Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
. ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. november 4., szombat Beszélgetés Eötvös Pállal, a Népszabadság főszerkesztőjével ügy héttel ezelőtt, az Észak-Magyarország újságíró- stúdiójában tartott előadási Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője. Előadása után beszélgettünk az MSZP szervezéséről, sajtópolitikájáról. — Mint a Népszabadság fő- szerkesztője, egyúttal a gyakorlatban is formálója az új párt sajtópolitikájának. Hogyan ítéli meg. miként látja az MSZP sajtópolitikájának legfőbb vonásait? Van-e markáns különbség az MSZMP és az MSZP sajtó- politikája között? — Az MSZP-nek kialakult sajtópolitikája még nincs, nem is lehet, hacsak annyiban nincs, hogy tagadja a korábbi pártsajtó sajtópolitikáját. Kérdés per. sze, hogy milyen is volt régen a pártsajtó irányítása? Az egész helyzetet leginkább a pórázas kutyasétáltatáshoz tudnám •hasonlítani. Ha túl rövid volt ez a póráz, akkor a séta közben a kutya nem érezte jól magát, ha meg hosszú, akkor meg a póráz állandóan a kutyavezető lábára tekeredett. Sokan tehát a póráz hosszának liberalizálását vallották, mások meg épp ellenkezőleg, azt mondták, hogyha hosszabb a vezetőzsinór, a kutya ide- oda futkároziik. Ám, bármely irányzathoz is tartoztak a sajtópolitika formálói, egyben megegyeztek, nevezetesen, hogy a sajtó irányítását nem tudták elképzelni póráz nélkül. Nos, az új párt már azt vallja, hogy mindenféle bilincs, fizikai kapcsolat nélküli intellektuális, morális, politikai kötődés jöjjön létre az őt támogató orgánom és a Magyar Szocialista Párt között. — Az MTv2 október 25-i Napzártájában, a nyilvánosságról szóló vita kapcsán a Beszélő újságírója kemény hangon bírálta a Népszabadságot. Haraszti Miklós e műsorban azon véleményének adott hangot, miszerint a Népszabadság az MSZP íze szerint formálja tudósításait. s ily módon torzítja az ellenzéki szervezetek törekvéseinek bemutatását, ön hogyan ítéli meg saját lapja munkáját, törekvéseit? — Az elmúlt néhány hónap alatt mi, népszabadsá- gos kollektíva megpróbáltunk oldani az újság merevségein. Azt hiszem, azok az olvasók, akik rendszeresen olvassák a lapot, érzik a szerkesztőség útkeresését. Öröm, hogy például a hét végi számaink népszerűsége, olvasottsága nő az értelmiség körében. A kötöttségeinken már a párt- kongresszus előtt igyekeztünk oldani, ám a pártkongresszus után újabb változások léptek a lap életébe. Megszűntünk például pártlap lenni. Ma sehol sem olvasható, hogy a Népszabadság a Magyar Szocialista Párt lapja lenne, mert nem is az. Mi helyzetünket úgy definiáljuk, mely szerint mi egy, a szocialista párthoz közel álló, de elsősorban baloldali lap vagyunk. Olyan újságot igyekszünk tehát szerkeszteni, mely a baloldali eszméknek széles teret ad. Közli tehát a szocialista párttal kapcsolatos híreket, információkat, de ugyanígy rendelkezésére áll minden baloldali eszmének, annak terjesztésének. Egy lapnak — megítélésem szerint — három feladata van. Először is, a lap az olvasóé. Ezért a lap elsődleges feladata, az olvasó szolgálata. Azaz: elfogulatlanul tájékoztatni minden hírről, eseményről, mert az olvasó joggal várja ei, hogy pénzéért hiteles tájékoztatást kapjon. Másodszor a párté és a baloldali erőké, akik viszont azt várják el az újságtól, hogy mindenkor a teljes hűség igényével mutassák be szellemi irányzataikat, hogy terjedhessenek. Végül pedig a lap az újságíróké, akik e fórumon kifejthetik saját gondolataikat. S ennek a gondolatsornak megfelelően erősíthetik, illetve bírálhatják a baloldali eszméket. Természetesen az én fülembe is jutnak azokból a bírálatokból, mely szerint a Népszabadság cikkei manipuláltak. Nos, nemcsak hiszem, hanem bátran állítom, hogy lapunkban megjelenő tudósítások, eseményleírások mindig korrekten tükrözik azt, amiről íródtak. Nem támadásként mondom, de azok, akik bírálnak, nézzenek körül a saját házuk tája körül. — Mostanság több kérdőjel jelenik meg a megyei lapok körül. Az ellenzéki kerekasztal egyik legvitatottabb kérdése is épp e lapok további sorsához kapcsolódik, ön, aki sokáig megyei tudósítóként dolgozott, s így jól ismeri a megyei lapok helyzetét, a vidék olvasói szokásában elfoglalt helyét, hogyan ítéli meg a kérdéskört? Véleménye szerint milyen átalakulási irány felé kell mozdulnia a megyei lapoknak? — A megyei lapokat eddig <egy bizonyos egység jellemezte. Most ez az egység megszűnik, s azt hiszem, ahány megye, annyiféle megoldásról beszélhetünk. A gond az, hogy ma még szinte senki nem tud semmit pontosan arról, hogy miként képzelhető el ebben a megváltozott helyzetben a vidéki sajtó működése. Az ugyanis kevés, hogy önállóak lesznek, kft., vagy részvénytársaság formájában dolgoznak tovább. Hosz- szú távú sorskérdésről van szó, ezért alapos átgondolás szükségeltetik. Először is, külön kell választani a gazdasági kérdéseket a politikai kérdésektől. A vidéki újság a mai Magyarországon olyan kivételes politikai áru, mely képes önmagát eltartani. Ugyanakkor éppen ezt az árut kell egy csomó ponton átstruktúrálni, átrendezni. Ebben az átrendezési folyamatban a vidéki sajtónak tehát fel kell adnia a pártlap jellegét, s helyette baloldali szellemiséget kellene csak tükröznie. S természetesen ebben a felállásban helyet tudna biztosítani a többpártrendszerben minden párt moderált véleményét. Ilyenformán valószínű, hogy a lapalapítónak a jogai beszűkülnek, s csak a főszerkesztő kinevezésére korlátozódnának. A főszerkesztő személyének ■kinevezésekor viszont a legfőbb szempont az, hogy ké- pes-e ezt a baloldali sajtó- orgánumot úgy vezetni, hogy az a baloldalhoz közel álló legyen, de ne jöjjön létre közvetlen függés. A megyei lapok ma nyereséget termelnek a kiadó vállalatóknak. A következő esztendőben szinte bizonyos, hogy emelkedni fognak a papírárak, a nyomdaköltségék stb. Ehihez időben fel kell készülni. Ma vannak olyan nézetek, mely szerint az lenne jó, ha ezek a kiadó vállalatok tőketársakat keresnének és részvénytársaságot, korlátolt felelősségű társaságot stb. hoznák létre. Ennek megfelelően, ha ebben a társulásban más politikai szervezet is tőketársként szerepel, úgy a bonyolult helyzet még köny- nyeb'ben megoldható. Nevezetesen, a kiadó elősegíti ezen más pártok szellemiségét sugárzó lapjainak megjelenését, bevezetését a piacra. s terjesztését. Ily módon a hagyományos megyei lapok is jobban, minden kötöttség nélkül eleget tudnak tenni a baloldali elkötelezettségüknek, pláne, ha a baloldal, s így az MSZP töke társként részt vesz a kft., rí. kialakításában. — A megyei lapok jövőjével kapcsolatban többen megfogalmazzák a semmilyen pártot nem kiszolgálni igényét. Véleménye szerint lehet-c. tud-e egy politikai lap független maradni? Egyáltalán, megítélése szerint lehet-e úgy politikai újságot írni. hogy az semmilyen párthoz, semmilyen irányzathoz nem kötődik? — Azt, hogy mit lehet és hogy mit szabad, mit észszerű megtenni, két külön dolog. Vissza kell térnünk az előző válaszom alaptételére, nevezetesen, hogy a lap ma politikai áru, mely jól eladható. De azért adható el, mert politikai áru. Most persze az a kérdés, hogy mitől válik politikai áruvá. Nos, semmiképpen nem attól, hogy a fejlécén vagy az impresszumában közli, hogy kinek is a lapja, hanem attól, hogy valamilyen párt-, vagy szellemi irányzat gondolatiságát 'sugallja. Én egyébként nem tartom elképzelhetőnek, hogy a megyei lapok függetlenek legyenek politikai értelemben. Miiért? Egyszerűen azért, mert ugyan deklarálhatja magát függetlennek, de akkor jönnek majd a különféle pártok újságírói, s joggal kérnek majd helyet maguknak a lapban, a szerkesztőségben. Ez látszólag nem veszélyezteti a függetlenséget, de csak látszólag, hiszen később elképzelhető, mind többen és többen veszik át á helyet, aztán a szerepeket, s nem kell ahhoz két esztendő, hogy a független megyei lap már más politikai akaratot szolgáljon. Ezért — véleményem szerint — a politikai függetlenség utópikus álom. — Szó esik egy esetleges kuratórium létrehozásáról, amely felügyelné ezt a függetlenséget. . . — Ezt ne is említse, ilyen ötleteikkel csak a jó szándékú, de abszolút dilettáns állhat elő. Én azt a kuratóriumot egyszerűen sajtó- vurslinak nevezem, ahol elkezdődik a marakodás a különféle pártok között. S e harcok első áldozata éppen az újságírói szakma lesz. — Az MSZP tagjait bénítja, hogy az új párt nehezen szerveződik. önnek milyen tapasztalatai vannak e szerveződést illetően? — Tény, elég nagy zavarodottság tapasztalható az emberi fejekben. Az okok sokfélék. Ez a párt most elsősorban azzal van elfoglalva, hogy felépítse önmagát, létrehozza a saját szervezeti felépítettségót. Ám ahhoz, hogy a falakat fel tudja építeni, a régi tető nélküli építmény falait az alapokig kell lebontani. Ennek megfelelően meg kel! szabadulnia a jogelőd párt apparátusától, vissza kell szolgáltatnia a kompromittáló pártvagyont stb., stb. Szóval, rengeteg lépést kell megtennie, s ez nem megy máról holnapra. Ilyenformán az MSZP nehezebb helyzetben van, mint egy teljesen tiszta alapokon szerveződő új párt. S ezenkívül — bár hangoztatjuk az alulról felfelé szervezkedés igényét — felülről is szervezni (kell bizonyos dolgokat. Azért, hogy a folyamatokat felgyorsítsuk, a Népszabadság is felvállal hasábjain bizonyos pártszer- vezési feladatokat. Olyan feladatokat, melyeket egyébként sem a korábbi, sem pedig az MSZP megszervezése utáni időben más nem lát el. A toronyról majd később. Jelzésként viszont mégis essék szó róla itt az elején, csupán megmutatva, felhíva rá a figyelmet: valaminek a jelképére, valamely érzés szimbólumára. Talán a végére érthetővé válóik. Boldogkőváralján beszélgetünk, a helyi intézőbizottság ülésén. Az a feladata ennek a bizottságnak, hogy tegyen a faluért, emlékeiért, természeti értékeiért, mutassa be, őrizze meg, mi bemutatásra, megőrzésre való, ily módon veridégjárást is lendítsen. Mindennek érdekében sok minden történt az utóbbi években itt, ebben a különös szépségű, sajátos hangulatú, ezernél is több lelket számláló falúban. Majdnem kiszaladt a gépből, hogy „szerencsés környezetbe épült faluban”. De- hát ezen a szerencsés kifejezésen lehetne vitatkozni. Mert szépnek valóban szép a Zemplén nyugati része, a hegyekkel, hatalmas sziklákkal, melyek egyikére sok évszázada várat építeni is helyénvalónak találták eleink, szép innen ránézni a Ber- nád völgyére, de éppen a meredély hegyek, a sziklás talaj, szóval a szemnek sok szépség tette keservessé az itt élők mindennapos munkáját, sokszorosan töfolb verejtéket követelve a termésért, mint mondjuk egy fekete főidő, asztal si.ma- ságú, síik vidéken. Az sem mondható éppen szerencsésnek, hogy a csupán néhány kilométerrel odáiblb lévő Atoaújiszántó közismerten a világhíres hegyalja egyik rangos települése, ugyanakkor ennek a földrajzi tájegységnek szintén részes faluja, Boldogkőváralja már nem számít Hegy- aljához. Pedig az itt termő bor... Hát aki. már megkóstolta, annak nem kell beszélni róla, aki még nem kóstolta, az csendes pihenő alatt, tehát 14—16 óra között megtekinthetik az idetérők. A Ziűhy-kápolnát ugyancsak szeretnék rangjához illően rendibehozni, hogy bemutatható, megnézhető legyen. Ezt a külországban élő leszármazottak, az egykori tulajdonosok utódali' is támogatják anyagiakkal is. (A tanács küldöttsége nemrég felkereste ő'ke;t, segítségüket kérve, örültek a látogatásnak, közülük is eljött ide valaki, ugyancsak örömmel látva, hogy a kastély elkerülte a sok száz más hasonló létesítmény sorsát, nem ment tönkre, inkább gyarapodott, .például központi fűtéssel, az állagmegóvás sok eszközével és humánus célokat szolgál.) Szó van arról is, hogy Árkát, a .közigazgatásilag ide tartozó, csodás kis falucskát, — innen erre tovább már nem vezet út — üdülőfaluvá fejlesztenék. Az üdülőfalu .megléte persze még odább van, az Árkán található, Popovics-féle csűr viszont adott. Ráadásul járgánnyal egyetemiben! Hogy mi az a járgány? Majd meg tetszenek látni Boldogkővánalján, a Tájiház hátsó fertályában — ha oda egyáltalán befér a csűrrel egyetemiben — mert a csűr mindig is a porta hátsó részén találtatott, abban meg mindenféle szerszámok, eszikiözök foglaltak helyet, egyebek között — de csak néhol — a ló méghajltásiú járgány is, mely körfoe-köribe forgatva végezte a szükséges tennivalókat. Ezt az arkai csűrt szerelnék áttelepíteni a boldogkőváraljiaii Tájiházhoz, legalábbis az áttelepíthető részét. Ha nem, hát majd megépítik az arra alkalmas mesterek, hiszen, miként a már többször emlegetett intézőbizottság! ülésen is elhangzott, a csűröket soha nem mérnökök Ha a torn... menjen egyszer el a faluba és kérjen. Szívesen megkínálják. Nem kívánják, hogy dicsérje, de rosszat se mondjon róla, mert igen érzékenyek itt a népek és nagyszívűek. Érdemesebb jóba lenni velük. És azt is tesgenek tudni, hogy a.ki megkínálja az ideiéről egy pohár borral, az arra is emlékezik, hogy nagyapja, dédapja, die talán még édesapja is puttonynyal, kosárban hordta vissza az egy-egy nagyobb zápor által lecsupaszított sziklákra a termőföldet. Talán ennék a fáradtságát, földlszeretetét is őrzli génijeiben. Meg azít is tudnia kell, hogy a viszonylag laposabb helyéken is .sok a kő, a szikla, a traktor aketörése — ha egyszer valaki felmérné — talán éppen itt a legmagasabb a megyében. De hagyjuk is a „szerencsés hely” és a „szép hely” ellentmondásainak fejtegetéseit, inkább térjünk vissza a már említett intézőbizottsági ülésen-beszélgetésen elbangzottaík — felületes — felemlegeté- séhez. Mindenekelőtt arról szólva, hogy mindez a faluközösség legújabb létesítményében, az alig néhány hete elkészült faluházban zajlott le. A faluházban, melynek minden .szükséges munkáját helybéli mesterek, szakemberek végeztek el, a pénz meg előkerült, adódott innen- onman. Szó esett itt egy másik házról is, a tájházról. Ez sem régi, szépen berendezett, de sajna kevesen ismerik, az ide érkezők, a kéktúra országos kiránduló vonalának járókelői is csak helyben értesülnek, ha egyáltalán értesülnek létéről. A kéktúrások között persze főként diákok találhatók, sok általános iskolás, és a csoport vezetője, valamely tanárnő természetesen rögtön számol: tíz forintjával negyven embernek négyszáz forint lenne, ennyit kéne kivenni az amúgy is kicsinyke bukszából, hát szívesen megnéznék, dehát ugye ... És ilyenkor a helybéli illetékes legyint: csak jöjjenek be, nézzék meg, valami jelképes összegért. De ott kanyarog már a várhoz közeli hegyen az ösvény a kilátóhoz is, az ösvény mentén táblákkal jelzett növényék, egyilke-másika igencsak ritka, érdemes ezekkel is megismerkedni, különösen, ha csak itt lehetséges az ismerkedés. Megteremtődik hamarosan a közelben a vízi- madarakmak is egy tanyalhely, „csak” a patakot ke.ll megfelelően elgátalni, hogy a víz tárolódjon, életteret biztosítson. Persze a gátat is úgy lenne jó kialakítani. hogy az iszaple rakód ássál, annak tisztítási lehetőségével is számoljanak, meg azzal is, hogy a hegyekből lefutó patak időnként .irgalmatlan tömeg vizet hoz és a gátnak tényleg gátnak kell lennie, hogy el ne v.igya mindenestül. A vár pincéjében leendő szoborkiállításról is szó van, meg is lesz, hiszen már a világítást is felszerelték, a padozatot is rendbehozták. Helyénvaló lépés a vendégfogadáshoz az is, hogy a kastélyparkot — az épületben szerencsétlen gyerekeket gondoznak — a építették, hanem falusi mesterek. Papírjuk ugyan nem volt róla, de megépítették, ahogyan kell. Mi legyen a tetején? Mármint a csűr tetejét mii fedje? Kérdezték a megbeszélésen. Hogy-.hogy mii fedje? Hát csakis az, ami valamikor is fedte! Zsúpszalma! így a válasz. És hol van manapság zsúpszalma? Mert ugye ,a kombájn ... Rövidre vágott szalmából ezt nem lehet, meg egyáltalán rozsból kellene, hogy hosszú legyen, a rozs meg ... Hát az lesz, hogy majd vetünk egy félhold nyii gabonát. Azt valaki kézzel learatja. És másik valaki zsúpnak megköti. Megint más valaki befedi vele a csűrt. Csakis ily módon lehetséges a csűr megépítése. Műiként valaha is így volt. Szóval nem egyszerű dolog megépíteni egy csűrt. Pláne járgányosat. Zsúpfedelűt. De, ha egyszer csűr, hát legyen csűr! Mert nagy szégyen lenne, ha elkészülte után valamely egykori, ma már idősebb gazda idebaMagna, megtekintené, majd rosszalló fejcsóválással odább menne, közölve. hogy biz’ ez nem is hasonlatos az igazira ... Olyan legyen, hogy bólintson rá: Ez már igen! így már megnézhetik majd azok is, akik messziről érkeznek akár a kéktúra útvonalán, akár kocsival. És mehetnek a szomszédos Boldogkő- újfaluba is, hogy egyik védett, természeti ritkaságunkat, az ott található kőtengert megnézzék. Nehéz persze, néhány sorban nem is lehetséges érzékeltetni, miként munkálkodnak egy magára maradó falu rangjáért, akik tehetik. Akiknek ez kötelességükké szalbatotit. Hiszen elsősorban talán mindez azokon múlik, akiknek szólni lehet: emberek csináljuk már meg ezt a faluházat. Meg ezt a tájházat. Meg... Mert mindig akad valami, amit csakis együttesen lehetséges összehozni. De: mindenképpen szükségeltetik valaki, vagy valakik aki, vagy akik tudják mit lehetne és szólnak. Most jön a torony. A falu egyik lakója (itt született) inkább műszaki beállítottságú, mint bölcsészhajlamú fiatalember, tehát mint ilyen nem igen kedveli a Úrázást. Sokkal inkább a praktikumot. A mit, hogyan, miiként lehet megcsinálni vonalat. Sok évvel ezelőtt többször, hosszabb időt töltöttünk el együtt. A praktikus, megcsinálható dolgokról beszélgetve. Egyszer csak a falu utcáin bandukolva teljesen váratlanul azt .mondja: tudod, az furcsa, hogy amikor diákkoromban hazafelé jöttem és messziről megláttam a falu tornyát, hát... elérzékenyülltem. És most is elérzékenyülök. Bárhonnan jövök haza. Lehet, nem pontosan így mondta, de: ezt mondta. Csend teremtődött, mert ezután minek is még többet mondani? Egyáltalán: lehetne többet mondani? Priska Tibor (balogh a.)
