Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Egy hél" múlva MSZP megyei értekezlet" Honnan indult, s merre tart a szocialista párt! Vorgóné Kerékgyártó Ildikó Korinthus Katalin Miskolcon egy hét múlva, december 16-án ül össze a Magyar Szocialista Párt Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei értekezlete. Ebből az alkalomból kértük meg a szocialista párt vezető egyé­niségeit arra a beszélgetés­re, amelyben a tömörülés eddigi rövid történetéről, a szervezés kérdéseiről, a me­gyei értekezlettel kapcsola­tos elképzelésekről, a vá­lasztási készülődésről volt szó. A szerkesztőségi kerék­asztal mellett Vargáné Ke­rékgyártó Ildikó, a párt megyei ügyvivő testületé­nek elnöke, a munkásitago- zat képviselője, Korinthus Katalin, az ügyvivő testület tagja, a reformplatform egyik markáns egyénisége, továbbá Tóth Pál, a mis­kolci Pátria ’90 alapszerve­zetének titkára, illetve Du- sza Árpád, a megyei ügyvi­vő testület tagja foglalt he­lyet. A kérdéseket munka­társunk Udvardy József tet­te fel. i - Az MSZMP-MSZP ok­tóberi kongresszusa óta rö­vid, ám mindenképpen mozgalmas időszak telt el. Az MSZP még nem tömeg­párt, ugyanakkor vitatha­tatlan, hogy meghatározó szerepe van a magyar po­litikai életben. Először is egy rövid összefoglalót kér­nék az elmúlt két hónap megyei eseményeiről - a szocialista párt szemszögé­ből. Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — A kongresszusról hazatérő küldötteket elkese­redett. indulatoktól 'túlfűtött és az eseményeket értetle­nül követő tagság várta ide­haza. A párttagok zöme ugyanis tanácstalanul fo­gadta azt a földinduláshoz hasonlítható, radikális vál­tozást, amely az MSZMP kongresszusának indult ta­nácskozáson, Budapesten lezajlott. A tagiság nagyob­bik hányada — bár koráb­ban miaga is tarthatatlan­nak ítélte meg az MSZMP helyzetét, állapotát és ma­ga is, belüliről támadta a pártvezetést — nem fogad­ta el könnyen a szocialista párt létrejöttét. A tartózko­dást elsősorban érzelmi okokkal magyarázták. — Elnézést a közbeveté­sért, de mit szólnak ahhoz a feltételezéshez, amely szerint, ha azt a kongresz- szus nem tette volna meg, az állampárti hatalmi struk­túrát Magyarországon is az utcán, tüntetéseken, netán fegyveres összecsapással bontják le, gondoljunk most az NDK-ban, illetve Cseh­szlovákiában lezajlott ese­ményekre. Korinthus Katalin: — Nem állíthatjuk százszáza­lékos biztonsággal, hogy a prágai, illetve a berlini ese­ményekhez hasonlító tünte­tések zajlottak volna le ha­zánkban is, viszont az ösz- szeosapásnak nálunk szintén reális esélye volt. Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Négy gyermeket nevelek. Én is féltettem vol­na őket, ha az utcákon tün­tetések, felvonulások zajla­nak le. Büszke vagyok rá, hogy ezek a változások bé­késen zajlottak le hazánk­ban és nem követeltek áldo­zatokat. Folytatom a borso­di események felsorolását. A kongresszusról1 visszatért küldöttek mindennap tar­tottak egy tájékoztatót, s szinte a bőrükön érezhették mint oldódik az értetlenség, hogyan sikerül egyre és egy­re több embert megnyer­nünk. Rövid „történelmünk­ben” mérföldkőnek érzem a szocialista párt november 4-i értekezletét, amelyet egyébként aktívának, hir­dettünk meg. Az előző na­pokban szorongva gondol­tam rá, hogy üres széksorok ásítoznak majd a tanácste­remben, s a közömbösség kudarcába fullad a rendez­vény. Törtem a fejem, ho­gyan vegyem rá a fotóripor­tert: ha lehet, enyhítsen helyzetünkön, s olyan képet készítsen, ahol többen is ülnek egy 'sorban. Aztán na­gyon kellemesen csalódtam. Egyetlen üres szék sem volt. Az aktív, átigazolt párttag­ságnak akkor több mint ne­gyede eljött, többen voltak kíváncsiak a tanácskozásra, mint amennyi küldöttet ,az alapszabály szerint választ­hattunk volna, ha korábban kimondjuk, ez lesz az első megyei értekezlet. Tóth Pál: — A szocialis­ta párt „történelméhez” fel­tétlenül hozzátartozik még, hogy a kezdeti idegenkedést követően a tagság hamaro­san platformokba, tagoza­tokba tömörült. Miskolcon a legkülönbözőbb tagozatok jöttek létre, így a munkás, a településfejlesztési, az if­júsági. az agrár, az élelmi­szeripari, a szolgáltatók és a pedagógustagozat is ala­kulóban van.- Ennek ismeretében vi­szont nehezen határozhat­juk meg, kiknek a pártja is az MSZP. Már elhangzott vád, hogy a szocialista párt egy szűk körű, behatárolt ér­telmiségi réteg tömörülése, amely sohasem számlálhat annyi tagot, mint az egyko­ri MSZMP. Azaz, szó sem lehet a korábbi tömegpárt kialakulásáról. Tóth Pál: — A szocialista párt sok tekintetben tagadja elődjének gyakorlatát. Itt és most elsősorban dolgozni kell és a karrierhez már nem feltétlenül szükséges, hogy valaki a párt tagja le­gyen. A kérdés másik felé­re: ma Magyarországon bi­zonyos értelemben minden párt frakcióból alakult ki, vagy elitpárt. Ezt tudomásul kell venni, ilyen a magyar társadalom felkészültsége. Ha konkrétabban megvizs­gáljuk, hogy az MS£P itt Miskolcon, illetve Borsod megyében kiket tömörít, há­rom, jól körülhatárolható csoportot találunk. Az első valóban az az elkötelezett értelmiségi réteg, amely eb­ben a pártban, a szocialista eszmékben hisz, és amely­nek jelentős hányada részt vett azokban a vitákban, és fogalmazhatunk úgy is: har­cokban, amelyeket a reform­körök folytattak (persze nemcsak ők) az állampárt: lebontása érdekében. A má­sik része a tagságnak való­ban az a társadalmi elitré­teg, amely nem lapít, nem várakozik és taktikázik, ha­nem vállalja a szocialista pártot, elkötelezetten balol­dali. Közöttük is fontos szere­pet tulajdonítok az MSZMP volt apparátusi tagjainak, akik a kongresszust követő­en szinte azonnal beléptek az MSZP-be. Ezek az embe­rek úgy csinálták, csinálják végig ezt a két, kemény hó­napot, hogy nem tudják, mi vár rájuk. Egzisztenoiális bi­zonytalanság fenyegeti őket, az állástalanság réme is megjelent. A harmadik cso­port pedig azokból áll, aki­ket az „egyszerű emberék” bélyegével látunk el, s akik mostanában egyre nagyobb számban lépnek be a párt­ba, mert valószínűleg rá- éreztek arra, hogy Magyar- ország nem létezhet egy erős, baloldali, szocialista tömö­rülés nélkül. Szerintem te­hát nem hivalkodhatunk az­zal, hogy mi most a munká­sok pártját, a kisemberek pártját alkottuk meg. Az már egészen más kérdés, hogy az MSZP, mint politi­kai párt kit, vagy kiket vál­lal fel. Erre a válaszom rö­viden és egyértelműen az, hogy csakis néppárt jelleg­gel működhetünk. Egy mo­dern politikai párt nem zár­hatja be magát semmilyen réteg, vagy osztály gettójá­ba, hanem föl kell vállalnia a legszélesebb társadalmi tö­rekvések, autonóm mozgá­sok képviseletét. Ha nem ezt teszi egy párt, közelébe sem juthat a hatalomnak. Vége­zetül még egy gondolat. Ne­vünkben is benne van: szo­cialista párt vagyunk. Szo- cialistaságából, baloldalisá- gából következik, hogy azok­nak az embereknek a párt­ja kíván lenni, akik vala­milyen formában kárvallott­jai a piacgazdaságnak, az azt megelőző átmenetnek, majd a gazdasági verseny­ben veszítenek valamilyen módon. A szolidaritás és a jóléti állam eszméje hatá­rozza meg munkánkat, cse­lekedeteinket. Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Ha visszagondolok az MSZMP egykori tagfel­vételi gyakorlatára, az elő­írásokra, hogy hány fizikai munkás felvétele után ad­hattunk tagkönyvet egy szel­lemi dolgozónak, egyszerűen beleborzongok. Nagyon sok­szor magam is ajánlottam párttagnak olyanokat, akik­nek halvány fogalmuk sem Tóth Pál volt róla, mit vállalnak, de szükség volt rá, pusztán a statisztika miatt...- Meddig cipeli magával az elődpárt által elkövetett hibák, fogalmazhatunk szó­kimondóbban is, bűnök ter­heit az MSZP? De meg is fordithatjuk a kérdést. Med­dig hivatkozhat az MSZP, vagy a többi párt arra, hogy az ország jelenlegi helyzetéért az MSZMP több mint három évtizedes poli­tikája, a sztálinista, majd posztsztálinista diktatúrája a felelős? Nem könnyű ki­búvó most minden bajt és nehézséget egyszerűen át­hárítani az állampártra? Korinthus Katalin: — Vé­leményem szerint feltétlenül igaz, hogy mi most az MSZMP korábbi hibáinak terhelt is cipeljük.- Mikor szabadulhatunk meg tőlük? Ügy gondolom, hogy a kö­vetkező választási ciklus során már nem lesz a há­tunkon ez a nehéz batyu, és akkor már a saját tetteink­kel bizonyíthatjuk, ez egy valóban másik párt más esz­közöket alkalmazva, más célokért dolgozik, mint előd­je. Az elmúlt évtizedek hi­báira, mulasztásaira és bű­neire mindaddig hivatkoz­nunk 'kell, amíg a pártálla­mot az alapjáig, tehát tel­jes egészében le nem bont­juk. Az állampárt megszűnt, viszont a pártállamiság még létezik, hiszen a vállalatve­zetői, intézményvezetői szé­keikben, jó néhány fontosabb funkcióban még mindic azok ülnek, akiket korábban a kontraszelekciót megvaló­sító káderpolitika odajutta- tott. Természetesen nem fő- vesztést követelünk, és arról sincs szó, hogy most már válogatás nélkül mindenkit el kellene zavarnunk, pusz­tán tisztában kell lennünk vele, hogy hosszabb időnek kell eltelnie, amíg a termé­szetes kiválasztódás megva­lósulhat, amíg valóban rá­termett emberek kerülhet­nék a vezetői beosztásokba, s az ő munkájuk nyomán is kizökkenhet az ország székere a kátyúból.- Hosszasan folytathat­nánk még a múlt elemzé­sét. Ám javaslom, térjünk most át a párt közelgő ér­tekezletére. Mi a tanácsko­zás feladata, célja? Van-e elképzelés a szervezeti fel­építésről, vannak-e tervek a vezető pozíciókat be­töltők, vagy jelöltek szemé­lyéről? Vargáné Kerékgyártó Ildi­kó: — A december 16-i ta­nácskozás legfontosabb célja éppen a szervezeti felépítés meghatározása, illetve an­nak eldöntése, milyen szer­vezetet kíván itt, a megyé­ben kiépíteni az MSZP. Az álapszervezetekben most folynak a taggyűlések, s kérjük, ezt a kérdést mé­lyen és alaposan tárgyalják meg, s tegyenek konkrét ja­vaslatokat. A küldöttek megválasztásán kívül, vagy inkább amellett ezt tartom a legfontosabbnak. Dusza Árpád: — Az ügy- vivőség is elkészíti javasla­Duszo Árpád tait, s az eddig összegyűjtött vélemények alapján úgy gondoljuk, az lenne a leghe­lyesebb. ha területünk 13 képviselő választási körzeté­hez kapcsolódva alakulná­nak ki a helyi pártszervek is. A megyei ügyvivőség tá­mogatja azt az elképzelést, amely szerint egy koordiná­ciós szövetségen alapuló ko­ordinációs testület jöjjön létre Borsod-Atoaúj-Zemp- lénben. A helyi önkormány­zatokhoz kapcsolódó szerve­zetek delegálnák képviselői­ket a koordinációs testület­be, a személyekről szintén helyben döntenek. A koor­dinációs tanács pedig, saját kábelén belül választja meg a tisztségviselőket. Egy má­sik változat, amelynek szin­tén van realitása: maga a pártértekezlet választja meg az elnökséget. Lényegében valamennyi kérdésben majd a megyei értekezleten kell döntenünk. Tóth Pál: — A szervezeti felépítés bármelyik metódu­sát, formáját fogadjuk is el, egy dolog bizonyos, az alap­szabályunk egyszerűen lehe­tetlenné teszi azt, hogy az MSZP-ben dirigista irányí­tás. vagy az arra utaló ten­denciák erősödjenek föl. Hogy a megyében milyen pártstruktúra a Iákul ki, az alapvetően két dologtól függ. Először is függ a me­gyei értekezleten kialakuló erőviszonyoktól. Az elnökség és a különböző testületek jogosítványa korlátozott, de ha a kezdeményezést egy agilis, tettrekész és ötletdús társaság magához ragadja, akkor a pártot igenis a sa­ját maga arculatára formál­hatja. Tehát nem közömbös, hogy az elnökségbe, a koor­dinációs tanácsokba és a vá­lasztmányokba kik kerülnek be. A másik kérdés: a párt siralmas anyagi helyzete. Itt nem arról van szó, milyen legyen a struktúra, hanem arról, mikénit lehetne a leg- racionálisahban kialakítani a pártirodák rendszerét, az adminisztrációt elvégző szer­vezetet. Dusza Árpád: — Én ezt a kérdést a munka felől kö­zelíteném meg, illetve azo­kat a tapasztalatokat mon­danám él, amelyeket a vá­lasztásokon és helyi pártér­tekezleteken szereztünk. Az alapszervezetek általában a szövetségi rendszer felé for­dulták és így próbálták meg az első pillanatban megala­kítani helyi szervezeteiket. Később viszont elibizonjda- lanodtak, tanácstalanok vol­tak, s irányítást vártak a régi beidegződések alapján. A szövetségi rendszerben olyan területi testületekre, szervezetekre van szükség, melyek nem várnak direktí­vákat, tanácsokat. hanem önállóan, saját elképzeléseik szerint dolgoznak. Mert min­den tennivaló ott fogalma­zódik meg a helyszínen, s minden kérdésben ott tud­nak a leghatározottabban dönteni. Az elnökséghez mégis sokan ragaszkodnak, mert segítségre, támogatás­ra várnak. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy egy bizonyos csoport kézbe ve­heti az irányítást, ami az­tán kényelmessé teheti a párttagokat. Ismét kialakul­nak az úgynevezett végre­hajtó alapszervezetek típu­sai, s akkor tulajdonképpen ott vagyunk, ahol a part szakad. Tóth Pál: — Nem értek egyet. Véleményem szerint egy pártot, ugyanúgy, mint minden alapszervezetet ve­zetni kell valamilyen mó­don. A Magyar Szocialista Pártnak pillanatnyilag az a legnagyobb bnja, hogy lé­nyegében hatalmas politikai erőt képvisel, de a szervezet atomizált. A tagság félelmei miatt még ismerte fel az MSZP, hogy egy demökrati- kus pártnak is szüksége van a vezetésre. Kifelé ütőké­pes, egységes, aokiókész szer­vezetté kell tenni. Ráébred­hetne már mindenki, hogy a többpártrendszerben nem a hierarchia, az apparátus politizál, hanem a tagság. Ezt a párt tagjai, akik ed­digi életüket zömmel az MSZMP-foen élték le, még nehezen értik meg. de re­mélem, a megyei értekezle­ten ezen is dűlőre jutunk.- Befejezésül még egy kérdéscsokor. Mivel magya­rázható, hogy Borsodban már eddig is viszonylag jó pozíciókat épitett ki magá­nak az MSZP? Hogyan vi­szonyulnak a többi párt­hoz? A jövőre gondolva építgetik-e már a koalí­ciós kapcsolatokat? Korinthus Katalin: — Az MSZMP korábban erős párt volt Borsodban. Később a reformszövetség is országos tekintélyre tett szert. Mind­ez, valamint a jelenlegi vi­szonylag magas MSZP-lét- szám is arra enged kö­vetkeztetni, hogy területün­kön nem egy közömbös és végletekig kiábrándult tömeg él, hanem olyan em­berek, akik pártokba tömö­rülve gondolnak a kivezető út megkeresésére, megtalálá­sára. A többi párthoz való viszonyunkat a nyitottság jellemzi. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy az ellen­zéki, vagy a .korábban ellen­zékinek minősülő pártok még nem egészen készek az együttműködésre. Még nin­csenek tisztában vele, mik a szándékaink, és sokan sandaságot tételeznék föl a tetteink mögött. Vélemé­nyem szerint a Magyar De­mokrata Fórummal léphet­nénk szorosabb kapcsolatra és egy konkrét kérdés már van is az együttműködésre. Szeretnénk velük tárgyalni a munkavállalói tanácsokról, emellett megvitathatnánk a településpolitikai kérdéseket is. Hiszen céljaink lényegé­ben azonosaik. Tovább lépek. Az újonnan szerveződő MSZMP, az ellenzéki pártok, a legújabban létrejött tö­mörülések egyaránt nép­párti jelleget szeretnének ölteni. Alapvető különbsége­ket az eddig megjelent prog­ramokat tanulmányozva az elképzelésekben nem talál­tam. Számtalan lehetőség nyílik tehát az együttműkö­désre, s megismétlem amit az előzőekben elmondottam: mi nyitottak vagyunk. Fotó: Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents