Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-22 / 224. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1989. szeptember 22., péntek Igazgató lesz a párttitkárból M eg m ér ettetett és jónak találtatott Beszélgetés Tímár Vilmossá Tímár Vilmos munkahelyei vált. Az eset azért érdemel és azért keltett figyelmet, mert Tímár Vilmos az MSZMP miskolci első titkára, és azért is, mert az idei miskolci pártértekezlel megerősítette posztjában, amelyet kél éve tölt be. És mégis megy. A Diósgyőri Papírgyár igazgatói székébe. Az ellenzék ezt meghallva máris ráakasztotla az „ejtőernyős” jelzőt, mondván, hogy Tímár Vilmos „egy olyan ember, aki bosszú esztendőket nem a gazdaságirányításban, hanem a KISZ-, illetve a pártmozgalomban töltött el". Az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával, a Diósgyőri Papírgyár leendő igazgatójával beszélgettünk. — Szóval. ,mién. váll, és- egyáltalán miért. 1 most. vált? — Nem most, hanem már jó kél éve megérlelődött bennem a váltás gondolata. Való iga/., hogy hosszú éveiket töltöttem a: párt mozgalomban, és épp ezért .kívánkoztam oda, ahonnan elindultam, tehát vissza a gazdasági életbe. Ám akkor, két éve, kaptam egy nagyon szép párt- megbízatást, a miskolci első titkárságot, és ezt nem lehetett visszautasítani. Ez az elmúlt két év minden kínjával, bajával csodálatos időszak volt, részese lehettem olyan változásoknak. átalakulásoknak, amelyek sokáig emlékezetesek maradnak számomra. — Az ön első titkári széke meglehetősen szilárd, hiszen tavasszal a ivárosi párt értekezleten biztos többségeiéi választották újra. Es mégis feláll. Kérdésem ismét csak az: miért? Nem lelt volna egyszerűbb. ha ott. akkor azt mondja: elvtársaim, nem vállalom tovább . . . — Az. azóta eltelt, időszak is rengeteg változást hozott az ország, az MSZMP éleiében. Én úgy gondoltam, hogy a felvállalt feladatokat tisztességgel végigcsinálom, ás az év végén mindenféleképpen váltok. Mi olt, azon a pá rtér tekez le te n elható főztük, hogy évente tartunk ilyen tanácskozásokat, és azokon értékeljük a vezetőket is. Tehát tulajdonképpen az én megbízatásom pártértekezlettől pártértekezletig tart. Ennek a mozgalomnak friss, fiatal erőikre van szüksége .., — iMondja ezt Ön, iáiig túl a negyvenen... — Negyvenöt éves vagyok. Nótámnál is f-iata- la.bbakca van szükség, akik merőben más' feltételek között, más módszerekkel politizálnak. Ez más adottságokat igényel. Nem frázis, de én legjobb'képességeim szerint szolgáltam ezt a mozgalmat úgy, hogy egyéni érdekeimet soha nem helyeztem előtérbe. Én addig szolgálom ezt a mozgalmat, ameddig hasznára lehetek, ameddig segíteni tudok. Elérkezett az az idő. amikor már kevésbé lehelek hasznára a pártnak, pontosan abból az aspektusból. amelyet az előbb mondtam. Tehát: friss,.fiatal erők kellenek. Fáradt vagyok, lépnem kellett. És nem a — egyeseik szerint süllyedő hajóról menekülök .. . Nagyon elhanyagoltam a családomat is, rájuk is több időt: kell ezentúl szentelni. — Nehogy azt higgye: majd igazgatóként több lesz Iaz ideje ,és kevesebb energiája fogy el. .. —• Szinte biztos vagyok benne, hogy egy három és tél száz embert foglalkoztató gyár gondjai nem olyan méretűek, mint egy nagyváros pár.tmozgalmáé, ráadásul, a mai időkben. — Ez elfogadható. Akkor folytassuk azzal: mikor és hogyan szerzett tudomást arról. hogy nyugdíjba megy a Diósgxjöri 'Papírgyár igazgatója? — Valamikor májusban. Azt tudtam, hogy az igazgató nyugdíjba vonul, és az akkori gyakorlat szerint a Papíripari Vállalatok vezetői ezt tudatták is velünk. Azt is bejelentették, hogy az utánpótlást szélesebb körből szeretnék megoldani, pályázatot írnak ki erre a posztra. Megkérdeztem: ha én pályáznék, azt logadnák-e? Megkérdeztem a főnökeimet is, hogy mit szólnának hozzá? Igent mondtak, én pedig benyújtottam a pályázatomat. — Milyen jszakmai múlttal? Ért iegyáltalán ‘a papírgyártáshoz? — Mérnök vagyok és közgazdász... — Milyen mérnök? — Kohó. — Szakirányú végzettség nem ivolt követelmény? — Felsőfokú végzettséget és vezetői gyakorlatot írtak elő. A pártmozgalomban mindig is a gazdaság volt a területem, munkaköri kötelességem, hogy a gazdasági élet kérdéseivel • behatóbban foglalkozzam. Rendszeresen találkoztam a papírgyáriakkal is, tisztában voltam, vagyok a gyár helyzetével. Bár kohómémök vagyok, de minden mérnöknek van egy alapműveltsége. Az természetes, hogy a papírgyártás részleteihez nem értek, de a gyárban kiváló szaké mibe rek d o 1 go z n ak. Egy igazgatónak most nem e 1 sö sorban szaké rríbe r.n ek. hanem menedzsernek kell lenmie. — iTehát. felsősorban köz- gazdasági tapasztalatait, ismereteit kívánja kamatoztatni? — Igen, Három hónapig a régi igazgatóval együtt dolgozom majd, mondjam azt, ez a betanulási idő. Új vállalati formulára tér át a cég, lényegesen nagyobb lesz az önállóságunk, a budapesti centra- lizáilt irányítás megszűnik. Egyébiránt itt és most mondom: nem vezérigazgató-helyettes, illetve Vezérigazgató leszek, hanem októbertől igazgatóhelyettes, januártól pedig igazgató, — iKülönben hányán pályáztak erre a posztra? — Legjobb tudomásom szerint öten. — 'Közrejátszott-e la személyes ismeretség abban, hogy Ön nyert. Gondolok arra (is, hogy a Papíripari Vállalatok vezérigazgatója az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke, ugyanennek ;a bizottságnak titkára pedig az ön főnöke, Dudla jJózsef. — Elképzelhető. Minden bizonnyal kértek és kaptak rólam információt, de a vezérigazgatót városi első titkárként i.s .jól ismertem. Egyébként egy pályázat elbírálásánál nincs, nem lehet protekció. Ha erre gondolt. — Erre. .Ha nem nyeri meg a pályázatot, akkor is távozott Ivolna a 'városi ielső titkári székből? — Nem ennek volt a függvénye. Mint már említettem, a távozás gondolata régóta érlelődik bennem. Mentem volna, ám nem utcaseprőnek’, mint ahogy azt párton belüli és kívüli ellenségeim szeretnék. Azt az életszínvonalat, amelyet elértem, továbbra i.s fenn kívánom tartani. Két egyetemista fiam van, szövetkezeti lakásban lakom, magas a rezsi, a törlesztés. Boldogultam volna máshol, más területen is, de adódott ez a lehetőség, megpróbálkoztam véle. sikerült. Bizalmai kérek, bizalmat ígérek. Jó közösségbe, jól prosperáló gyárba kerülök, bízom benne, maguk közé fogadnak az ott dolgozók. — Még egy kérdés: párt- titkárból lesz igazgató, igazgatóként miképp viszonyul majd a párthoz. Hagyja majd az MSZMP-t politizálni, vagy azt mondja: tegyék ezt. gyárkapun kívül, a lakóterületeken. — Párttltikárként is azt mondtam, a városi pártbizottság is azt vallja: a politika színhelye ne a gazdaság, hanem a lakóterület legyen. Munkaidőn túl a gyárban is lehet politizálni, de az MSZMP ne szóljon 'bele a gazdasági feladatokba. Mint ahogy egyetlen párt se tegye azt. Az lenne a kívánatos, ha a párttagok önként jutnának arra az elhatározásra, hogy a lakóterületen agitálnak majd az MSZMP politikája mellett. — Apropó: MSZMP, ön október telsejétől ta papírgyár ialkalmazottja. de .az első titkárságot a városi pártértekezletig viszi. — Ügy van. Október végére. november elejére kívánjuk összehívni a miskolci pártértekezletel, ott számolók be az egy év munkájáról, ott köszönök majd le. Addig társadalmi munkában leszek az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkára. Illésy Sándor Megint egy bomló szervezet Véget ért a Skála-álom A megyei áfészek dolgozói — lapjukból, a Szövetkezeti Reformból — már értesülhettek róla: bomlófélben az Észak-magyarországi Skála Szövker Gazdasági Társaság. Az agónia már hónapok óta tart — a (váló felek birkózása lassan a végéhez közelít. SZÉPEN GYARAPODTAK Az előzményekről röviden. Működött már megyénkben egy Szövker — mint neve is sejteni engedi: áfészek hozták létre, nagykereskedelmi céllal. Később aztán úgy döntöttek, társulnak a Skálával. így alakult meg 1982 elején az előbb említett gazdasági szervezet. Tizenhét Borsod ímegyei, hat hevesi áfészból, a szintén borsodi Zöldértből és természetesen a gesztor Skála- Coop-ból. Ez utóbbi cég adta a kezdetben pár milliós vagyon 80 százalékát, fennmaradó hányadát a vidék gazdasági egységei. Mint dr. Hídvégi László- né, a Skála GT-kért felelős igazgatója elmondta: a nagyobb haszon reményében társultak az áfészekkel — s kezdetben az elképzelések fényesen bejöttek, öt év alatt úgy megsokszorozták a közös nagykereskedelmi tevékenységet, hogy . nemcsak mindenki tisztes hasznot könyvelhetett el a vagyona arányában, hanem maga a GT is gyarapodott. Közös — Immáron: felosztandó — vagyonuk tavaly elérte a százmillió forintot. S hogy mivel is foglalkozott a szervezet? Raktáraiba fogadta a különböző termelőktől megrendelt árut (vegyes iparcikk, ruhanemű, vegyiáru), majd onnan a tanácsi, szövetkezeti boltokba szállította kiskereskedelmi értékesítésre. Foglalkoztak külkereskedelemmel is — főként határmenti árucserével. Maga a GT nem volt önálló jogi személy, pénzügyeiket a gesztor Skála idetelepíteti számláján bonyolították. A szervezetet egy 25 tagú igazgatótanács irányította, élén kinevezett igazgatóval. A két raktárkomplexum (Szirmabesenyő, Miskolc) kiszolgálása 120— 130 embernek adott munkát. Szépen ment minden a maga útján — egészen 1988 első fél évének zárásáig ... SÜLLYEDŐ HAJÓ Az akkor elkészített mérleg ugyanis feketén-fehéren kimutatta: a korábban jól prosperáló cég veszteséges. Leültek hát a partnerek a tárgyalóasztalhoz, eldöntendő, ki viselje ennek a következményeit, egyáltalán: hogyan tovább? Az egyeztetések már tavaly elkezdődtek, ennek első lépése, a veszteség „eltüntetése” sikeres volt. De jöttek a további kérdések: hogyan osztozzanak a vagyonon, mit tegyenek a raktárakban felhalmozott árukkal? Egyáltalán: ki a felelős, hogy idáig jutott az egész szervezet? Talán ez utóbbi az a kérdés, amit a legnehezebb megválaszolni. Több hónapi figyelemmel kísérés után is csak egy világos jelen sorok • szerzőjének: a Skála a miskolciakat. hibáztatja, a miskolciak a Skálát. Az igazság’ megint valahol középen lehet... Es itt engedtessék meg egy kis töprengés. Ismert, hogy egy év alatt nehezen megy tönkre egy-sgy vállalat. A veszteséges gazdálkodás — nincs jobb példám — olyasmi, mint az AIDS-ví- rus. Ott lapul, már működik, dolgozik, de sokáig nem betegíti meg a szervezetet. Aztán egyszeresük erőre kap és a betegnek vége! Valami hasonlói érezni a GT-nél is, bizonyság erre, hogy sokan az alapítók .közül már az eredménytelenség előtt kiszálltak a szerveződésből... Visszatérve a történésekhez. Meghozták a döntést: tel kell oszlatni a GT-t, mert veszteséget nem termelhet. Létrehozták a felszámoló bizottságot és ... beszálltak a ringbe. SENKI NEM GYŐZ TUSSAL Mert ami ezután következett, az nem nevezhető másnak, mint birkózásnak. Mégpedig: szabadfogásúnak — tehát a kevésbé szépnek. A Skála képviselője, az igazgatótanács és a felszámoló bizottság, valamint az érdekvédelmi szerv, a Mészöv szállt szembe. Természetes, hogy mindenki a saját érdekében ... Jöttek a tárgyalások. Kitűzték, hogy mikor fejezik be a tevékenységet (nem a felszámolást, hiszen nem volt önálló jogi személy a GT). Egyszer, kétszer, ki iud- ja hányadszor. A dolog lényege: a megyei áfészek azt akarták, hogy a lehető legkisebb veszteséget nyeljék le, a Skála ugyanezt. A hosz- szas harc először az ingatlanok sorában hozott megegyezést. Egy május végi tanácskozáson jogászokba testálták ez ügyben a döntés előkészítését., s ez sikeres javaslatnak bizonyult. A szirmabesenyő! raktár maradt a Skáláé, a két miskolci telephely az áíészeké. Hasonlóan nagy harcot váltott ki, mi legyen a készletekkel? A borsodiak azt állították, csupa ócska vacak, elfekvő áru áll a raktárakban, léértékelés nélkül képtelenek megszabadulni tőle. Ez viszont veszteséget okoz, egy részét állja a Skála! Állta is. A kezdetben 160 millió forintos készletet napjainkra közös erővel leapasztották 15 millióra, több mint tizedére. Még erre is ad a gesztor ötmillió forint leértékelést támogatóst, ami ugyan növeli a veszteségét. De így már könnyebben elviszik az áfészek az árut, hogy boltjaikban értékesítsék. Itt tartunk most, szeptember vége felé. Hogy lesz lenyelendő vesztesége a tagoknak, az biztos. Hogy mekkora, ma még nem tudni. A tevékenység beszüntetésének legutóbbi határideje szeptember 30-a. A teljes pénzügyi elszámolásé, amikor is kész a mérleg: december 31. Akkor derül ki, melyik fél, milyen sikerrel birkózott. Megint megszűnik tehát egy gazdálkodó szervezet. Hogy baj. vagy nem, azt a jövő dönti el. Mindenesetre az már most. megállapítható tanulságként: leginkább azok a vesztesek, akik emiatt az utcára kerültek. És az is, ha nem húzzák el így a „válást”, talán kisebb sebekkel kerülhettek volna ki belőle a felek... M. Szabó Zsuzsa Biikkaljai szüret
