Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. szeptember 22., péntek Szeptemberi szakszervezeti napok VÉGAKARAT Az elmúlt három évtized politikai történéseit meg­világító kiadványok sorából mindeddig hiányzott an­nak a személyiségnek a véleménye, akinek a nevével jelezni szokták az 1956 utáni évtizedeket: Kádár Já­nosé. A Tabu Könyvkiadó a napokban könyvben is közreadta azokat a beszélgetéseket és dokumentumo­kat, amelyekből részleteket közölt a Magyarország. Sorozatunkban a Kanyó András szerkesztette Végaka­rat című kötetből idézünk. 2. rész Rajk Lászlóról Folytatódnak a szeptem­beri szakszervezeti napok rendezvényei. Ma Miskolcon, az SZMT székháza (közis­mertebben a Rónai Sándor Művelődési Központ), vala­mint az azt környékező te­rületek adnak otthont a programoknak, amelyekre elsősorban a nyugdíjasókat várják, ám a szervezők szí­vesen látnak minden ér­deklődőt. Az egész napos vásár már reggel megkezdődik. A szak- szervezeti napra látogatók jutányos áron juthatnak hozzá a téli burgonyához, zöldséghez, sőt bab is lesz az elárusítóhelyeken. Az SZMT-szék ház első emeleti nagytermében dél­előtt 10 órakor kezdődik a nyugdíjasok fóruma, amely­re a program szerint, dr. Dugár Árpádot, a SZOT nyugdíjasbizottságának tit­kárát várják. A rendezvé­nyen az előadón kívül a kérdésekre az SZMT nyug­díjas tanácsadó bizottságá­nak, a szakszervezeti nyug­díjasklubok vezetői, vala­Az MSZMP modern, poli- tizáló-választási párttá válá­sához alapvető struktúra- módszer, vezetésbeli, vala­mint gyökeres személyi vál­tozások szükségesek. Mind­ezek hatványozottan igazak megyénk pártmozgalmára. E kérdésekben a döntések meghozatalára, az MSZMP legmagasabb fóruma. a kongresszus illetékes, me­gyénkben azonban ez a fó­rum, — a „kongresszus” — az 1969. szeptember 23-i me­gyei pártértekezlet. A kü­lönböző politikai fórumokon való részvétel, a párttagok­kal, küldöttekkel való esz­mecsere alapján bátran ál­líthatjuk, hogy a megye párttagságának és a küldöt­teknek döntő többsége elkö­telezett híve a változásoknak, de e mellett kötelezte el magát az MSZMP több ve­zető politikusa is. A megyei párttestület, en­nek egyes vezetői, de maga, a kérdésben a legilletéks- sebb, a jelölési előkészítő bizottság azonban — a me­gyei pártértekezlet összehí­vásának szükségtelenségét hangoztató és halogató tak­tikája után — a régóta vál­tozásokra érett kérdésekben még ma sem kívánja tuda­tosan előkészítve a megyei párlértekezletre, illetve a küldöttekre bízni a döntést, hanem megfelelő érvek nél­kül ellene agitál. Ebben az esztendőben ma, szeptember 22-én adunk hírt először tragikus követ­kezménnyel járó mustgáz- mérgezésről. A szomorú ese­mények tegnap reggel ját­szódtak le Nyékládházán, az Arany János utcában. Kosa István hét óra körül érke­zett haza, és csak hosszas keresgélés után látta meg a pincében az a’kkor már fel­tehetően halott, feleségét. A pincében már forrásnak in­dult az idei szőlőből préselt, must, és a különösen veszé­lyes gáz mérgezte meg a szerencsétlenül járt asz- szonyt. Kosa István 74 éves felesége segítségére sietett, ám a pincében ő is elájult a mustgáztól. A mentőket a szomszédok értesítették, akik a tűzoltók segítségével mint a munkahelyi nyugdí­jasbizottságok vezetői, il­letve tagjai válaszolnak. A különböző programok nyug­díjas résztvevői között tíz iidülőjegyet sorsolnak ki. Hosszan tartó, súlyos be­tegség után szeptember 20- án. életének 59. évében el­hunyt Raffai Sarolta, József Atlila-díjas író, az Ország­gyűlés egykori alelnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott főigazgatója. (Folytatás az 1. oldalról) Azonban a technika jelentő­sége sem kevésbé fontos ilyen helyzetben, hiszen a mikroprocesszoros adatgyűj­tő és -értékelő rendszer a Hamis azonban az az érv, amely a „párt helyzetét, jö­vőjét szerepét, program­ját, ...” — a döntés végki­menetelét illetően — fel- mérhetetlennek ítéli s a he­lyi változtatást igénylő kér­déseket a kongresszus utánra száműzi, E kérdések­ben semmiféle felsőbb fó­rum sem dönthet a helyi párttagság helyett, a „vég- kimenetel”-t pedig a 40 év si­kertelenségei már eldöntöt­ték. A megyében a kong- reszusi küldöttek területi csoportot alakítottak, — a reformerők jelenléte ellené­re — sem a megyei, sem a kongresszusi küldöttek nem tagozódnak markáns plat­formok szerint, ezért is úgy véljük, hogy a küldöttek a kongresszus utón sem vál­nak döntésképesebbé. A me­gyei párttestülettel, s egyes függetlenített vezető tisztség- viselőivel szemben kialakult bizalmatlanság a kongresz- szustól yárt döntések hatá­sára sem változik meg va­rázsütésre. A megyei pártértekezlet párttagság iránti felelőssé­gére hivatkozva, javasoljuk ezért a tisztelt megyei kül­dötteknek az MSZMP Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei I. sz. Reformkoré azon ál­láspontját elfogadásra, mely szerint már az 1989. szep­tember 23-i megyei pártér­tekezleten hozzák meg a strukturális és személyi kérdésekben a párt megúju­mentették ki az idős há­zaspárt a veszélyes helyről. Kosa Istvánnén már nem tudtak segíteni, az asszony meghalt, férjét életveszélyes állapotban szállították a kórházba. * Amikor az előző hírt megkaptam a Borsod me­gyei Rendőr.l'őkapitányság- ról, azonnal vízbefúlá- sokkal kapcsolatos, évrő1 évre ismétlődő cikkeink ju­tottak az eszembe. Azokat tavasszal, kora nyáron, az első melegebb napok után vetjük papírra, míg a must- gázmérgezéssel kapcsolatos- tudósításainkat ősszel, szü­ret után néhány héttel ad­juk közre. Mondhatni, nem Délután 2 óra 30 perces kezdettel tartják meg, Merre tart a nőmozgalom? cím­mel a nőpolitikái fórumot. Ezen Turgonyi Júlia, a Ma­gyar Nők Szövetsége alelnö- i ke ad tájékoztatást, a jú­niusi nőkonferencia tapasz­talatairól. Raffai Saroltát kalocsai ott­honában érte a halál. Teme­téséről később intézkednek. A Magyar Országgyűlés Magyar írók Szövetsége Petőfi Irodalmi Múzeum legfontosabb információkról tud azonnali adatokat bizto­sítani egy ilyen, ipari ka­tasztrófa esetén, melyre re­méljük soha nem kerül sor. Nagy Zsuzsanna Fotó: Dobos Klára lását szolgáló döntéseket. A jelölést előkészítő bizottság elbeszélgetései tudomásunk szerint igenis felszínre hoz­tak a megújuló párt politi­kájának alakítására, illetve a pártapparátus vezetésére alkalmas személyeket, akik megválasztásával már a kongresszusra hiteles veze­tőkkel utazhat az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei küldöttcsoportja. Tisztelt Küldöttek! A döntésük korszakot nyithat, s a reformfolyama­tok elindítója lehet régiónk­ban. Ne halasszák el az ide­jét és egyben lehetőségét. MSZMP Szikszó Városi Reformköre * A szerkesztőség megjegy­zése: lapunk hasábján is megjelent a felhívás: ha olyan jelenségeket tapasztal­nának a párttagok a beszél­getések során, amelyekből a küldöttek befolyásolására, manipulálására lehetne kö­vetkeztetni, jelezzék a me­gyei pártértekezlet előkészí­tő bizottságába. Ezen kívül természetesen adva voltak és vannak a megfelelő or­szágos fórumok is. Sajnál­juk, hogy a szikszói reform­kor, nem juttatta el vélemé­nyét ezekhez az illetékes fó­rumokhoz, mert érdemben ekkor lehetett volna ponto­sítani a nézetkülönbségeket. sok eredménnyel. Gyorsan felejtünk, s amikor a tragé­dia megtörténik, már nincs mit tenni, s csak lelkiisme­retünket nyugtatjuk meg, ha elmondhatják: mi előre fi­gyelmeztettük olvasóinkat. A mustgáz veszélyeivel kap­csolatos dörgedelmeink — minek a íalrahányt borsó? — most elmaradnak. A nyékládházi példa minden újságírói eszmefuttatásnál ékesebben bizonyítja, mi­lyen veszélyekkel jár, járhat a figyelmetlenség. Befejezésül megjegyezzük: Tokaj-Hegyalján most még csak áz indulatok forrnak az átvételi árak körül, ám szüret után biztosan a hegy­aljai pincékben is erjedés­nek, majd, forrásnak indul a must. II. .1. — Ön mikor és hogyan szerzett tudomást a Rajk elleni vádakról? — Egyszer egy testületi ülésen elmondták nekünk, mégpedig katonai hírszerzé­sünk információjára hivat­kozva, hogy a háború alatt Svájcban működött egy olyan segélyszervezet az amerikai felderítés égisze alatt, amely kommunistákat is támogatott. Emiatt gya­núba is keveredett nálunk mindenki, aki ezzel a szer­vezettel kapcsolatba került. Az első, akit megneveztek, Szőnyi Tibor volt. Szőnyit le is tartóztatták. A kihall­gatás során állítólag azt vallotta: Svájcban az iránt érdeklődtek tőle, hogy ha­zatérte után kire támasz­kodhat, s ő Rajk Lászlót nevezte meg. — Ez volt a Rajk elleni hajsza kiinduló pontja? — Azt hiszem, ez volt a kezdete. Nem sokkal ezután zajlott le egy nyomott han­gulatú beszélgetés Rákosi villájában. Egy nem hivata­los ülésen, amelyen Rákosin kívül Farkas Mihály, Gsrő Ernő, Révai József ás jó­magam vettünk részt (ők már együtt voltak, amikor én megérkeztem), Rákosi azt mondta: Rajk gátolja az Államvédelmi Hatóság mun­káját. Tudtam, hogy ez a vád csak Péter Gábortól származhatott. Ebben a komor hangulat­ban Farkas Mihály kijelen­tette: mi, akik Moszkvában voltunk, tudjuk, hogy aki az állambiztonsági szervek munkáját gátolja, az ellen­ség. — Elhangzott konkrét vád is Rajk ellen? — Valami olyasmi, hogy Rajk többször többórás elő­adást tartott a hatóság em­berei előtt, s ezzel elvonta ő'ket a munkától. Meg hogy mint belügyminiszter, ellen­őrizni akarja az államvé­delmet.. En szót kértem, és azt mondtam, ismerem Rajk Lászlót, nem hiszem, hogy ellen ség volna. Hozzászólt Révai is. Ö is ugyanilyen határozottan foglalt állást. Kizártnak tartotta, hogy Rajk ellenség legyen. — Mit mondtak a többi­ek? — Gerö nem szólt semmit. Arra már nem emlékszem, ki mondta, de elhangzott az is, hogy Rajk afféle világ­csavargó entellektüel. A spa­nyol polgárháborúból is Hitler Németországán át tért haza, az átutazási en­gedélyt munkával váltotta meg, s ez módot adhatott a beszervezésére. — Tehát már ott alakult a koncepció. Döntés is szü­letett a letartóztatásáról? — Nem, ott a letartóztatá­sáról nem esett szó. Rákosi azzal zárta le a megbeszé­lést. hogy ha így áll a dolog, jobb lesz, ha Rajk átadja a Belügyminisztériumot va­laki másnak, ő pedig át­veszi a külügyi tárcát. — És arról beszáltek-e, hogy Rajk helyett ön le­gyen a belügyminiszter? — Nem, ez későbbi idő­pontban történt, a Politikai Bizottság ülésén. De én csak negyedórával előbb tudtam meg Rákositól, hogy mi a terv velem. — Beszélt Ön valakivel arról, ami a Rákosi-villában lezajlott? — Nem, én erről senki­vel sem beszéltem. Szégyell­tem volna szólni róla. — Amikor átvette a Bel­ügyminisztériumot Rajk Lászlótól, nem beszélgettek a kialakult helyzetről, vagy akkor még nem észleltek semmit a készülő tragédiá­ból? — A csere 1948-ban (au­gusztus 5-én) történt, s a folytatást akkor még egyi­künk sem sejthette. Bár azt én már akkor észleltem, hogy megrendült a bizalom irántam. — Ez miből derült ki? — Például abból, hogy egy alkalommal Péter Gá­borral beszélgetve azt talál­tam mondani: nagyon ne­héz nekem vele dolgozni. Ez a megjegyzésem arra vo­natkozott, hogy Péter Gá­bor Rajkot is azzal vádol­ta, beleavatkozik a munká­jába, zavarja az államvé- delem tevékenységét, s ami­kor én lettem a belügymi­niszter, Péter velem szem­ben is ilyen magatartást tanúsított. Amikor azt mond­tam neki, hogy nekem na­gyon nehéz vele dolgoznom, Péter azt felelte, érdekes, hogy Rákosi tud vele dol­gozni, vele csak az ellenség nem tud együtt dolgozni. Azt hiszem, ezt nehéz volt félremagyarázni. — Egyes nyugati szerzők arra a következtetésre ju­tottak, hogy a Rajk-perben Ön is fontos szerepet ját­szott. Mások egyenesen azt állítják —i s ilyenek Ma­gyarországon is szép szám­mal vannak —, hogy ön beszélte ró Rajkot a val­lomásra. — Nem tudom, kik azok, akik ilyesmit állítanak, de ez nem igaz. — Igaz-e az, hogy az MDP Politikai Bizottsága, a Tit­kárság és a Központi Veze­tőség többször is megtár­gyalta a Rajk-ügyet, és más ügyeket is később, sőt hatá­rozatokat hoztak, például a büntetésről, vagyis a halál­ra, ítélésről. Volt, aki azt is állította, hogy a PB-tagok- nak alá kellett írnia a ha­lálos ítéleteket. — Először is, senkinek sem kellett aláírnia halá­los ítéleteket, legalábbis én ilyenekről nem tudok. Ami viszont áz ügyek tárgyalá­sát illeti, természetesen a párt vezető testületéiben e kérdésekről több alkalom­mal is s-zó esett. Nehéz eny- ny.i idő után pontosan visz- szaemlékezni minden rész­letre, ami azonban eszembe ,,üt erről, azt elmondom. Először is talán azt, hogy Rajk Lászlót Péter Gábor tartóztatta le' a lakásán. A családja körében volt, ami­kor érte mentek. Erről ma­ga Ra.jkná számolt be ké­sőbb, jóval később a nyil­vánosság előtt. Az nagyon valószínű, hogy a letartóz­tatás után a dologról a Po­litikai Bizottság vagy a Tit­kárság előtt szó volt. — A Mozgó Világ 1988 jú­liusi számában interjú jelent meg Farkas Vladimírral. Ott arról van szó, hogy Rá­kosi Mátyás vezetésével a Politikai. Bizottság két tag­ja, így Farkas Mihály és Ön is, felügyeletet gyako­rolt a Rajk-ügy vizsgálata fölött. — Én akkor a Politikai Bizottság és a Titkárság tag­ja és belügyminiszter vol­tam. Ebbéli minőségemben az említett bizottságnak én is tagja lettem. Ami pedig a Központi Vezetőséget il­leti, emlékezetem szerint az két alkalommal tárgyalta az ügyet és Rákosi Mátyás elő­terjesztésében határozatot is hozott róla. — Ön szerint voltak-e, akik kételkedtek Rajk bű­nösségében 7 — Voltak. A félelem per­sze sok embert megbénított, mások kételkedtek, vagy esetleg elhitték, amit mond­tak nekik. Voltak, akik, ha erőtlenül és eredménytele­nül is, de megpróbáltak leg­alább kételyeiknek hangot adni. — Igazak-e azok a hírek, hogy Rajkot megkínozták és mégsem vallott? — Egy alkalommal, azt hiszem, Péter Gábor szá­molt be arról, hogy Rajkot megverték, de nem vallott. Akkor én azt mondtam, hogy Rajk Lászlót ismerem. A horthysta rendőrség sem tudta megtörni. Veréssel most sem fognak vallomást kikényszeríteni belőle. Úgy tudom, ezt követően abba is hagyták a bántalmazást. — Említette, hogy a Köz­ponti Vezetőség kát alka­lommal tárgyalt az ügyről. Az első júniusban volt. Mi­kor került ismét napirend­re ez a téma? — Ez szeptemberben le­hetett. Akkor mór nemcsak Rajk és Szőnyi, hanem má­sok is letartóztatásban vol­tak, köztük Pálfi'y György tábornok, továbbá két ez­redes és több alacsonyabb rangú katona- és rendőr­tiszt. Az ott elhangzott tá­jékoztató is Rákosi forga­tókönyve szerint készült. Rajknak bűnéül rótták fel, hogy Horthy rendőrségének besúgója volt, kémszolgóla- tokut teljesített az OSS ne­vű amerikai felderítő szer­vezetnek, a Gestapónak és ez utóbbi ügynökeként tért haza, majd jelentkezett Hain Péternél. Itt már az is el­hangzott, hogy Titóék ‘for­málisan beszervezték. Alsk- szarida Rankovics, állítólag Tito utasításaiként közölte volna Rajk Lászlóval, hogy likvidálni kell a magyar állam és a kommunista párt vezetőit, továbbá, hogy a vezetést ezután Rajk vegye a kezébe. (A Központi Ve­zetőség említett ülését 1949. szeptember 3-ára hívták ösz- sze.) — Kik szerepeltek a fi­zikai megsemmisítésre szán­tak állítólagos listáján? — Rákosi, Farkas és Gerő. (Korabeli feljegyzések és szemtanúk szerint Rajk László a kínzások ellenére sem vállalta a neki tulajdo­nított bűnöket. Rákosi a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott eredményt pro­dukálni. A helyzet megvál­tozott, amikor Fjodor Bjel- kin tábornok megérkezett Moszkvából és magával hoz­ta azt a Lazar Brankovot, akinek aztán igen fontos sze­rep jutott a perben. Rész­ben az ő vallomásai alap­ján bizonyították Rákosiéit a Rajk-perben az úgyneve­zett jugoszláv vonalat.) Közben folyt a magyar és a nemzetközi közvélemény megdolgozása. (Folytatjuk) A szikszói reformkor nyílt levele a megyei pártértekezlet küldötteihez Tisztelt Küldöttek! Mustgázmérgezés Nyékládházán Az asszony meghalt, férje életveszélyben A tűzoltók is kivonultak Elhunyt Raffai Sarolta Kárelhárítási gyakorlat Sajóliábonyhan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents