Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. szeptember 30., szombat Ttanuljunk nyelveket! 0 választás szabadsága „Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény 24. paragrafusának a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján egyedi megoldásként engedélyezem, hogy az 1989/90. tanévtől - az intézkedésben foglaltak szerint - az alapfokú és a középfokú nevelési-oktatási intézmények határozzák meg a kötelezően választható tantárgyként oktatott idegen nyelveket." Glatz Ferenc művelődési miniszter Süci, meg Pista Ezzel a miniszteri rendelettel megszűnt az orosz nyelv kötelező oktatása, és vele párhuzamosan jelentkezett az igény az eddig második idegen nyelvként elsajátítható nyelvék (angol, német, francia stb.) tanulása iránt. Az elmúlt tanévben Magyarorszíág 3526 általános iskolája közül — a nemzetiségi iskolákat nem számítva — 5 7,2-ben folyt az orosz nyelven kívül más idegen nyelv oktatása. Természetesen még ezekben az intézményekben sem érintett minden gyermeket, csupán a 3—8. osztályos gyerekek 5,4 százaléka tanult az oroszon kívül valamilyen más idegen nyélvet. A minisztérium adatai szerint az 1988'89-es tanévben a középiskolákban 2416, az általános iskolákban 7084 orosztanért foglalkoztattak. Becslésük szerint ötezer általános iskolai orosztanért kell átképezniük, a középiskolákban oktatók közül pedig ezer, ezer- kétszáz tanárnak kell más idegen nyélvet elsajátítania. Borsodban Nyolcszáztizenhét orosz szaikos tanár számára ajánlották fel az átképzés lehetőségét. A TIT Borsod-Aba- új-Zempilén megyei szervezete szeptember 11-évelibe- i ndította a nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamokat. A költségék 65 százalékát az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, a fennmaradó 35 százalékot a tanácsok, illetve az intézmények fedezik. A tanfolyam sikere érdekében az állami költségvetés napi két kötelező órára jutó munkabért is térít a dolgozó .számára. Megyénkben közel nyolcszáz tanár kezdte meg a nyelvtanulást a különböző városokban működő TIT-i tanfolyamokon. A megye területén összesen ötven ilyen csoport indult be szeptemberben, ezek egyik fele Miskolcon, a másik része pedig a kisebb városokban található. A jelentkezőik számától függően körzetesítve alakították ki a kiscsoportokat. A tanárok az iskolák igényeit és a társadalom elvárásait is figyelembe véve az. angol ás a német nyelvet választották. Francia nyelvből mindössze két csoport indult a megyében, az olaszt pedig elegendő jelentkező híján nem tudták megszervezni. A miniszteri rendelet megjelenése. és a megyei tanács társadalompolitikai főosztálya-• naik felkérése után a TIT- nek hirtelenjében nyelvtanárokat, tantermeket, nyelvkönyveket és egyéb segédeszközöket kellett biztosítania, hogy időben megkezdődjenek a kurzusok. A nyelvválasztás szabadsága egyelőre csak néhány gyermek számára adatott meg. Az átképzések sikere esetén négy-öt év múlva lesz reális lehetőség a szabad nyelvválasztás általános bevezetése. Bár feltételezhetően ez még akkor sem lesz teljes körű. És addig ? — Hat betöltetlen állás van most is az iskolában — kezdi a történetet Gomba Levente, a Putnoki Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója. — Eddig az orosz mellett németet, és az. idei tanévtől fél-fél csoportban francia nyelvet is Oktatunk. A két német szakos tanár eddig is agyon volt terhelve, 13—13 túlórával tanítanak most is. De vegyük 'sorra az orosz szakosokat, ketten angolra, a harmadik ember német tanfolyamra jár, ő egyébként, miivel főiskolai végzettsége volt, párhuzamosan végzi az egyetemen a kiegészítő szakot. Az orosz— történelem szakos kolléga szintén most fejezi be az egyetemet, az ötödik ember visszalépett, egyelőre nem tanul semmilyen nyelvet, mivel három kisgyermeke van. Valamennyien több túlórával tanítanak, ha el kell menniük a tanfolyamra, konzultációikra, vizsgáikra, hiába fizetik ki a .helyettesítést, nem tudok kit beküldeni az órákra. Igaz .az is, hogy .délutánra esik a nyelv- tanfolyam, de ha Ózdon egy órakor kezdődik a foglalkozás, ahhoz innen nem elég még az ötödik óra végén sem elindulni. A gimnáziummal szemben levő I. Számú Általános Iskola pedagógusai közül is többen tanulnak valamelyik főiskola kiegészítő szakán. Koszta János, az iskola igazgatója szerint az egy-egy napos távolmaradás helyettesítése még megoldható, de ha az intenzív szakaszban egy-két hétig hiányoznak a nyelvet tanuló tanárok, ez már komoly gondot fog jelenteni. A személyi feltételek hiánya miatt egyelőre csak az orosz nyelvet tudják oktatni, bár a fakultációs csoportokban már korábban is foglalkoztak a német és a francia nyelvvel. Szeptemberben még a harmadik osztályban beindítottak egy orosz tagozatos csoportot, várhatóan ’91-itől. tehát ötödik osztályos koruktól igény szerint ezek a gyerekek is áttérhetnek valamelyik nyugati nyelv tanulására. A perkupái 'iskolában az igazgatóval, Stépán Lászlóval, helyettesével Pékár Jó- zsejnéval és Zolnai Jánosáéval ültünk le beszélgetni. A két kolléganő szeptember óta Edelénylbe jár német nyelvtanfolyamra. Korábban mindketten tanulták már a választott nyelvet, de a középiskola befejezése óta egyikük sem gyakorolta. A mindennapos iskolai elfoglaltságuk az órakedvezmény ellenére sem lett kevesebb, most is el kell látniuk szaktanári, osztályfőnök’ st.b. kötelezettségeiket. De nem hanyagolhatják el családjukat sem, Zolnainé öt év után most jött vissza tanítani a gyesről, a kicsi még óvodába sem jár... És ehhez jön .még .hetente kétszer a németóra, ami persze önmagában még kevés ahhoz, hogy sikeresen levizsgázzanak. Fürdővízzel a gyereket A művelődési miniszter rendeletével több évtizedes, kelletlenül hordott tehertől szabadultunk meg. Kezdetektől fogva ellenérzéssel, politikai fenntartásokkal találkozott a kötelező orosz- nyelv-oktatás. A rendelkezés — Kelemen Elemér, művelődési miniszterhelyettes indoklása szerint — nem az orosz nyelv oktatása ellen, hanem az oroszoktatás kizárólagos és kötelező jellegének a megszüntetése ellen irányult. Azt is látnunk kell, hogy az orosz nyelv tanításának négy évtizedes kudarca nemcsak a merev kötelező- séggel magyarázható. Az érdektelenséget fokozta, hogy a negyven év alatt iskolásaink elenyészően kis százaléka használta, használhatta az orosztudását. Persze, ez nemcsak az orosz nyelvre, hanem minden más idegen nyelv tanulására is érvényes. Célszerűbben használhatja fel idejét, erejét a tanuló és a tanár, erre fordítandó pénzét az állam, ha valóban szabadon választható lesz minden idegen nyelv .tanulása. Évekkel ezelőtt politikai megfontolásból, és megfelelő feltételek híján az orosz nyelv lett a kizárólagosan kötelező nyelv az általános iskolában, de az oktatás további szintjein is. Mátészalkától Kőszegiig és Ózdtól Szegedig, valamennyi gyermek oroszt tanult. Félő, hogy újra türelmetlen politikai szempontoktól vezérelve „a fürdővízzel együtt öntjük ki a gyereket is”. Az angol és német mellett hasznos lenne a szomszédos országok népeinek a nyelvét is megismerni, az oroszról pedig a szláv népekkel való érintkezésünk miatt se mondhatunk le. Remélhetően a kiegyensúlyozottabb, napi politikai indulatoktól kevésbé befolyásolt mindennapok során kialakulnak majd az iskolai nyelvoktatás megfelelő arányai'. S ezzel együtt helyére .kerül az orosz nyelv is, addig pedig világnyelv marad — nekünk. Süci teljes nevén Schütz Ila, Pista pediig Sztankay István. Azt hiszem, többet nem kell róluk mondani, mindenki tudja, kik ők. S hogy kerülnek becenevükön is össze ez írás címében, arra magyarázat egy, a közelmúltban megjelent könyv amelynek szerzője Sas György, a címe pedig: Újra veled ugyanitt (Schütz és Sztankay). Sas György tavaly Feleki Kamillról írt nagyon meleg hangú portrékötetet, most két színművészszel jelentkezik egy könyvben. Kettejük egybekapcsolását pedig az indokolja, hogy a két színművész évtizedeken áf nagyon-nagyon sok alkalommal volt egymás partnere, s például az Újra veled ugyanitt című, a Madách Kamaraszínházban sikerre vitt kétszemélyes játékban nem kevesebb, mint 450 alkalommal játszották el azt a szerelmespárt, amelynek tagjai otthonuktól messze távol, évente egyetlenegyszer találkoznak ugyanott, hogy, noha mindketten házasságtörést követnek el, valami tiszteletre- méltóan nagy ragaszkodással szerethessék újra egymást, dacolva a múló idővel. A nagyon sok együttes já tók alapján a köztudatban sokan hajlamosak voltak azt hinni., hogy Schütz Ila és Sztankay István a valóságban is összetartoznak. Erről szó sincs. Egymást nagyon szerető, kitűnő partnerek, akik színpadon kívül élik a maguk külön magánéletét. Róluk, életükről, művészi pályájukról, azoknak párhuzamosságáról szó'l Sas György könyve, igen nagy tárgyiismerettel, roppant olvasmányosan, érdekesen. Talán megbocsátja Schütz Bélyeggyűjtés Tápiószecsőn, a helyőrségi klubban rendezik meg szeptember 28. és október 4. között a Honvéd Bélyeg- gyűjtő Kör bélyegbemulátóját. A megnyitás napján a helyi postahivatal alkalmazta a „25 éves a Honvéd Bélyeggyűjtő Kör” feliratú bélyegzést. A „3. Erzsébeti Szüreti Vásár” elnevezésű bélyegzés szeptember 30-án és október 1-jén szerezhető meg a rendezvény színhelyén, Budapesten. Ila, ha itt, Miskolcon Sztankay Istvánt említem előbb, hiszen ö itt kezdte művészpályáját a miskolci színházban, és két esztendő alatt már országos hírnévre tett szert nem egy szerepével, köztük Bertolt Brecht Állítsátok meg. Arturo Uit! című játékának főszerepével. Itt indult hát el az a pálya, amelynek első lépéseinél mi, miskolci nézők is tanúk lehettünk, élvezői lehettünk ezeknek a lépéseknek még akkor is, ha 1962-ben egy olyan darabot is bemutatott a Miskolci Kamaraszínház Sztankayval a főszerepben, amely összesen egy előadást élt meg, meg egy másikat Budapesten, mivel az előre lekötött vendégszereplés volt. (Az ellopott város volt ennek a címe, és Egon Erwin Kisch írásai nyomán készült, Sztankay Käsebiert, a tolvajt játszotta.) A sikertelenségről a színészek legkevésbé sem tehettek. Sajnáltuk, mikor Sztanköy- nak letelt a két miskolci esztendeje, de már várta Budapesten u Nemzeti Színház. S amennyire tudjuk, s személyes- találkozásokon is meggyőződhettünk róla, ő is szívesen emlékezik vissza miskolci éveire. -Erről szó is van a kötetben. Schütz Hát csak .ritka miskolci vendég- szereplései kötik Miskolc- hoz, de egykori televíziós és ritkább filmszerepei révén ő is nagyon népszerű pátriánkban, és a kötet címéül szolgáló játékban is igen sokan látták Sztankay- val. A könyvben fordított sorrendben ismerkedünk a két művésszel. Sas György talán a hölgy iránti udvariasságból Schütz Ilát mutatja be először, majd utána Sztanikayt. Mindkét művészA gyermekek logikai és vizuális készségének a játék eszközeivel történő segítése is megtalálható a Képzőművészeti Kiadó céljai között. Ennek érdekében adta ki a közelmúltban az Eső után... és az Ekkora halat jogiam! című kifestőfüzeteket, kifejezetten az e korosztályba tartozó gyermekek számára. E füzetek otthoni játékra és csoportos foglalkozásra egyaránt. ről teljes képet kíván adni. Nemcsak hogy születésűktől mutatja be őket, hanem még azt megelőzően is képet ad a családról, a környezetről, ahová születtek, és szinte a legapróbb részletekig ismerteti, mint kerültek, vagy éppen milyen nehézségek árán kerülték közel a .színészpályához, mint küzdöttek meg érte, hogy főiskolások lehessenek, miket és kiknek az esetleges ellenérzéseit kellett leküzdeniük, majd a világot jelentő deszkákon, meg a kamerák előtt, hogyan kellett esetleg szerepekkel megküzdeniük. A szerző az előadásnak sokféle módját felhasználja. Beszél róluk harmadik személyben, beszélteti őket első személyben, beszélget velük, olykor vitázik, így alakul ki a nagyon plasztikus kép mindkét művészről. Személyileg sajnálom, hogy a két, erősen összekapcsolódó művészpályát külön-külön idézteti fel a két szereplővel, s nincs benne olyan beszélgetés, amelyben .mindketten egyszerre szólnának a közös élményekről. így az olvasó feladata az egyazon témáról olvasható . részeket egybekapcsolni. Már jeleztem, hogy Sas György roppant olvasmányosan ír. Élő szóban is kitűnő elbeszélő, s most művészportré köteteiből arra lehet következtetni, hogy ezt a jó tulajdonságát írásban is megvalósítja. Népszerű emberekről, érdekes dolgokról beszél lebilincselő közvetlenséggel. Ezért érdekes és ezért ajánlható olvasmány ez a kötet, amelyet mindkét művészre vonatkozó, igen gazdag fényképgyűjtemény tesz teljesebbé. Benedek Miklós alkalmasak. Felnőtt közreműködése szükségtelen, ugyanakkor kellemes együtt- létekre, meghitt beszélgetésre ad alkalmat. Fejleszti a szépérzéket, az ízlést, hiszen sok színezésre nyílik lehetőség, ugyanakkor oktat is, mert játékosan megismertet kertápolással, növényülte- téssel, s a környezetünkben, folyók, tavak mentén élő rovarokkal és kétéltűekkel. Nem tudom magamban tartani, hogy mennyire készülök az érettségi találkozónkra. Kár pedig ilyennel előhozakodni. mert azonnal megkérdezik, hogy hol lesz — vagyis elég híres, patinás-e az iskola, mely útjára bocsátott — s persze azt is, hogy hány éve maturáltam. — Jé, hát akkor én még . .. csodálkozik egy csinos ifjú hölgy, akinek az édesapjánál is idősebb vagyok vagy hat esztendővel. Igen. akkor ő még a távoli ötéves tervekben sem szerepelt, mikor én, mikor mi az iskolát alapítottuk: raktuk a falait tulajdon két kezünkkel. Azóta éh vevő vagyok minden iskolaalapító eszmére, ha mégoly lehetetlennek látszik is megvalósítása. így aztán ott lehettem nemcsak egykori középiskolám alapkőletételénél (nem volt valami ünnepélyes pillanat, ámbár jelen volt — mint tizenéves, horzsolt kezű segédmunkás — számos későbbi igazgató, tanár, bankvezér, sőt, egy professzorinő és egy miniszterhelyettes is), hanem egyik első felvételizője voltam a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolának is. Akkor még egy gimnáziumban székelt a magyar felsőoktatás — mára oly jelentőssé vált — intézménye, s egyetlen ékessége az a márványból faragott Bessenyei szobor volt. mely egykoron a bécsi Collegium Hun- garicumot díszítette. A tanszékek? Egymásba nyíló oici szobák. Dehát tudni, vagy bukni és mindenképpen izgulni, ezekben a parányi helyiségekben is kellett, lehetett. Mi hozta létre ezeket az iskolákat? A szándék, az akarat, mely persze csak néhány emberben öltött testet, de amelyet valamiféle igen erős — kezdetben ki sem mondott — társadalmi igény edzett, erősített. Tulajdonképpen mindig ennek az igényinek engedelmeskedtek legjobbjaink. Századokkal később persze már minden ilyen nagy vállalkozás belefér egy lexikani szócikkbe: „1619-ben alapította Nagyszombatban Pázmány Péter a Nemes ifjak nevelő intézetét (Pazmaneum). amelynek helységéül két házat vett, s 144 000 frtos alappal egyetemi rangra emelte.” Az említett összeg bizonyára szép summa lehetett — lévén szó aranyforintokról — dehát a forrás ugyebár nem két palotát említ, hanem két házat egy olyan városban, ahol még a 19. század végén sem élt összesen 8 ezer ember, s a .lakóházak száma is kevesebb volt nyolcszáznál. Szinte minden hazai iskola, azaz „oskola” története azt bizonyítja, s az erdélyi kollégiumok még inkább, hogy a nemzet soha nem végez gazdaságos- sági számításokat, ha megérett benne a gondolat, hogy a szellemnek építsen hajlékot. Ezért vannak ma templomaink. iskoláink, színházaink. Persze, soha inem volt könnyű. Aná- czai Csere János — immár a gyulafehérvári sérelmek és megpróbáltatások után — betegen, de töretlen hittel írja 1656-ban Kolozsvárott: „... oly időkben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben, a bölcsesség éj ennek tanítói egy batkára sem becsültéinek. Azonnal kétségbe kell-e esnünk? Nem, gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.” Vagyis a tanítás, az iskolaépítés, mint ahogyan az írás is — mondom Németh László után — ERKÖLCS! Ez különbözteti meg például a börtönépítéstől. Bár az utóbbi — mint Tolnai Kálmán, büntetésvégrehajtási ezredestől hallhattuk a Vasárnapi Újság 100. adásában — igen jövedelmező'. Persze, nem annyira a raboknak... Mindazonáltal kilenc börtön, „börtönüzem” épült a felszabadulás után. s ezek „hozzák” a maguk 10—13 milliós tiszta nyereségét — külön-külön természetesen. Nem csoda, hogy ebből jelentős részesedés jut a börtöntiszteknek. Miközben a bölcsesség és tanítói — Apáczai Csere János után több, mint háromszáz esztendővel — bizony most sem sokra becsültebnek. (Amit kapnak, hovatovább csak batkát ér majd.) Dehát — gyalázaton és szégyenen keresztül — mégiscsak az erényre kell törekedni. Miért? Hogy jobb legyen az emberélet minősége. Ehhez pedig — mint annyian kifejtették már — nem elég a több termelés. Nem lesz üdvözítő a vállalkozókészség, s a piacgazdálkodás sem. A szellem pallérozására, az erkölcs (nemesítésére van szükség. A miskolci bölcsészegyetemért szervezett gálaesten vetettem papírra vázlatát ezeknek a soroknak. Csak a színpadon trónoló bölcs bagoly vette észre. de 'nem haragudott, sőt, úgy láttam. egyszer-kétszer barátságosan rám hunyorít... Uj kifestők óvodáskorúaknak
