Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6., szombat- ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

TVK kontra tejipar

Miért emelik atejsíkfólia árát?

A szemét sok-sok millió tonna biogázt rejt magában

Nádasréti gáz-álom

Czinglér Dávid, a Borsod Megyei Tejipari Vállalat igazgatója a közelmúltban felkereste szerkesztőségünket, amikor is tudomásunkra hozta: elviselhetetlen számukra a tejsíkfólia árának a TVK által bejelentett 94 százalékos emelése, amely az eredeti terv szerint 1990. január 1-től lépne érvénybe.

— Vállalatunknak egymillió ember ellátásáról keli gondoskodnia, Kiskörétől Zemplénagárdig több mint 2600 boltot látunk el tejjel, illetve tejtermékkel — mondta az igazgató. — Éppen ezért rendkívül érzékenyen érint bennünket a Tiszai Vegyi Kombinátnak, mint a tejsíkfólia egyedüli hazai gyártójának bejelentése, hogy a nyomtatott tej- sikfólia ez évi kilogrammonkénti 58,50 forintos árát 1990-től 113 forintban állapítja meg.

— Ez a döntés értelemszerűen csökkenti a tejipar nyereségét.

— A tejfelvásárlás hatósági áron történik, s ha emelkedik a csomagolóeszköz ára, a különbözetet nem tudjuk a vásárlóra áthárítani, így hát nekünk kell viselni az ebből adódó terheket.

— önöknek már egy évvel ezelőtt tudomásukra hozták, hogy a tejsíkfólia árának rendezése elkerülhetetlen, s a Tejipari Vállalatok Trösztjével az áremelést illetően két időpontban egyeztek meg.

— Az lehet, hogy a tröszt megegyezett a gyártó vállalattal, mi azonban ezt nem tudjuk elfogadni.

Természetesen az áremelés ügyében meghallgattuk a Tiszai Vegyi Kombinát egyik illetékes vezetőjét is. Dr. Kriszt Gyula, a TVK gazdasági vezérigazgató-helyettese készséggel állt rendelkezér sünikre.

— Tudok a megyei tejipari vállalat igazgatójának tiltakozásáról, hiszen nemrégiben egyeztettük álláspontunkat árügyben — mondta a - vezérigazgató-helyettes. — Egyébként a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezetőivel már az 1988-as év végén közöltük: a tejsíkfólia árának rendezését olyan feltétéllel fogadjuk el, ha a felek figyelembe veszik a múlt évi világpiaci ármozgásokat, és az új ár a TVK számára is megfelelő fedezetet 'biztosít.

A múlt év végén többszöri levélváltásra került sor a Tejipari Tröszt és a TVK 'között.

— A kombinát eddigi javaslatában a minimális érdekeltséget tartotta szem előtt — mondja dr. Kriszt Gyula. — Távol áll tőlünk az olyan — egyesek által feltételezett — szándék, hogy mi nyerészkedni akarunk a szótan forgó fóliiaití- ,pus gyártásával. Egy részről, olyan mennyiségről van szó (az idei várható tejsíkfólia- termelés még a nyolcezer tonnát sem éri el — szenk.), mely a kombinát méreteit tekintve, csepp a tengerben. Más részről, a nyomtatott tejsíkfólia gyártása — bármennyire is hihetetlennek tűnik —, veszteséges profilja a műanyaggyárnak. A mai árak mellett a műanyaggyár mintegy 450 millió forint eredménytől esik el a tejsíkfólia gyártásával. Ez nem tartható tovább fenn.

Egy tavaly november végén keltezett, levélben a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezér igazga tó-helyettese leszögezte: az áremelés mértéke számukra elfogadhatatlan. A levél további részéhen utalást találunk rá,

hogy az elképzelt áremelés a natúr-fehér nyomtatott tejsikfól iák esetében 93, míg a fekete-fehér nyomtatott fél tartós tej-sík fóliánál 46 százalékos növekedést jelentene.

A TVK válasza nem sokat váratott magára. A december 1-1-ón keltezett levélben dr. Kriszt Gyula gazdasági és Várhegyi Miklós kereskedelmi vezérigazgatóhelyettes egyebek között a kővetkezőket hozták dr. Csonka Jenő, a Tejipari Vállaltok Trösztje vezérigazgató-helyettesének tudomására:

„ ... A termelői ár alakításával kapcsolatos »megértő« magatartásunknak az lett az egyenes következménye, hogy a TVK által gyártott tej síkfóliák termelői árszintje 1989 közepére messze elmaradt az egyéb műanyagtermékek ár- szintje mögött, és gyakorlatilag több év óta fedezetet nem tartalmazott. Legutóbbi személyes tárgyalásunk során kifejtettük, hogy a TVK a jövőben nem vállalhatja a nagy értékű késztermékek veszteséges előállítását, mert ez a vállalati eredményt rontó hatásán túl,, közvetlenül anyagilag is érinti a termelőegység (műanyaggyár) dolgozóit...”

A levélben olvasható továbbá, hogy a TVK áremelési szándékát csupán csekély mértékben befolyásolja a kis sűrűségű polietilén jelenlegi árszintje. Vagyis, az áremelést nem kizárólag a polietilén árának emelkedése teszi indokolttá.

„... Ez alkalommal olyan termelői árat kell kialakítanunk — folytatódik a levél szövege —, amely tükrözi a ráfordításokat, fedezetet tartalmaz és a gyártásban anyagilag is érdekeltté teszi a .termelőberendezést működtető személyzetet...”

A tröszt válasza néhány napon belül megérkezett, amely szerint a tejipar leg-* feljebb ötvenszázalékos ár-|| emelést tart elfogadhatónak.

Dr. Kriszt Gyula tónyeik- kel-adatokkal érvel amellett, hogy a TVK szakítani kíván azzal a korábbi gyakorlattal, amely szerint a tejsíkfólia gyártását akkor is folytatja — ez a tevékenység a feldolgozott mű anya goknak mintegy 8 százalékát teszi ki —, ha azon csak a közvetlen költségek térülnek meg, de nem realizálódik semminemű fedezet az álta-|| lános költségek esetében és nyereség sem termelődik. Hosszú távon egyetlen ter-f meló sem tarthatja fenn a gazdaságtalan tevékenységet.

A tröszt azzal vádol ben-jg nőnket, hogyha elfogadják áremelési javaslatunkat, ez veszteségessé teszi a tej budapesti forgalmazását, és veszélyezteti a közellátást — jegyzi meg dr. Kriszt Gyula. — Ugyanakkor számításon kívül hagyják, hogy amíg a tejtermékek ára 1982-höz képest több mint 260 százalékkal emelkedett, addig az általunk javasolt mostani áremelést is figyelembe véve. a csomagoláshoz használt tejsíkfólia ára 138 százalékkal növekedett. Ez nedig csak a fele a tejáremelés mértékének.

— S mi történik, ha a felek nem tudnak megegyezni?

— Mi őszintén törekszünk egy számunkra is megfelelő érdekeltségei jelentő ár kialakítására. Ha ezt nem sikerül elérni, felkérjük a Tejipari Tröszt vezetőit, március 31-ig juttassák el hozzánk írásbeli nyilatkozatukat azzal kapcsolatban, hogyan szándékoznak felkészülni a saját csomagolóanyag biztosítására.

L. L.

Aligha akad miskolci, aki ne hallott volna már a nádasréti biogázról. Most azonban mar jó ideje csend honol a „gázmezőn”. Pedig a biogázenergia korántsincs levéve a napirendről.

— Kérésünkre az Alkotó Ifjúság Egyesülés először nyolc, majd ezelőtt két évvel újabb vizsgálatot végzett a nádasréti szeméttelep alatt lévő biogáz kinyeréséről és hasznosításáról — mondja Bulla Zoltán, a Mis. kolci Közterület-fenntartó Vállalat műszaki igazgató- helyettese. — Kiderült, hogy 1988—1991. között mintegy 1,5 millió, 1992—1998. között mintegy 2 millió, 2000-ig pedig 1 .millió köbméter biogázt lehetne nyerni évente Nádasrétről.

A vállalat legelsőként a HGM-mel kötött előzetes megállapodást, évi 1,3 millió köbméter biogáz-hasznosításra. Megvásárolták a vonatkozó szabadalmakat, elkészültek a kiviteli tervek, a Szombathelyi Városgazdálkodási Vállalattal kiviteli szerződést kötöttek. Sőt, a beruházás akkoriban 6 millió forintra becsült összege is rendelkezésre á'llt. Az ügy azonban mégiscsak megrekedt. Kiderült ugyanis, .hogy a nádasréti szeméttelep tulajdonjogilag a .borsodszirá- ki Bartók Béla Téeszé. Mire rendeződött a dolog, már jóformán szinten tartó 'beruházásokra sem maradt a vállalatnak pénze.

— Most sincs — mondja az igazgatóhelyettes. — így egyelőre továbbra is csak álom a nádasréti biogáz kitermelése és hasznosítása.

A beszélgetésbe bekapcsolódik Orendi Károly műszaki osztályvezető is.

— Pedig most már minden együtt ivan, a pénzt .kivéve. S az ás határozott véanyagot készítenek. A kukoricakeményítő — ugyanúgy mint a legtöbb műanyag — polimer: azonos építőelemek alkotta hosszú láncból áll. De egymagában a kukoricakeményítőből nem készíthető fólia. Ezért a két kutató

nak, akit lánya gondoz, mert mi az a havi 3800 forint? De levélírónk szerint a szövetkezet vezetői nem segítik őket, sőt, ahol tudnak, ártanak, mert nem falubeliek, nagy részük idegen.

Mint írja Kurilla István, ezért fordultak ők már bírósághoz is, hogy legalább ez az utolsó darab föld megmaradjon, a bíróságon meg is egyeztek az elnökkel, de a föld azóta sem az övék.

Tudom, hogy nehéz helyzetben vannak szövetkezeteink, de percig sem hittem, hogy e pár négyszögöl megoldaná bármelyik zempléni szövetkezet gondját. Ezért kerestem fel a Hunyadi Tsz elnökét, Bodnár Sándort, mondja el ö is a véleményét, hátha okosabbak leszünk, meg talán a család gondjaira is találnánk közösen valami gyógyírt.

— Boldogkőváralja mindkét végén talál az ideutazó olyan keskeny parcellákat, amelyeket felver a gaz, több éve nincsenek művelve, mert gazdájuk már elhalálozott, vagy nincs ereje művelni. Mi szégyelltük ezt, és a külterületen, valamint a faluban levő parlagföldek gazdáit megkerestük, vagy használóját felszólítottuk, rendezzék a tulajdonjogot, hogy a gazdátlan földeket azoknak adhassuk, akik valóban a jó gazda gondosságával igyekeznek azt művelni — érvelt az elnök, majd így folytatta: — Nem is annyira Kovács Jánosné kéri azt a zártkertet, hanem a levél

lemónyem, hogy érdemes lenne vele törődni, akár melegágyaik, akár fóliasátrak, vagy éppenséggel lakások fűtésére gondolok. De ide telepíthető lenne például egy műanyag-feldolgozó üzem is. Mi készek vagyunk bárkivel, bárkikkel társulni, akiknek pénzük van egy ilyen vállalkozás megvalósításához.

a kukoricakeményítőt megköti etilénből és akrilsavak- ból álló, úgynevezett kopoli- merrel. A kukoricának és műanyagnak így keletkező egvütteséből — akárcsak a polietilénből — fóliák vagy például műanyag zacskók

Írója, Kurilla István. Ö ugyanis bérel tőlünk is földet, de ő többet akar: szeretné, ha az anyósának (állítólag) ajándékozott zártkert is a nevükre kerülhetne. Bár ők azt nem tudják bizonyítani, hogy Amerikába távozó rokonuk odaajándékozta volna ezt p földet, ennek ellenére a sajátjuknak hiszik azt. Özv. Kovács Jánosné lánya, Csorna Andrásné és férje szintén a faluban laknak, a nő nálunk gépkocsi- vezető, de azt mondta nekem, ő nem tart igényt arra a földre.

Kurilla István viszont szereti a földet, a faluban három parcellája is van, s — bár azt mondta, hogy miattam ment el a szövetkezettől — én rá nem haragszom, nem személyes bosszú vezetett, hogy felszólítottuk a tulajdonjog rendezésére.

Ugyanilyen jogcím nélküli földhasználó volt itt a párttitkár is, őt is erre kértük még nyolcvannyolcban,

— Azt szerettük volna, hogy a jogcím nélküli föld- használókkal bérleti szerződést kössünk, s akinek nem kell a föld — elővásárlási joggal —, meghirdetjük. Volt akié visszakerült, és más jelentkezőknek bérbe adtuk, így került özv. Kovács Jánosné zártkertje is más bérlőhöz. Mert ök a tulajdonjogot is meg akarták szerezni, de a földhivatalban bebizonyosodott, hogy kié a kérdéses parcella, mely bejegyezve a mi szövetkezetünk részére van.

S hogy akad-e ilyen, az a jövő titka. Egyelőre legalábbis. Mert ki tudja, hátha valahol, valakik mégiscsak belevágnak a biogáz kitermelésébe és hasznosításába. Hiszen a biogáz-energia mintegy ötször olcsóbb, mint a hasonló fűtőértékű, azonos mennyiségű olaj vagy

készíthetők. A legjobb eredményt akkor érték el, amikor a kukoricakeményítő részaránya 40 .százalék volt.

Noha a kukoricafóliák és a zsákok a hagyományos műanyagáruknál kevésbé tartósak, amazokkal ellentétben környezetbarátnak bizonyulnak.

Pert indítottak, s a szikszói bíróságon ez tisztázódott, akkor ott ajánlották, hogy ne zárjuk le az ügyet, hanem csak szüneteltessük, így <mi is beleegyeztünk, ha egy éven belül nem kérnek perújrafelvételt, maradt volna minden a régiben: vagyis fizetniük sem kellett volna, és a tulajdonjog is maradt volna a téeszé.

Az igazsághoz tartozik, hogy később kérték is Ko- vácsnéék e zártkert bérbe adását (1988. XII. 19.), de akkor már egy tagjával szerződést kötött a téesz.

Ettől függetlenül csak adott bérbe a szövetkezet egy kétezerkétszáz négyszög- öles területet Kurilla Istvánnak, s ez a szövetkezet jóindulatát mutatja (jelenleg már három darab földet művel Kurilla István). S, hogy az elnök üldözte volna el a panaszost, azt csak ők ketten tudhatják, mi történt közöttük talán tíz éve, amikor még az elnök is fö- állattenyésztő volt. Egy biztos: úgy beszél Kurilla Istvánról, hogy igen-igen dolgos, kemény, szorgalmas ember, igen örülne az elnök, ha minden dolgozója ennyire szeretné a földet, a paraszti munkát. Meg is mutatta a határban panaszosunk földjeit, szakszerű művelésükhöz nem fér kétség. Megnéztük házát, melyet a faluban hagyott, s most Miskolcról jár be Boldogköváraljára. Szép, takaros a porta, a kert, és irigylésre méltó a takaros ház is. A peres földért évente mindössze 300 forint bérleti díjat kellett volna fizetnie (!)

De ez esetben talán egy régi átok csapdájába esett Kurilla István, melynek neve: a szerzés öröme.

Minden veszekedés, pereskedés békétlenség forrása.

Bekecsi Szabó László

Az Egyesült Államokban évről évre hatalmas mennyiségű eladatlan kukorica halmozódik fel. Két kutató olyan eljárást fedezett fel, amely lehetővé teszi, hogy hasznosítsák a hatalmas terméshegyeket. Ök a kukoricából műanyagot, mégpedig biológiailag lebomló műSzép levelet kaptunk Miskolcról a Tag utcából Kurilla Istvántól. Pontosabb a megfogalmazás, ha azt írjuk: szép betűkkel írt levelet kaptunk. A megszólítás előtt még felcím is van: Embertelen emberek. A levél tartalmát nem illik dobra verni, de mivel a nyilvánossághoz fordult Olvasónk, annyit el kell mondani, hogy régi-új sérelmekről, évtizedek óta le nem zárt panaszról — egy darabka föld megszerzéséről vagy elidegenítéséről szól a kétol- dalnyi vád. Célpontja pedig a boldogkőváraljai Hunyadi Tsz, és annak elnöke, Bodnár Sándor.

A panaszos nem is annyira a maga, mint inkább anyósa, Kovács Jánosné rokkantnyugdíjas nevében kér, vádol és fenyeget. Mint Kurilla István írja, özvegy anyósát bekényszerítették 1960-ban a helyi szövetkezetbe. Ezt —- figyelembe véve az erőszakos téeszesítést — bizony pár ezren átéltük akkor.

De a levélből megtudhatjuk, hogy az asszony egészsége idővel megromlott, és a tsz nem tudta fizetni az SZTK-t, így tagjától megvált, háztájit se adott neki, táppénzt se kapott. De volt három darab 800-ölnyi zártkertje. Persze — levélírónk szerint —, ebből kettőt, idővel elvettek házhely céljára. De a legnagyobb baj az, hogy az utolsót is elvették, mégpedig azt, \amelyiket az anyós ajándékba kapott Amerikába távozó keresztapjától. Pedig ezt a darabot művelte a család egészen tavalyig, amikor is a helyi téesz jogtalan földhasználat címén elvette, és másnak adta bérbe. Pedig a rajta termett krumpli, bab, borsó, ez-az, jól jött volna az öt éve ágyban fekvő Kovács Jánosnéföildgáz.

Ny. I.

Környezetbarát műanyag kukoricából