Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989, október 9., hétfő (Folytatás az 1. oldalról.) Szabó Balázs az agrár- platform képviseletében elöljáróban rögtön eloszlottá azokat a szerimte téves fal - tételezéseket, miszerint az MSZMP utódpártja a soro.i következő választásokon egy­értelműen maga mögött tud­hatja a vidéki Magyaror­szágot. Mint mondotta, a magyar paraszt csaik hiteles vezetők által tett konkrét ígéretekben bízik, márpedig a párt jelenlegi agrárprog­ramja túl általános. Ezéf szorgalmazta e program konkretizálását, úgymond lefordítását az egyszerű pa­rasztember nyelvére. Távlati célként a földek feletti ön- rendelkezés és a mezőgazda- sági tulajdon újragondolása nyomán egy több szektorú mezőgazdaság létrejöttét je­lölte meg. A Népi demokratikus plat­form nevében kapott szót Sziklai László, aki arra ke­reste a választ, hogy a párt, illetve tágabb értelemben a marxizmus jelenlegi válságát miként éli át a párt tagsá­ga, a párthoz kötődő értel­miség. Ezzel kapcsolatosan rámutatott: míg az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban, az NSZK-ban vagy Olaszországban meg­újult a marxizmus, addig ná­lunk eluralkodott az a né­zet, hogy a marxizmus va­lójában idegen a magyar szenemtől. Hangsúlyozta: a marxizmust nem bibliaként kell kezelni, de figyelembe kell venni, hogy elmélet nélkül csak gyülekezet kép­zelhető el és nem párt. A kongresszus hosszúra nyúlt délutáni szünetében in­dulatos felszólalásokkal tar­kított tanácskozást tartott a legnagyobb létszámú plat­form, a Reformszövetség. A hozzászólók többsége nem tartotta kielégítőnek a szom­baton született — az új párt. létrehozását deklaráló — kompromisszumot, s azt sür­gette: a Reíormszövetség küldöttei a kongresszus me­netében lépjenek fel azért, hogy a pártfórum eredmé­nyei a jelenleginél is radiká­lisabb szakítást tükrözzenek az eddig volt politikával, il­letve annak képviselőivel, híveivel. Az egymással is vitázó, szenvedélyes felszólalásokra reagált a megbeszélésen je­lenlévő Pozsgay Imre. Emlé­keztetett arra: a kongresszus érvényes hangja péntek dél­után fogalmazódott meg, a reformerők ekkor mondták ki azokat a gondolatokat, -amelyek egy új párt létre­hozásához vezettek. Az idő halad, a fáradtság, az ideges­ség jelei mutatkoznak a kongresszuson, így megeshet, hogy az eredeti szándéktól eltérő magatartás uralkodik el. A kongresszus harmadik napján Berecz: Maradunk az MSZMP-ben A várakozás percei — Megértem azokat, akik :;0, 20 vagy akár egy-két évi türelem után úgy érzik: el­jött az ideje a megkülönböz­tetésnek, ám ezen a kong­resszuson ehhez nem találták meg a megfelelő kifejezési formát. Van ugyanakkor egy lélektani mozzanata is ennek a törekvésnek, egy olyan vágy, hogy végezze már el valaki helyettünk az elszá­molást, hogy ne kelljen ön­magunkban is elvégezni azt. Vagyis: szeretnénk itt és most megtakarítani azl a küzdelmet, amely igazán hol­naptól kezdődik. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy olyan megoldásokat kere­sünk, amelyek miatt később szégyenkeznünk kell, mert ellentétben állnak a huma­nizmussal, az európai gon­dolkodással. Ne engedjünk ennek a lélektani nyomás­nak, csak a progresszió nyo­másának engedjünk! — Elfogadom én is, hogy etikai normákat, szabályo­kat 'kell állítanunk, akár az emberek egy köréről ki­mondanunk, hogy nincs he­lyük közöttünk. Nyíltan, vi­lágosan kell vallanunk, hogy a baloldalon vagyunk, azok­ból táplálkozunk, akik ebben az országban ezen az olda­lon kerestek választ a tár­sadalom kérdéseire. De egy­valamit nem hagyhatunk fi­gyelmen kívül: hagyni kell megváltozni a tisztességes erríbereket. Mi lett volna a reformációból, ha Luther Márton kijelenti, hogy volt katolikusokkal nem hajlan­dó együtt menni? Végezetül a közeljövő po­litikai tetteinek három fő elemét emelte ki: — A re f or.mp 1 a t fo r mna'k, illetve a platformok szövet­ségének közös programja űz elmaradott térségek felzárkóztatásáért Bartók Lajos, Szenclrö nagyközség tanácselnöke, az ede- lényi vonzáskörzet küldötte hozzászólásra készült, amikor a vita egyik szünetében szót váltottunk. (Beszélgetésünkkor természetesen nem tudhattuk jut-e majd idő a tervezett hozzászólásra, éppen ezért akkor ott arra kértem őt, ifog- lalja össze olvasóinknak: kikért, Imikért akar szót emelni elsősorban? — Az elmúlt évtizedekben kialakított és érvényesülő tele­püléspolitika káros következményeiért az MSZMP-nek és jogutódjának is felelősséget keli vállalnia. ,Ha Magyaror­szágon ez nem is szisztematizálási programként került meg­hirdetésre, de meghozta hatását, a falvak erodálódtak. A kistelepüléseken a foglalkoztatási lehetőség kevésbé volt biz­tosított, az intézmények egy része (általános iskola, orvosi rendelő, tanácsok stb.) körzetesítés következtében megszűnt. A falu és a város közötti különbség ^megszüntetése” az elvándorlásban öltött testet, és félő, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. A Bódvavölgye, Szendrő és vonzáskör­zete, aprófalvas településcsoport, a gazdaságilag, társadalmi­lag elmaradt térség része. A térség aktív munkaereje huza­mosabb ideje a környező városokban működő nagyüzemek­ben talál munkát, melyek számára csupán munkaerő-után­pótlás bázisául szolgál. A települések között az elmúlt év­tizedekben Indokolatlan különbségek alakultak ki, amelyek irritálják az ott élő lakosságot, az elmaradott térségek fel­zárkóztatása, az indokolatlan különbségek mérséklése Ön­erőből nem képzelhető el. A térségben élő párttagok igénylik a szervezeti élet kor­szerűsítését, az irányításban közreműködő szervek részéről a koordinálást, a kapcsolattartás gyakoriságának a növelé­sét, a hivatalnoki stilus helyett a szolgálatot. Egyidejűleg kérik a vidéken, többek között a Bódvavölgyében élő la­kosság helyzetbehozását, a jobb termelési és életfeltételek biztosítását, a térségek közötti indokolatlan különbségek ol­dását, gondjaink, súlyuknak megfelelő kezelését. Igénylik a fejlesztési, fenntartási juttatások normatív elosztását, az alapellátás biztosítását, az indokolatlan különbségek mielőbbi megszüntetését. alapján működő, homogén és együttműködni képes pártvezetést kell létrehozni, egyidejűleg megőrizni azt a kormányit, amely még kor- mányzóképes állapotban tud­ja tartani az országot. ..Hazánk történetében le­zárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjel­zett korszák. Ezzel az MSZMP mint pártállam tör­ténete véget ért... A jog­folytonosságot fenntartva be­jelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását...” — tartalmazza a kongresszus állásfoglalása. A kialakult helyzettel kapcsolatos véle­ményéről kérdezte az MTI munkatársa Berecz Jánost, az Összefogás az MSZMP megújulásáért platform ve­zéralakját. A politikus emlé­keztetett: a kongresszuson sokszor elhangzott, hogy a tagság pártja, s alulról épít­kező legyen az MSZP. A pártfórum után megkezdődik a pártszavazás, amikor, is minden párttagnak döntenie kell, hogy marad-e a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártban, vagy átlép a Ma­gyar Szocialista Pártba. „'Mi maradunk az MSZMP-iben, s remélem, a tagság jelentős Most kristályosodik ki valami fontos, valami más Györfi János, a nemesbikki termelőszövetkezet szakvezetője, sok más küldött-társához hasonlóan először vesz irészt ilyen rangos politikai eseményen: .— Én elsősorban azért jöttem, s azért is küld­tek, ihogy amit itt hallok, abból minél többet átültessek majd oda­haza a gyakorlatba. Nekem roppantul tetszett szombat délelőtt Szabó György küldött-társunk hozzászólása, főleg amit a telepü­lések önállóságával kapcsolatban mondott. Nagyon megnyugtató nekünk, kisfaluból érkezők számára hogy maga a megyei tanács elnöke hangsúlyozza a kistelepülések érdekképviseletének fontos­ságát, önállóságának létjogosultságát. Tanulságos volt hallani a reformerők képviselőinek hozzászólásaiból, hogy korábban a pár­ton belüli „másképp gondolkodók” mennyi tortúrán estek át, mennyi orrbaütés érte őket. Azonosítja az ember velük magát. Ami a kongresszus munkáját összességében jellemzi? Úgy érzem, ez egy olyan műhely-, labormunka, ahol imost kristályosodik ki valami fontos, valami imás. iEz a folyamat roppant energiaigényes. Azt remélem, megtisztult, alapjaiban megújult ía ipart. (S az ala­pokat — ez esetben ,— én nem lentre értem, hanem iföntre. A tö­rekvéseinkkel kapcsolatban az embereknek, a tömegeknek sok mindent meg Kell magyarázni. S lakik itt vagyunk, elsősorban nekünk lesz feladatunk az, hogy visszamenve a munkahelyünk­re, lakóterületünkre, ezeket a magyarázatokat próbáljuk megadni. A tömegkommunikációnak is rendkívül nagy szerepet és felelőssé­get tulajdonítok c területen. Sok íitt a (kongresszuson is az olyan kifejezés, fogalom, amelyekhez értelmező szótár kell, mert enélkül nemigen értik meg azokat a falun élő egyszerű emberek. A fel­gyorsult politikai folyamatokat még annak is -nehéz követnie, aki a politikában aktívan részt vesz. Hát még azoknak, akik nem rendszeresen politizálnak! Nekik sokszorosan nehezebb eligazodni­uk, (fogódzókat, helyes utat találniuk. Hasonlít ez egy Ikicsit a falusi búcsúhoz. iEgy kis falura az a jellemző, hogy ott kevesen élnek, de la búcsúra, arra laz egy alkalomra hazajön a rokonság, eljönnek az elszármazottak, magyarán sokszorosára nö a tömeg. S ebben a váratlan, nagyra nőtt forgatagban bizony nehéz meg­találni azt akit, s amit keresünk. Am akárhogy is van, találkozni, egymásra lelni muszáj. (ha) Grósz Károly nyilatkozata Az esti óráikban kezdő­dött plenáris ülés első per­ceiben — a Pátria-terem be­járata előtt — Gr ősz Ká­roly véleményét kérdezték a tanácskozásról a hazai és nemzetközi sajtó képviselői. A rögtönzött sajtókonferen­cián Grósz Károly arról be­szélt, hogy a kongresszus olyan döntést hozott, amely számára nem elfogadható. A kétségek eloszlatására közöl­te, hogy az MSZP-nek nem kíván tagja lenni, s nem akar új pártot sem alakíta­ni, de — mint mondta — meg fogja találni a maga pártját. Egy kérdésre vála­szolva úgy fogalmazott, hogy a párt szerinte várhatóan egyben marad, az egységért azonban nagy árat fog fizet­ni, s ezt ő személy szerint nem tudja elfogadni. Azzal a kérdéssel kapcso­latban, miszerint a párt bal­oldali szárnya kiválna, s új marxista—leninista pártot hozna létre, Grósz Károly nem bocsátkozott jóslások­ba. Hangoztatta viszont, hogy egy olyan baloldali orientációjú mozgalomra, amely marxista szellemi ér­tékeket hordoz, szükség len­ne a magyar politikai pa­lettán. Mint mondta: nem ismeri, miiként vélekednek a szocialista országok testvér­pártjai a párt kongresszusá­ról, s elvi megfontolásból nem is kéri véleményüket. A kongresszus ugyanis a párt belügye, a 'kérdéseket a magyar pártnak kell el­rendeznie, s ha kialakul az MSZP végleges profilja, ak­kor tisztázódnak majd köl­csönösen a viszonyok. Grósz Károly megerősítet­te, hogy semmiféle vezetői tevékenységet nem akar folytatni a jövőben, ám a politikai közéletben jelen kíván lenni. Számára csak az a vezetés elfogadható, amely garanciát ad arra, hogy az MSZP baloldali, de­mokratikus mozgalomként működik. A párt vagyonát érintő kérdésre válaszolva kifejtette: a pártnak nincs vagyona, így azt el sem ve­szítheti. Használati joga van néhány épületre — az or­szágban mintegy 1100-ra —, ez a jog azonban június óta a kormány által bármelyik pillanatban megvonható. Megítélése szerint a vagyon körüli hisztéria politikai töl­tetű, nem gazdasági jellegű kérdés. (iMTI) része is. A párttagok közül solkan nem tudják, hogy nem veszik fel őket az új pártba” — jelentette ki. Ál­lítását azzal indokolta, hogy a Reformszövetség vasárna­pi összejövetelén olyan jel­zőt használtaik a párt tag­jainak bizonyos csoportjáról szólva, amely méltatlan, sőt megengedhetetlen. A továbbiakban utalt ar­ra: tudomására jutott aK dár János Társaság képvh lőjének az MTI-hez eljut! lőtt levele, amelyben a tó saság párttá alakulását tájékoztat, valamint arr< hogy a párt hajlandó kéz fogni a Berecz János veze te platform tagjaival. B recz János megerősített változatlanul fenntartja ; egyik korábbi nyilatkozati ban elmondottakat, ame szerint nem tud semmi lyf együttműködést elképzeli Antoniewicz Rolanddí ..Egy olyan ember, alki 'koreai helyzetet és Kim Szent isteníti, ne vegye szí jára Kádár János nevét” ' jelentette ki. (Folytatás a 3. oldalon) A munkástagozat platformja Vargáné Kerékgyártó Ildikó diósgyőri ,küldött, a kongresszus első :napján terjesztette be a munkásta­gozat platformját, amelyet .az Ialábbiakban adunk közre: — Azok nevében kértem szót, akik itt a kongresz- szuson túl kevesell vannak ahhoz, hogy a maguk ere­jére alapozva önálló plat­formot hozhassanak létre, tehát a munkások nevében. Azt is meg kell említe­nem, hogy a jelenlévő 43 fizikai dolgozó küldött irá­nyába nagyon sokan fejez­ték ki szimpátiájukat, amit köszönünk. Reméljük, hogy a párt mindennapi politi­kai tevékenységében a jö­vőben fontos szerepet ját­szik majd a most még csak születőben lévő mun­kástagozat. Már a kong­resszus előtt is, aztán itt a kongresszuson egymásra találtunk a különböző me­gyékből, és megerősítettük szövetségünket, amely a legfontosabb érzést bizto­sítja számunkra, ami egy baloldali szocialista párt­ban elengedhetetlenül szük­séges: az összetartozás ér­zését. Nem volt könnyű, időre volt és van szüksé­günk ahhoz, hogy megért­hessük a szózuliatagban azt, ami a számunkra vál­lalható és előremutató. Ez nem volt könnyű azért sem, mert ezen a kongresszuson, ahol elhatározásainkkal a nép centrumához akarunk közeledni, nagyon kis arány­ban van itt a nemzet nagy létszámát kitevő munkás­ság képviselete. Egyet azon­ban megértettünk, és vilá­gossá vált, hogy az elő­relépés ezen a kongresz- szuson úgy lehetséges, ha a platformok főbb gondo­latai között megtaláljuk a közös vonásokat, és meg­fogalmazzuk a többség szá­mára elfogadható minimá­lis platformot. A munkás­tagozathoz az egyértelmű­en reformelkötelezett népi demokratikus platform áll a legközelebb. Azért mert: mi is az önkormányzati gondolatot támogatjuk az­zal, hogy erős munkahelyi érdekképviseleti szerveze­teket is akarunk. Ás is fontos, hogy a munkásta­gozat nem tekinti szakító­próbának a párt nevét, mert mi nem a nevében aka­runk szerepelni, hanem a programjában és gyakor­lati politikájában. Mi nem besunnyogni akarunk az új pártba — mint ahogy ezt egyik kül­döttünk mondta —, hanem kommunista és szociálde­mokrata elkötelezettségünk tudatában akarjuk megújí­tani tagságunkat, és emelt fővel akarunk dolgozni a demokratikus szocializmu­sért. Támogatjuk a folya­matosság elvét a személyi kérdésekben is, ezért, mun­kástagozatunk is Nyers Re­zsőt javasolja a párt el­nökének. Viszont nem értünk egyel azzal, hogy a párt vagyo­na egészében beszennye­ződött volna. Ebben a va­gyonban megtestesül az is, amit nagyon sok munkás- párttag évtizedeken fize­tett a párt kasszájába, tag­díjként. Befizetett tagdíju­kat nemcsak luxusra, ha­nem a párt működését biztosító személyi és anya­gi feltételekre is fordítot­ták, és biztosak vagyunk abban, hogy az új párt nem mondhat le a mi tag­díjainkból is épült és mű­ködtetett infrastruktúrá­ról. Mi, munkások, itt a kül­döttek között a létszámot tekintve kisebbségben va­gyunk. Mi azonban olyan kisebbség szeretnénk len­ni, amelynek politikailag sok szövetségese van, és amelyre ugyanakkor igaz az, amit Pozsgay elvtárs mondott a kisebbségre, hogy a szentebbnél is szén- lebb módon kell az érde­keit képviselni. N. Z. Véleménycsere a szünetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents