Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. november 4., szombat Gergely Mihály, a Miskolc városnak adományozott műalkotásokból rendezett kiállítás megnyitóján Fotó: Laczc Gergely Mihály ajándéka A szülőföld igézetében A miskolci Mini Galériában rendezett kiállítás az első pillanatban szokatlannak tűnik. A két helyiség falai megteltek festményekkel, grafikákkal. Nemcsak egymás mellé, hanem egymás fölé is jutott az alkotásokból. Olyan ez, mintha egy műgyűjtő lakásába csöppentünk volna. Ez a hasonlóság nem véletlen, a kiállítást Gergely Mihály író, műgyűjtő által Miskolc városának adományozott száztíz műalkotásból rendezték. A varbói születésű írómecénás nagylelkűségét bizonyítja, hogy már 1976-iban egy kilencven műalkotást tartalmazó összeállítást adományozott szűkebb hazájának. Ezekből a képekből jött létre a Parasznyai Galéria. Az újabb adománynyal Miskolc lett gazdagabb. Az elsősorban .kortárs művészek alkotásait magába foglaló 'kollekció értékét Go- da Gertrud, művészettörténész szerint az is növeli, hogy számtalan önarcképet tartalmaz. „Különösen szép ezek közül az az unikumnak számító tollrajz, melyet Nagy László, a költő 1968- ban mint tanult képzőművész készített. A műfaj jeles, alkotásait ismerjük meg Pór Bertalan számos önarcképe közül, egy 1952-ben rajzoltban. Szüle Péter finom árnyalatokkal megjelenő arcképében, Czimra Gyula ezüstös tónusokkal modellált szénrajzában. A sokszorosító grafikai eljárást művelő mesterek auto- portréi közül kiemelkedő fontossággal bír Varga Nándor Lajos ex librisbe komponált portréja, Molnár C. Pál szép fametszete, ■ Dési Huber István 1927-ből való profil-arcképe.” A Szülőföldem igézetében című kiállítás egyik fő érdekessége a művészettörténész szerint Medgyessy Ferenc önmagáról készített plakettje. — Az első képet az új forint bevezetése után, 1946 őszén vettem — kezdte a gyűjtemény történetét Gergely Mihály. — Ez Bállá László Átkelés a Tiszán című szénrajza volt, a folyó tokaji szakaszát ábrázolja, ’42-ben magam is Tokajban voltam katona. De már ezelőtt is voltak kisebb grafikai lapjaim. Ebben az időben a Diósgyőri Munkást, előtte az Üj Utakon című lapot szerkesztettem, mint íróságra törekvő ember figyeltem fel a képzőművészetekre, mint a kreativitás kifejezésének egyik területére. A képek között sok olyat találunk, melyet dedikált az alkotója, de ez nem azt jelenti, hogy ezek mindegyikét ajándékba kaptam volna: a gyűjtő szereti hitelesíteni a műveket. Soha nem voltam gazdag gyűjtő, nagy fájdalom volt, ha valamelyik képet szerettem volna, de mégsem tudtam megvenni. Emlékszem, .a Mednyáriszky-képért 230 forintot adtam, ez akkor a fizetésem egyhatoda volt. Soha nem volt autóm, nem is hiányzott, de nehezen élnék sivár, üres falak között. Gergely Mihályt eddig íróként ismertük. A regények, novéllásikötetek sorában a legutóbb megjelent műve. a Röpirat az öngyilkosságról című művével az önpusztító élet gyökereit kutatta. Jelenleg — ahogy ő fogalmazott — gyötrődik, összefoglaló munkát ír a devianciáról, ennek társadalmi összefüggéseiről. A. műalkotások világától oly távolinak tűnik a kórházak ügyeletéin tapasztalható szörnyűségek valósága. Az író felelőssége mégis odaszólítja Gergely Mihályt, egy-egy huszonnégy órás ügyelet számtalan példát szolgáltat a magyar társadalom poklának legmélyebb bugyraiból. Egy ember életébe sok minden belefér, Gergely Mihály szavaival: „rajtunk múlik, hogy milyen ez az egy életünk, kell, hogy ezt a lehető legteljesebben éljük le.” Egy műgyűjtő "(épei Filip Gabriella A Magyar Néprajzi Társaság i889. január 27-én tartotta meg alakuló közgyűlését a realitások talaján 14 alapító és 498 rendes (taggal. Alapszabályában célul iMiagyarország népe és nemzetisége néprajzának kutatását .tűzte ki. E cél hajtja napjaink néprajzkutatóit is, s ennek eredménye .Balassa Jván A határainkon túli magyarok néprajza című .kötete, amely most a 100. évfordulón jelenít még. A címoldal fotóján egy kedves Ikis templom körüli gyülekeznek az emlberék. .Búcsú van Gyi.mesközéplokon. ,A borító hátsó részén pedig alsóbodoki lényok és asszonyok láthatóik ünnepi viseletben. 'Persze nevezhettem volna Lunca de Jósnak, vagy Dőlne Obdokovcenak az erdélyi, vagy a Nyitna megyei .két .kis falut. Csalk hát iákkor ki értené? De meg .kii .az, akii azt .meri állítani, hogy a kalldtaszegi népviselet az tulajdoniképpen Zonia Oalata-i, a csiiksomlyói passió su.mu.laui, a mezőségi keserves pedig Cimpia Ardealülu-i. No nem! Ez aztán teljes képtelenség ... „Vannak népek, melyek tekintélyes része valamilyen óknál fogva .kívül rekedt az anyanemzet határain. Ilyen sors jutott a ■magyarságnak i.s: csaknem egytbanmada él kisebbségben zömmel a szomszédos országok területén. lEzek ia .magyarok ülj hazájuk ál- lampollig.ánai, uigyiaroafokar műveltségük, irodalmuk, művészetük szerves része .az egy tőröl fakadó egyetemes magyar kultúrának. Ha pedig (közösek a gyökereik, ismerni illik a messzire .kihajló ágaikat is.” — olvasható a könyv előszavában. A továbbiakban .pedig ismerkedhetünk a Romániában, Jugoszláviában, Ausztriában, Szlovákiában és a Szovjetunióban élő magyarok szokásaival, ■életével, találkozhatunk — llegatálbbis a kötet lapjain — a csángókkal, szerémságiek- kél, a burgenlandi, csallóközi, Ikárpátukraj- ■n'ai imagyarssággall. Az egy országban .nemzetlségékkénit jegyzett népcsoportok tényleges nemzetiségüket csak úgy őrizhetik meg, ha ápolják nyelvüket, népi kultúrájukat. Tudatosan ezt kell cselekedniük. Nekünk pedig szintúgy kötelességünk megismerni népünk kultúráját. Ehhez segít ez a könyv is, amelyet egyébként szerzője Kós Károlyira k ajánlott. (dk) Lenyűgöző az az igyekezet, amellyel a miskolci bölcsészegyetem létrehozására szerveződött csoport munkához fogott. Kiállásuk, szívósságuk imponáló, hiszen immár több mint egy éve fáradhatatlanul ostromolják a segítségükre kiszemelt szervezeteket, s azok vezetőit. Ennek a dinamikus mozgásnak, példás erődemonstrációnak kétségtelenül van alapja. Látnivalóan az utóbbi években megélt társadalmi méretű értékvesztés tendenciája az egyetemek iránti érdeklődést kevésbé vetette vissza. Hogy pontos legyek: egyes fakultások, diplomás szakmák (pl. a mérnöki tudományok néhány csoportjának) presztízse romlott ugyan, de más ágazatokra, így a bölcsészeti tudományokra is változatlanul sok érettségizett fiatal aspirál. A bölcsészettudományi karokra évtizedek óta többszörös a túljelentkezés, ennélfogva igen nehéz azokra bejutni. Néhány mondatot történeti aspektusból is érdemes szólni arról, hogy a bölcsészet vonzása évszázadok óta alig gyengül. A régen alapított egyetemeken kizárólagosan a filozófiát, a teológiát, az etikát A 20. sz.-ban azután a technika áldása és pusztító ténye, a természet ökológiájának felélése, az ember fokozódó kiszolgáltatottsága, félelme és gyötrődése, ismét az emberi szellemhez vezette vissza magát az embert. A tisztesség, a becsület, a felelősségtudat, a közösségi szolidaritás és sok egyéb, ismét értékké nemesültek, melyek bölcsességben testesülnek meg. Ezért a szellem (németül: der Geist) az összes tudományok ellenőrzésére, fékentartására vállalkozott az ember érdekében. A szellemtudományoknak otthont adó egyetemek is jobbára visszaállítják a klasszikus értelemben vett universitasukat. A bölcsészegyetem kiküzdésére tömörült erőket csodálni lehet, de irigyelni nem. Bár annyira könnyű lenne egy egyetemet működésbe állítani, mint ahogy azt a jó szándék és a képzelőerő megérdemelné. A valóság arculata sajnálatosan igen-igen érdes, ezért az óhajok lágysága a tények szorításában szinte semmivé válik. Ha e küzdő erők célhoz akarnak érni, akkor ' hosszú menetelésre készüljenek! Nem ijesztgetni akarok, sőt, kedvüket sem szándékozom csorbítani, hanem az állóképesség, az edzettség, a tűrőképesség erősítésére irányul a figyelmeztetés. Életemből 35 évet töltöttem egyetemen (4 évet hallgatóként, a többit munkában), így a tapasztalat jogán világítom meg a kapcsolódó főbb területek realitásait. 1. Bölcsészegyetem ! ? Meg kellene határozni, hogy a szervezők önálló egyetemre gondp.1- n'a'k-e, vagy a miskolci egyetem Bölcsészettudományi Karát szeretnék életre hívni. Átvizsgáltam az egyetemek nemzetközi címjegyzékét (The World of Learning 1989), abban ilyen működő intézmény nem szerepel. Magam sem hallottam soha ilyen elnevezésű egyetemről. Másfelől Magyarországon jelenleg 65 felsőoktatási intézmény van (az NSZK-ban alig 100), ezek további gyarapítása alig -remélhető. Az NSZK-ban az egyetemeken-az átlagos hallgatói létszám 19—21 ezer fő, Magyarországon nagy egyetem a 3 ezer hallgatót oktató intézmény. Az ökonómiát egy szegény országban különösen nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Azt hiszem, hogy ha van esélye a bölcsészeti képzésnek Miskolcon, az csak a mai egyetem kebelében képzelhető el. Bölcsészettudományi Kar a miskolci egyetemen? Az egyetem jó ideje nyitott a társadalomtudományok, a humántudományok irányába. Nem a lakosság és nem a Művelődési Minisztérium késztette nyitásra, hanem az egyetem vezetése ismerte föl az ez irányú tennivalóit a társadalom, szűkebben a környezet fejlődéséből. A helyi vezetés véleményével szerencsésen találkozott az egyetem elképzelése. Ennek következményeként az 1970-es évek végén megindultak az előkészületek a jogászképzés alapjának lerakására és 1983-ban létrejött az Állam- és Jogtudományi Kar. A képzés immár közel egy évtizede eredményesen folyik. Meg kell jegyezni, ehhez a kormányzat 100 millió Ft-oi; adott: Miskolc város 40 lakást ígért. Az egyetemen is abban az időben jobbak voltak a tárgyi feltételek, mert a műszaki karok hallgatóinak száma erőteljesen csökkent, így „szellősebbé” váltak a létesítmények (kollégiumok, menza, könyvtár). Ezt követően 1987-ben megindult a közgazdászképzés, melynek karrá szerveződése éppen a most folyó tanévben fejeződik be. Ehhez már nem adott pénzt a pénzügyi kormányzat és a város is csak 2 dib lakást juttatott. így az indulás feltétele volt a kazincbarcikai főiskolai kar megszüntetése, ,az ott levő pénzeszközök átcsoportosítása nyitott utat a majdani Gazdálkodás tudományi Kar megalapításához. E két új fakultás létesítése mellett az egyetemi vezetés eltökélt szándéka a gépészmérnök-képzés radikális átalakítása. A fejlesztési program keretében a gépészet területén a „nehézipar” jelleg helyébe az elektronika, a számítástechnika, az adatátviteli technika, a robottechnika; összefoglaló névvel az informatika lép. Ehhez csak egy laboratórium megépítése 150—160 millió Ft-ba kerül. Az egyetem forrásai, eszközellátottsága túlterhelt állapotba kerültek. A normális életvitelihez is ma már az itt dolgozók teremtik elő a működési költségek 30 százalékát, több, mint évi 100 millió Ft-ot az ipar számára. végzett kutatómunkával. A Bölcsészettudományi Km szükségleteiről. Két lényegbevágó iillt; kérdésről kell szól. ni: a tárgyi feltéte. illil lekről és a személyi, oktatói gárda létrehozásáról. Egy kar helyigénye 20—25 ezer m2-nyi épület- csoport. A beruházási igény minimálisan 1 milliárd Ft. A működési költségek egy karon 100—150 millió Ft-ot emésztenek föl évente. Pénz nincs, semmi sincs! Adakozással és rendezvények szervezésével látványosan lehet demonstrálni a „népi művelték. Ebben a szellemi közcgbci hozták létre Európa első egyetemét a XI sz.-ban az itáliai Bolognában. A ma i 60 ezer hallgatót oktató intézménynek 1 fakultása van, közülük 5 kar a bölcsészet és a társadalomtudományok területén mű küdik. Hasonló tartalommal alapított: 1635-ben Pázmány Péter is a mai buda pesti tudományegyetemet i(ELTE) Nagy szombatban. — A korai egyetemek szel Iemiségc arra terjedt ki, hogy a filozófia a szemlélődés, később a filológia segítse gével véleményt formáljanak a jelensé gekről, a kapcsolódásokról, többek köz az ember helyéről és lehetőségeiről. Igaz hogy Pázmány markáns praktikát is kiosztott az egyetemre, mert a 16. sz.-bar rohamosan kibontakozó reformáció visz- szaszorítására rendelte az egyetemet vagyis az ellenreformáció szellemi bázisává tette azt. Később éppen a praktik: erősödése folytán Napóleon a 18. sz. végén úgy látta, hogy semmi szükség nincsen a szellemi síkon folyó elmélkedésre támogatásra csak a gazdasági (és katonai] haladást szolgáló intézmények érdemesek KGZQGrTlGnyGZGS GlSZdniSdgát és a jó szándékú csatlakozók tettrevalóságát. Arra is jók ezek az akciók, hogy általuk társadalmi nyomást lehet gyakorolni -a hatalmi szervekre. De bármennyire is fájó, ki kell mondani: több, mint naivitás annak feltételezése, hogy a feladat nagyságához mérhető pénzösszeg összegyűjtésére akár csak kísérletet is tenni lehet. Személyi problémákról. Ez a legnehezebb kérdés. Egy Bölcsészettudomá- nyi Kar létszám- igénye minimálisan 200 fő, mégpedig 200 kvalifikált szakember. A kvalifikációt nem egy-két újságcikk megírása adja, hanem ismert, főként külföldön megjelent folyóiratokban közölt tanulmányok, önálló könyvek és a Tudományos Minősítő Bizottság előtt szerzet tudományos minősítés: kandidátusi és tudományok doktora fokozat. (Az egyetemi doktorálás a kezdő lépés.) Hogy mennyire nehéz a vállalkozás, arra álljon itt néhány adat a szegedi Bölcsészettudományi Karmai életéből. Nyolc-tíz szakon folyik a képzés, az oktatók száma 300 körül van (a miskolci szervezők 20— 25 szakról álmodnak). Az oktatók összetétele: 18 professzor, 62 docens, 90 adjunktus, 44 tanársegéd, 18 nyelvi lektor, 24 kutató, előadó, 52 meghívott külső oktató. A kar 1921 óta működik a mai helyén és csak 13 tanszék élén áll profesz- szor, 15 tanszéket csak docens vezet, 1 tanszék élére csak adjunktust tudtak állítani. Mondhatok miskolci példát is. Most 40 éves a Gépészmérnöki Kar és számos tanszékén ma sincs professzor. Hol vannak akkor az iskolateremtő tudományos műhelyek, amelyek nélkül nem egyetem az egyetem, hanem csak dilettánsok iskolája. A létesítendő Bölcsészettudományi Kar belátható idő alatt nehezen tudna alkalmas oktatói gárdát az országból összehozni. Szívemből kívánom, hogy legyen bölcsészképzés Miskolcon. A támogatók listájára is feliratkoztam, hiszen magam is a tudományok e tájékán szereztem egyetemi diplomát. A bölcsészegyetem kapuinak megnyitása nem köny_ nyű feladat, aligha csak kampány dolga. A Nehézipari Műszaki Egyetem — ismereteim szerint — nyitott és fogékony a miskolciak ez irányú óhajaira, de a jelenlegi adottságok alapján csak óvatos, megfontolt optimizmust nyújthat, többet nem. Dr. Zsithii József könyvtári főigazgató, egyetemi oktató az irodalom (informatika) tudomány kandidátusa
