Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. január 27., szombat A történelem emlékezete Ötszáz éve halt meg Hunyadi Mátyás király A krónikák szerint 1458-as év januárja kegyetlenül hideg és zord volt. A .beállott Dunán hatalmas jégtáblák torlódtak, fölöt­tük hordta a havat a metsző szél. Az ország élete is demedl volt. Hunyadi Lászlónak, a nagy törökverő bős fiának a leje már csaknem .egy éve porba hullott Buda várában, .s bárom hónapja halott volt V. László király' is. Új királyt kellett vá­lasztani. Garai László kihirdette, hogy az ország urai jelenjenek meg Rákos mezején az új király megválasztására. Az ország fő­urai ekkor két táborra oszlottak, az egyik csoport Garat nádor és Újlaki Miklós kö­rül csoportosult, a másik a Hunyadi—Szi­lágyi tábor volt. A törökverő Hunyadi név a köznépet e táborhoz vonzotta. Inkább ki­rályt a Hunyadi-házból, mint a nagyúr Ga- r.ait, Újlakit vagy éppen külhoni uralkodót. A Sziilágyii-.párt jelöltje az ifjú Hunyadi Má­tyás volt. A királyi trón megszerzéséért tartott ta­nácskozás hamar véget ért, egy nap alatt eldöntötte a köznép, a budai polgárság, akik a vitatko.zó főurak bábozását látva egyér­telműen .Mátyás mellé állottak. 1458. január 24-én a befagyott Duna je­gén kiáltották ki Magyarország királyává az alig ,15 éves Mátyást, Hunyadi János kormányzó fiát. Az új uralkodó addig fo­goly volt Csehországban, Prágában, ahová az előző király, V. .László hurcolta magá­val. A korabeli krónikás, Bonfini így írja le az eseményt: azután a titkos tanács­kozáson valamennyien egyhangúan Mátyást kiáltották ki királynak, amit a nép és a pesti gyermekek úton-útfélen már napok­kal előbb kiáltoztak.. . Miután pedig nyil­vánosan királyul jelentették ki, egész Ma­gyarország örömmel ünnepelte őt.. Prágába postagalamhot indítottak, amely néhány óra alatt vitte a hírt, és .hozta Podjebrád készséges üzenetét. A (Mátyás fogadására .induló küldöttséget Szilágyi .Mi­hály, a .király nagybátyja vezette. Ott volt a húga, Szilágyi .Erzsébet is, aki már egy éve nem látta a kisebbik fiát. Február 5-én találkozott a két küldöttség a Morva folyó partján, hogy ünnepélyesen átadják, illetve átvegyék a volt foglyot, a magyarok új királyát. Amikor már a négy fal .között voltak, s javában .tartott a tanácskozás, kinos meg­lepetésként vették észre, hogy az ifjú ki­rály milyen határozottan ragadta (magához az irányítást, a döntési jogot -az országos kérdésekben. A főurak (rádöbbentek, hogy a .fiatal király .nem lesz „báb” a kezükben, a fogság ideje alatt eró's, öntudatos, .szilárd akaratú fiatal férfivé vált. A gyer.e'kemberfcént trónra került király a külső veszélyen és a (belső zűrzavaron alig egy évtized alatt úrrá .tudott lenni, s hódító ihadjárai mellett az ország települé­seinek belső felvirágozását is célul tudta tűzni. Nem véletlen, hogy a korabeli .Euró­pa egyik leghatalmasabb uralkodójának tartották. MÁTYÁS ÉS MISKOLC-DIÓSGYŐR KAPCSOLATA Mint előző királyainknak .is, .Mátyásnak is kedvelt pihenőhelye volt Diósgyőr. Ural­kodása (alatt ugyan Diósgyőr veszít politikai jelentőségéből, mert országos horderejű ügyeket és ünnepségeket nem intéz és nem tart a vár falai között, de annál szíveseb­ben pihen és vadászik a gyönyörű helyen, a Bükk vadregényes rengetegeiben. 1484-ben pedig éppen komoly ügy szólí­totta a vidékünkre, mikor az egész .Felső- Magyarországot rettegésben tartó cseh rab­lóvezérek megfékezése végett, .akik nem messze Diósgyőrtől — Vadnán és Sajógal- ■góczon — befészkelték magukat, személye­sen vezetett hadjáratot. A fáradságos, de győzelmes (hadjáratból .megtérve, újból a várba szállt pihenni, s ekkor .Miskolcot is meglátogatta. Ez alka­lommal Kun András Ó-.Miskolc bírája, Molnár Demeter és Farkas Bálint jesküd- tekkel, valamint Ka,zán Imre az Újváros bírája több rendbeli panasszal járultak a ■király elé. Panaszukat a király meghall­gatta és két .privilégiumot (kiváltságot) is kiadott a miskolciak részére. Az egyik, hogy a diósgyőri várkapitány számára teendő munkáktól, fuvarozástól, a .másik pedig a mindenkori várkapitány számára minden köböl bor után járó egy dénárnak a fize­tésétől menti fel a miskolciakat. 1467-iben pedig a május 20-án kelt, Bu­dán kiadott privilégiumában, mint azt ma­ga a király is kifejezi —, hogy Miskolcot né­pesebbé tegye —, a távoli vidékek lakói­nak az odaköltözésre kedvet szerezzen —, Miskolc lakosait mindenféle vám, vagy egyéb illeték fizetése alól felmenti az egész ország területén. Ugyancsak (Miskolc városi­as fejlődését szolgálta az 1469-ben kelt levél is, amely .szerint, aki az utóbbi 4 évben Mis­kolcon házat épít, minden adó alól fel­mentetik. Miskolcnak már a középkorban egyik leg­több jövedelemforrása a bortermelés voll, Mátyás király. Fadrusz János kiváló szobrászmű­vészünk alkotása (Tanulmányfej a Kolozsvári Mátyás lovasszoborhoz) Megyaszón a tanácshá­za épületében található. Egy időben a ibormérés jogából .származó bevételből a diósgyőri várkapitány is ré­szesedni akart. Ennék megtiltására adta ki 1471-ben, Diósgyőrben kelt levelében a ki­rály, hogy „Miskolc lakossal a bortizedek­ben és bormérésekben való szabadságaikban senki sem háborgassa semmi módon.” Mátyást (igazságos királynak is szoktuk gyakran emlegetni. Egy ilyen, az igazságos­ságát bizonyítandó eset Miskolc vonatkozá­sában is megtörténi vele. Történt, hogy .a diósgyőri pálos barátok, hogy a szőlőhegyeiken termelt bort jobb áron eladhassák, a várnagy útján folya­modtak a királviho.z, hogy engedje meg ne­kik, hogy a .borukat Miskolcon, a piacon levő házukban is árulhassák. Mátyás 147.2. júniusában engedélyt is adott a 'barátoknak erre a jogra. A barátok siettek .Miskolcon megkezdeni •a (borkimérést, árusítást, s miikor emiatt a város szolgái rájuk támadtak, fennen mu­togatták a király törvényes engedélyét. Miskolc város bírái sem votlak azonban resték, hanem egy újabb kérelemmel for­dultak a királyihoz, felvilágosították, hogy a pálosoik borkimérés! engedélye a város régi, sőt maga Mátyás király által is (meg­erősített .borszabadságán.ak az ellenére van Mátyás már augusztus 1-jén ki is adta az újabb rendelkezést Zbugyai István diósgyő­ri várnagynak, melyben leírja, mivel ő nem tudta a miskolciak azon régi szabad­ságát, mely szerint oda bort árulni senki nem vihet be, ennélfogva tehát többé ne engedje meg .a pálosoknak a Miskolcon történő árusítást, annak ellenére, hogy ö azt korábban törvényesen megengedte ne­kik. Elismerte, hogy ő tévedett. Mátyás a pompát nagyon szerette, s mél­tán sejtjük, hogy ő Diósgyőrött' is királyi hatalma díszével lépett fel, s sokat tett. azért, hogy a város és a vár méltó kör­nyezettel fogadja a gyakran idelátogató ki­rályi környezetét. Miskolc, Diósgyőr, Keresztes, Mezőkövesd és az uradalom egyéb tartozéka általa kü­lönféle kedvezményekben részesültek, mind­ezek azt bizonyítják, hogy Mátyás király a diósgyőri uradalmat virágzóvá akarta ten­ni, s Diósgyőri, mint kedvelt mulatóhelyé­nek szépségét és fényét emelni szándéko­zott. Még a halála előtt a várat — a hoz­zá tartozó uradalommal és mezővárosokkal együtt — feleségére, Beatrix királynéra ha­gyományozta. 1490-ben meghalt Mátyás király. „Meg­halt Mátyás király, oda az igazság!” Ki ne ismerné ezt a mondást, meg a számos tör­ténetet a nagy királyról, aki álruhában járva a nép között, az igazságtalanságokat megtorolta. Sokan ismerik a gömöri föl­desurak esetét is, akik ha bort akartak in­ni, akkor saját .maguknak kellett megka­pálni a földet — így rendelkezett Mátyás király, legalábbis a .monda ezt tartja. A mesebeli Mátyás-kép nem sokkal a király halála után kezdett kialakulni. Halála után az országot egyre több nehéz megpróbálta­tás érte, s így a Mátyás-ikoni dicsőségre emlékezve nevéhez egyre több monda, ma- seszerű elem kapcsolódott. Akár Igazak, akár nem ezek a történetek Mátyásról, egy azonban biztos: az ő uralkodása alatt (1458 —1490) Magyarország ez európai fejlett fe­udális államok sorába tartozott, az ország hírneve, gazdagsága, lakossága Angliáéval vetekedett. Egy ismeretlen 'költő tömören így foglal­ta össze versében Mátyás király érdemeit: „Néhai való jó Mátyás királ sok országot te bírál, nagy dicséretet akoron vallál ellenségednek ellene állal.” Molnár István Egyre-másra látnak napvilágot a II. világhá­ború történéseivel, vezető személyiségeivel, kü­lönböző összefüggéseivel foglalkozó Írások, könyvek, memoárok, kutatási anyagok. Különö­sen nagy érdeklődés kiséri hazánkban az or­szágnak és haderőinek a szörnyű világégésben betöltött szerepét. Nem véletlenül, hiszen az utóbbi talán alig egy évben kezdett csak osz­ladozni az a köd, amelyben Magyarország a „Hitler utolsó csatlósa", s a többi hasonló jel­zővel megbélyegzetten botorkált a fél évszáza­dos történelmi múltban. A frontra küldött és odaveszett százezrek hozzátartozói, a vissza­tértek évtizedeken át nyelték a megnyomorí­tott nemzeti önérzet és önmegbecsülés keserű könnyeit. Csak nem régóta beszélhetünk nyíl­tan arról, hogy az esetek döntő többségében az akaratán kívül a háborús eseményekbe sodródott sok-sok ezer magyar katona, honvéd, altiszt, tiszt és főtiszt ugyanúgy parancsszóra mozdult és lőtt, ha kellett, mint a másik olda­lon felesküdöttek. Csak nem régóta látunk a televízióban, hallunk a rádióban olyan műso­rokat, olvasunk a sajtóban olyan cikkeket, amelyek megkísérlik visszaadni a hazára fel­esküdött egykori magyar honvédek nemegyszer meggyalázott hitét. A szívszoritó oratóriumokat bemutató kórus egyik tagja lapunk, a már ed­dig, a most és az ezután megjelentetett, meg­jelenő katonatörténeti Írásaival. Mostani soro­zatunk az egykori Kassai Repülő Akadémia ka­landos történetét mutatja be, ma is élő egy­kori katonái elbeszélései, s naplóikban leirt vallomásaik alapján. A légió útra kei A Kassai Repülő Akadé­mia megalakulásának, mű­ködésének, vándorlásának, megpróbáltatásainak leghite­lesebb történetét Kistelegdi Ernő őrnagy, ma Miskolcon élő törzszászlóal.j parancsno­ka dolgozta lel tudományos értékű munkában. Az egy­kor délceg, mára azonban már egészségében megrok­kant, betegeskedő kassai re­pülőstiszt katonapolitikai ér­tekezéséből mi természete­sen csak részleteket ragad­hatunk ki. Annál is Inkább, mivel az akadémia fennál­lásának azt a kalandos idő­szakát, amiről e cikksorozat szól, mások emlékiratai, nap­lói, elbeszélései is motivál­ják. Az őrnagy száz gépelt oldalt kitevő leírását azon­ban semmi módon nem le­het megkerülni, hiszen nél­küle nehéz lenne magunkat beleélni a fél évszázaddal ezelőtt történtekbe. Kistelegdi Ernő részletesen feltárja az akkori katonai háttérkapcsolatokat. Bírálja a korabeli állami és hadve­zetést, amely elmulasztotta a hazai szellemi erőkben rejlő lehetőségek kihasználá­sát a világháború előtti ma­gyar hadiipar megteremtésé­re. Ez is oka volt például — vélekedik az őrnagy — annak, hogy Magyarország hadserege állandó repülő­géphiánnyal küzdött, hogy a pilótaállomány felkészültsége igen gyenge volt, a felsze­reltség pedig korszerűtlen. Mindezek miatt az ország a külországok — elsősorban Németország és Olaszország — segítségére szorult a re­pülőgép-szállításokat illető­en. De nem volt eléggé ala­pos a pilótaképzés sem. A tiszti pilótaképzés és a tisz­ti hajózó kiképzés történe­tében csak 1939 októbere hozott változást, amikor Kassán megkezdte működé­sét az önálló Repülő Akadé­mia. S ez akkor is igaz, ha figyelembe vesszük a buda­pesti Bolyai János Akadé­mián folyó képzést. A Kassai Repülő .Akadémi­át 1939. november 5-én ün­nepélyes külsőségek között avatták fel. Fontosságát mi sem érzékel te tiheti jobban, minthogy az avatóünnepsé­gen személyesen résztvett a névadó Horthy Miklós kor­mányzó is. Az akadémián az első hajózó tiszteket 1940 júliusában avatták. Ők az első három évfolyamot még a hűvösvölgyi Ludovika Aka­démia keretei között végez­ték, onnan irányították át ő:ket Kassára. Kistelegdi Er­nő összesítése szerint 1944. augusztus ,20-ig 484 magyar repülőtisztet avattak. 1944 őiszén az akadémiát Veszp- rém-Szentkirályszabadjára telepítették, majd innen in­dították útnak az év végén ■Németország felé. (Ebben valószínűleg az akkori hadihelyzet éppúgy közrejátszott, mint Orosz Béla ezredes, akadémia-pa­rancsnok magatartása. A nagyszerű magyar repülő- parancsnok nem volt hajlan­dó felesket tét ni az akadé­miát a Szálas’i-kormányra. Ezért leváltották, majd Sop­ronkőhidára hurcolták. Túl­élt minden borzalmat, s a h áb o rú u t án V es z p ré m m e - gye rendőrfőkapitánya lett. Később sokan látták balato­ni kikötőkben az idős em­bert, ahol a hajójegyeket szedte el az utasoktól. Volt katonái és beosztottjai min­dig és ma is csodálattal be szélnek az egyik oldalról rendkívül kemény, a másik oldalról emberséges parancs­nokukról.) Ám a Kassai Repülő Aka­démia sorsa már korábban, még 1942-ben megpecsételő­dött. A Magyar Légierők Parancsnoksága rendelkezé­se szerint ugyanis az I. év­folyamos hallgatók már ak­kor a Szombathelyi Repülő­gépvezető Iskolához, a II. évfolyamosok a veszprémi bombázó repülőkiképző osz­tályhoz kerültek, s csak a III. évfolyam maradt Kas­sán. Egyidejűleg feloszlat­ták a Repülő Hadapród Is­kolát is. A mi történetünk 1944. októberével, Szentkirály- szabfidján kezdődik, amikor az akadémia utolsó II. év­folyamosait gyorsított kikép­zés után felavatták, s a töb­bieket pedig egy alapkikép­ző zászlóaljba szervezték Kistlegdi Ernő - prancsnoksá- ga alatt. A zászlóalj, a kassai kon­dorlégió, 1944. december 24- én, karácsony este (Gondol­juk el, Miskolcról ekkor már kiűzték a német fasisz­ta csapatokat!...) nyolc óra­kor indult el a legyespusz- tai állomásról a Balaton északi partján, elsötétített vonatban, a német és orosz szembenálló haderők között Tapolcán át Sárvárra, majd tovább, Németország felé. (Folytatjuk) Nyikes Imre Bérlet' a szerencséhez A szeretet adósai Rohanuri'k. No nem a forra­dalomba, hainem ki merre lát. Reggeli' és este a buszhoz, a boltba, az óvodádba a gyerek­ért, haza., a szüléinkhez és min­dig, minidenihová. Mind eközben „csukott’ szemmel nézzük a világot, 'környezetünket, ember- ■tá'rsainkiait. Soha nincs időnk semmire és senkire. „Bl-róha- nurnk” egymás mailéit. Miért? Mert mindig azt hisz- szük. hogy valami vagy valaki fontosabbról lemaradunk. Jó h'a az újait keressük, különösen akkor ha az jobb mint a régi, de eközben mi lesz a régi ki­próbált barátokkal, a kedves rokonokkal, a gyerekekkel. i csaKádidall? A mindennapok for­gatóiban nincs rá időnk, hogy gondoljunk rájuk. foglalkoz­zunk velük, vagy felhívjuk őket, írjunk nekik. Nem vesz- szü'k észre mindazt ami és aki az életűink része. Ünnepeik: elptt. karácsonykor, név- és születés napokkor új­ra beindítjuk a motorokat, fel­pörgetjük önmagunkat és a bol­tok forgatagát választjuk, hogy „szer ettől nikel” mindenféle drá­ga ajándékkal, csecse-bccsék- kel c,(halmozzuk. Ily módon bi­zonyítva, mi mennyire figyel­mesek és jók vagyunk hozzá­juk. Pedig lehet, hogy „csak" egy kedves mosolyra, egy jó szóra, szeretetre vágynak, ami­nek nimics ára. Nem lehet, meg­vásárolni és szépen becsoma­golva átadni ezeket az ünne­peken. mert ez a mindennapok ajándéka, ami nélkül élni nem lehet.- Még nekünk sem. akik rohanunk. Álljunk meg . . . Szakács Katalin A leninvárosi Derkovits Művelődési Központ; négy előadásból álló sorozatot hirdet. összeállításunkban szerepel Csurka Házmester­sirató, Bródy A tanítónő, Wassermann — Leigh La Mancha lovagja című mű­ve, valamint a Gereben és a Dűvő együttes koncertje. A négy előadásból álló so­rozat elsősorban a közép- iskolás fiatalokkal szeretné megismertetni, megszerettet­ni irodalmi, színházi és ze­nei életünk gyöngyszemeit. De a bérlettulajdonosok nemcsak az előadásokra, hanem Szicíliába is eljut­hatnak, ugyanis kisorsolnak közöttük egy kéthetes nye- reményutat. A szerencsés nyertes június 30. és július 14. között elkísérheti a szi­cíliai Messinába a Pántlika Néptáncegyüttest. gondos­kodnak ellátásáról, és fe­lejthetetlen programot biz­tosítanak számára. A „pántlikások” egyéb­ként: legutóbb, 89 decembe­rében Spanyolországban jár­tak. Erről az útról így szá­molt be Balogh István, a művelődési ház munkatársa: „A Pántlika Stúdió gyer- mek'tánccsoport a 'tavalyi isztambuli VII. Ataköy Nép- táncfesztiválon vette fel a kapcsolatot a villareali El I Ravel (felnőtt) és Purissi­ma (helyi katolikus kulturá­lis egyesület) gyermektánc- csoport menedzserével, Luis Bucero úrral, aki az: 1:989 decemberi gyermektáncfesz- tiváljára a csoportot megin­vitálta. A. spanyol fél szí­vélyessége, barátsága maxi­mális volt. A gyermekek háznál, a felnőtt kísérők penzióban voltak elszállá­solva. Kirándultunk a kör­nyező településekre (Castel- lon — Valencia — Penis- co'la), ahol megismerked­tünk a spanyol nép törté­netével. a katalán építé­szettel és a csodálatos táj­jal. Ottlétünk utolsó három napján voltak a fellépések. A fesztivált vallási ünne­pükre, a Madonna tisztele­tére -és a spanyol alkotmány kikiáltásának ünnepére szer­vezték. A mieinknek kirobbanó si­kere volt. A helyi lapok két ízben is írtak a csoport sze­repléséről. A Stúdiónak eddig ez voll, a legnagyobb útja, és legjelentősebb fellépése kül­földön. Saját, szakmai ered­ményességünk mellett kö­szönhetjük -az utat a csoport szponzorainak is. Segítsé­günkre volt a TVK. a TTFO, a TEV. a HOKÉV.” Reméljük, ezek a ,ió kap­csolatok a jövőben is meg­maradnak ! (ffí)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents