Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
1990. január 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Sztrájkspirál Napjainkban újabb es újabb fogalmakkal kell mick- i s mer kod n ü n k. K e/.det be n volt az árspirál, aztán a bér- spirál, s most — leiszik. nem leiszik, létezik már sztrájk- spirál is. Még alig éllük ál - - néhány nehezen járó idős elmondhatja — a közlekedési dolgozók budapesti sztrájkját, máris ill az újabb, az országra szóló, következésképpen a Miskolcon is tapasztalható. Az erre biztató most a Kiskereskedők Országos Szervezete. A butikokra, kiskereskedelmi egységekre kiragasztott plakátok szerint a mostani munkabeszüntetés értünk történik, pontosabban azért nem dolgoznak a kiskereskedők. hogy a jövőben olcsóbban adhassák nekünk holmijaikat. Tévedés ne essek, nem a kiskereskedők jóhiszeműségében kételkedem. Következésképpen elhiszem, amit plakátjaikon jeleznek, nevezetesen, hogy sok jót nem szülne, ha — mint tavaly a gyógyszertárakban — különféle adminisztratív tevékenység okán állnánk sorban boltjaikban órákig. Pláne most nem, amikor az újabb és újabb adóktól roskadozó állampolgári életünkben különösen igazzá válik az az angol közmondás, miszeri ni az idő pénz. Ezért a pénzért munka után rohanunk ide. meg oda, hogy itt ezt, ott meg azt vehessük olcsóbban. S már régen nem arról szól futkosósunk történése, hogy • gazdagodjunk, hanem, hogy tovább ne szegényedjünk. És ebben a túlhajszolt életünkben mind kevesebb idő jut egymásra. S miközben mind nehezebbé válik létünk, növekszik rosszkedvűnk is. És rosszkedvűnkhöz bőven hozzájárul az a tény is, hogy úgy érezzük — mégpedig nemcsak olykor, hanem gyakorta — becsapnak bennünket. Becsapnak páldául az áremelések indoklásakor, avagy amikor bevásárolunk. Mindamellett, én nem a kereskedők jóhiszeműségében kételkedem, de bevallom, egyáltalán nem bánnám, ha végre számlát is kapnék a butikokban vásárolt árukért. Arról nem is beszélve, hogy így válna ellenóri/.he- Iövé a kiskereskedői forgalom, következésképpen az adóalap, s lenne valóság az adófelügyelőség előtti állam- polgári semlegesség. A Kiskereskedők Országos Szervezete felhívása nyomán bezárt, butikok láttán most nagy csalódás ért. Becsapottnak érzem magam annak ellenére, hogy gyakorta nemzeti színű keretben íródott a szöveg, miszerint ez. a munkabeszüntetés értem, vásárié állampolgárért szól. De valóban értünk történnek-e eme történések ? Mert köztudott, sztrájkolnak a közlekedési vállalat dolgozói Pesten és Budán, mert keveslik a bérüket. Nekünk, hétköznapi állampolgároknak meg gyalogolnunk kell, s közben meg kell értenünk, hogy miért gyalogolunk. Tételezzük fel, hogy igazai) adunk a közlekedési vállalat dolgozóinak. Sőt, gondolatban szolidaritást is vállalunk velük. Ám mi történik? Felemelik a dolgozók bérét, amely jelentősen növeli a vállalat költségét, következésképpen a vállalat megemeli az árait, s ki fizeti meg ezt az áremelést? Mi, a jámbor, megértő, gyalogló állampolgárok. ■ Sztrájkolnak a kiskereskedők. nem dolgoznak már harmadik napja. S nekünk, állampolgároknak ezt meg kell értenünk. Legalábbis az erre biztató érdekvédelmi szerv szerint, amely ezidáig szolgai módon közvetítette lefelé a felsőbb akaratot, most pedig ugyancsak elcsodálkozik azon, hogy ott fenn nem veszik komolyan a. rekedt hangú tiltakozását. Ha pedig nem veszik komolyan, e tiltakozást, mit tehet, vicsorít és sztrájkra bújtogat. Sztrájkra bú.jtogatja azokat, akiknek egyébként — gondoljunk bele — igazából nem is érdekük azon bizonyos számla elkészítése, amelyet előírnák neki, természetes tehát, hogy a sztrájkfelhíváshoz csatlakoznak. Nem vagyok a piacgazdaság mechanizmusának szakértője. De azt tudom, hogy tőlünk nyugatabbra az országok jórészében a kiskereskedelemre épülnek. S ezek ,i kiskereskedők altatóban számlál adnak a vásárink nak. S nfdunk szarnia nincs, csak közölt összeg, amelyet a vasárló fizet S amely eltűnik egy fiókban, s ki India, az olt gyűlendő pénzből mennyi lesz az adóhatóságnak bevallva, mennyi a nem? Az adóhatóság elölt lehal a vállalati dolgozók, illetve a kiskereskedők nem verseny - scmlegesek. Ha most a meghozott adminisztratív intéz kedés e versenysemlegesség megteremtését célozza, akkor az. jó dolog. Ám ha csak a túlbürokratizált hétköznapjainkat növeli, akkor az ellen valóban tiltakozni kell. De nem hiszem, hogy sztrájkkal. Arról nem is beszélve, hogy a sztrájkhullám előbb- utóbb óhatatlanul sztrájkspi- rált indíthat be, amely — nem kell magyarázni — káros, s amelyet végül Is mi. állampolgárok fizetünk meg: akkor is, ha a sztrájknak részesei vagyunk, akkor is, ha nem. S kivel szemben szüntetjük be a munkát? A kiskereskedők például velünk szemben. Ám a kiesett árbevételüket nyilván rajtunk keresztül pótolják. A közlekedési vállalat dolgozói? Tulajdonosuk, azaz az állammal szemben. És kik alkotják az államot? Mi, állampolgárok. Tehát ki fizeti meg a sztrájk költségeit? Azt hiszem, a kérdésre mindenki tudja a választ. Végre el kellene már jutnunk addig, hogy ne kevesebbet. hanem többet termeljünk. Ha nem szegényedni, hanem gazdagodni akarunk, akkor a termelésben is gyarapodni kell. Az érdekeink védelmére pedig ott vannak az érdekvédelmi szervek, akik alkudjanak egymás között, és a győztes az legyen, aki leginkább tudja az adott réteg érdekeit képviselni, bizonyítja, nem hiába fizetik a munkások. Mert azért az érdekvédelmi képviseletért és díjért láthatóan és érezhetően jól megdolgozott, s nem pedig minden kockázatvállalás nélkül pusztán sztrájkra buzdított. Balogh Andrea Időben váltottak a Mezőkövesdi Ruházati Szövetkezetben — írtuk néhány hónappal ezelőtt lapunkban. Beszámoltunk róla, hogy a szövetkezet egy régi holland vásárlóval, a MODE —H céggel újította fel kapcsolatát. Ennek lényege, hogy a felek üzletet kötöttek férfi zakók gyártására, ami mindkettőjüknek kifizet ő d ő. A kövesdiek számára azért lényeges a holland vevővel történt, megállapodás, mivel a hazai ruhaiparban fokozatosan csökken a fizetőképes kereslet, vagyis a belkereskedelem évről-évre kevesebb konfekcióra tárt igényt, aminek ódiumát gyártó cégeknek kell viselniük. A ruhaiparnak . nincs más választása, új piacok után kell néznie. A mezőkövesdiek részéről ez megtörtént. Az elmúlt esztendőben még kisszövetkezetként gazdálkodó szervezet egyébként az idén megváltoztatta státusát, ugyanis nemrégiben hagy o m ány o s sző ve t keze t té alakult. Tették ezt azért, mert így a szövetkezet dolgozóinak megnőtt az anyagi érdekeltsége, ugyanis a szövetkezet tagjaként nagyobb a beleszólásuk a gazdálkodási ügyekbe, és szélesedett a demokrácia is. — Az üzlet hosszú távra szól — mondja Jacső András elnök — és természetesen kivánalom az is, hogy minden szempontból kito- gástalan terméket kell szállítanunk. A megrendelő igényének megfelelően havonta 2—3 ezer darab férfi zakót kell gyártanunk. — Kezdetben voltak gondjaink a minőséggel és a mennyiséggel egyaránt — jegyezte meg az elnök. — Ez egyrészt abból adódott, hogy a minőségi követelményeknek nem minden esetben tudtunk megfelelni, másrészről nem mindig állt rendelkezésre a szükséges' munkaerő sem. Azután, a termékváltás, az új technológia a dolgozókat is megzavarta. idegesebbé- váltak az emberek, hiszen merőben más feladatokat kell megoldaniuk. Mondhatná valaki, miért van mindez? A szövetkezet eddig is tőkés exportra termelt. Ez mind igaz, csakhogy a nyugatnémet Octa- via cégnek szállított évi (50— 70 ezer darab női nadrág gyártása ma már szinte „ru- tinműveletnek" számit, hiszen évek óta ezt csinálják. És most belecsöppentek egy merőben más. az eddigitől eltérő új technológiába, aminek elsajátítása nagyobb tudást, figyelmet kíván a dolgozóktól. Az elnök szinte reírénsze- rűen a minőség elsőbbségét hangsúlyozza a holland űztél említésekor. Nem vetetlenül. Olyan nagy a kon- kurrencia a világpiacon, hogv ha valaki nem figyel kellően a vásárló igényeire, könnyen elveszítheti a nagy fáradsággal megszerzett vevőkörét. — Most a szövetkezetnek nem az alapanyagellálással és a piaccal van gondja, hanem az a problémánk, hogy a vevő, jelen esetben a holland partner nagyobb szériára tart igényt, mint amire a szövetkezet korábbi termelő kapacitása lehetőséget nyújt — állapította meg Jacsó András. — Fél év elteltével azt már jelentős eredménynek könyvelhetjük el. hogy a kért darabszámot lassan elérjük, azonban a minőség és a határidő tekintetében van még bizonyos adóssága a szövetkezetnek. Ezl mindenképpen pótolni akarjuk ebben az évben, ugyanakkor az idén igyekszünk elérni a harmincötezres riai absz.amot. Egyébként az elmondottak képezik a szövetkezet műszaki gárdájának legtöbb feladatát. Ez. alkalommal is szóba került, hogy a dolgozók egy része még mindig nem barátkozott meg azzal a helyzettel. amit a holland üzlet teremteti a szövetkezetben. — Mi megértjük, hogy az. embereknek manapság egyre több gondjuk a megélhetéssel. hogy jó lenne a mostaninál több béri űzetni — mondta az. elnök. — De hát azt is be kell látni mindenkinek. hogy ha egy nyugati cég megkeres bennünket és hosszú távra szóló üzletet ajánl számunkra, a lehetőséget nem szabad elszalasztani. Nekünk gyártóknak a vevők igényeihez kell alkalmazkodni. Meggyőződésem, hogy ha belejövünk az új termék gyártásába, megszűnnek a vasalással kapcsolatos gondjaink, s betartjuk a szállítási határidőt (a varrással szemben eddig sem emelt kifogást a megrendelő — szerk.), maradéktalanul eleget tudunk tenni a szövetkezettel szemben támasztott követelményeknek. L. L. Fotó: I,. J. A maffia-filmeket, krimiket kedvelő olvasónak bizonyára fogalma van róla, mit is jelent a maffiózó, illetve a maffia által felkínált védelem. Eme cseppet sem etikus, ám a pénzszerzést illetően roppant célravezető módszer jobbára a vendéglősöknek, kiskereskedőknek, piaci árusoknak kínálja fel a maffia, a nagyobb nyomaték kedvéért néhány tagbaszakadt úriember képében. A kapcsolat, illetve a védelem rendszerint úgy kezdődik, hogy ezek a marcona emberek megjelennek a boltban, dicsérik a jó üzletmenetet, a tulajdonos káprázatos kereskedelmi érzékét, tehetségét, rugalmasságát, az új módszerek iránti fogékonyságát, s nem utolsósorban a pompás, elegáns berendezést, mely utóbbival kapcsolatban rögtön meg is jegyzik, hogy ezek a berendezési tárgyak fölöttébb törékenyek, és egyébként is minden változik, múlandó, semmi sem örök ezen a világon. Ámde, ha a tulaj figyelembe vesz és méltányol bizonyos igényeket, minden tekintetben biztosítható a változatlanság, a berendezést például nemhogy géppisztollyal, de ágyúval sem lehet majd szétlőni, olyan kemény, ellenálló lesz, mint a legjobb páncél. Egyszóval, minden marad a régiben, ha az illető tulaj bizonyos úriemberek védelmébe helyezi magát, mely fáradságos védelemért bizonyos összeget, rendszeres időközönként fizetni illik. És a jó ember pedig fizet., mert különben . .. Akár tetszenek hinni, akár nem, számos jel bizonyítja, hogy ha nem is a kívánt ütemben, de azért sok tekintetben megkezdtük a felzárkózást u fejlett, országokhoz. Igaz, mint szokták mondani, vannak még hibák. Példának itl van mindjárt a választási küzdelem, amelynek bár még csak a kezdetén vagyunk, de egymás lejáratásában, a pártok, párlocskák máris olyan módszereket alkalmaznak, amelyektől, ha nem is Ázsiában, de legalább Pa- lermóban érzi magát az. egyszerű választópolgár, akiinek persze megadatott a lehetőség, hogy válasszon a jobbára minden realitást nélkülöző ígéretek között. Ugyanakkor megnyugodva hajthatja álomra a fejét, mert konstatálhatja: szép hazánkban pillanatnyilag mind az 53 bejegyzett párt „népben, nemzetben gondolkodik . ebből következően a jámbor választó szép jövője biztosítva vagyon. No, de ne kalandozzunk el a magas politika berkeiben, maradjunk csak szigorúan a maffiánál, a védelemnél, illetve ama megállapításunknál, hogy megkezdtük a felzárkózást a fejlett nyugati országokhoz. Nálunk most már mindenki alakíthat pártot, akinek eszébe jut valamilyen, nem egészen elvetélt gondolat, s ha Polivec úr, a prágai Kehely szabadszájú, szókimondó koesmárosa most itt élne közöttünk, söröskorsóját a pultra csapva, bizonyára eképpen vélekedne erről: „Uraim, annyi francos párt van már, mint a . . . (pardon), nyű. Nagyrabecsült, gyakorta morózus kollégám például, aki éppen valami pártokkal való egyeztető tanácskozásra készült, nem kis maliciával jelentette ki, hogy ő pedig megalakítja a NETU- MIBEP, vagyis a Nem Tudják Mibe Lépjenek Pártot, természetesen szigorúan népben, nemzetben gondolkodva. Úgyhogy, amint tetszenek látni, a mindennapi politikában már-már totálisnak mondható a rejlettekhez való felzárkózásunk, s némi jele érzékelhető a gazdasági életben is. És ezzel vissza is kanyarodtunk felvezető alapgondolatunkhoz, a maffiához, mert élénkülő, formálódó, alakuló, széteső gazdasági életünkben lassacskán körvonalazódnak, néhol kitapinthatnak, helyenként pedig már gyökeret is eresztettek a szicíliai módszerek. Most okkal-joggal várja a Tisztelt Olvasó, sorakoztassuk fel bizonyító érveinket, tc- nyeinket, ám mi, a politikában meghonosodott gyakorlathoz igazodva, nem sorakoztatunk fel semmit, inkább az olvasó tapasztalataira bízzuk magunkat, hiszen az olvasó részese, esetenként, vagy állandóan szenvedő alanya átalakulóban levő gazdaságunknak. Illetve mégis. A palermói módszereket illetően némi tények, igaz, nem bizonyíthatók, de hát a maffiára sem sikerül soha rábizonyítani semmit. Aki szorgalmas olvasója lapunknak, bizonyára emlékszik rá, hogy tavaly egyik írásunkban, a nagy évi prémiumfizetések idején kissé meglepőnek találtuk, hogy néhány megyei vállalat igazgatója milliós nagyságrendű prémiumokat vágott zsebre. Hangot adtunk ama véleményünknek, hogy a xsebrevágott pénzek és a vállalati teljesítmény között aránytalanságot vélünk felfedezni, s nem csak mi, de azok az emberek is, akik a szóbanforgó vállalatoknál dolgoznak, nm- d e p 1 u sz tel j es i t mén y ü k elismerések é n t nem vághattak zsebre egyetlen petákot sem. Mondanunk sem kell, cikkünk leikavarta a vizeket, nagyon nagy lett a felháborodás. Ugye tetszenek sejteni, kik háborodtak fel? Egyesek vezetöellenességgel vádolták lapunkat, mások pedig tiltakoztak, hogy ők nem két és fél, vagy hárommilliót, csupán csak keltő, vagy másfelet kaptak, természetesen az. érvényben levő rendelkezéseknek, előírásoknak megfelelően, úgyhogy olyan tiszta az egész üzlet, mint a Patyolatban mosott szennyes. Mostanában nem hallani milliós prémiumokról. híre járja viszont, hogy néhány nagyvállalatnál egyre-másra alakulnak kisebb. önállóan gazdálkodó szervezetek, például kft.-k. az első számú vezető atyai hozzájárulásával, védnökségével, vagy védelmével. ahogy tetszik. És ezért a gyámkodásért egységenként tíz-tízezer forintot lesz zsebre havonta, adómentesen a jóságos atya. A hírek szerint van vállalat, ahol tízzel kell beszorozni a tizet, és plusz még a jóságosnak járó fizetést, de ebből már persze levonandó az adó. Hogy a fent leírtaknak mi köze van a maffiához? A Tisztelt Olvasóra bízzuk, ítélje meg ő. Bizonyítani nem tudunk semmi!. Megpróbáltuk, de nem megy. Él a szigorú, meg- 'Zeghetetlen íratlan törvény, mind odalent Szicíliában; Hallgass! Legfeljebb elmélkedhetünk a dologról, s felidézhetjük a szocialista politikus, Mitterand (ma a Francia Köztársaság elnöke) 11)71-ben megfogalmazott moralizáló, moralizálásra késztető gondolatait: „Az igazi ellenség a pénz monopóliuma, a pénzé, amely korrumpál, amely megvásárol. a pénzé, amely elgázol, a pénzkirály, amely rombadönt.- s ami megrohas/.t.ja az ember öntudatát? Szarvas Dezső Megalapozottan döntöttek Mezőkövesdi zakók Hollandiának
