Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

1989. november 11., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Vállalkozni pedig muszáj...

PetrenVó János: A versenyhelyzet energiákat szabadit fel

— Ürnak, vagy elvtársnak szólíthatom? — mert manapság ebben a nagy tülekedésben az utóbbit néhányon kikérik maguknak.

— At(tál függ, Ön. melyik pártnak a tagja. Mert jómagam. minit bizonyára tudja, az MSZMP egyiik alap- szervezetének titkára voltam, és sóba nem rejtettem véka alá véleményemet, amit persze esetenként nem velttek jónéven. Egyébként a Magyar Szocialista Párt tagja leszek. Egyrészt meggyőző programja miatt, másrészt pedig mer(t nekem már csak ilyen „balos” a természetem. Meggyőződésem, hogy egy konstruktív, progresszív baloldal nélkül nincs felemelkedés, nines demokrácia sem. Egyébként pedig ami a megszólítást illeti. ha Ön az én pártommal szimpatizál, szólítson csak elvtársnaík.

— Beszéljen néhány szót magáról.

— Tanulóiként 1955-iben kezdtem az Ózdi Kohászati Üzemekben, s két esztendő múlva mint elektro'lakatos szabadultam fel. Az ÓKÜ tekercselődzemóben 25 évet dolgoztam, 187 újításomat jegyezték be, végül alkotói nívódíjjall jöttem el a kohászattól. Az ultolsó nyolc évet egy kutatólaboratóriumban töltöttem, ahol a fémszórás és a patronszórás >vdlt a szakterületem. És nem is olyan rossz eredménnyel dolgoztam. Azóta ezt az üzemet bezárták. Nem tudom miért, de amiit ott jómagam kidolgoztam, megtanultam, azt átmentettem a saját cégembe. Jelenleg hat szabadalmam van, s ezek alapján 21 olyan terméket gyártunk ebiben a kis üzemben, amelyek a nyugat-európai piacokon is eladhatók. A nagy kopásáillásáig'ú anyagoik előállítása az „üzletem”, s 21 termékünk nagy részét át tudjuk telepíteni a megvásárolt durvahengerműbe. Én nem a nagy tonnáik hengerlésében, hanem késztermékekben gondolkodom, hiszen ennek az egy tonnára jutó kihozatali nyeresége többszöröse annak, amit jelenleg a durvahengermű produkál.

— Nem új dolog ez. . .

— Persze, hogy nem. De aktkor miért nem csinálták? A képlet ugyanis egyszerű: minél magasabb feldolgozási fokon hozom k,i a terméket, ha az jó minőségű, akkor magasabb áron tudom eladni. Egyébként meg akarom oldani az önálló acélgyártás! technológiát is, megteremtve ezzel a szerszám- acélgyántás alapanyagát a hengermű számára.

— Nem ismerem a durvahengermű gazdasági számadatait, de úgy hírlik, hogy nem nyereséges.

— Hát ez az ÓKÜ leg- veszteségeseb'b gyára, öt éve foglalikozmiak a leállítás gondolatával, tehát ölt év alatt nem tudtak odajutni, hogy az egy nyereséges vállalkozás legyen. Ebből következően a szükséges fejlesztések is elmaradták, s egyre jobban leziMött a durvahengermű állaga, a gépék, a szerelvények, egyszóval münden. A hengermű a 24. órában van, s az utolsó löhe- Iőség, hogy valamit csináljunk.

— Tehát ön egy veszteséges gyárat vesz meg. Ehhez bátorság kell, vagy valamilyen holtbiztos elképzelés, amellyel a veszteség megszüntethető és nyereséget tud kihozni a hengerműből. Egy vállalkozás lényege, célja, a nyereség. Nem gondolja, hogy túl nagy a kockázat?

— Azt szokták mondani, hogy a vak ló nekiszalad a fa,Inaik, mert nem látja a falat. Hát én látom a falat. és tudatoson vállalkoztam. Amikor megtudtam, hogy az ÓKÜ-bői, pontosabban a durvahengerműiből 600 embert elengednék, és nem lesz munkájuk, akkor — miivel nagyon jól ismerem ezt-a területet, itt nőttem fel — elkezdtem számolgatni. Felmértem a helyi adottságokat, és a piaci ’ehe t ős ég ek él. Elképzeléseim, "rámításaim szerint ez egy nv-ereséges vállalkozás lesz.

— Kapott valami segítséget az OKÜ-töl?

— A vállalatvezetéssel, illetve Latz úrral, az első számú vezetővel kezdtem tárgyalni. Azt .mondta, rendben van a dolog, nézzem meg, milyenek a lehetőségek. Am utána, amliíkor már élesben meint, akkor különböző társulásokat találtaik ki, ésegy- re-másra hangzott a kérdés: miit találtatok már ki megint, ugyan mitől lesz nyereséges a durva? Hát mi mindig kitalálunk valamit, és amit kitalálunk, az működik is. Ezért aztán megszülettek az eilendruikkerék, akik azt mondták: ha Pet- renkónaik megéri ez a vállalkozás, akkor nekünk miért .nem éri meg? S különböző szervezéseikhez láttak, hogy legyünk kft.4k, a dolgozók vegyenek fel pénzt, újrakezdési alapot, legyen részvénytársaság ... Kitaláltak még néhány vállalkozási formát, de minden esetben felkínálták, hogy lépjek be a boltba. De én egyik boltba sem tudók beléjMii, .nekem nincs időm arra, hogy vitatkozzak. Hia télen ősibéka lennék, akkor belemennék, mert öt-hat óv nem számítana életem 250—300 évéből, de mivel ilyen szűkre szabott a mii életünk, ennek megfelelően kell élnünk, gyorsan kell gondolkodnunk, c selekednünlk, d ö ütemünk.

Semmi értelme nincs annak, hogy vitatkozzak olyan emberekkel, akik beleszok- taik valamibe, és már nem tudnak változni, váltani, gondolkodásmódjuk nem olyan, m'iin't az enyém. Mert a 'kerítésen belüli gondolkodással nem mennék sóikra, Más széliemet viszek a hengerműbe, ami nem biztos, hoigy találkozik néhány ember elképzeléseivel. Nincs idő viitaitikozmi azokkal, akik nem tudnak járni, és n.em is akarnak megtanulni. Annak örülnék igazán, ha találnék néhány olyan embert a hengerműben, .aki nála,mnál is biztosabban jár, aki gyorsabb, ötletesebb, akitől tanulni lehet.

— Gondolom, vannak a hengerműben műszaki emberek, akik értik a dolgukat, csak vagy nem jól dolgoztatták őket, vagy nem akartak jót dolgozni.

— A legelső, ami a mérhetőséget 'biztosítja, a gazdasági része a dolognak. Egy nagyon jól működő gazdasági, pénzügyi rendszert dolgoztunk ki igen rövíid idő alatt, ami januártól működni fog. A számítógépes rendszer biztosítja majd a tökéletes, pontos rátekintési a gazdasági és pénzügyi hely- ze'tre, ebben a több mint százéves gyárban. Teljesen új szellemű gazdasági vezetést alakítottam kii, s megkerestem azt az embert, áki hozzám hasonlóan gondolkodik. Nagyon sok fiatal van, akinek nem adtak lehetőséget. Ha valakit friss diplomával. mondjuk egy gépészt, vagy kohászt bedugnák valami irodáiba, számókát ösz- szeadimi, s csa'k akikor veszik elő, arnlikor már mindent elfelejtett, amit tanúit, akkor már nem lehet vele jó üzletet csinálni. Akikor kell felfedezni az embert, amikor még .konvertálható a tudása, akkor kell vezetőt csinálni belőle.

— Nyilván felvette az emberekkel a kapcsolatot ,a hengerműben. Röviden mondjon valamit elképzeléseiről, mármint a vezetői felállásról.

— Számos, ma még fontosnak számító beosztásra nem lesz szükség. A műszaki, ügyvezető igazgató közvetlen termelésirányító is lesz. Ő ott lesz a porondon, és nem az irodáiban, mert számomra nem kell majd jelentést írnia, mert én' is ott leszek, ismerni fogom a gyárat. A piaci értékesítést is önállóan oldjuk meg, ebben már el is indultunk. A közvetítő kereskedelmet, kiiktatjuk, a Pekó Művek termékei l mi juttatjuk majd

el a felhasználóihoz, hogy a nagy kereskedelmi rendszerek ne részesedjenek a haszonból. Eddig is méltánytalanul vették fel a pénzt.

— Az embereknek olt a hengersoron mi a véleményük?

— Úgy vélem, pozitívan értékelik a vállalkozást. Örülök, ment nagy ,nyitottságot látok bennük. Megnyugodtak, hogy nem kerülnek az utcára. Képzelje el, ,ha önnek van két gyereke, és még csak 45 éves, és azt mondják, hogy elsejétől nincs munka.

— Bizonyára tud róla, hogy Ozdon nagyon sokan drukkolnak önnek, hogy sikerüljön a vállalkozása. Nem irigykednek, tudomásul veszik eddigi sikereit.

— Ózdi vagyok, közéjük tartozom. Végeredményben, ami i,tt történik, az nemMagyar Sándor: Hová mennek? Ki áll jót értük?

csak számomra, az ózdiak számára fontos, hanem az egész ország,mák, a gazdaságnak. , Azt hiszem, számomra az adatott meg, hogy a fialtörő kos szerepét tölt- sem 'be. Kis idő még, és nem .leszek kuriózum. Az egész országban megindult egy folyamat, ami csak fejlődést hozhat. Mert nem szabad csakis nagyvállaltatokban gondolkodni. Szeptemberiben az NSZK-lban jártam. Innen a példám: hét-nyolc eég vett meg egy olyan nagy gyárat, ami nem jól működött, nem volt nyereséges. Most ragyogóan működik, pedig a gyár ugyanaz, csak kisebb részekre bontották. Megváltozó,tit, másképpen működik, például az érdekeltség. A kisebb cégek rugalmasabban mozognák, ez a lényege mindennek. Ma gyakorlatilag a gyorsaságon múlik a siker. Gyorsaság nélkül nincs gazdaság, nincs politika, nincs semmi. A tulajdonosi szemléletet szeretném bevinni ebbe a gyáriba, hogy mindenki érezze; a Pekó Művekben érdemes dolgozni. Ez egy olyan működő gyár lesz, ahol mindenki biztonságot talál, aki 'becsületesen dolgozik. De a mérce nem ott lesz, ahol most van. amelyre mindig azt mondtúk, magasra van téve. Pedig nem is volt olyan magasan, ráadásul még alatta is mászkáltunk. Mindez persze sok magyar vállalatra érvényes.

— Igen. De ön nem egy új gyárat épit, hanem egy régit vett meg, gépekkel, eszközökkel, szemlélettel.

— Azért volt, és van jó szellem is éhben a gyárban, és remélem, ezt a jó szellemet meg tudom őrizni, vagy netán még jobbá tudom alakítani. Már megbocsásson ,a következő lírai kitérőért, de ugye, a madaraik nem tudnak repülni, ha leragasztják, vagy lekötik a szárnyukat. Nálunk, eddig az volt a példaértékű, ha valaki nem repült, hanem lépegetett. Márpedig verseny nélkül, a gazdaság is, a politika is csak lépeget, stagnál, amelyPohánka Elemér: A korrekt

együttműködés nélkülözhetetlen.

nek következményei ismerték. A versenyihelyzet energiákat szabadít fel, a gazdaságban is, a politikában is. Olyan energia ez. amely magosba repítheti az országot, az embert.

itt Özdon azt mondják, hogy Petrenkó sok mindent megengedhetne magának, de nem enged meg magának semmit. Főként azt nem, hogy ne gondolkozzon. Nincs ideje arra, söba nem is volt, hogy lazítson. Ám érthetetlen — hallani —. miért vesz meg valaki egy bezárásra ítélt, matuzsálemi korú berendezésékkel működő veszteséges üzemet, almáikor van egy jól menő, ismert kisvállalata, aihol rizikómentesen, tisztességes megélhetést biztosít családjának, sazoknak is, akik nála dolgoznak. — Magasra tört, csak meg ne pörkölődjenek a szárnyai — mondja kísérőnk, akivel a hengerműbe ballagunk, akit egyébként személyes jóbarátság fűz Pet- renkóhoz.

A hengerműiben éppen üzemálilás van. A nyomasztóan csendes, óriási csarnok szinte rázuhan az emberre. A szomszédban viszont ott izzik, szikrázik az acélmű, ahonnan az alapanyagot kapják a hengersorok. A kck’illák mellett törpévé zsugorodik az ember, jelentéktelennek, semminek érzi magát, s földhözragadtságá- ban csak a hőit érzékeli, és eszébe jut, hogy tél idején milyen sokat fogyaszt a gáz- konvektor. milyen nagy a gázszámla. Itt egy kellően át nem gondolt ötlet, néhány óra üzemálláis, ami nem adja a tervezett készterméket, százezrekbe, milliókba kerül. Millió forintok válhatnak hamuvá, semmivé, ebben a tűzben. Az a százmillió forint is, «menynyiért Petrenkó János megvette ezt az üzemet, és amelynek a fele bankhitel. Az acélműhöz, de az egész ÓKÜ-höz való kapcsolódás a szállítástól az energiaszolgáltatásig. nélkülözhetetlen, ettől nem függetlenítette magát -a hengermű. A jó kapcsolat az életet jelentheti. Itt van például a karbantartó gyáregység, amely immár kfit.-ikénit működik, és magától értetődően haszonra törekszik. A durvahengermű egyszeri, szokásos évi nagyjavítása folyóáron számolva, mintegy 15 millió forintba kerül, nem számolva a rö- videbb-ihasszaibfo ideig tartó esetleges javításokat. A Pe- kó Művek ezernyi, szállal kapcsolódik majd éhhez a könyörtelenül működő vertikumhoz, ahol a dolog természetéből következően nincs barátság, engedékenység, elnézés és kegyelem. Itt minden percért és mindenért fizetni kell. És ha nincs nyereség, a vállalkozás megbukott.

Pohánka Elemér gyáregy- ségvezetőitől arról érdeklődtünk, szerinte miilyen esélyeikkel indult Petrenkó vállalkozása.

— A durvahengermű nem gazdaságossági Okok miatt, ■hanem műszaki állapota mi- altt került, a megszűnő üzemek listájára. Ugyanis az elmúlt három évben azon törtük a fejünket, hogyan lőhetne gazdaságossá tenni az adott körülmények között, a durvahengerművet, vagy legalábbis azt az élő hengersort, amelyre Petrenkó vállallk ozá sa tulajd önképpé n épül. Vállalkoztunk néhány olyan speciális termék előállítására, amelyet ezen a hengersoron két esztendővel ezelőtt még nem gyártottunk. Ezek közé tartoznak például a vasúti alátétlemezek, ,v.agy a közúti járművek abroncsai. Most, az első fél évben nyereségünk van ezen a hengersoron, a számok szerint 28—30 millió forint. Éves szinten körülbelül 50 —52 ezer tonna készterméket gyártunk a trióhengersoron. A gyáregységhez még további sorok is tartoznak, de azokon csak félterméket állítunk elő. A gyáregység még ebben az éviben is feldolgozott mintegy 320 ezer tonna öntecset, ami jövőre csökkenni fog 200—250 ezer itonnára. Legalábbis a tervek .szerint. Hogy aztán, a terveikből pontosan mii lesz, azt m.ajd jövőre elmondják Önnek, valahol másutt. A durvahengermű egyébként az ÖKÜ féltermókellá'tó bázisa, hiszen a finomhengermű részére gyakorlatilag a teljes bugamennvliség innen kerül ki.

— Megkérdezném: mi lesz ezzel a hiánnyal? Továbbviszi a gyártást az ú.i tulajdonos, vagy nem?

— Szükséges, hogy ezeket , továbbvigye, mert. a vállalat megma radó hangers arain ak ellátását helyben kell biztosítani. mert így gazdaságos. Nyilván ezt szerződésben rögzítik majd. és mindkét fél arra fog törekedni, hogy a maga számára előnyöket biztosítson. Ami a lehetőségeket illeti, arról a következő a véleményem: a durvahengermű nem a legkorszerűbb üzem, ezért termelékenysége sem kedvező. Ma, egy hengermű, ha nem termel legalább 200—250 ezer torna terméket egy évben. azt sehol nem tartják

gazdaságosnak. A Pékó Művök gazdaságos lehet, ha a jelenlegi árak mellett a jelenlegi önköltséget tartani tudja, s ha ezeken, az alapvetően kis termelékenységű hengersorokon nem vállalkozik nagy tömegű termékek gyártására, hanem speciális termékeket .készít, kis rneny- nyiségben. és jó áron értékesíti. Erre az útra léptünk mi is, és úgy tudom, P-et- renkónak is ez a szándéka.

— Tehát ön szerint megél majd a Pekú Művek?

— Igen, ha a mostani érés költségviszonyokkal számolunk. Számolnia kell viszont azzal, hogy az új felállásban a forgalmazás, az energiaköltségek, vagy az alapanyag árai másként alakulnak. Ezért hangsúlyoztam, hogy a mostani önköltség és a mostani árviszonyok között lehet gazdaságos. A hengermű egyébként legalább 30 vagy 40 ponton kaiposOlódiik az ÖKÜ-höz, ezért, a korrekt együttműködés nélkülözhetetlen. A Péké Művek semmiképpen nem tudja magát függetleníteni.

— ön mit kíván Petrenkó Jánosnak?

— Sikert, hogy jól működjön vállalata. Legyen öröme munkájában. Nézze, én kerek harminc évet dolgoztam itt, a legkülönbözőbb beosztásokban. A jövő éviben nyugdíjkoros vagyok. Azt akartaim minden igyekezetemmel. hogy az itt maradó fiatalabb generációnak legyen munkahelye. Nem rajtam múlott, hogy ez nem sikerült, hogy a durvahengermű leíródott. hogy szélnek kel.1 ereszteni 600 embert. Hónapok óta gyötör ■ennek tudata és örülök, hogy jött Petrenkó, aki munkát, megélhetést, reményt ad az embereknek. És ez nem kevés.

Magyar Sándor, a durva- hengermű üzemvezetője még nem készül nyugdíjba, és nehezen tudja visszafogni indulatait. Éppen egy értekezlet után váltottunk szót vele, mely értekezleten —, mint mondta — ismét nem született semmi érdemi döntés.

— Engem az érdekel, hogy a nyugdíjasok ügyében szü- letett-e már döntés. Mert amennyiben nem született, és nekünk be kell állni a létszámra, akkor nekem kell majd megmondanom annak a 30 éve itt dolgozó embernek, hogy január 1-től nincs hol dolgoznia. Most 630-an vagyunk, s tudomásom szerint a Pekó Művek csak 400 emberre tart igényt. Könnyű kiszámítani, hogy 230 ember „lóg” a levegőiben. A legutolsó adatok szerint 150- en jogosultak nyugdíjra. De mi lesz azokkal, aíkük- csak a jövő év szeptemberében, vagy októberben mennek nyugdíjba? Tudja, amikor 1987-iben .szóiba került a durva leállítása, ekkora késsel verték az asztalt! Ilyen nagy késsel! Van tehát néhány olyan kérdés, amelyre a választ az SZTK-nak, illetve a Koordinációs Irodának kell megadnia. Két hónap áll rendelkezésünkre. És ketyeg az óra! Petrenkó ragaszkodik az általa megjelölt létszámhoz. Rendben van. igaza van! ö ennyivel meg tudja oldani a hengermű üzemmenetét. És a felszabaduló létszám? Mi lesz velük? Hová mennek? Ki áll jót értük? És mindig a vezető asztalára teszik le a papírt: hajtsa végre a létszámleépítést! Akikor én beadom a felmondásom, és azt mondom, hogy elmegyek.

Szarvas Dezső Fotó: Laczó József