsodor­ták meztelen .combjukon.” Az idézett mondatot a kritikus még Rát- kai Márton szájából hallotta. Egyébként ez volt a Vánkonyi-féle Művész Színház ama előadása, mely Darvas Ivánt fölfedez­te. Én nagyon remélem, hogy a miskolci Carmen is felfedező erejű előadás. Nekem legalábbis az. Azért, mert a dohánygyári lányok a combjukon sodorják a .szivart? Igen, azért is; mert egyszerre nem ének­kari szólamokat látok, hanem valódi hús­vér nőket. S főleg azért, mert nem az operairodalom híres mezzoszoprán szerepe jön be, hanem egy cigánytány. Amilyennek Mérimée megálmodta, vagy inkább meg­ismerte. Azaz: Érdekes, vad szépség, aki az első percben 'meghökkenti az embert, de sose lehet többé elfelejteni.” názium igazgatóját, dr. Tró- csányi Miklós, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola angol— történelem szakos tanára személyében, áld maga is diákja volt a pataki gim­náziumnak. Az egyház nem kíván változtatni a jelenlegi lét­számon, vagyis a négy év­folyam 24 osztályában to­vábbra is 850—900 diák ta­nulhat. Akik Patakon kezd­ték tanulmányaikat, ugyan­itt folytathatják az érettsé­gi vizsgáig — felékezetre, világnézetre való tekintet nélkül. A református gim­názium is biztosítja évfo­lyamonként 1—1 osztályban az emelt szintű, 2—2 osz­tályban pedig a kéttannyel- vű angoloktatást. A tanterv. tananyag ugyanaz lesz. Micsoda átfűtött szavak. Mérimée, aki kerülte a romantikus pózokat, aki szenvte­len volt, sőt ironikus, Carmen ábrázolásá­ban bizony több, mint látó szem és tapin­tó kéz. „Cigányszem, farkasszem” — tartja a spa­nyol szó, s az író szemébe nézve a szép cigánylánynak,- megállapítja: „Csak a ra­gadozóknak van ilyen tekintete. Csupa el­szántság és meghunyászkodás ez a nézés, mely pontosan elárulja vakmerő természe­tüket.” Ennek a tekintetnek horgán akad fenn Don Jósé, a kötelességtudó, vallásos baszik parasztfiú, akinek nagy-inagy álma már- már beteljesülőben: rövidesen őrmester lesz a hadseregben. Jósé eszi a spanyol katonák rendes ételét, a rizst és a halat, mintaszerűen látja el szolgálatát, s az egy­szerű, de békés holnapra gondol. Carmen pedig csák a pillanatnak él: („Ha a mára gondolok, mit bánom a hol­napot.”), s szeszélyes, mint a baszk föld időjárása. Jósé nem érti a lányt, aki ugyan meg­ajándékozza szerelmével, de birtokolni — viselni, mint egy rangjelzést — már nem hagyja magát. Hogyan kívánhatnak tőle ilyet? Más vér, más erkölcs, más szokás. Egy szerelem, melyben ki-ki a maga mércéjével méri a másikat. Igazából most gondolom ezt így végig, bár az operával jó néhányszor találkoztam. mint az állami gimnáziu­mokban. Az új első osztályokba Sárospatakról és vonzáskör­zetéből — felekezeti hova­tartozás nélkül — minden­kit felvesznek, akik tanul­mányi előmenetelük alapján megfelelnek a kívánalmak­nak. A más területekről je­lentkezők közül a reformá­tus vallásnak előnyben ré­szesülnek. Az új első osztá­lyosok számára a hittanta­nulás kötelező, a régi diá­koknak ajánlják, de csak külön szülői kérésre tanul­nak hittant. Hitoktatókról mindegyik egyház maga gondoskodik. A tanárokat is átveszi az egyházkerület, természete­sen azokat, akik továbbra is a Rákóczi Gimnáziumban kívánnak tanítani. Az egy­ház jó kapcsolatokat tart fenn a nyugatnémet és az amerikai református egyhá­zakkal, amelyek német, il­letve angol nyelvet tanító tanárokkal is segítségére lesznek a pataki gimnázi­umnak. Különösen szoros a kapcsolat a 'Michigan-tó partján fekvő Holland nevű város lakosaival, akiknek ősei Hollandiából vándorol­tak az Egyesült Államokba. Ők anyagilag is támogatják a gimnáziumot, ahogyan azt a második világháború utá­ni években tettek. A pataki református gim­názium a pénzügyi kor­mányzattól mindazt a tá­mogatást megkapja, amit az állami gimnáziumok. Ezen­kívül az Egyesült Államok­ban élő magyar reformá- tusság, köztük az ottani volt pataki diákok jelentős alapítványai biztosítják Sá­rospatak ősi iskolájának za­vartalan működését. <h. j.) Igen az operával találkoztam, ahol nem a cigányok rejtelmes világából jött Carmen és Jósé sem hozta magával a föld illatát. Mindketten valamilyen színpadi takarásból léptek elém; rendszerint jól beskálázva. Pedig a Carmen .nemcsak zenéjét, hanem szövegkönyvét tekintve is igazi remekmű — kitűnő dráma. Nem utolsósorban azért, mert Mérimée elbeszéléséhez szerencsés kézzel nyúlt Meilhac és Halévy L. Nekik köszönhetjük Escamillót, a bikaviadort (ez a figura a novellában csak halvány jelzés; egy picador, akivel nem is találkozunk), s a hamvas parasztlányt, Micaelat. Velük teljesedik ki a drámai történés. Persze az imádságos lelkű kis parasztlány. inkább csak az elképzelt idill megtestesítő­je, míg a torrero a spanyol mindennapok császára. A mi kultúránkból hiányzik a bikaviadal, így hát nem is érthetjük iga­zán, hogy mit jelent a viadorok népszerű­sége. , Escamillo a szakértők szemével pillant Carmenre. A lány nagy vad még az ő gyakorlatában is. De a torrero ért a nagy­vadakhoz .. . örülök az előadás prózai mondatainak, vagyis, hogy opera-comiqueként szólal meg a mű. Konkrétabb, véresebb, való­sabb, emberibb így. S mindannyian ott vagyunk — benn vagyunk! — az aréná­ban; szembe kell nézni életünk testet öl­tött nagy indulataival, akarásaival, meg­torpanásaival. Szembe kell nézni önma­gunkkal. Mint minden jó színházban. S ez bizony nem lebecsülendő. Még ak­kor sem, ha az opera minden hangjával bizony nem tudunk elszámolni. w~'0< A ' 'O-eÁy A demográfiai robbanás folytatódik

Next

/
Thumbnails
Contents