Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 _______ 1989. december 9., szombat P ostai vonatkozású események Tokaj történetében A postás P Szász Endre kiállítása Barcikán A kazincbarcikai Városi Kiállítóteremben nyilt meg a minap Szász Endre festőművész kiállítása. A jellegzetes, világszerte ismert, jól egyénített Szász Endre-arcok, a hollóházi vázákról, tányé­rokról is jól ismert kompozíciók, január 10-ig láthatók Kazincbarcikán, naponta 10-12 és dél­után 15-18 óra között. A kiállítóterem szerdán délután, szombaton délelőtt és vasárnap zárva tart. „A többletet kész vagyok vállalni...” Nagy megtiszteltetés érte a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát, ott is mindenek­előtt dr. Zlinszky Jánost, akit az Alkotmánybíróság tagjává választottak. Ismerős lépcsőkön lépde­lek, ,s köziben eszembe jut­nak a három éve történtek. Több hallgatótórsammal iz­gulva járkáltunk fel-alá a folyosón, miközben szívdo­bogva vártuk, hogy kijöjjön valaki, s beszámoljon a ró­mai jogi vizsga tapasztala­táról. Ideges voltam én is, de ahogy beléptem, a Ta­nár úr kedves, biztató mo­solya megnyugtatott. Félel­mem pillanat alatt elszállt, s a rettegett vizsga is kel­lemes emlékként maradt meg bennem. Meg merem kockáztatni azt is, hogy aki­nek indexét visszaadta — azzal, hogy legközelebb job­ban tanulja meg — az sem haragudott rá. Most is így történt. Kez­deti idegességem felengedett, és szinte repült az idő, mi­iközben vele beszélgettem. — Többször kerestem a Tanár urat, íhol isikerült, hol nem. Ha össze is jött la ta­lálkozás, akkor is csak egy­két percet tudtunk íbeszélni, mert sietnie kellett előadást tartania, vagy éppen más fontos dolga volt. Ez a ki­nevezés pedig plusz teher lesz. Hogyan lehet össze­egyeztetni ezt a sok elfog­laltságot? Főleg úgy, hogy Budapest—Miskolc között in­gázik? — Igaza van Ruszoly Jó­zsefnek, aki egy cikkében írta, hogy Esztergom csak Doroghoz van közel, a vi­déktől meszeb'b van mint Budapest, .még pl. Székes- fehérvártól is. Nem jó a közlekedés, nehéz eljutni oda, míg Budapest esetében ez nem okozna problémát. — A törvényből kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság feladata azoknak a jogsza­bályoknak, törvényeknek megsemmisítése, |amelyek al­kotmányellenesek. Beszélne erről kicsit bővebben? — Alapvető feladatunk, hogy megteremtsük a tör­vényhozás összhangját, biz­tosítsuk a törvényességet. Minden törvényt, illetőleg jogszabályt a «maga szintjén hozzanak, az alkotmánnyal ne legyenek ellentétesék. Feladatunk továbbá a vá­lasztások törvényszerűségé­inek biztosítása, és esetleg kiegészül az egyházak nyil­vántartásával is. Az elneve­zéstől eltérően ez nem bíró­ság, hanem államhatalmi szerv, miivel nem egyéni vi­tákat fogunk itt eldönteni, hanem az államhatalom ál­tal hozott jogrend törvényes­ségének a biztosítását «kell garantálni. Az úgynevezett autentika interpretáció is ide tartozik, a parlament ugyan magyarázhatja azokat a törvényéket amelyeket hoz, de az egész apparátust elég nehéz megmozgatni, így ez is az Alkotmánybíróság fel­adata lesz. — Milyen elképzelései van­nak e tisztséggel kapcsolat­ban? — Engem mindig .is az ér­dekelt — gyakorló ügyvéd koromban is —, hogy mi­lyennek kellene lennie a jognak és nem az, hogy mi­lyen az adott pillanatban, ősi latinszávai mondva, de lege ferenda, a de lege lata- val szemben. .Mivel Magyar- országon még ilyen nem volt, egy egészen újat kell csinálni, ezért sokan csoda­szernek tekintik .majd ezt az intézményt. Azt várják tőlünk, hogy az elmúlt har­minc év hibáit mind helyre­hozzuk. Azt hiszem, ettől el kell, hogy tekintsenök. Fon­tosnak tartom azt, ho«gy a törvényekkel ne lehessen manipulálni, tartsák tiszte­letben a jogalkotás zártsá­gát, 'az alkotmányos jogokat ne törvényi szinten hozzák, hanem alkotmányos szinten. — Igen, ez pluszidőt vesz igén/be. Eddig három napot töltöttem Miskolcon a többi időt tudtak a családomnak és tudományos munkámnak szentelni. 1990. január fejé­től megváltozik ez a rend. két napot leszek Miskolcon és a többit Pesten fogom tölteni. Hála istennek, az Alkotmánybíróságon elég ru­galmas beosztásban lehet dolgozni. — Ugye, nem fogja az itteni római jogi oktatást feladni? — Nem, szó sem volt ró­la. Én a parlamentben is .kijelentettem, hogy csak ak­kor vállalom e tisztséget, ha ez az egytemi státuszom fennmaradhat. A többletet kész vagyok vállalni, de cserélni nem. Amíg nem lá­tom, hogy más személy meg­felelően be tudja tölteni ezt .a posztot, addig itt mara­dok. Szerencsére az utánpót­lás kitűnő. Két ifjú kolléga is van, akik idővel beérnek s remélem, nyomdokaimba tudnak lépni. Annak ellené­re, hogy ez a jogi kar még elég' fi áfái “ Pécshez és Szegedhez képest — nagyon jó az utánpótlás. Fontosnak tartom a tehetségek felka­rolását és segítem, hogy szakmai előmenetelük meg­felelően biztosítva legyen« — A törvény szerint az Alkotmánybíróság székhelye Esztergom lesz. Fn kifeje­zetten örültem ennek, mert így talán oldódni kezd a „fő- városcentrikusság”. önnek mi erről a véleménye? — Az biztos, hogy három éven belül nem fog Eszter­gomban működni, sőt .meg­kérdőjelezhető az is, hogy 1990. január fejétől Buda­pesten is beindul, mivel nin­csenek meg az alapvető fel­tételék, a kisegítő személy­zet is hiányzik. ,Ez főleg a •munka elején lesz probléma, amíg beindul a gépezet, és pont ebben az időszakban vagyunk csák öten. A többi öt tagot a választások után választják meg, a fennma­radó öt helyre öt év múlva kell a választásinak meg­történnie. Az infrastruktúra fejletlensége éppen Eszter­gom ellen szól, mivel hir­telen több lakást kellene biztosítania a városnak a tagok számára, ami ma el­képzelhetetlen. Minden a maga meghatározott rendjé­ben, szintjén.történjen. Nap­jainkban megfigyelhető a jogalkotás részéről bizonyos kapkodás, összevisszaság. Gondoljon csák a szegedi helyzetre. Eddig az volt a baj, hogy nincs tej-tejter­mék, mert a jugoszláv tu­risták kiviszik, most hogy a jogalkotás megtiltja a kivi­telüket, a kereskedők fog­nak panaszkodni, hogy fel­halmozódik a sok termék, nem tudják leiknek eladni. Ezt jó lenne elkerülni. — Bevallom, nem ért meg­lepetésként az ön jelölése, csak én azt gondoltam, hogy államjogászokat választanak a testületbe. 'Kik még |a ta­gok, és ők mivel foglalkoz­nak? — Ez egyáltalán nem .volt feltétel, a lényeg az, hogy jogalkotással .kellett foglal­kozniuk. Kiiényi Géza és Ádám Antal valóban állam- jogászok. Kdlényü Géza ko­rábban az Alkotmányjogi Tanácsban működött, tehát ö már rendelkezik bizonyos is­meretekkel e munkával kap­csolatban. Sólyom László polgári jogász, míg Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság tanács­elnöke volt. Ez .az összetétel is bizonyítja, hogy nemcsak államjogászok tehetnek a ta­gok. Sóik mindenről beszélget­tünk még. Az egyetemi ok­tatásról, a várható tananyag- reformról, de sajnos a Ta­nár úr ideje is véges, így a beszélgetést is be kellett fe­jezni. Búcsúzóul, megköszön­ve a beszélgetést, eredmé­nyes, jó .munkát kívántam a jövőre nézve. Szobájából kilépve büszkeséggel töltött el, hogy én is a tanítványai közé tartoztam. Hadler Andrea Tokaj mezőváros négyszáz ■évet meghaladó postai múlt­jának faggatása során Pap Miklós múzeumigazgatótól hallottam a „postás Paulay" kifejezést, majd megismer­tem ’ ,az a házat, ahol a csa­lád lakott. A család postai vonatkozása iránti érdeklő­désem azzal az ötlettel in­dult el, hogy a budapesti telefon könyvből kikerestem hat Paulay nevű előfizetőt, és levélben megtudakoltam, van-e valami .rokoni kap­csolatuk Paulay Edével. Három személytől kaptam igenlő választ és utalást a rokoni kapcsolatuk fokára: dr. Paulay Gusztáv ny. ta­nártól, dr. Paulay Lajos szakorvostól és Paulay An­na tanárnőtől. A feltárt mo­zaikok, a tokaji egyházi anyakönyviben végzett kuta­tás és az adatközlőkkel vég­zett egyeztetés során össze­állt a kép a család postai vonatkozásairól. Paulay Gusztáv 1982-ben történt halála után a családtörténe­ti kutatást Paulay Lajos se­gített folytatni. A kutatás eredményét 1986-!ban adtam közre a család neves tagja, Paulay Ede születésének 150. évfordulója alkalmából. A család egyik ágának tagjai a 18. században, Má- ramarosszigeten, a másik ág leszármazottai Baranya me­gyében élték, zömmel állami alkalmazásban, sótisztként, majd mikor 1850-től beve­zették az adóhivatali rend­szert, adótisztként, vagy postamesterként. Megyénket és Tokajt a máriamarosi ág története 'érinti közelebbről. Máramarosból Zemplénbe A máramarosi katolikus plébánia kántorának I. P. Györgynek (ismétlődés mi­att a vezetékneveket rövidí­tem «és számozom) (1731— 1804) négy fia és öt lánya volt. A férfiak közül II. P. György (1768—1811) sóhiva­tali tisztviselő lett helyiben. P. Antal (1770—1823) kama­rai sóhlvatal tisztségeit Huszton, Bustyaházán, Má- ramarosszigetan töltötte be, nagy családja volt. hét fiú és két leánya, akiknek ne­veléséről .magas szinten gon­doskodott. hogy alkalmassá váljanak közhivatalnoki pá­lyára. Ferenc fiából (1805— 1864) törvényszéki bíró lett Gyulán. Gusztávból ugyan­csak sóhivatalinok lett. fia­talon halt meg (1807—1832). Bennünket a legfiatalabb fiú III. P. György (1810— 1891) érdekel, aki ugyancsak sótisztként kezdte pályáját Tokajiban. Életútjával bő­vebben foglalkozom. Az alig 25 éves III. P. György Tokajban, 1835-ben nőül vette Zahurai Máriát, kibérelték Karika György házát, a mai Hajdú közben. E köz a nevét az ott lakó Haydulk nevű kereskedőről kapta eredetileg, amit aztán a köznyelv Hajdúra egysze­rűsített. A házat azóta a Paulay család iránti tiszte­lettel emléktáblával jelölték meg. E házban születtek gyermekeik a ikor szokása és a családi hagyomány szerint szép számban. Az első* gyermekük, P. 1. Ede (Sándor, József, György) 1836. március 12-én született az anyakönyvi bejegyzés ötödik tétele szerint, és nem 1'5-én, ahogy a százötven éves visszaemlékezés során írták, sem 16-án, ahogy az Irodalmi Lexikon «azt fel­tünteti. A bejegyzés szerint az apa foglalkozása olbequi- tator ad -sails officium, vagyis sóhivatali szállítás- vezető. A második gyermek, Móric (Károly) 1837. szep­tember 17-én született, pá­lyafutásáról később teszek említést. A harmadik gyer­mek, I. Lajos (László) 1839. március fején született, apja foglalkozása tutajéllenőr. Sátoraljaújhelyen tanult, majd unokatestvérével, P. István orvossal, kikerült Mexikóba, ahol Miksa csá­szár gárdatisztjeként szol­gált, majd rokkantként ha­zatérve a MÁV-inál titkár­ként dolgozott. Holta után hét gyermeket, hagyott fele­ségére. A negyedik gyérmék, Mária, 1841-ben született, apja foglalkozásaként kir. szállásmestert írták he, sor­sáról közelebbit inem sike­rült megtudni. A gyermekek sorában az ötödik, 1. Gábor (János, Antal), aki 1845. március 23-án született és 1900-ban halt meg. ö az ia „postás Paulay”-ként emle­getett fiú, akiről tudjuk, hogy a .második felesége, Kükemezei Ilona, a homon- nai alszolgabíró leánya volt. Postamesteri működésére 1862—1892 közt van ada­tunk. A házasságukból szü­letett Jenő fiuk (1874—1935) jogász lett. A család ötödik fiúgyermeke, Antal, már Homonnán született, 1850. április 7-én. mint MÁV-fő- eílenőr halt meg, 1911-ben. 111. P. Györgyöt, az apát 1847-iben Tokajból Tárikány- ba helyezték át, ahol sóhi- vatali ellenőrként működött. A család 1850-lben Homon- inára került, majd 1855-ben Tornafllyára, adóhivatali el­lenőrnek, innen Pestre köl­töztek az 1860-as években. A feleség 1875-ben, a férj 1891-ben hunyt el. A Paulay-fiúk iskoláztatása III. P. György nagy gon­dot helyezett fiáinak a ta­níttatására. Bár Tokajhoz közelebbi iskola lett volna Miskolcon. Sátoraljaújhely­ben, az első két fiát, Edét és Lajost a budai piarista gimnáziumba íratta be. Ede fia 1844/45. tanévben kezdte meg tanulmányait, 1845/46. évben valami oknál fogva kimaradt, mint rendes tanu­ló. de a II. osztályból ma­gánúton osztályoséként vizsgázott. A III. osztályt és a IV. osztály első felét 1848/ 49-ben még Budán végzi, a piaristáknál, a második fél­évet már a sátoraljaújhelyi piaristáknál. Bizonyára köz­rejátszott az a körülmény, hogy az apát 1847-iben Tár­konyba helyezték, és így .a szabadságharc veszélyes idő­szakában közelebb volt a szülői házhoz. Amikor a Bach-korszak iskolarendszere megszüntette a sátoraljaújhelyi piarista főiskolát, 1850-ben Ede, mint ötödikes, a kassai pre­montrei gimnáziumban tanult tovább, ahol végzett is. A három évvel fiatalabb Lajos 1849 áprilisáig együtt tanult bátyjával a budai .piaristák­nál, majd 'magántanuló lett. A másodikos bizonyítványát magántanulói Vizsga alapján a sátoraljaújhelyi gimnázi­um adta ki részére 1850- ben. Ugyanitt fejezte ,be ta­nulmányait. A többi fiú ta­níttatásáról nem tudtam adataikat szerezni. Postások a családban A sóhivatali tisztség mel­lett gyakori foglalkozás volt a családban a postamester­ség. A kapcsolat onnan eredt, hogy mindkét tisztsé­get viselők az állami jöve­delem kezelésével foglalkoz­tak. Egymás szolgálati elő­írásait ismerték és gyakran előfordult, hogy egymást he­lyettesítették. Amikor a só- hivatalt adóhivatallá minő­sítették, a sótánnoik, sószállí­tó elnevezés helyett az adó­hivatali vezető, ellenőr vol­tak használatosak. Az első, aki postamesterként műkö­dött a máramarosi ágban, P. Ferenc fia, P. Zsigmond volt. Ö a Bereg megyei Dólhám volt gyakornok, ké­sőbb 1871-iban a Méramaros megyei Szurdok ikozíség pos­tamestere, de működött Bá­tyúban is. Jelentős postai szakirodalmi tevékenységet folytatott. Műveinek egy ré­sze: Postász (Máramarosszi- get 1872), A Postai Szemle naptára (Bátyú, 1879), Pos­tai Szemle (Bátyú 1879— 1880) Magyar Posta (Tisza- újlalk 1881), Post Zeitung (Báltyu 1879—1880). Irodalmi tevékenysége mellett a Ma­gyar—H orvát—Szlavonorszá- gi Postamesteri Egyesület titkára volt 1875-ig, mint lyien, nagy tiszteletben állt a postások előtt. Paulay Móric (Károly), Ede legidősebb öccse postai pályafutását Homoninán kezdte 18 éves korában, 1854-ben kiadóként. Elődje a Tokajba áthelyezett Ba- zony Ferenc volt, akinek a nevével függ öissze az 1852— 1854 között végzett homon- nai—tokaji házi beflyegperfo- rálás. P. Móric szép postai pályafutása során 1862-től 1881-ig Ungvár postameste­re, majd a hivatal államosí­tása után 1882-ben Ungvár első kincstári hivatali főnö­ke lett. Jelentős társadalmi tevékenységet folytatott, nagy tekintélynek örvendett. P. Gáborról, Tokaj posta­mesteréről már tettem emlí­tést, de érdekes családi kap­csolata ; apósa, Kükemezei Péter, homonimai, azt meg­előzően, 1853-lban varamnói szolgabíró volt; Hornommá és Vanamnó egymáshoz közel fékszenek, postajárati ösz- szeköttetés is volt köztük. Családi kapcsolat névén ke­rülhetett a két helyre a há­zilag fogazott bélyeg, mély a tokajival hasonló filatéliai érdekesség, nagy érték. A családnak volt egy Ba­ranyában honos ága. Ezen az ágon is találhatóik szép számmal postamesterek; P. József Dumaszékcső'. Laska- falu postamestere (1826— 1866). Fia, II. József Szek- szárdon, Eszéken volt posta­mester. Fia, Kornél. Zom- bán, leánya, Eleonóra, Las­kafalun működött postames­terként. Dr. Kamody Miklós 1949-ben jelent meg Juhász József első verses- kötete. Az eltelt négy évtized alatt még két ver­seskötete és Nyújtott lépésben címmel egy szo­ciográfiai munkája látott napvilágot, s ötödik könyveként ez az új verskötet; Arc a tenyérben címmel, amelynek gondozója az Üj Kilátó, Mis­kolc legújabb irodalompártoló egyesülete, amely azonos című lapjának immár rendszeres megje­lentetésén kívül könyvkiadással is foglalkozik. A kötet hat ciklusba rendezve, mintegy 90 verset tartalmaz, a család, a haza, a szerelem, élet és halál, valamint a szülőföld tárgyköreiben, amelyek pontosan körülírják Juhász József ér­deklődési irányait is. Alább — kedvcsinálóként és aktualitása miatt — közlünk egyet Juhász József versei közül. Doni fagyvirág (Emlékezés egy halott katonára) Mindegy, hogy ki volt és milyen, ott pusztult ő is a hófúvások öbleiben, hol hullák verdesték a partokat, és ezüst szilánkokban tobzódott a tél... Árnyékhajtotta testekbe harapott a mélyre markolt fagy, mint az utolsó dadogás, s a talajba töredezett szavak, melyek már sohasem értek oda, honnan a szülőföld rekviemje sirt.

Next

/
Thumbnails
Contents